Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-17 / 192. szám

aajA4AA|*AáA|******^*»***«*» AAAA m, a a a *.m.m, a------ - WWWWW WWWWwww WWWW^^^WWWW ▼▼▼▼ ▼▼▼▼ WWWWWW f A gondoskodásért kamatosán megfizetnek az állatoki o jánoshalmi Új Alkotmány Tsz-ben is 3 AAAAAAA^ wwww wwww Még az olyan szilárd, szorgal másán dolgozó s értelmesen gaz dálkodó emberek szövetkezeté­ben is jó ideig vélemények ösz- szeütközésének tárgya volt a közös jószágállomány, mint a jánoshalmi Uj Alkotmány Tsz. Néhány tag még a 7,5 holdra jutó számosállat sűrűségét is so- kallotta, persze főleg termény­osztás idején, amikor a vezető­ség ragaszkodott a tervben meg­szabott takarmányalap vissza­tartásához. A növénytermelés­ben dolgozók sokszor felhánytor- gatták a jószággondozóknak: agyonkeresik magukat. Arra nem gondoltak, hogy a tehenész, a kanász egy évben 365 napot dolgozik, nincs vasárnapja, pihe­nője s ha jól fizet az állattartás, abból minden tagnak csak hasz­na van. De »-agyonkeresésről« sincs szó, mert Miskolczi elvtárs kimutatása szerint a jószággon- dozók napi teljesítménye évi át­lagban 0,96 munkaegység körül lesz (a sertéseknél például ma is csak 0,84) — viszont ebből az ágból ered a legtöbb jövedelem, amiből mindenki egyformán ré­szesedik. Az őszi zűrzavarban az Uj Al­kotmány jószágállománya is megcsappant. Az amúgyis szű­kén hagyott takarmányt szét­hordták a tagok, félkészen kel- ett elkótyavetyélni a hízókat, az üres jászol mellől több állatot eladtak. A tagság többsége ha­marosan belátta, hogy ez nem jó lesz így, mert ha elsorvad a közös vagyon, hamarosan meg­érzik egyenként is a böjtjét. Ezért a tavaszon a fő-fő felada­tok közé sorolták az állatte­nyésztés fejlesztésének az ügyét. S hogy az elhatározás komoly Volt, arról máris nagyszerű eredmények tanúskodnak, 5 hízó árából — 11 tenyészállat Negyven darab Cornwall, berk- 6hire és mangalica anyakocája volt eddig a szövetkezetnek. Szé­len gondozott, jól fizető állo­mány, hiszen a malacozási átlag legutóbb is 9,9 volt és 12 kiló­val választottak. Ám meghallot­ták, hogy milyen gazdaságos ke­resett exportvolta miatt a fehér hússertés tartása. Eladtak 5 da­rab kiselejtezett és meghízlak, kocát s ezek árán 10 fehér te- nyészkocát vásároltak kannal együtt. Szerencsés vásár volt: a 103 kilós átlagsúllyal érkezett kocák már vemhesek s mivel megyei törzskönyvi besorolásban vannak, szaporulatuk jó árat ér majd. Ezzel az állománnyal most már 50 darab anyakocája van a tsz-nek. Havi 20 — 25000 forint bevétel tejből A tehénállomány minőségét is tervszerűen javítják, öt kiselej­tezett, öreg tehén árán újajht vásárolnak s az érdemes szapo­rulatot is felnevelik. Tehéntejből 20—22 000 forint folyik be ha­vonta. Azt tervezik, hogy a fe­hér hússertés törzs soványtejjel való ellátására szeparátort állí­tanak munkába, — így a feldol­gozott tejért még többet kapnak. A juhászat sem marad el haszon dolgában. 124 anyától 137 szép bárányt neveltek fel, az abrakolt birkáktól ma is 40 liter tejet fejnek naponta, ami újabb 4— 5000 forint bevétel. Takarmányozás — szigorú szabvány szerint A szövetkezetben először ju­tottak el odáig, hogy gondosan megtervezett takarmányszab­vány szerint állítják össze s rak­tározzák el a szükségletet. A tervezett 1574 mázsa szálasta­karmányból máris biztosított 1280 mázsa. Betakarítottak 750 mázsa elsőrendű lucernaszénát, 530 mázsa réti- és egyéb széna­féleséget. De még hátra van a moliar, a baltacím, valamennyi lucerna is, — úgyhogy a terve­zetten felül még vagy 100 má­zsával több is lesz a szénakész­let. Az őszi árpa 16,72 mázsával fizetett s így nem az eredetileg tervezett 300, hanem 500 mázsát hagynak meg az állatoknak s egy kilót osztottak ki. Persze, akadt elégedetlenkedő tag, de a többség megértette, hogy a kö­zös jószág sokszorosát adja majd vissza pénzben a feletetett ta­karmánynak. Nem lesznek szűkében a siló­takarmánynak sem, sőt gödröket kell ásni, mert a meglevő 750 köbméter betonsiló kevésnek mutatkozik. Csak a 15 hold őszi takarmánykeverékből 125 köb­métert töltöttek meg s még hát­ra van a kukorica, répaszelet s egyéb. Amióta Miskolczi elvtárs az állattenyésztés irányítója, so­ha nem csalamádét, hanem ki- csövesedett kukoricát silóznak el. — Ugyanazzal a munkával miért ne csinálnánk a jobbat? — mondja s igazát a kitűnő siló­tól gazdagon tejelő tehenek bi­zonyítják legékesebben. Ilyen gondoskodásért, az okos terveknek ilyen következetesen szigorú megvalósításáért kama­tosán fog megfizetni a jószágál- lomány a jánoshalmi termelő- szövetkezet tagságának. A R A T az OFOTÉRT kecskeméti 35. boltjáról kell írnunk. Az üzlet optikai részlegéről. Többen pa­naszt tettek ugyanis, hogy igen lassan készülnék el a megren­delt szemüvegek. Miért ez a le­maradás? Megvizsgáltuk a dol­got, a panasz nem alaptalan. Elöljáróban annyit, hogy az OFOTÉRT úgynevezett félkész­árut kap, mivel a kereteket és üvegeket a Gamma, a Szem­üvegkeretgyár és a Magyar Op­tikai Művek szállítják. — Az OFOTÉRT műhelyeiben viszont csak formába vágják, csiszol­ják és keretbe rögzítik őket. Azaz, hogy eddig sok szem­üveget csak rögzítettek volna, de a gyártó üzemek hosszú hó­napok óta nem küldtek olyan szemüvegkereteket és különbö­ző dioptriájú üvegeket, ami a munka folyamatosságát képes lett volna biztosítani. így any- nyi megrendelés torlódott ösz- sze, hogy az üzletben állandóan egész csoport ember várja, mi­kor lesz kész a szemüvege, s ha ez a vevőostrom tovább tart, a bolt havi forgalma felette lesz negyedmillió forintnak. Ha nem is egészen a tárgy­hoz tartozik, azért erről is kell írni, hogy tisztán lásson vevő és olvasó. 250 000 forint forgalom egy olyan párnégyzetméternyi területű üzletben, amelyet 1953- ban csak 80 000 forintos forga­lomra méreteztek, eléggé el­gondolkoztató. Mégis, mi a kilátás? Meddig kell még várni a szemüveg-ren­delőknek? Pillanatnyilag az a helyzet, hogy sem üvegből, sem keretből nincs hiány, viszont elég nagy a restancia, amelynek feldolgozása nem megy egyik napról a másikra. De ha a gyár­tóüzemek most már folyamato­san szállítják a szemüvegek tar­tozékait, az esetben az OFO­TÉRT dolgozói csak egy-két hét türelmet kérnek, hogy a füg­gőben lévő rendeléseket elké­szítsék. « rvlAGYAP 'SZOCIALISTA MUNk'ASPá.Br SACS-'.KISKUM MESVEt LAWA f J karékossági fóruma Mozgó pálinkafőzdék Megyénk gyümölcsfával és szőlővel beültetett területén éveken át igen nagy mennyiségű gyümölcs, eper és törkölyféleség megy veszendőbe, különösen a nagykiterjedésű homokos vidékeken, mert a lakosság nem tartja érdemesnek a fuvarozási költségek miatt összegyűjtését, a városba szállítását pálinkafőzés céljából* Ha pedig beszállítja, napokig kell várakozni, amíg sor kerül reá* Ennek kiküszöbölésére, az eddig veszendőbe ment értékes pá­linka-nyersanyagok megmentése céljából Hunyadi László a követ­kezőket javasolja: Nemrég volt Jugoszláviában, s ott azt tapasztalta, hogy a ma­gán és szövetkezeti gazdaságok pálinkafőzése nagyrészt mozgó pálinkafőzdékben történik. Kétféle módja van: először a főző­edény kézben hordozható, másodszor kocsira szerelhető a főzőüst) Hunyadi László részletesen leírja, hogy az üstök alkatrészeikre szétszedhetők, a helyszínen összerakhatok, el lehet vinni a tanya­világ legeldugottabb részébe. Gazdasági jelentősége az, hogy a lakosság összegyűjti a cefrének valót, nem préseli ki a törkölyt vízzel felöntve, hogy jobb pálinkája legyen. Csökken a várakozási idő, nincs fuvarköltség, megszűnik a feketefőzés, mert mindenki legálisan, különösebb költség nélkül jó pálinkához juthat. Hunyadi László újításával a megyei tanács ipari osztálya fog­lalkozik. A napokban szakemberekkel beszélték meg ezt az igen fontos problémát. Hulladékfelhasználás és a bizonylati fegyelem A Kiskunfélegyházi Gépgyár- zonylati fegyelmet s rászorítják ban régebben a célhulladékot, az üzem dolgozóit az anyagta- amelyből még lehetett volna ki- karékosságra. Ennek eredmé- sebb-nagyobb alkatrészt csinál- nyeképpen sikerült a második1 ni, a szemétdombra dobták. A negyedévben az anyagköltsége- második negyedév elején a gyár két jelentős mértékben csökken- vezetői körülnéztek portájukon (-en; Több tízezer forintra tehető és elhatározták, hogy az eddig ócskavasként átadott célhulla­a másik után a az a célhulladékfelhasználás* dékot felhasználják, megszilár- amely nem a szemétbe, hanem» dítják az anyagki vételezési bi- a gyártmányba kerül. A fogyasztó szól a Gyufagyárhoz Olvastam a Petőfi Népe taka- szálka ketté, néha háromfelé tö- rékossági rovatában Horváth rik, mert anyaga selejtfa. A do- Imréné gyufagyári telepvezető boz oldalán levő massza pedig rövid cikkét. Ehhez a cikkhez, igen sok esetben nem elég egy mint fogyasztónak, volna egy- doboz gyufához. Előfordul, hogy két szerény megjegyzésem. Ön- a fogyasztó féldoboz gyufát kap* költségcsökkentésről szól főként Ügy tudom, hogy ez nem a tra- a cikk. Megtudjuk, hogy 6,1 szá- tikos hibája. zalékkal csökkent az önköltség Ez a szerény pár sor szeretné az elmúlt év első—harmadik ne- felhívni az Önök figyelmét, hogy gyedévhez viszonyítva. az önköltségüket ne a fogyasztók A megjegyzésem a következő: kárára csökkentsék. A magyar Tudtommal az önköltséget a ipar termékének olyannak kell minőség rovására nem szabad — szerintem — lennie, hogy mind csökkenteni. Mint fogyasztó igen belföldön, mind külföldön egy- sok gyufát használok, mivel erős aránt megállja a helyét, dohányos vagyok. Ha veszek egy Kedves lapjukban várom több doboz gyufát, örökös bosszanko- fogyasztótársam nevében is vá­dás a rágyújtás: a gyufafejek laszukat. Salamon József AZ OLVASÓ SZEMÉVEL BAJA! Hét kilogramm búzaelőleg munkaegységenként Befejeződött az aratás és csép- lés a bajai Kossuth Termelő- szövetkezetben. A 100 hold őszi és tavaszi gabonát a Bajai Gép­állomás kombájnosai aratták le. Különösen jól fizetett az őszi és tavaszi búza, amelyből több mint 10 mázsás átlagtermés lett holdanként. A Kossuth Tfíz tagsága most már saját maga szemével bizo­nyosodott meg arról, hogy az ember legjobb segítőtársa a gép. Nem kellett reggeltől es­tig kaszálniok a forró napsütés­ben, mint azelőtt. A jó termés eredményeképpen lehetővé vált, hogy megkezdjék a gabonaelő­legek kiosztását. Árpából 4 ki­logramm, búzából 7 kilogramm került kiosztásra munkaegysé­genként. A sok munkaegysé­get szerzett szövetkezeti tagok Jövedelme most már eléri az egyénileg dolgozó középparasz­tok jövedelmét; Göndör József Baja tisztaságáért! A város lakosságának érde­kében kitartó harcot folytatott a városi tanács, hogy az útvona­lakat az Ingatlankezelő Válla­lat állandóan tisztántartsa, il­letve portalanítsa. A megyei ta­nács közbenjárására ezen a nyá­ron egy öntözőautót és egy sep­rűgépet kapott a város. Az utób­bi jó állapotban van, azonban az öntözőautóval igen sok volt a baj. Kezdetben nem öntözés­re, hanem vontatásra használták. Ezt az utóbbi időben, miután kifogásolták, most már rendel­tetésének megfelelően használ­ják. Már reggel 5 órakor útnak indul az öntözőautó és végiglo­csolja a város főútvonalait. A főbb útvonalakon most már nemcsak az öntöző autót, hanem utánakötve a seprőgépet is látni munkában. Ezzel a módszerrel megtisztultak Baja főbb útvona­lai. Az újság hasábjain mondunk köszönetét az Ingatlankezelő Vállalatnak és a tanácsnak. Re­méljük, hogy a továbbiakban is szorgalmasan tartják majd tisz­tán az utcákat; Pcchtler. Ferenc Felvilágosítás 8-14 óráigj Az elmúlt héten a délutáni busszal beutaztam Bajára, hogy ügyes-bajos dolgaimat elintéz-! zem. Ügy próbáltam összeegyez­tetni intéznivalóimat, hogy mun kámban ne legyen nagy kiesés. A Bajai Lakberendező Vállalat' kirakatában jártomban-keltem-, ben bútorokat pillantottam meg,£ többek közt párnázott karosszé-,’“ két is. Mivel szándékomban állt' belőlük vásárolni, kíváncsi vol-' tam a székek árára. Egy kis! tábla igazított útba. -Felvilágo­sítás Bartók Béla u. 4. szám' alatt.« Azonnal oda siettem, de! a bútor árát nem tudtam meg, mert kérdésemre nem éppen a! legudvariasabb hangú választ kaptam. — Felvilágosítást ilyen ügyek-, ben csak reggel 8-tól délután 2] óráig adunk. Tehát nem volt lehetőség ar­ra, hogy megtudjam a kérdéses! bútordarabok árát. Azt nem tartottam érdemesnek, hogy! csupán ezért az egy dologért egész napot töltsék el Baján.' Azt szeretném megkérdezni; —! nem lehetett volna mégis meg-' mondani? Schmidt István Korszerű módszer — olcsóbb termelés A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában né- ■hány gyártmánynál bevezették a ciklusos termelést, melynek eredményességét az alábbiak tükrözik. A távvezetéki oszlopoknál a megmunkálás költsége kilogrammonként 1955-ben 4 forint 4 'fillér volt. Tavaly bevezették a ciklusos termelést, s a második félévben az egy kilóra eső költség 3 forint 75 fillérre csökkent) Ezt úgy érték el, hogy egyes munkafolyamatokat különválasztot­tak a szerelésnél, miáltal egy-egy csoport szakmai begyakorlott- [sága nőtt, ugyanakkor javult a gyártmányok minősége is. Csupán 'annyit még, hogy az országban itt gyártják a legolcsóbb és a '.legjobb távvezetéki oszlopokat. Bizonyságul még azt, hogy az idén [a ciklus tökéletesítése révén nem 3,75, hanem 3 forint 50 fillérbe ■kerül egy kiló vas megmunkálása. Hasonló a helyzet a feszítő- [oszlopnál. 1955-ben a ciklus bevezetése előtt egy kiló vas meg­munkálási költsége 3 forint 96 fillér volt, az idén 3 forint 62 fillér. Úa figyelembe vesszük, hogy egy-egy oszlop 6—7 tonna, akkor 'látjuk, hogy nem is kis pénzről, hanem sok ezer forintról van ;zó, mely sokat nyom a nyereségrészesedésben. Csökkent a selejt A Kecskeméti Konzervgyár II-es számú telepének készáru­raktárában befejeződött az idén készített dobozos zöldborsó át­válogatása. A mintegy 17 vagon zöldborsóból gyártási hibák ré­vén az engedélyezett 2 százalék !selejt helyett csak 1,6 százalék a selejtes termékek mennyisé­ge. Ez az emberi élvezetre al­kalmatlan 26 mázsa zöldborsó nem megy veszendőbe, mert a gyár takarmányozás céljára át­adja más vállalatoknak. Ugyancsak az asszonyok jó munkáját bizonyítja az, hogy a gyárból kiszállított 170 000 üveg barackjam közül csak 260 üveg tört össze szállítás közben. En­nek nagyobb része nem az asz- szonyok keze által vált selejtté, hanem a rossz útviszonyok kö­vetkeztében. Az asszonyok népi vagyon iránti féltésüket mutatja az is, hogy 3000 üveg szállítása, összerakása közben csak négyei törtek össze.

Next

/
Thumbnails
Contents