Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-07 / 183. szám

A lUc&ketnéti Cip&Cf-tyáe ktoMHUnistái | Beszélgetés a lomok

___X1.1 a ____________, 1_ ..._____, , » _. f !l!!lllllll!lll!lll!lll!lllllllll!llll!l!l!l!lllllll!llllllll!lll!lll!llll M SZT1 OSI tlí SÍH'nl

az önköltség csökkentéséért, a nagyobb jövedelemért

Pártszervezetünk munkája kisebb-nagyobb nehézségek ellenére állandó javulást mutat. Még az év elején kizárólag pártszervezési munkával foglalkoztunk, a második negyedévben már odáig jutottunk, hogy a termelés gazdaságosságát, a minőség javulását is befolyásolhattuk.

Június nőnapban a gazdasági vezetéssel közösen megállapítottuk, hogy gyártmányaink önköltsége az 1956. év első háromnegyedévéhez viszonyítva növekedett, vagyis most drágábban termelünk, mint az előző évben. Ennek a hiányosságnak megszüntetése érdekében pártszervezetünk javaslatára a gazdasági vezetés kidolgozta az önköltségcsökkentés módozatait. Ennek az önköltségcsökkentési tervnek a végrehajtását azután július hónapban részleteiben ellenőriztük, örömmel állapítottuk meg, hogy az eltelt idő alatt gyártmányaink önköltsége valamelyest csökkent. Ennek forrásai pedig a következők voltak.

Sikerült elintézni, hogy a sokkal drágább, de nem jobb vegyes cserzésű talp helyett szükségletünk 75 százalékát az olcsóbb, de ugyanolyan jó minőségű, növényi cserzésű talpakból

kapjuk. Ez kilónként 4,86 forint költségmegtakarítást jelent. Sikerült megjavítani a sertéshasítós talpbélés anyagkihasználási százalékát, a tervezett 80 százalékról 80 és fél százalékra. Megszüntettük a tüzöde cérna túlhasználósát is.

Nem állítjuk, hogy ezek túlnagy eredmények, de az biztos, hogy egy lépést jelentenek az ellen- forradalom okozta károk megszüntetése irányában. Most pedig az önköltségcsökkentés érdekétünk tagjai és népnevelői ennek elősegítését ben tovább folytatjuk munkánkat. Pártszerveze- tekintik legfontosabb feladatuknak. Az önköltség további csökkenése üzemünk dolgozóinak nagyobb jövedelmet, az év végén magasabb nyereségvisszatérítést jelent.

Pártszervezetünk a termelés még hatékonyabb pártellenőrzésével, a párttagok személye- helytállásával, példamutató teljesítményeivel igyekszik az üzem dolgozóit magával ragadni egész gazdasági életünk további fellendítése érdekében.

Szűcs János,

a Kecskeméti Cipőgyár pártszervezetének titkára

A KISKUNFÉLEGYHÁZI járás egyik párt-alapszervezetében a mezőgazdaság jövőjéről folyt a vita. Megfontolt, okos szavakban formálták a mezőgazdaság belterjességével kapcsolatos mondanivalókat a felszólalók. Az új szeretete, a tennivágyás égett a szavakban. Amikor az értekezletnek vége lett, a jelenlévők többsége nem ment haza, t ott maradt, tovább folytatták a* beszélgetést, A szó arra terelődött, hogy mi tegyen a szétszórt állami tartalékföldek sorsa. Valaki azt javasolta, hogy az állami földeket össze kellene vonni egy. vagy több nagyobb táblába és abba szőlőt, vagy gyümölcsöst kellene telepíteni. Ezen a homokon az a legkifizetőbb.

EGY MÁSIK mindjárt hozzátette: Ha az egyéni gazdákkal megegyezünk, önkéntesség alapján össze lehetne hozni nagyobb tábla területeket is. Véleményem szerint, ezeken: földmüvesszövei- kezeti szakcsoportot alakíthatnánk. Addig, amíg termőre fordul a gyümölcsös, közötte lehetA könnyűipari miniszter egyetért a Kiskunfélegyházi Cipőüzem létesítésével

ne alacsony növésű növényeket termelni.

Ezen kis vita kerekedik, majd megegyeznek, hogy mit is lehetne termelni. Ezután özönlenek a gondolatok, számit gat ják a várható jövedelmet.

VÉGÜL IS gyümölcstermelő szövetkezet mellett foglalnak ái- lást. Megcsináljuk, elvtársak? — kérdi a párttitkár. Pillanatig csönd áll be. Csináljuk meg — mondják többen is. Ezzel vége az összejövetelnek. Még többen gondolkodnak rajta, de egy lépéssel közelebb jutottak a probléma megoldásához. Ejfél felé jár. Hazamennek.

Én, a riporter nem szóltam bele, csak végighallgattam beszélgetésüket, Arra gondoltam, hogy a község kommunistái jól választották vezetőjüket. Ezek a* emberek szeretik a község dolgozóit és mindannyiunknak jól akarnak alkotni. Biztos vagyok benne, ha ők valamit tervbe vesznek, akkor a dolgozókkal együtt azt meg is valósítják.

— ég —

A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei végrehajtó bizottsága és a megyei tanács VB közös előterjesztéssel fordult könnyűipari miniszter Nagy Jó- zsefné elvtársnőhöz, hogy segítsen Kiskunfélegyháíán egy középkapacitású cipőüzemet létrehozni.

Tették ezt azért a megye vezetői, mert a város a megyében a cipőipar egyik fellegvára, hagyományos profil, s ami nem utolsó dolog, előnyös a népgazdaság szempontjából is.

Az előterjesztésre a napokban érkezett meg a válasz, amelyet Igaz Sándor főosztályvezető írt alá, és a levélben többek között ez áll:

A miniszter elvtársnő egyetért a Kecskeméti Kézműipari Vállalat kiskunfélegyházi cipőrészlegének szervezésével. Kéri, hogy a szervezéshez javaslatunknak megfelelően fogjanak hozzá. A szervezés ideje alatt a kívánt segítséget meg fogjuk adni. Tájékoztatásul közlöm még, hogy az Országos Tervhivatal a megindításhoz szükséges anyagot a negyedik negyedévre biztosította.

Ezek szerint a negyedik negyedévben Kiskunfélegyházán ez az új üzem 5000 pár gyermek-}

cipőt, 19---30-as számig ad majd a megye fogyasztóközönségének. A tervezetből még azt is megtudjuk, hogy évenként az üzemi százezer pár száras gyermek- j cipőt ad a kereskedelemnek.

„Telitalálat64 a Rákóczi út 20-ban!

A nyári hónapokban különös gondot kell fordítani a tisztaságra, — valahogy ezekkel a szavakkal inti tisztaságra az embereket a tisztiorvos legutóbbi felhívása.

Mindez rendkívül megszívlelendő tanács, s miután ezen a téren nincs minden rendben, ezúton is szeretném az illetékesek figyelmét felhívni a Rákóczi út 20. számú bérházra.

Szokásos heti kártyapartimra járok e házba, s a ki- és bejárás körül évek óta nem merült fel semmi differencia. Néhány hónappal ezelőtt azonban e tájék is nagy változáson ment keresztül, a közvetlen

szomszédságban először megkezdődött a Vegyianyag NV telepének a lebontása, majd pedig az új, épülő bérház alapozási munkálata.

A szükség úgy hozta, hogy a Vegyianyag NV megmaradt raktárába jövő koc6ik a fent említett ház bejáratán keresztül kénytelenek közlekedni. Most arról nem akarok szólni, hogy a ház lakóinak nyugalmát tökéletesen felborította ez az új »járat«, de szólni kell arról, hogy a lovak mennyi »nyomot« hagynak maguk után a kera- mitkockás, 20 méteres fedett bejárat alatt. »Telitalálat« nélkül szinte művészet végigmenni rajta.

Tegnap este én is »telitalálatos« lettem, ezért született meg e pár sor. Amikor ugyanis cipőtisztogatás közben a barátomnak szemrehányást tettem, ő lakonikus rövidséggel csak ennyit mondott: »írdd meg a lapban!«

Ez megtörtént, s remélem annyit elérek vele, hogy amikor a késő délutáni órákban az utolsó kocsik is elhagyják a bérházat, valaki, aki erre illetékes, eltünteti a »nyomokat«.

A higiénia és a jóízlés ezt feltétlenül megköveteli!

M. I.

K

ollektiv műtermet kapnak a

ECSKEMÉl'I KÉPZŐMŰVÉSZEK

A Kecskeméti Művésztelep megnyitása után a Kecskeméten élő képzőművészek, festők, szobrászok régi álma is teljesül. A Képzőművészeti Alap anyagi támogatásával kollektív műterem nyílik, valószínűleg a Katona József Társaság székházában. A műteremben rendszeres foglalkozások lesznek. A Képzőművészeti Alap fedezi a modelldíjakat és biztosítja a fűtéshez, takarításhoz és világításhoz szükséges pénzösszeget.

A Bács-Kiskun megyei képzőművészek munkacsoportja már most megkezdte a műterem megszervezésével kapcsolatos előkészületeket. A csoportban élénkebbé vált a szervezeti élet, 8—10 helyi képzőművész részvételére lehet számítani. Az első tervek is megszülettek. Szóbakerült, hogy a megyei munkacsoport tagjai közös kiállítást rendeznek a Kecskeméti Művésztelepre beutalt képzőművészekkel és sor kerül egy-egy képzőművész gyűjteményes kiállítására is.

Augusztus 3-án, szombaton tartotta a képzőművészeti munka- csoport első ismerkedési estjét a művésztelepre beutalt képzőművészekkel. A baráti találkozóra meghívták a Katona József Társaság zenei és irodalmi szakosztályának tagjait is.

Üzérkedőt fogott el a rendőrség

Kovács József 45 éves, kecskeméti spekuláns hosszabb idő óta zöldséggel üzérkedett. Legutóbb már olyan nagyban vitte a dolgot, hogy hét mázsa zöldpaprikát vásárolt össze, hogy azzal Budapesten üzérkedjen. Kovács, aki megneszelte a rendőrségi ellenőrzést, a 700 kiló paprikát Bozsik Sándorné, Kecskemét. Kőrösihegy 34 szám alatti lakosnál rejtette el, de a rendőrség itt is megtalálta. Az üzérkedő spekulánst, aki ellen bűnvádi eljárás indul, a rendőrség letartóztatta.

ICelebiátől Záhonyig

dg) Kis politizálgaíás — nyelvi nehézségekkel

n.

A Moszkvába utazó külföldi fiatalokról Kelebiától Záhonyig szerzett élményeink beszámolója eddig azt a fogadtatást ismertette, amelyben hazánk népe részesítette a VIT-küldötteket. Ezúttal arról lesz szó: hogyan barátkoztunk, társalogtunk hét nép fiaival?

Képzeljük tehát el, hogy robog velünk a vonat, egyelőre Budapest felé; a jugoszláv fiúk, leányok egy része az éjszakai utazás fáradalmaitól alszik a fülkékben, másik része jön-megy a három vagon folyosóin, be-bekukkant az alvókra, ébrenlevőkre, jónéhényuk pedig ott áll az ablakoknál és szemléli az elsuhanó tájakat.

Külföldiekkel ha összehoz a ritka alkalom, mindig némi lámpalázzal kell megküzdenem, mielőtt társalgásba elegyednék velük. Nemcsak azért, hogy mit is mondok majd nekik, emiatt talán legkevésbé, hanem a »hogyan« az oka szorongásomnak. Így vagyok most is.

Böngészgetni kezdem hát idegen nyelvtudásom szótárát, üdvözlő szavak rémlenek fel emlékezetemben, de aggódva állapítom meg, hogy egy-egy hajdanában »bemagolt« mondat szavai között nem értem az összefüggést. Érzem, nélkülözhetetlen szavak úgy ki- pottyantak a többi mellől, mint hevenyében eszkábált híd gerendái közül az összetartó csapok.

Isten neki, vesd el magad, — de elolvasom még a vonat idegennyelvű feliratait, »Nicht Raucher« (nem dohányzó), »É vietato di sputare nella carrozza« (a vonaton köpködni tilos), — eh, egyik sem jó a beszélgetés elindítására. Az ablak belső párkányáról is bátorítást keresek: »Nicht hinauslehnen«, avagy »£ pericoloso sporghersi« (vagyis: kihajolni veszélyes), — ez még csak megjárná, de fel van engedve az ablak, mert odakünn esik az eső; ha ezekkel a

mondatokkal állítok tehát oda az idegenhez, figyelmeztetésem nevetséges lenne, máskülönben a fiú, akivel beszélgetni akarok, se nem német, se nem olasz, hanem — jugoszláv,

A népét ismerő mérnökjeiölt

— Gavaritye pa ruszki? — kérdem végre tőle oroszul, hiszen szláv az ő anyanyelve is.

— Kicsit — feleli meglepetésemre.

— Magyarul is tud? — örvendezem.

— Kicsit. Beszélem kicsi a német is.

Brávó. Három nyelven csak elboldogulunk!

De mert minden erőmmel »nekispan- noltam« magam az idegen nyelveknek, ezért, amikor németül magyarázkodunk egymásnak, alig veszem észre, hogy a »jawohl« (igenis) helyett »da«-t mondok, ami ugyan szintén azt jelenti, de oroszul; németül viszont az .»itt« fogalomnak a kifejezője.

No, nincs baj, a fiú sem csinálja különbül, s barátságos, komoly ember, mérnökhallgató, útépítő inzsenyőr lesz belőle. Félek, hogy a szakmájáról beszél majd, mert viszonzásképpen nem sokat, semmit sem tudna meg tőlem a magyar útépítés technikájáról, minthogy az utakat csak rovom, koptatom, néha szidom is, de nem építem.

Nem, nem, összehasonlítgatás következik népeink életszínvonala közölt, tár- salgunk arról, hogy mennyit keres a jugoszláv és a magyar munkás, mennyi lakbért fizet; hány százalékra kap kölcsönt az államtól ott és itt a dolgozó paraszt, arról is folyik a szó, hogy a

tanyai paraszt náluk is, nálunk is kevesebb kulturális lehetőségnek részese, mint a falusi. Lényegében egyazon eredmények, problémák vannak a jugoszlá- voknál is, mint nálunk, s társalgásunkból azt a véleményt szűröm le: nem kell szégyenkeznünk semmi miatt, hogy tán lemaradtunk volna valamiben.

Hátha még hozzávesszük, hogy nekünk bele kell kalkulálnunk az elmúlt esztendők eredményeit módosító eseményekbe, sajnos, egy ellenforradalmat is.

Jugoszláv barátom megjegyzi különben, hogy ő úgy képzelte: szemtanúja lehet a romoknak, s ime, semmi nyomát nem látja az ellenforradalomnak. Ez egyébként dolgozó népünk, az őt lábra állító munkás-paraszt kormány és pártunk dicsérete, amit ezennel tolmácsolok.

Hadd jegyezzem azonban meg: a mi mérnökhallgatóink elég élénkséggel resztvettek az ellenforradalomban, de vajon ismerik-e úgy a magyar munkásság, a dolgozó parasztság helyzetét, fejlődését, mint jugoszláv kollégájuk? Jó- néhányat ismerek közülük, s az a véleményem, hogy nem. Hát akkor mi jogon követeltek és mit — »a nép nevében«?

Fej, szív — de gyár és lóid is

Jó órahosszat beszélgetek a mérnökjelölttel, dé Romsics Feri nagyon magyarázkodik a fülkében egy szemüveges fiatalemberrel, hát csatlakozom hozzájuk. én is. Újdonsült barátunk élénk taglejtésű. vitatkozó kedvű, 28 éves vidéki

ifjúsági vezető, és több idegen nyelvet beszél törve. Angolul, németül, olaszul, oroszul próbálja megértetni magát, és sikerül is neki. Néha azért igénybe vesz- szük a süketnémák kézjel-beszédét is.

Elméleti vitába bocsátkozunk. Azt mondja, hogy aki az eszével és a szívével vallja a szocializmust, az az ő elvbarátja.

— Haraso, gut, bene — valljuk eddig mi is.

De mond a fiú mást is. Hogy nem u gyár, a föld a fontos, hanem az ember.

No, ez már tévutat rejthet magában, ha világosabban nem magyarázzuk meg. Mert igaz, hogy az ember, a dolgozó ember jóléte a cél, de ehhez nagyon is fontos a gyár, meg a föld is. A szocializmust különben a legreakciósabb muki is vallhatja az »eszével és szívével« (ki lát bele?), de ha a gyakorlatban és elméletben is el akarja választani a gyárat és a földet a szocializmus eszméjétől, építésétől, ajjaj, az az ember ha tetőtől talpig vörösre is mázolja magát, akkor sem kommunista, hanem — ördög, akit űzni kell.

Persze, nem a jugoszláv fiúról van szó, hanem akik esetleg meglovagoljál; a félnyerges elméletét. Meg is mondjuk neki. Szabadkozik, hogy félreértettük. A vita azzal zárul, hogy barátunk elalszik — a sűrűn kínálgatott barackpálinkánktól.

Amikor felébred, akkor is azt hajtja; »gálává, szerce«, — fej és szív.

— És gyár, meg föld — mondjuk rá:

Nevet, s újból elalszik, feje a vállam- ra kókad, mint a jóbaráté, akit az elmélet tisztaságáról még fel kell világosítania valakinek minden bizonnyal.

(Folytatása következik)

i