Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

A teljesítménybér esésről és a béremelésről\

IPARI ÜZEMEINKBEN nemrégiben a Minisztertanács rendeleté folytán 10—15 százalékos béremelést hajtottak végre. Hallatszanak éppen dolgozóink szájából olyan panaszok, hogy ténylegesen csak 5 százalékkal emelték fel a béreket. Néhány példán keresztül szeretnénk bebizonyítani, hogy az ilyen állítások minden alapot nélkülöznek és a béremelések valóban megütik az előírt mértéket. Nem volna teljes csupán a béremelésről beszélni, ha nem említenénk emellett a teljesítménybérezés bevezetéséből adódó nagyobb kereseti lehetőséget.

A KISKUNFÉLEGYHÁZI Sütőipari Vállalatnál az utóbbi időben a termelés színvonalában bizonyos visszaesés mutatkozott. Hogy növekedjék a termelés, s a béremelést is végre tudják

n zöldség- és gyümölcsféleségek felvásárlási órai;

A MÉK felvásárló telepeken s a földművesszövetkezetek fel-) vásárló telepein jelenleg a következő árak vannak érvényben:

I.

II.

Zöldpaprika hegyes, erős-—,90

—,60

töltenivaló, zöld és kosszarvú

1,20

—,80

töltenivaló, fehér

1,50

1,10

töltenivaló, zöld, export

2,—

+ 10% szerz. felár

Vörösszilva belföldi fix ár

1,—

szeszipari

—,80

exportár

1,50

Körte nemes fajta

2 —

1,50

egyéb fajta

1,20

—,90

Görögdinnye export

1,60

—

belföldi pírosbélü

1,30

rbelföldi sárgabélű

1,—

—

Uborka salátás belföldi

—,30

—

salátás export

—,70

—

kovászos belföldi

—,70

—

kovászos export

1,20

—

ecetes belföldi

1,60

—

csemege belföldi

2,—

—

ecetes és csemege export

3,50

+ 10% szerz, felár

Sailva nyári aszaló

1,40

Alma, asztrahán fehér és piros

2>A—2>/2 coliig

2,60

1,60

2%-től felfelé

3,2,20

kecskeméti vaj, fahéj, nyári parmen, Sándor cár

2%—2% coliig

2,—

1,50

2%-től felfelé

2,40

1,60

Tükör- és rétesalma

2,—

1,50

egyéb étkezési

1,60

1 —

Paradicsom export csomagolatlan

1,30 + 10% —

export csomagolt

1,30 + 40 fillér

+ 10% felár

belföldi érett

1 —

—,70

+ 10% felár

Sárgadinnye ananász

1,50

—

cantalup, kősárga, egyéb fajta

1,20

r—

Szőlő Csabagyöngye

5,—

fe—•

hajtani, a következőket határoz-^ ta el a Sütőipari Vállalat veze-^ tősége. A termelési követelményt^ 5 százalékkal alacsonyabban^ állapították meg, ugyanekaor a^ béreket 25 százalékkal emelték, < vagyis 5 százalék teljesítmény-^ követelmény csökkentés és 25* százalékos béremelés megfelel a< bér 30 százalékos növekedésé-^ nek, *

A munkásoknál a teljesít-^ való termelés is^ igen döntő mértékben emelte a* munkában való érdekeltséget. A^ Vállalat 58 munkásából 37 dől-* gozó darabbéres. A munkásoké [saját maguk, még a Miniszterta-* >nács rendelete előtt kérték a da--* 'rabbér bevezetését. Nyilvánva- [loan azért, mert ennek előnyé-* >ről már akkor is meg voltaké [győződve. ^

HASONLÓ MÓDON jártak el* [Baján az Alsódunai Nádgazda--* óságban. 1956 első három negyed-^ [révében 100 000 forintból 44,1 * ószázalék munkabért fizettek ki.* rl957 harmadik negyedévében* s46,2 százalékot terveznek. Lé- * /nyegében 5 százalékkal növelik* <a dolgozók fizetését. A másik* >tényező, amely szintén 5 száza-* Gékosan emeli a dolgozók bérét* >az, hogy a teljesítménykövetel-* (ményt csökkentették. *

AZ ALSÓDUNAI Nádgazda-* óságban szintén rátértek a darab-* )bérezésre. Itt 50 munkás közül* /32-en dolgoznak darabbérben,^ £l2-en órabér + mázsadíjban, ha-^ >tan pedig síma órabérben. Tér-* unészetesen itt nem tudták min-^ Men dolgozó részére a teljesít-* tménybérezést bevezetni. Hiszen* >a különböző munkafolyamatok* ^elvégzése más és más időt szab.* ÖSSZEFOGLALVA tehát az -4 keddig elmondottakat, a követ-^ ókező helyes megállapításokat le-* /hét leszűrni. A Minisztertanács^ srendelete alapján mindenütt vég-* /rehajtották a bérek felemelését.* <A vállalatok bizonyos engedmé-^ /nyékét tettek a teljesítmény-* ^követelményeiből — ahol erre * szükség volt —, amelyek szintén* femelik a béreket. Ezek után* Snyilvánvalóvá válik mindenki * telőtt, hogy a bérek felemelésé-* Snek végrehajtása során semmi-* /esetre sem tértek el a rendelet-* Stől a munkások rovására. * Gémes Gábor *

Okét ünnepeljük

Kiss Ferenc kocsimester

Nagyon szereti a munkáját* Nem csoda, hiszen vasutas családból származik. Édesapja pályaőr, aki gyermekeit is vasutasnak nevelte. Kiss Ferenc 25 éves, de már letette a kocsimesteri szakvizsgát. Sándor öccse ugyancsak a kecskeméti vasútállomáson tolatásvezető.

Kiss Ferenc kocsimester brigádja második lett a vasutasnap tiszteletére indított munkaversenyben. Élenjárnak a tartalékmozdonyok gazdaságos kihasználásában. Ezzel műszakonként 5—6 százalék szénmegtakarításhoz járulnak hozzá.

D. Tóth Sándor rendelkező forgalmista szolgálattevő megbeszélést tart Sántha András kocsimesterrel a gyors-teher- vonatok menetrend szerinti indítása érdekében. A Sántha- brigád érte el a legjobb eredményt a vasutasnap tiszteletére indított munkaversenyben.

AI „ÁRTATLAN ÜLDÖZÖTT"

Szerencse, hogy igazságot nemcsak a múló idők felett tort ülő történelem szolgáltat, hanem a minden időkben állandóan kéznél levő újságírói toll is, amely a pillanatok, az egyes esetek krónikásaként rögzíti a maga jólfelfogott véleményét. Persze nem megfellebbezhetetlenül, de mindenkor a társadalom leggondosabban mérlegelt érdekeiből kiindulva (erre csak haladó, vagy méginkább kommunista újságíró vállalkozhat), még akkor is, ha az érintettek jajdulnak a lecsapódó igazságpallostól;

Mozsár András ügyében szolgáltatunk ezúton igazságot, nem öltve bírói talárt, nem is keresgélve az igazság-kódexben, nem személyi ilyen, vagy olyan ».;. pátiéból«, hanem egészen egyszerűen csak az átlagember judiciumával.

A dolog velem kapcsolatosan így kezdődött.

Mozsár András az egyik hétfő reggelén a kiskőrösi járási pártbizottságon felkeresett, mint a »Hol a határ?« című cikk szerzőjét. Nem kis felháborodással adta elő, hogy ő is a passzív megtévesztettek közé tartozik, hiszékeny volt az ellenforradalom idején és ha magatartását, tevékenységét az akkori körülmények közé helyezi, akkor nem lát abban semmi kivetni valót. De nem is erről volt főként szó, hanem arról, hogy a járási pártbizottság egyes vezetői szerinte nem viselkedtek megfelelően és ez kiváltotta az ő ellenállhatatlan megvetését;

Gondoltam;:! most már helyben vagyunk. Hiszen mindig gyanús volt számomra, ha valaki önmaga ártatlanságát másokra átokszórással kezdte bizonygatni. Ez az előlegezett gyanúm később bőséges igazolást nyert. Elmondásából kiderült, hogy az ő egyéni nagylelkűségének köszönhető, hogy többeket nem tartóztattak le, neki köszönhető, hogy Kiskőrösön »viszonylag békésen« úszta meg mindenki; Dehát valakinek vállalnia kellett az akkori »nehéz szerepet«, bizonyos követeléseknek »hajlékonyán«

eleget is kellett tenni, szavalta, — »na, de hol voltak azok akkor, akik most nagy hangon beszélnek?« — kérdezte.

— Ezzel a Túrival nem tudtam kijönni. Régebbi és teljesen személyi természetű az egész dolog. Mindenütt azt hangoztatta, hogy »kinyír«. Ennek lett azután következménye a három hónapig tartott internálásom, —,

S mert mindest bizonyára már sokszor elmondhatta, miértis kezdte elhinni, szinte meggyőződéses lihegéssel fejezte be: az igazságot akarom, a rehabilitációmat, a tárgyilagosságot, a személyeskedés mestességet, a tiszta légkört ügyem eldöntésében.

Én feszülten figyeltem ennek az alig huszonöt éves embernek minden szavát, kezének fontoskodó mozgását, tekintete zavartságát és azt az erőltetett maga- biztosságot, ahogyan a »felsőbb szerv« előtt hihetővé akarta tenni mindazt, amit elmondott. Ismerem ezt az »aktiv« típust, aki energiát nem kímélve szerveket keres, embereket kutat, hátha akad valaki, aki »bevéve a horgot«, mellé áll és ügyében sikerül kicsikarnia valamiféle pozitív és negatív pólust. Az utóbbi hónapokban sok ilyen meg nem értett emberrel találkoztunk, akikre valaki »pikkelt«, akit valaki »kiszúrt«, azután »csupán« — mondották — személyi bosszúból beledobták az ellenforradalmi fazékba és mint a mosogatóvizet, kiöntötték. (Voltak és lehetnek még most is igazságtalan és egyben elítélendő eljárások, ám a jelen esetben nem ilyenről van szó.)

Mozsár és a többi mozsárok rosszul tájolták be magukat a terepen, így — enyhén szólva — elvétették a »határt«, miértis kötelességünknek érezzük oda, a határon túlra terelni őket — így Mo- zsárt is =r-, ahol a novemberi napokban

voltak és amit — bár nem régen volt — különös módon elfelejtettek.

Ha ebben a terelésben valami kellemetlen is lesz, isten látja lelkünket, nem mi akartuk. Ám a kesztyű eldobatott és mi felvettük. S ehhez még azt a jó magyar közmondást: »Ha lúd, hát legyen kövér!«, az igazság pedig, ha már keresik, legyen teljes!

Megidézzük a tényeket;

Megtévedtem — mondta. Tévedésből persze ritkán ölt az ember nyakába géppisztolyt és még kevésbé van tévedésben akkor, amikor azt előre megfontolt szándékkal használja fel. Vagy talán valamiféle együgyű hiszékenységnek minősül az, amikor Mozsár eme fegyver birtokában a Kiskőrösi Járási Tanács munkástanácsának megalakulásakor nem engedett személyek fölötti vitát — csak szavazást? (Egyébként ő is eme »igazi« demokráciáért szállt síkra.) Így kerülhetett oda dr. Tömör úr is, aki később Mozsár javaslatára a Nemzeti Bizottság intéző bizottságának lett az elnöke.

A munkástanács nyomban »munkához« látott és azonnal felmondtak hét kommunistának és még néhány becsületes pártonkívülinek. Eltávolították a járási tanács elnökét, felfüggesztették az elnökhelyettest. A Nemzeti Bizottságnál Mozsár, a »jótevő« bejelentése alapján mindezt tudomásul vették.

Mozsár azonban nemcsak mások, hanem a saját ügyével is foglalkozott. Első intrádára persze nem tudott mindent felhabzsolni, így mint volt népművelési csoportvezető beérte az oktatási osztály- vezetői megbízatással. Nem akart a »forradalom szerény munkása« maradni. Ha már fegyvert fogott, legyen annak valami értelme. Az étvágy azonban nőttön nőtt Az az úr = vélte aki a kar*

hatalom fölött rendelkezik. Ezért dr* Tömörtől és Waltertől, a helyettestől, az alábbi szövegű »kinevezést« kapta: »Megbízás. A Járási Ideiglenes Nemzeti Bizottság ideiglenesen felhatalmazza és megbízza Mozsár András kiskőrösi lakkost, a Járási Intézőbizottság tagját, hogy felügyeletet gyakoroljon minden, a járás területén működő karhatalmi alakulat fölött, illetve a Honvédség Pa* rancsnoka mellett és ezt a Nemzeti Bi- zottság mindenkori utasításai 6zerin1 végrehajtsa, Kiskőrös, 1956. november hó 1.«

E megbízatást igazán ideiglenessé november 4 tette.

Mozsár később is hű maradt önmagához. Tevékenységének körét bővítette és később nemcsak ellenforradalmi politikával, hanem konkrét gazdasági ügyekkel is foglalkozott. No persze, nem valami országépítő dologra gondoljon az olvasó, hanem csak nylonharisnyára. A november 6-án megtartott osztályvezetői értekezleten Mozsár, sajnos, még a tanács »dolgozójaként« magából kikelve ordította: »Mit akar Kádár?« Racionalizálása után (miért racionalizálás?) kijelentette: »itt csak a kommunistákat hagyták meg«. Feleségének, aki ugyancsak ott dolgozott, megtiltotta a tovább- maradást azzal az indokolással, hogy »Kádár kormányának nem fog dolgozni«. E néhány tényhez szinte természetesen igazodik egy több ezer forintos sikkasztási ügy, amely az egész csokrot pántlikaként fogja össze.

Manapság néhány millió magyar, közöttük Túri elvtárs és jómagam is — ha úgy tetszik — az ilyen ügyekben személyeskedünk. Sőt többet mondok, erről a hasznos szokásunkról még a mozsárok kedvéért sem fogunk letenni.

Rehabilitációt?

Elvétette a címzést, Mozsár úr! A mi rendünkben mindezért nem rehabilitáció, hanem valami más jár!?

Weither Dániel