Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-08 / 184. szám

/ A jövő évi pártoktatás előkészítése a kecskeméti IV. kerületi pártalapszervezetben lBácsalmási tudósítónk jelenti PARTSZERVEZETEINKBEN a most folyó taggyűléseken fog­lalkoznak a jövő évi pártoktatás előkészítésével. Ezzel kapcsolat­ban felkerestük Somogyi József elvtársat, a IV. kerületi párt- alapszervezet titkárát, aki a kö­vetkező felvilágosítást adta. Eddig pártvezetőségi ülésen, azután pedig taggyűlésen foglal­koztunk a pártoktatás előkészí­tésével. A Központi Bizottság határozata alapján a szervezett pártoktatás különböző formáit ismertettük és a tanulás szük­ségességére, jelentőségére hívtuk fel a kommunisták figyelmét. Pártszervezetünk előtt egyre na­gyobb feladatok állnak és ezek­nek jó elvégzése a marxista— leninista ismeretek gyarapítását igénylik. Megfelelő marxista— leninista képzettség nélkül gya­korlati munkánk elsekélyesedne és a pártvonaltól való elhajlá­sok, hibák ellen nem tudnánk eredményesen küzdeni. A most induló tanévben, magas színvo­nalon akarjuk párttagjainkkal megismertetni a marxizmus— leninizmusnak a proletárdikta­túra államáról és az osztályharc­ról szóló tanításait. Fellépünk a még mélyen gyökerező naciona­lista métely ellen, és az igaz ha- zafiság szellemében a proletár­nemzetköziség, a Szovjetunióval való barátság elmélyítésén mun­kálkodunk. Az idei oktatási év tematikája igen fontos kérdések tanulmányozását irányozza elő. Felvértez a revizionista és a szektás hibák elleni harcra. Párttaggyűlésükön milyen ok­tatási formákat ismertettek a párttagsággal? — Nagy vonalakban — egé­szen változatosan — mindegyi­ket ismertettük. Foglalkoztunk az esti egyetemmel, amit értel­miségi párttagjainknak ajánlot­tunk. Beszéltünk a Politikai Akadémia előadássorozatról. Még részletesebben tárgyaltuk a mar­xista—leninista tanfolyam és az időszerű kérdések című előadá­sok kérdéseit. Milyen tanfolyamot indítanak a kerületben? Ezt elsősorban a propagandis­ták képzettségétől tesszük füg­gővé. A propagandamunkára al­kalmas elvtársakkal még nem beszélgettünk és ezért ez ügyben még nem határoztunk. Valószí­nű, hogy egy Marxista-leninis­ta tanfolyamot és egy Időszerű kérdések című előadássorozatot indítunk, de párttagjaink a vá­rosban induló más oktatási for­mákra — esti egyetemre, önálló tanulásra, stb.-re is jelentkezhet­nek. Hogyan értelmezik a tanulás önkéntességét? Erről taggyűlésünkön egy kis vita alakult ki. Ugyanis a szer­vezeti szabályzat párttagjainkat a marxista—leninista ismeretek elsajátítására kötelezi. Ugyan­akkor a szervezett pártoktatás­ban való részvétel önkéntes. Az önkéntességet úgy értelmezzük, hogy a hallgatók maguk válasz­szák meg, résztvesznek-e a szer­vezett pártoktatásban és milyen tanfolyamon kívánnak tanulni. Véleményünk szerint a szerve' zeti szabályzat előírását a párt--* tagok előképzettségük, munka-, beosztásuk, illetve életkoruk és< egyéb körülményeik figyelembe-^ vételével különbözőképpen telje-^ síthetik. Mi mindenekelőtt a-4 szervezett pártoktatáson való* részvételt ajánljuk párttagjaink-^ nak. De vannak olyan idősebb, vagy háztartásban dolgozó, sok-^ családos elvtársnő párttagjaink, < stb., akik azzal, hogy eljárnak a* párt rendezvényeire, elolvassák az újságot, meghallgatják a rá­dió adásait, már marxista—leni-* nista ismereteiket is bővítik és^ ezzel lényegében eleget tesznek a szervezeti szabályzatban elő-'* írt kötelességüknek.-N— —*----­Ki sgyermekes szülők figyelem! Örömmel közöljük, hogy a párt és a kormány erőfeszítései nyomán, olyan mennyiségű szé­rumot sikerült szerezni, hogy augusztus 22-től a járványos gyermekbénulás elleni oltásokat kiterjesztik két és fél évestől öt éves korig. Pontosabban, azok a gyerekek is részesülnek védőol­tásban, akik 1951. január 1. és 1954. december 31. között szü­lettek. Ezek szerint augusztus 22-től A járás föIdaiTivesszövctkezcti ügyvezetőinek megbeszélése «0 >flpró< gondok NEM ESZIK OLYAN FORRÖN A KÁSÁT — SZABÁLYOSAN VISELKEDTEK — NEHÉZ A PÁLYAVÁLASZTÁS tartást záros határidőn belül rendezik. Arról is sok szó esett, hogy a különböző termelési tár­sulásokat a jövőben jobban se­gítik, hogy azok egészséges mű­ködése mielőbb kibontakozhas­son. A földművesszövetkezeti ke­reskedelemben fellelhető kor­rupcióról is tárgyaltak az ügy­vezetők. Elhatározták, hogy a jövőben nem lesznek megalku­vók ebben a kérdésben. Első­sorban a nevelésen keresztü) tesznek lépéseket a korrupció felszámolására, de a szigorúbb ellenőrzésen keresztül is kímé­letlenül kiirtják ezt a mételyt a földművesszövetkezetek keres­kedelmi tevékenységéből. Az adófizetéssel foglalkozott a járási tanács VB A járási tanács VB napirend­re tűzte a harmadik negyedévi adóbevételi terv teljesítésének kérdését. Az ülésen részt vettek a községi tanácsok elnökei is, A végrehajtó bizottság megálla. pította, hogy az adófizetésben 15 százalékos elmaradás van, Feladatul tűzték a községi taná­csok vezetői elé, hogy az adó* zókkal való folyamatos foglal­kozással augusztus 20-ra hozzák naprakész állapotba az adófi­zetést és hozzák be az elmara­dást. Utasította a VB a községi tanácselnököket, hogy a notó­rius nemfizetőkkel szemben al­kalmazzák a törvényes eszközö­ket. A gabonafelvásárlás helyzete A bácsalmási járásban egy hét alatt 2450 mázsa kenyérga­bonát vásároltak fel a Termény, forgalmi Vállalat telepei. A tsz-könyveiők értekezlete A járás tsz-einek könyvelői értekezleten beszélték meg a könyvelés problémáit. Megál­lapították, hogy sok tsz-ben el­maradtak a könyveléssel. Az ér­tekezleten minden tsz-könyvelő vállalta, hogy augusztus 15-ig behozza az elmaradást. A járási tanács és a Nemzeti Bank meg-1 ígérte, hogy segít ebben a mun­kában, mert a könyvelés ren­dezése nélkül zárszámadást sem lehet elkészíteni. A jó könyve­lés nemcsak gazdasági, hanem politikai tényező is, mert a tsz minden tagja világosan láthatja belőle a termelőszövetkezetben folyó munka eredményeit. IkELEBIATOL EAHONYIG ^ Vidámság nyelvén a barátság vonatán @ in. Az ügyhöz méltó impozáns jelenet volt, ahogy a jugoszláv fiatalok Buda­örsön csupán 10 perce várakozó vonata mellé robogott a Bécs felől érkező gyors. A zászlókkal feldíszített mozdony, ami­kor feltűnt a kanyarban, az ünnepies pillanatban mindannyian . izgatottan találgattuk: kiket... hozhat? Osztrák, francia VIT-küldöttek a vonat utasai?, *— mert előzőén úgy tájékoztattak ben­nünket, hogy igen. Az első, aki megjelent az ablaknál: egy gyapjúsapkás, koromfekete szere- csen. közvetett módon tudtuk meg, — egy jugoszláv kislány franciául kérdezte tőle, s nekünk oroszul tolmácsolta, — hogy Francia Nyugat-Afrikából való. Csakhamar látszottak társai is, vagy húsz sötét bőrű legény, meg egy leány tolongott az ablakoknál. A fekete szín négyfajta változatát állapítottuk meg hirtelenében rajtuk, s valószínű, ők is eféleképpen osztályozták a mi fehérsé­günket. Nemsokára, ahogy az állomás terü­letére lezúdult a többi, mintegy ezer külföldi fiú, leány is, parolára csapód­tak tenyereink, fehér, barna, fekete karok fonódtak egymásba, simultak a vállakra; mosolygó arcok, szemek, vi­dám barátkozás tanúja volt az állomás „Hallod-e Rozika te?" A vasutas zenekar foxtrottot játszott; sombreros tuniszi fiú (először mexikói­nak néztük) ropta a táncot egy buda­örsi leánykával, pernyeszín-bőrű nyu­gat-afrikai egy argentin kislánynak fogta a derekát, s ötszáz pár tömkelle- gében topogtak-csoszogtak a zene rit­musára, Gyapjúsapkás néger barátunk azúrkék — s szoknyának is nézhetnéd — bugyogójában az egyetlen és me- nyecskésen felkötött hajú, de egyébként párizsi divat szerint öltözködött szintén néger mademoiselle-el járta a foxot. Hétféle nyelven dúdolták a dalt, egy valakinek ismerős szöveggel hangzott ki éneklése a kedves-bájos bábeli nyelv­zavarból. »Hallo-de Ro-zi-kate, gye-rünk a mo-zi-babe« — fújta valamelyik ma­gyar fiú, mert a zenekar csakugyan ezt a régi slágert játszotta. Kacagtatóan megkapó volt az egész: a múlt, jelen, s három világrész boldog ölelkezése. Keresztelő a vonaton Nem kell megijedni, nem olyan fajta névadásról lesz szó, amilyenre gondol­nak, hanem három néger fiú elkeresz- teléséről, akikkel élénk vállveregetés és rengeteg mosoly közepette kötöttünk barátságot a vonaton. Sehogyse boldogultunk a nevükkel, a termetükre, magatartásukra legjellem­zőbb magyar neveket aggattuk hát rá­juk. így lett a közöttük legzömökebb, vendégoldalnyi vállú legényből »Jóska«, a tudósformájúból »Fülöp«; a legkiseb­bik pedig a »Benedek« nevet kapta. S azontúl csak úgy köszöntöttük őket, ha a folyosókon zajló jövésmenésben találkoztunk: »Szervusz, Jóska, csaó, Fülöp (mert az olasz »ciao« — szervusz — lett hamarosan az üdvözlés csaknem minden náció által gyakorolt szava), hogy vagy, Benedek?-* Benedek aztán meg is járta velünk, illetve a barackpálinkánkkal. A pero­non éppen az argentinokkal ittuk a proszit, amikor hozzánk ért, s nyomban az ő kezébe is odanyomtuk az üveget. Először megnézte a cimkét, aztán bele­szagolt az üvegbe, gyanakvóan meresz­tette ránk a szemét, s mert közben két­nyelvű biztatást is kapott, lassan, na­gyon óvatosan szájához emelte a flas- kát, de jóformán még ajkaihoz sem ért a tüzes nedű, azonnal elkapta onnan és hanyatt-homlok visszaadta nekünk. Köz­ben éleset füttyentett. Gondolom, ha »fütyülős barackról« hallok ezután, mindig ez a jelenet jut majd eszembe, ha pedig azt olvasom, hogy a gyarmatosítók annak idején pá­linkával vették le a lábukról a négere­ket, hát — azok nem a Benedek szek­tájához tartoztak. Egy percig olasz voltam, ötig meg norvég Annyira nyakig úsztunk a külföldies- kedésben, hogy Szolnokon, a veszteglő vonat ablakán kihajolva, egy olasz mon­datot találtam elhadarni Romsics Feri­nek. Nosza, az alattunk sétálgatok közül hirtelen felénk kapta fejét egy ötven körüli férfi, s megkérdezte: — Chi parla qui italiano? (Ki beszél itt olaszul?) — Io compagno. (Én elvtárs) — mondtam neki, Majd kibújt örömében a bőréből, hogy végre,... s rázta a kezem, — de a harmadik mondatomnál már kacagott, mert lelepleződött a turpiság..., de hahotáztunk mi is, mert kiderült, hogy ö is — magyar. Fiumei születésű bár, de harminc éve él Pesten, jelenleg az »Express« idegenforgalmi iroda tolmá­csa, ebben a minőségben működött a VIT-vonaton is. Ha már benne vagyunk, játsszunk to­vább, s a mienkétől harmadik vagon­ban északi hidegvérrel vettem szem­ügyre egy szintén Záhonyig utazó buda­pesti újságírónőt. Valószínűen tetszet­tem neki, vagy jó riportalanyt vélt ben­nem, mert rövid mustrálgatás után va­lamiféle keveréknyelven tudakolta tő­lem, hogy milyen nemzet fia vagyok. — Norvidzséze — halandzsáztam neki, s mert nem értett, megtoldottam — Oslo, Pillanatig töprengett, tudtam, szám- baveszi Európa északi országainak a fő­városait, majd felderült az arca: »Ah! Norvég?!« Bólintottam. Már kezében a jegyzet­füzete, de nem sokra ment velem, mert amiket mondtam neki, még egy vérbeli norvég újságíró sem értené meg. Eről­ködött szegény kollégina, végre kisütöt­tük, hogy németül valahogyan elboldo­gulunk. — Name? ■— tudakolta a nevem, — Björnson. Meghökkent..: Björnson, Björnson,-.;; ah, csak nem vagyok rokona a Nobel- díjas írónak? — Sajnos, nem — nevettem el ma­gam, magyarul, mert már nem bírtam komolyan játszani a szerepet, hiába, nem jó színész lenne belőlem — Norvégiá­ban, (Folytatása következik.) A Petőfi Népe 166. számában a »Levelezőnk írja« rovatában rö­vid cikk jelent meg -^Összeszedik az árammérő órákat Jánoshal- ; mán« címmel. A levélben emlí- ; tett panasszal kapcsolatban a kö- ; vetkező tájékoztatást nyújtja a ; Délmagyarországi Áramszolgál­tató Vállalat. A minisztertanács 13—1953. MT sz. rendeletének 3. szakasza alapján, az Országos Mérésügyi Hivatal utasítása értelmében a fogyasztásmérőket 10 évenként hitelesíteni kell. A hitele­sítés miatt a leszerelt mérők helyére azonnal más fogyasztásmérőt szerel­nek fel, kivéve a háztartási fogyasz­tásmérőket, ilyeneket ugyanis tíz év óta nem gyártanak. A fogyasztók reklamációját kívánjuk elkerülni, amikor két hónapra ígérjük a mérő visszaszerelését. Általában ö—7 hét múlva meg szokott történni. özv. Tabajdi Istvánná azzal a panasszal fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy belterületén lévő házában egy helyiségben lakik egy férjétől különélő nő, aki hú­gával együtt férfiakat fogad há­zában. Tabajdi Istvánná pana­szát a megyei rendőrfőkapitány­ság kivizsgálta és a következő­ket hozza tudomására: Megállapítást nyert, hogy Tabajdi Istvánná házában már nem lakik az illető. A panasszal kapcsolatban megállapították azt is, hogy szabály­ellenességet nem követtek el maga­tartásukkal és így ellenük eljárást indítani nem lehet. A rendőrség vizsgálata során kiderült az is, hogy Tabajdiné alaptalanul vádolta meg a nála lakókat. Balasi János azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy valamilyen mesterséget szeretne tanulni. — Nem tudja eldönteni, hogy a géplakatos, motorszerelő, vagy vasesztergályos szakma közül melyiket válassza. A tanulás mellett arra is választ kér, hogy hol helyezkedhetne el. Kérésére az alábbiakban válaszolunk: A szakma tanulásához feltétlenül az kell, hogy valamelyiket megsze­resse. Mind a három igen szép szak­ma, megértjük azonban, hogy nehéz a választása. Az elhelyezkedése kér­désében már bővebben tudunk taná­csot adni. Jelenleg csak vájártanuló­nak, illetve öntőtanulónak tudnánk elhelyezni. Ha úgy gondolja, hogy a vasöntő szakma tetszik, úgy bő­vebb felvilágosításért menjen be a Kiskunfélegyházi Járási Tanács műn- kaerögazdálkodási csoportjához. Megbeszélésre gyűltek egybe Bácsalmáson a járás földműves­szövetkezeteinek ügyvezetői. Na­pirenden a földművesszövetke­zeti mozgalom kiszélesítése, a különböző szövetkezeti társulá­sok segítése s a lakosság áru­ellátásának megjavítása szere­pelt. A legtöbb szövetkezetben az a hiba — állapították meg az ér­tekezleten —, hogy a vezetősé­gi tagok nagyrésze egyéb elfog­laltságára hivatkozva, nem vesz részt a szövetkezet mozgalmi munkájában. A Kunbajai Föld- müvesszövetkezet az egyedüli, ahol a választott vezetők tevé­kenykednek. Ismerik a földmű­vesszövetkezet problémáit, részt vesznek az ellenőrzésben és az egyéb feladatok végrehajtásá­ban. Az ügyvezetők szinte kivé­tel nélkül kérték, hogy a szer­ződéses termeltetést és a fel­vásárlást minden vonalon a földművesszövetkezetek vegyék át. Ezáltal közelebb kerülnének a falu dolgozó parasztságához és közvetlenül elősegíthetnék a termelési kedv növelését. Az értekezleten arra is fény derült, hogy a földművesszövet­kezeti tagok nyilvántartása a legtöbb helyen nincs rendezve. Ez gátolja a szövetkezeti mozga­lom kibontakozását, ezért úgy határoztak, hogy a tagnyilván­kezdödöen második oltásban ré-] szcsülnek a múlt hónapban be-, oltott gyerekek, a két és féltől • öt éves kor között levők és azok.' akik ez év január és február- hónapjában születtek. Az illetékesek tájékoztatása' szerint, az ennél fiatalabb kis-, babák azért nem kapnak védő-- oltást, mert ők még a velük szü-] letett természetes védettséggel, rendelkeznek. Részletesen kö-' zölni fogjuk az oltások rendjét..

Next

/
Thumbnails
Contents