Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-14 / 189. szám
Egy jól működő KISZ-sserveset Megyénkben egyre több KISZ- szervezet működik, s ezek közül nem egy már megtalálta a módját a fiatalok helyes nevelésének. Ilyen az, izsáki KlSZ-szer- vezet is. 1957. március 28-án hozták létre az ottani fiatalok. Először ugyan kínlódtak az EPOSZ- szervezettel, de mindegyiknek a szíve a KISZ felé húzta őket. Az alakuló gyűlésen huszonnyolcán vettek részt, s már itt elhatározták, hogy sportköröket szerveznek amellett, hogy mind több és több fiatalt győznek meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség célkitűzéseinek a helyességéről. És megindult a fiatalos, lendületes munka. A párt és a tanács segítségét kérték, amelynek az lett az eredménye, hogy tanácsülésen tárgyalták meg' a kiszisták kérelmét, és számukra 7000 forintot utaltak ki a községfejlesztési alapból. A íöldmíivesszövetkezet 3000, a kultúrház pedig több mint 2000 forintot adott a KISZ- szcrvezetnek a meginduláshoz. Miután az anyagi alap megvolt, a KISZ-tagok elhatározták, hogy televíziós berendezést, kard-, tőrvívó- és ping-pongfel- szereiést vásárolnak. A terveket tettek követték, s ma már mindezek a birtokukban vannak. Megalakultak a szakkörök is, amelyeknek a vezetését társadalmi munkában a pedagógusok vállalták. Az izsáki KlSZ-szer- vezetnek van labdarúgó csapata és tánczenekara,•• is. Egyedül talán a kultúrmun- kával maradtak le kissé. De ennek a fellendítése is csupán idő kérdése. A községben egyébként olyan egységes kultúrgárdát szeretnének létrehozni, amely szereplésével sehol sem vall szégyent, és hetenként nívós előadásokkal tudja szórakoztatni az zsáki dolgozókat. A KISZ-szervezetnek más ko- noly tervei is vannak. A község nagy kiterjedésű legelőjén vitorlázó repülőteret akarnak építeni. Hogy ilyen szép eredményeket el tudtak érni, ez — Tóth Sándor KISZ-titkár szavaival élve — a következőknek köszönhető: a község vezető szerveinek, elsősorban a pártszervezet segítségével a KISZ többet adott három hónap alatt a fiataloknak, mint a DISZ három év alatt. Ezért van már száz ki- szista a faluban (közöttük 16 párttag), ezért nyernek ösztönzést a fiatalok a további jó munkához. Gémes Ennek létrehozása ugyan kissé merésznek tűnik, de a fiatalok nem tágítanak tervüktől. Felkérték a környező községek KISZ-szervezeteit, járuljanak hozzá ők is, hogy együtt építsék és használják majd a repülőteret. De nemcsak saját magukra, hanem lakóhelyükre is gondolnak az izsáki kiszisták; akarják, hogy jövőre strandfürdője is legyen a községnek, ehhez már felajánlották a társadalmi munkát. Kiszisták írják: EMLÉKEZZ A MÚLTRA {Nyílt levél Aradi Erxsébethes) Emlékszel-e még, Erzsikéin, amikor április közepén a Szakmán Állami Gazdaságban találkoztam veled, s Te megkérdezted: honnan jöttem ide? Én azt mondtam, hogy a szegények közül. Tudom, hogy akkor Te azt gondoltad: ennek az apja is szegény lehet. Igen, Erzsikém, az én apám nagyon szegény ember. De gazdag akar lenni. Nem nélküled és nélkületek, hanem veled és veletek. Ez a gazdagság nem külön-külön rajtam és rajtad, hanem rajtunk és az egész magyar népen múlik, akik a munkát nem szégyennek, de dicsőségnek tartjuk. Éppen édesanyád mondta ' el, hogyan éltetek a múltban. »Emlékszem, amikor én még fiatalasszony voltam, a férjem hajnaltól késő estig napszámba járt. Én akkor ezzel a kislánnyal (Veled) egy rossz kamrában, szalmán aludtam.« A kecskeméti KISZ-találkozón ez jutott eszembe, és a mai napig érleltem a gondolatot, hogy megírjam Neked: gondolj a múltra! Jusson eszedbe, hogy csak akkor leszünk igazán gazdagok, ha mindnyájan együtt haladunk azon az úton, amely a szocializmushoz vezet. Kosár Mária A KISZ-üdülő középiskolás lakói Augusztus 5-től középiskolás kiszisták vették birtokukba a KISZ szikrai üdülőjét. Harminc fiú és leány jött össze, hogy két hétig tartó vidám szórakozással és pihenéssel felejtsék el az elmúlt tanév fáradalmait, és erőt gyűjtsenek a közelgő új iskolaévre. Szili elvtárs 9-én, pénteken látogatta meg a fiatalokat és saját élményei alapján az 1919- es Tanácsköztársaság eseményeiről beszélt nekik. Aztán megtekintették a Francia Kiss Mihály és társai által meggyilI! költ mártírok emlékművét, ahol Pista bácsi megemlékezett a szörnyű vérengzésekről. A diákok nagy érdeklődéssel hallgatták a kommunista veterán harcos színes és értékes elbeszéléseit, s hangot adtak azon meggyőződésüknek is, hogy 1956. októberében, ha ismét hatalomra jut az ellenforradalom, ugyanúgy gyilkolták volna le népünk legjobb fiait az ellenforradalmi banditák, mint tették az 1919-es proletárdiktatúrát követő fehérterror idején. KISZ=hírek — A komszomolisták és kiszisták bállal egybekötött baráti találkozót rendeztek augusztus 10-én este a Kecskeméti Konzervgyár 2-es számú (volt AKK) üzemében. — A VIT zárónapjának tiszteletére nagyszabású táncmulatsággal egybekötött találkozót rendezett a helyőrségi tiszti klubban a bajai városi KISZ-bi- zottság augusztus 10-én. A találkozón részt vett a bajai szovjet katonai alakulatok 80 tagú Komszomol-küldöttsége is. — Ügyességi versenyt rendez közösen a KISZ és a Honvédelmi Sportszövetség augusztus hó 20-án délután 4 órakor Kecskeméten a Széktó-fürdő és a megyei kórház környékén. A versenyre a KISZ alapszervezeteknél és a Honvédelmi Sportszövetség szervezeteinél lehet benevezni. A legjobb eredményt elérő versenyzők díjazásban részesülnek. — Baráti összejövetelt rendez a KISZ kecskeméti városi bizottsága augusztus 19-én délután 4 órai kezdettel a szakszerveze« tek megyei székháza (Cifrapalota) kultúrtermében. A találkozón idős kommunista elvtársak a város üzemeinek, vállalatainak és termelőszövetkezeteinek kiszistái, valamint a Kecskeméten állomásozó szovjet katonai alakulatok komszomoiistái vesznek részt. — A munkás-paraszt szövetség jegyében, a KISZ-szervezet kezdeményezésére, együtt ünnepük alkotmányunk napját augusztus 19-én a Kecskeméti Gépgyárban az ottani dolgozók és a Vörös Csillag Tsz küldöttei. Az ellenforradalom óta ez az első eset, hogy a tsz-t patronáló gyár munkásai baráti találkozón vesznek részt annak dolgozóival. Ugyancsak ez alkalommal megjutalmazza a gyár vezetősége azokat a fiatalokat, akik a VIT-műszakban és a két, a Szalai Sándor és Kiüti András vezette brigádban, a KISZ által meghirdetett ifjúsági exportbrigádok egész évben tartó versenyén eredményesen helytálltak. Tj(uiee3c)púrt a szakszervezet támogatásával Ismeretes, hogy a közelmúltban sem működtek hibamentesen az ifjúsági kultúrcsoportok, az e téren mutatkozó hibák kijavítását azonban megakadályozta az ellenforradalom, a kultúrmunkát pedig — néhány kivételtől eltekintve — régebbi, kezdeti stádiumába vetette vissza. Okulva a tapasztaltakból, több helyütt új módon láttak neki az ifjúság kulturális nevelésének. Kecskeméten Vince Miklós tánctanár és neje, Kiss Ibolya az ÉDOSZ (Éleimezésipari Dolgozók Szakszervezete) anyagi támogatásával 30 fős tánccsoportot alakított, amelynek tagjai közül a harmadrész kiszista. A cél az, hogy a KISZ-nek és a szakszervezetnek központi művészegyüttese legyen a létszámát tekintve is még fejlesztés előtt álló csoport, s végeredményben azt a szerepet is betöltse, hogy a magasabb fokú képzés folytán az üzemi KISZ kultúrcso- portoknak is segítségére lehessenek majd a tagjai, Egyelőre azonban baj még, hogy a célt nem minden üzemi KISZ alapszervezet vezetői értik meg, és akadályozzák a fiatalok részvételét a szóbanforgó csoport munkájában, attól tartva, hogy ezáltal majd hiányt szenved üzemi kultúrmunkájuk. Holott a fentebb említett cél megvalósításakor az eredmény éppen fordított, lenne, amit be kell látniok a makacskodó KISZ alapszervezeti vezetőknek is. Az elmúlt szombaton egyébként a kecskemétiek vendégül látták a szegedi ÉDOSZ-együttest, amely a Katona József Színházban műsort adott, majd a két együttes tagjai az Építők Kultúr- otthonában tapasztalatcserén fejtették ki véleményüket a további kultúrmunka elősegítéséhez. T. I. SIR JOU.V KI VI Lowe némi élelmet és tüzelőanyagot vett fel, én pedig egy sátrat kötöztem málhámhoz. Ang Njimától eltekintve, aki 18 kilónál valamivel többet hordozott, mindegyikünk terhe 22 és 28 kiló között váltakozott. Csökkentett ütemben folytattuk utunkat a gerincen fölfelé. Nehéz terheink ellenére is kitartóan, egyenletesen, bár igen lassan mozogtunk. A gerinc egyre meredekebbé vált és szilárd hóval takart lejtővé szélesedett; Lowe ezen úgy 15 méter magasságig lépcsőket vágott. Két órakor fáradtságot kezdtünk érezni és körülnéztünk, táborhelynek alkalmas pontot keresve. A gerincen nem mutatkozott kiszélesedő rész, töretlenül ívelt továbbra is fölfelé. Lassan küzdöttük magunkat ^löre és sikertelenül kerestünk valami párkányfélét. Újra meg újra feléledő reménnyel kapaszkodtunk fel egy-egy biztatónak látszó pontig, de amikor odaértünk, láttuk, hogy a hajlás szöge még mindig 45 fok körül jár. Már-már elkeseredtünk, amikor Tenzing, aki a múlt évről még jól emlékezett a terepre, azt indítványozta, hogy keljünk át keresztben a baloldalt emelkedő meredek lejtőn, így végre aránylag laposabb térségre jutottunk, amely fölött sziklakupac állott. Két óra 30 percre járt az idő. Elhatároztuk, hogy itt fogunk tábort ütni. A Lhoce fenséges csúcsa egész nap fogva tartotta figyelmünket, de most már éppen alattunk volt. 8500 méterre becsültük a pont magasságát, ahol állottunk. Lowe, Gregory és Ang Njima megkönnyebbülten dobták le terhüket. Fáradtak voltak, de megelégedéssel töltötte el őket az elért magasság; őket illeti az érdem tekintélyes része a másnap véghez vitt csúcsmászás sikerében. Ezután már nem vesztegették az időt, sietve visszatértek a Déli Nyeregre. Egy pillanatra a magányosság érzése nehezedett reánk, amikor jókedvű társainkat távolodni láttuk; lassan ereszkedtek le a gerincről. De nem merenghettünk, mer még sok tennivaló várt reánk. Letettük oxigénfelszerelésünket, hogy a készlettel takarékoskodjunk és hozzáláttunk, hogy ■ 139 jégcsákányainkkal megtisztítsuk az apró térséget. Lekapartuk a havat, s ekkor kiderült, hogy az alatta rejtőző sziklalejtőnek 30 fokos hajlása van. A kő jól belefagyott a jégbe, de pár órai kitartó munkával elegendő követ fejtettünk ki, hogy nagyjából síma talapzat-félét építsünk ki belőle. A kis térség kb 90 cm széles és 180 cm hosszú volt, de egyik fele kb 30 centiméterrel magasabb szinten feküdt, mint a másik. Bár nem használtunk oxigént, meglehetősen kemény munkát végeztünk. Tízpercenként megpihentünk, hogy lélegzethez jussunk és összeszedjük az erőnket. Felütöttük sátrunkat ezen a kettős szinten és lekötöztük, már amennyire lehetett. Nem akadtak alkalmas sziklák, hogy hozzáerősítsük a tartó köteleket, a hó pedig túl lágy volt ahhoz, hogy aluminium sátoreövekeink szilárdan megállhassanak benne. Több oxigénpalackunkat betemettük a lágy hóba és a köteleket ezekhez a némileg bizonytalan horgonyokhoz erősítettük. Azután, míg Tenzing valami leves felmelegítéséhez látott, én számbavettem mérsékelt oxigéntartalékunkat. Kevesebb volt, mint reméltük. A csúcstámadás céljára fejenként csak egy egész és kétharmad palacknyi oxigén jutott. Nyilvánvaló, hogy ha kellő kitartást akarunk biztosítani, akkor nem használhatunk percenként 4 litert, ahogy eredetileg terveztük. Úgy számítottam, hogy ha percenként 3 literre csökkentjük az oxigénfogyasztást, akkor még lehet esélyünk. Rendbehoztam a készülékeket és elvégeztem a szükséges átkapcsolást. Segítségünkre jött, hogy Evans és Bourdillon két oxigénpalackot hagytak hátra 100—200 méterrel a tábor fölött; mindegyik egyharmadáig még tele volt. Erre az oxigénbe számítottunk, hogy visszajussunk vele a Déli Nyeregre. Napnyugtakor végre bemásztunk sátrunkba, felöltöttük minden meleg ruházatunkat és belecsúsztunk hálózsákjainkba. Nagy mennyiségű folyadékot ittunk és kielégítően étkeztünk a különleges csomagból: szardíniát fogyasztottunk kétszersülttel, barackbefőttet, datolyát, piskótát, jamet és mézet ettünk. A dobozos barack valóságos ínyencfalat volt, csak előbb fel kellett olvasztanunk a Primuson, mert kőkeményre fagyott. A nagy magasság ellenére lélegzetvételünk majdnem normális volt, csak a hirtelen mozgástól, vagy tevés-vevéstől kellett egy ideig lihegve levegőért kapkodni. Tenzing a sátortér alsó szintjén helyezte el derékalját, úgyhogy félig a mélység fölött csüngött és nyugodtan bebújt hálózsákjába aludni. Én félig ülő, félig hátradőlt helyzetben igyekeztem a lehetőségig kényelmesen elhelyezkedni, s a lábamat az alsó szint szélén vetettem meg. 140 (Folytatjuk)
