Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-06 / 182. szám
Pl 11 .1 I;»' ízlik a. íábori élei — Jelentés Zamárdiból — NEHEZEN érkezett el az indulás várva várt napja. Különösen az utolsó percek teltek lassan, de végre begördült a vonat a kecskeméti pályaudvarra és 108 vidám, érdeklődéstől felcsigázott gyermek vett búcsút az otthonmaradottaktól. A vonat fél 10- kor érkezett Budapestre a Nyugati-pályaudvarra. Innen a Délipályaudvarra siettünk és néhány óra múlva már röpítette a vonat a kíváncsi gyermeksereget a csodás magyar tenger partja felé. A gyerekek nagy része még sohasem járt errefelé és tagadhatatlan izgalommal lesték, szin- ;te egymással versengve: ki pillantja meg először a vizet? Egy- «zercsak hatalmas diadalordítás sjelezte, Ir-gy vonatunk a Balaton mellé ért. És a Balaton, mintha várt volna bennünket, csodálatos fehér ragyogásban köszöntött. Ezután már gyorsan maradoz- tak el az állomások, végre megállt a vonat Zamárdiban. Beértünk a táborba! Űj környezet, új élet kezdődött ettől a perctől. A szalmazsákokra lepedők terültek, a konyháról gulyásleves finom illata szállt. Vacsora előtt még tettünk egy sétát a Balaton partján, ahol Borbély Ferenc tanár bácsi fölhívta a pajtások figyelmét az »arany- hidra«. (Aranyhídnak hívják azt a jelenséget, amikor a lecsúszó napkorong fénye a Balaton szélességében végigsiklik a vízen.) Az elsőrendű vacsora után nyugovóra tért a tábor. Az öreg Balaton csípős szeleket sziszegett vissza az alvó táborra. MÁSNAP hét órakor ébresztő volt. A házi rendhez még hozzá nem szokott, koránébredő alföldi gyerekeket azonban a tábor közvetlen szomszédságában fekvő templom harangja már öt órakor fölverte álmából. Nehezen telt azután az idő, de mégis csak elérkezett a délutáni fürdés. Kellemesen, lágyan simogat a Balaton vize. Filmre kívánkozó jelenet volt, amikor 108 kecskeméti fiú csatakiáltással megrohamozta a Balaton vizét. Meg kell még említeni, hogy ezen a napon a délelőtti szabad- foglalkozáson 350 darab képeslapot adtunk postára. HARMADNAP már teljesen belerázódtunk a tábori élet rendjébe. A nap sugarai égőpirossá varázsolták az arcokat, vidáman szállt a labda a Balaton partján, felfújt autóbelsőgumikban gyerekeket ringatott a Balaton vize. A szakácsnéniknek ugyancsak a sarkukra kellett állni, amikor bejöttünk a fürdésről, hogy kielégítsék a farkasétvágyat. No, de a finom töltöttpaprika hamar megtette a hatást. Ebéd után mindenkit elnyomott a buzgóság, pihent a tábor, mintha éjszaka lett volna. A délutáni fürdés is jól sikerült. Vacsora után nehezen csendesedett el a tábor, de mire a csillagok meggyújtották az égen a kis lámpásaikat és feljött az ezüsthíd a Balaton vizére, buzgó szuszogás töltötte be a nyitott ablakú hálótermeket. Szép nap volt, de nagyon hamar elmúlott. A KŐVETKEZŐ NAP nagy izgalomra ébredt a gyereksereg. Felkerestek omnünket a budapesti Darugyár itt üdülő pajtásai és barátságos labdarúgó-mérkőzésre hívják ki a táborunkat. A kihívást elfogadtuk. Szemerkélő esőben indultunk a pályára. Kint van az egész tábor, fölhangzik a hajrá Kecskemét! Végeredményben mégis eldöntetlenül, 1:1 arányban fejeződik be a mérkőzés. Ezen a napon még volt egy másik nagy élményünk is. Itt táborozik most Zamárdiban a Sport Cirkusz és kiváló atrak- cióival szórakoztatja az üdülőket. Mi is lementünk ezen a délutánon a cirkuszba és mondhatjuk, igazán nagyon jól mulattunk. Sokat nevettek a gyePOSTA y Postafordultával rekek a zenebohócon, akinek annyiféle hangszere volt, hogy félóráig szedte elő, a kabátból, a zsebekből és mindenhonnan. A következő napon úgy tűzött a nap, hogy talán még így soha. NAGYON JÓL érezzük magunkat, sokat gondolunk az otthoniakra. .ooooooooocxxxx Tábori üzenetek Szüleimnek és hozzátartozóimnak üzenem, hogy nagyon jól érzem magam, sokat fürdők, jó a koszt. Mindenkit csókolok. Pölöskei Pali. * Nagyon jól érezzük magunkat: Ott József, Lakos Kálmán, Kőrös Sándor, Sete Tibor, Fazekas Gyula, Boros Dénes, Szabó István, Prince István. Szabari János, Katona Jancsika. * ZAMÄRDIBÖL üzenem hozzám- tartozóimnak, hogy jól érzem magam, jó a koszt, meleg a Balaton. Csókolok mindenkit: Krasznói Bandi * Ifj. Staub Viktor üzeni szüleinek és hozzátartozóinak, hogy jól érzi magát., sokat ffjrdik és focizik, jól eszik, jókat alszik. Mindenkit sokszor csókol Viki * Sok szeretettel gondolok az egész családra. Küldjétek pénzt, mert elfogyott. Fehér Zoli * Nagyon jól érzem magam. Szeretettel üdvözlöm a Vaskó-családot a Balatonról: Vaskó Jóska. Nagy József üzeni a szüleinek, hogy nagyon jól érzi magát Zamárdiban. Zamárdiból küldöm üdvözletemet a családnak: Gábor Zoli. Osztos István üzeni édesanyjának, hogy ne aggódjék. A koszt príma. Kedves Szüleim! Nagyon jól érzem magam. Sokat fürdünk és játszunk a Balatonban. Sokszor csókolok mindenki: Marosi Tibi. A HARMADIK EMELETI VEKKER Fennkölt A vietnami nép nagy tanítója, a gyermekek Ho apója, Ho Sí Minh elvtárs a tanulóifjúság között. Megkezdték o Szovjetunióban a gyermekbénulás elleni oltóanyag gyártását MOSZKVA (MTI) M. D. Kovrigina, a Szovjetunió egészség- ügyi minisztere csütörtökön délután a Szovjetunió külföldi kulturális kapcsolati bizottságának helyiségében sajtóértekezleten tájékoztatta a szovjet és a külföldi újságírókat az ország egészségügyének fejlődéséről. A miniszter a többi között elmondotta, hogy a Szovjetunió népegészségügyét egységes rendszer szerint fejlesztik. Ennek lényege a betegségek gyógyításán kívül a betegségek megelőzése, továbbá az ingyenes orvosi szolgáltatások rendszere.A miniszter a továbbiakban számos adattal bebizonyította, milyen nagy mértékben járult hozzá az egészségügyi hálózat fejlődése a szovjet lakosság egészségének fejlődéséhez. A többi között elmondotta, hogy a Szovjetunióban a forradalom előtti időszakhoz képest mintegy kétszeresére növekedett az átlagos életkor. A forradalom előtti időszakhoz képest számos fertőző betegséget teljesen felszámoltak, így például eltűnt a kolera és a himlő, a többi fertőző betegség terjedését pedig nagyon visszaszorították. Igen nagy mértékben fejlődik a Szovjetunió orvosi hálózatai 1956-ban tízezer lakosra már 16 orvos jutott. Ebben a Szovjetunió a világ egyik legelső országa. Újságírók kérdésére válaszolva, a miniszter elmondotta, hogy a Szovjetunióban a gyermekbénulás ellen nemrég új oltóanyagot dolgoztak ki. Az oltóanyag gyártásához felhasználták Salk professzor szérumának előállítási módszerét, valamint az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat is. A kísérleti oltások az idén sikerrel indultak meg, s a gyógyszer gyártása olyan ütemben folyik, hogy jövőre már sok százezer gyermeket részesíthetnek a Szovjetunióban hatásos védőoltásban. SUt JOHN HUNT: Eleinte nem volt túl meredek, — s a gerinc keskeny volta sem tette a járást kényelmetlenné. Ellenben igen fárasztó volt a hét—nyolc centiméter vastag porhóban lépdelni, amely a keményebb alsó réteget födte s elleplezte a taraj szikláit. A társaink készítette nyomdok, ahol rátaláltunk, segítségül szolgált. Megpróbáltam bizonyos ritmust vinni a járásomba — egy lépés, négy vagy hat kapkodó lélegzetvétel, ismét egy lépés, és így tovább. Ez valamivel kevésbé volt gyötrelmes, mint az előbbi hajsza, de azért most sem kapaszkodtunk gyorsabban. Ügy húsz perccel később — talán 30 méterrel jártunk a svájci sátor fölött — Da Namgjal azt lihegte, hogy nem bírja tovább. Jól ismertem és nem kételkedtem, hogy csakugyan végére jutott erejének, mert nem találkoztam még nála elszántabb és panaszkodásra kevésbé hajlamos férfivel. Továibbmenetelre nógattam, mert azon a ponton nem kínálkozott alkalmas hely, ahol a felszerelést hagyhattuk volna; biztatóbban ható párkányt láttam úgy 15 méterrel fölöttünk. Elértük és megálltunk. Mint annyira megesik, csalódnunk kellett — még leülni sem volt elég helyünk, nemhogy biztonságban otthagyhattuk volna a felszerelést. Ügy éreztem, hogy még további tizenöt métert kibírok, s újabb, megfelelőbbnek látszó párkányt láttam fenn a meredekebb szakaszon, amely a havas vállvonal fölé emelkedett. Ez a vállvonal maga is mintha csak már legfeljebb 100 méternyire húzódott volna fölöttünk. Csakhogy Da Namgjal nem tudott vállalkozni rá s nem mondhatom, hogy lenéztem, amiért kifogyott az erejéből, hiszen magam is a végét jártam már. Megálltunk hát és a gerinc tarajának szikláin, közvetlenül a kis rés fölött, kövekből kört raktam, amely éppen elég nagy volt, hogy a sátrat és a készleteket elhelyezhessem rajta. Ezt a pontot könnyű megállapítani alulról, mert csak kevéssel emelkedik egyenes vonalban a barázda árka fölé, melyben felkapaszkodtunk,, hogy elérjük a gerincet. Itt elhelyeztük a sátrat, az élelmet, a petróleumot 125 és a magunk oxigénpalackjait. Odakészítettem még egy gyertyát és egy doboz gyufát is, hogy némi kényelmet biztosítsak a második csúcstámadó csapatnak. A hely magasságát, mint több más pontét is, még majd pontosabban meg kell állapítani. A svájci sátor helyét 8326 méterre becsültem — ez kevesebb mint amennyit a svájciak állapítottak meg — és ebből feltételeztem, hogy 8388 méter volt a legmagasabb pont, amelyet Da Namg- jallal elértem. Később még csökkentettünk néhány magassági adatot, és végül 3328 méterre becsültük a pontot, ahol a készleteket leraktam. Ma már nem tudom megmagyarázni, mi késztetett rá, de néhány méterre odább mentünk a déli lejtőn és erőtlen kézzel hozzáláttunk, hogy kikotorjunk egy kis térséget. Ennek nem volt semmi értelme, hiszen régen elhatároztam, hogy legfelső tábornak 8500 méter körüli magasságban kell lennie, s én a havas vállvonalra gondoltam. Mivel egy serpávai kevesebb emberünk volt, bizonyosra vehettem, hogy a végső szakaszra való felszállítást a második csapatra kell bíznunk. Ügy féltizenkettőig ismét pihentünk, akkor aztán felkészültünk, hogy Visszafelé induljunk. Ekkor történhetett. hogy Da Namgjal levetette a fél kesztyűjét. Csak két nappal később, az Előnyomulás bázisán tudtam meg, hogy egyik ujjat csúnyán megcsípte a fagy. Michael Ward ügyes kezelésének köszönheti, hogy a fagyott ujj rendbejött, és nem kellett kíméletlenebb eszközökhöz folyamodni. Ez volt az egyetlen komoly fagyási eset az expedíció egész folyamán. Üres oxigénkereteinket cipelve, üggyel-bajjal leereszkedtünk a gerincen, amelyet most köd burkolt be s eközben hátunkkal a meredek gerinc havát súroltak. Retténtő lassan és támolyogva mozogtunk, úgyannyira, hogy amikor elértük a svájci sátor váza meredezett maradványait, elhatároztam, hogy az itthagyott palackból oxigént fogunk igénybevenni, legalább a barázda legmeredekebb szakaszán, hogy a baleset kockázatát csökkentsük; De igy még csak rosszabbul ment minden és sebtében levettem a maszkomat. Eddig eszembe sem jutott kételkedni a készülék kifogástalan működésében; még sohasem mondta fel a szolgálatot, és nem gondoltam rá, hogy megvizsgáljam, nincs-e eldugulva? Pedig állapotom rosszabbodott, amikor néhány percre megpróbáltam oxigént használni, leereszkedőben a barázda árka felé, s ez figyelmessé tehetett volna. Csak huszonnégy órával később jöttem rá, amikor a maszkot a készülékkel összekötő csővel lecsavartam, hogy a cső járatát teljesen elzárta a belefagyott nedvesség. Ezt nem azért említem meg itt, hogy mentegetőzzem, hanem csak mint lehetséges magyarázatot máskülönben egészen rendkívüli nehézségre, melyet a lélegzés és a- kapaszkodás okozott, hiszen ez szöges ellentétben állt a Lhoce falának utolsó szakaszán szerzett tapasztalatommal, holott a két hely magassága között alig volt figyelembe vehető különbség. 126 (Folytatjuk)
