Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-18 / 193. szám

Husi jelentősen neveli termelőszövetkezeti tagok jövedelmét Az MSZMP agrárpolitikájá­nak tézisei foglalkoznak azzal, hogy lehetőséget kell teremteni a termelőszövetkezeteknek ter- melvényeik feldolgozására és értékesítésére. Módot kell adni arra, hogy kisebb feldolgozó üzemeket (tejfeldolgozó, daráló, szeszfőzde stb.) létesítsenek, il­letve ilyeneket állami és egyéb szervektől átvegyenek. Megyénk számos termelőszö­vetkezetének máris megvan a lehetősége segédüzemágak léte­sítésére. Kezdjük talán a tejfel- dolgozással. 69 fölözőgéppel rendelkez­nek a megye közös gazdasá­gai. Ezeknek csak kis részét üzemeltetik, amit számmal is könnyű bizo­nyítani. A termelőszövetkezetek 1 092 000 liter tejet fejtek ki egy negyedév alatt és ebből 1 008 000 litert adtak el. A különbség csu­pán 84 000 liter. Ha figyelembe vesszük a tagság fogyasztását, kb. 30—40 000 literre tehető az a tejmennyiség, amelyet feldol­goztak. Könnyű pedig kiszámí­tani, hogy ha az említett 69 fö­lözőgép csak naponta egy órát dolgozott volna, egy negyedév alatt 310 500 liter tej fölözésére kerül sor. A termelőszövetkezeteknek érdemes tejszínt, túrót, va­jat készíteni, de érdemes a fölözött tejet az állattenyész­tésben felhasználni. Az állatok súlynövekedésében többszörösen megtérül a tej fel­dolgozásával kapcsolatos fárad­ság. Tegyünk egy számítást 120 kilps borjú felnevelésére vonat­koztatva. Ahhoz, hagy elérje a 120 kilót, 720 kg teljes tejre, 60 kg abrakra, és ugyanennyi szé­nára van szüksége a növendék­jószágnak. Pénzben átszámítva 2610 forint értéket fogyaszt el a borjú. Ha fölözött tejjel is ete­tik, akkor szükség van 340 kg teljes tejre, 380 kg fölözött tejre, 80 kg abrakra és 60 kg szénára. Ez értékben majdnem 1700 fo­rint. Az említett borjú esetében tehát 910 forinttal olcsóbba ke­rül a jószágnévelés, ha fölözött tejjel is etetnek. Az előbbi eset­ben majdnem 22 forintba, az utóbbi esetben pedig valamivel több mint 14 forintba kerül egy kiló súlygyarapodás. Természetesen a jövedelemhez hozzá kell számolni a tejszín árát is. Több termelőszövetkezet­ben tettek már hasonló számí­tást, ezért foglalkoznak pl. a já­noshalmi Üj Alkotmányban az­zal a gondolattal, hogy a növen­dék sertéseket fölözött tejjel ta- karmányozzák. Ezzel elérik, hogy a fehér hússertések sokkal gyor­sabban növekednek. Vannak egyéb lehetőségek is. Általános tapasztalat, hogy a halastavakat nem eléggé használják ki a termelőszö­vetkezetek. Helyesen gondolkodnak a kerek­egyházi Előre Tsz-ben. Számítá­suk szerint a Kondor tóból mint­egy 200 000 forint értékű halra számítanak. Két év alatt 66 000 forint értékű pontyivadékot he­lyeztek a tóba. Hasonlóan jól kihasználják a halastavat az or- goványi Alkotmány termelőszö­vetkezet tagjai. Elmulasztják a lehetőség megragadását viszont az ugyanebben a községben Jevő Sallai Termelőszövetkezetben. Meg kell jegyezni, hogy a ha­lastónál nemcsak a hal jelenthet hasznot, hanem a nádfeldolgo­zás is, A megye termelőszövetkeze­teinek birtokában 215 kala­pácsos daráló van. A tapasz­talatok szerint ennek mint­egy fele van csak üzemben. Tovább lehetne sorolni azokat a gépeket, amelyek lehetőséget te­remtenének a szövetkezetek se­gédüzemágának fejlesztéséhez. E cikkben nincs mód részletes elemzésre, de helyes, ha a szö­vetkezetek tagjai elgondolkoz­nak azon, hogy miképp lehetne ezekkel a segédüzemágakkal is növelni a szövetkezet jövedel­mét, amely egyben a tagok élet­színvonalának emelését is jelen­tené. A begyííjlés eltörlése növelte a tenyésztési kedvet 35 OOO sertésre Kötött inár hízlalási szerződést a Megyei íILilforgalnii Vállalat Az új sertésfelvásárlási árak kedvezőek a gazdák számára. Ezt felismerve, egyre többen kötnek szerződést a Megyei Ál­latforgalmi Vállalat alkalma­zottaival sertéshizlalásra. Ez év negyedik negyedére 18 000 darab jószágot kötöttek le. Ál­landóan jönnek újabb szer­ződéskötések végett a gazdák a kirendeltségekhez. Máris 17 000 darab jószágot kötöttek le hiz­lalásra 1958. I. félévére. Érdemes megjegyezni, hogy az idén begyűjtés nélkül is ugyanannyi sertést vásárol fel az Állatforgalmi Vállalat, mint az elnyúlt két év átlagában. Ez bizonyítja, hogy a begyűjtés el­törlése növelte a gazdák te­nyésztési kedvét. Nemcsak az egyénieknél tapasztalható ez, hanem a termelőszövetkezetek­nél is. Sokkal több jószágra köt­nek hizlalási szerződést a közös gazdaságok is, mint az elmúlt évben. A fajszi Vörös Csillag például 30 darab növendék mar­ha hizlalására szerződött a vál­lalattal. SO Z AI pekre és a földművesszövetke a bajai Tóth Kálmán Társaság gondozásában A néhány hónapja alakult bajai Tóth Kálmán Társaság mű­ködésének első gyümölcseként kiadványsorozat jelent meg. A tudományos igénnyel készült tanulmányok Baja város és kör­nyéke történeti, néprajzi, képző- és iparművészeti hagyományai­val ismertetik meg az olvasókat. A kiadványsorozat első kötete Jelky Andrásnak, Baja világjáró fiának állít emléket. A készülő ismeretterjesztő munkák is jelentős hézagpótlók: a többi között megismerkedhetünk majd a kiadványsorozatból Türr István életé­vel és munkásságával, a bajai halászat történetével, Baja műem­lékeivel és régészeti emlékeivel, a nagybaracskai népi ioarművé- szettel és más, eddig fel nem dolgozott témakörökkel.----------- I rfITI > irTl II I ■ ------------------­Tízeze r ajtó és ablak... zetekbe tavasz óta több mint 3000 ajtót és ablakot szállítot­tak. De itt készültek a komlói bányászházak felszerelései is, ahova 6500 ablak- és ajtóráma került a munkásuk kezenyomán. A napokban útnak indítják a bányavárosba az utolsó, 1500 darabos szállítmányt is. Az ország egész területén sza­porodó családíház-építkezések- hez a Bajai Épületasztalosipari Vállalat szállítja a felszerelést. A bajai asztalosok ebben az év­ben több mint tízezer, külön­böző méretű ablakot, ajtót ké­szítettek már. A TÜZÉP-tele­Irjat hete Jemo A mezőgazdaság hároméves tervévéről,; a megye kommunális helyzetéről tárgyalt a képv selccsopcrl PÉNTEKEN délelőtt ülésezett megyénk képviselőcsoportja. Az ülés napirendjén a megye me­zőgazdasági helyzete, három­éves mezőgazdasági terve és a megye kommunális helyzete sze­repelt. A megye mezőgazdasági hely­zetéről és terveiről Bank Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője számolt be a képviselőcsoport előtt. Az ál­lattenyésztésről, a legelőgazdál­kodásról szólva érdekesen és sokrétűen tárta fel a problémá­kat, a terveket. Majd rátért a szőlő- és gyümölcstermesztésre. A további fejlesztés szükséges­ségét hangsúlyozva elmondotta, hogy mintegy 31 ezer hold gyen­ge termöképességű szőlőnk van elhanyagolt, részben kiörege­dett, 60—80 éves telepítésekkel. Áz elmúlt egy év során körül­belül 8000 holdat újítottak fel, de ez a fejlődés igen lassú. 1958- ra mintegy 10 000 hold felújítá­sát tervezik s a hároméves terv során mintegy 60 millió gyöke­res szólővesszőre lesz szükség, hogy a hiányokat pótolni tud­juk teijes egészében. HASONLÓAK a gyümölcster­S7Valahányszor Tunisz dicsőséges szabadságharcáról olvasom '■ űz újságokban, mindannyiszor magam előtt látom ugyan* ilyen nevű fővárosát karcsú minaretjeivel és mecsetjeivel, sok másféle templomával, datolya és pálma ligeteivel, az európai negyedet átszelő sétányos, Jules Ferry nevét viselő föútjával, a prefektura komoran is mutatós épületével, az uralkodó bey és a kormányzóság díszes palotáival és a teljesen nyitott oldalú vil- lamoskocsikkal, melyeknek szélesen csíkozott ponyvaoldalaií csak a téli esős időszak beálltával eresztik le. Ugyanakkor elvo­nulnak előttem a bennszülöttek lakta óvárosrész elhanyagolt és szűk sikátorai, nyomorúságos szegénységükben, ahová nem volt tanácsos betennie a lábát idegen embernek a sötétség beálltá­val. Akkor még kissé furcsállottam a dolgot, de ma már tökéle­tesen megértem. Ezek a büszke, szabadságszerető emberek szün­telen lázadoztak a néhány évtized óta rájuk erőszakolt francia uralom ellen. Többször fegyveresen fel is keltek, de mindany- nyiszor a napjainkban is jól ismert nyugati »humanitással« vér- befojtották őket. Mivel pedig senkinek sincs a homlokára írva milyen nemzetiségű, ezért gyűlölték nagy általánosságban az európaiakat. Híven él még emlékezetemben a délceg, fiatal őslakókból regrutálódott gyarmati sorkatonaság is. Festői képet nyújtottak fehércsíkos kék vászonruhájukban, feketerojtos, piros fezzel a fejükön és handzsárral az övükben. Francia tiszt vezényszavára meneteltek ugyan, de ki látott a gondolatvilágukba? Szép, szo­borszerű arcukról nem lehetett semmit sem lelovasni, de sze­mükben különös, nyugtalan fény lobogott. A legmaradandóbb nyomot azonban az a szépnek egyáltalán nem mondható, fiatal tuniszi lány hagyta az emlékezetemben, aki a történelem olyan tárházát vonultatta fel előttem a kartha- goi romokhoz tett kirándulás alkalmával, amiről még nem is hallottam. Első ámulatomból felocsúdva megkérdeztem, honnan tudja mindezt? Kitérő, mosolygással csak ennyit válaszolt. — Tudnom kell, mert arab vagyok! Csak most érzem át teljes valójában, hogy ezzel a pár szó­val mennyit elmondott az a fiatal tuniszi lány. Hát igen! Min­den betűjét aláírom annak, amit elárult nekem. Egy olyan né­pet, amely ennyire tudja tisztelni és ápolni ősi hagyományait, amelyiknek leszármazottja több mint 2000 év után is büszkén vallja magát annak, ami őse volt, nem lehetett eltüntetni a föld színéről semmiféle erőszakkal, se szép szerével, vagy beolvasz­tási szándékkal. Hiába igázták le a rómaiak, hiába rohanták le kegyetlen módon a vandálok, hiába tartotta közel 400 évig uralma alatt a török és még hiábavalóbb volt a franciák 75 esz­tendős nevetséges erőlködése, mert Tunisz arab volt és arab lesz mindörökre. Miért? Mert az arabok így akarják. És ebben a vég­telen és megmásíthatatlan akaratban rejlik Tunisz dicsőséges szabadságharcának sikere. /iz előbbivel együtt jutott eszembe még valami. Pedig a két CsC emlékem között semmiféle kapcsolat sincs. Holmi ludat alatti érzés parancsolja, hogy ezt is megírjam. Afrikai utam alkal­mával Málta szigetének kikötő- és fővárosában, La Valettában át kellett szállnom az olasz vizeket járó 3000 tonnás motorosról egy nagyobb tengerjáró hajóra, ami majdnem egynapos várakozás­sal járt. Málta a brit birodalom Földközi-tengeri flottájának az állomáshelye és azért nem is csodálkoztam, hogy a révkapitány­ságon azonnal jelentkeznem kellett, mihelyt a motoroshajót el­hagytam. Az útlevelemet alaposan megvizsgálták, miközben a rendőrtiszt angol nyelven kérdéseket intézett hozzám. Mivel an­golul nem tudok, hát igyekeztem a beszédet először németre, majd franciára terelni, de a rendőrtiszt csak a fejét rázta és artnyit kivettem a szavaiból, hogy egyik nyelvet sem beszéli. Ekkor tolmácsot hivatott, akinek közbenjárásával azután való­ságos vallatásnak vetett alá utazásom céljával, afrikai tartóz­kodásom időtartamával, családi körülményeimmel és hivatásom­mal kapcsolatban, örültem, amikor végre megszabadultam és elindulhassak, hogy kicsit körülnézzek. A kikötőből lif ten' kel­lett feljutni a városba, amely mintegy 30 emelettel magasabban fekszik. Ahogy felértem, különös látványban volt részem. Re­mek fehérbéléses Hispano autó lassított éppen az úton, mert a lépcsőzetesen kiépített hegyoldalról juhok ereszkedtek le az út­testre. Ügy látszik, hogy itt találkozik Európa Afrikával. Azután megcsodáltam a máltai asszonyok híres csipkéit, jártam a vár­ban, melynek előteréből két öreg ágyú meredezett a tengerre. El sem tudnám hamarjában sorolni élményeimet, de nem is tar­toznak szorosan a mondanivalómhoz. Végül megéheztem és meg­szomjaztam, ami máshol is előfordult már velem. Betértem egy bodegába, olyan falatozófélébe. Csak valami hideg halfélét kap­tam és kétszersültet. Máltán nem ismerik a kenyeret. Miután az ételt bekebeleztem, nagyot húztam rá a sörből, amely olyan illatos volt, mintha beparfőmözték volna. Amint a poharamat ’leteszem, valaki a legtökéletesebb németséggel szól át hozzám a szomszéd asztaltól: — ízlett á sör, uram? Odapillantok. Nem hiszek a szemeimnek, azt a rendőrtisz­tet ismerem fel, akinél a megérkezésem után jártam. Barátsá­gosan az asztalához invitál. Ezt is német nyelven. Kedélyesen el­beszélgettünk, csak egyet nem tudtam magamnak megmagya­rázni, ami nem is hagyott nyugton. Miért csinálta velem azt a tolmácsos komédiát, amikor olyan szépen beszél németül, hogy még egy született német is megirigyelhetné. Nem bírtam sokáig hogy meg ne kérdezzem: — Kapitány úr! Miért nem akart a hivatalában németül be­szélni velem? Gúnyosan félrehúzta a száját, arca fensőbbséges és dölyfö) kifejezést öltött, amikor ezt válaszolta: — Hja! Aki a Brit Birodalom területére akar lépni, as tanuljon meg előbb angolul. Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, hogy a BÉKE ÉTTEREMBEN megnyitottuk a KÁRTYA- és BILL1ÁRDTERMEINKET, Nyitva: 10—12 óráig és 15—2 óráig. E szórako­zások kedvelőit szeretettel várjuk. 1350/a Vállalatvezetőség, ről tárgyalva egységes nyilatko-< zatba foglalták álláspontjukat és) a következő szövegű táviratot) intézték a Külügyminisztérium-3 hoz: < »Mi, a Bács megyei ország-S gyűlési képviselők, mai ülésün-) kön tiltakozásunkat fejezzük ki\ az ENSZ azon törekvéseivel szem-; ben, hogy az úgynevezett ma-J gyár ügy megvizsgálásra alakult’ ötös bizottság jelentése alapján' beavatkozzon hazánk belügyei-) be. t Képviselőcsoportunk egyöntetűi állásfoglalása során elítéli az> ENSZ-bizottság tudatos és őstő l ba vaksággal írt jelentését, mely-/ nek elkészítése és napirendre tű-< zése az amerikai imperializmus) újabb beavatkozási kísérlete Ma-i gyarország belügyeibe. > Népünk egységesen támogatja/ kormányát a szocializmus továb-i bi építésében és elfordul mindem olyan kísérlettől, amely a ma-í gyár népre ártalmas politikai) célokat szolgál. s Kérjük a Külügyininisztériu-) mot, hogy tiltakozásunkat juttas-< sa el az ENSZ főtitkárához. Országgyűlési képviselők < Bács megyei csoportja.«' melés problémái is. Elmondotta, hogy szaporítóanyagban itt is nagy a hiány, amelyet szintén a hároméves terv során kell előte­remtenünk. Ezután beszámolójában áttért a zöldségtermesztés fejlesztésére, az öntözéses gazdálkodásra, a fásítások jövőbeni nagyobb mé­reteire. A megye kommunális helyze­téről Horváth elvtárs, a megyei tervosztály helyettes vezetője tájékoztatta a képviselőket. El­mondotta. hogy ebben az évben mintegy 107 lakás gazdaságos le­választására kerül sor és ezen­kívül 172 új lakást építenek me­gyénkben összesen 3 millió 358 ezer forintos költséggel. A vég­rehajtó bizottság a Kaspé-féle lakásépítkezések gyors lebonyo­lítására 900 000 forintot terve­zett. MINDKÉT BESZÁMOLÓ után érdekes vita alakult ki a képvi­selők között. Felszólalásaik so­rán tolmácsolták saját, és válasz­tóik elgondolásait. Majd a két napirend megvitatása után né­hány szóban megemlékeztek a legfontosabb külpolitikai esemé­nyekről. Az ENSZ tevékenységé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents