Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-25 / 198. szám
Ä termelés pártellenőrzéséről A párt újjászervezése, sorainak rendezése országosan, megyénként, üzemenként is befejeződött. E munka annak idején nagy mértékben lekötötte üzemi pártszervezetünk erejét. Kevés idejük maradt az üzem gazdasági kérdéseivel, a termeléssel, az önköltséggel, stb-vel való foglalkozásra. Most már a pártszervezetek ereje csatasorba rendeződött, mégis azt tapasztaljuk, hogy a párt belső ügyeivel való foglalkozás mellett számos fontos feladatot még mindig figyelmen kívül hagynak, sok esetben indokolatlanul vitatkoznak személyi ügyeken, stb. Pártszervezeteinknek az ilyen munkamódszeren a legsürgősebben változtatni kell. Sokkal többet kell foglalkozniok a gazdasági kérdésekkel, a termelés elősegítésével. De hát hogyan segítsék a termelést, hogyan szervezzék meg a pártellenőrzést? Számos üzemi pártszervezet a termelés pártellenőrzését, s ennek következtében gyakorlását is, szűkkörűen értelmezi. Az ellenforradalom előtti időben, de gyakran még ma is, a termelés pártellenőrzése alatt számos helyen csupán az igazgató, vagy a műszaki vezető beszámoltatását értették. Látnunk kell, hogy a gazdaságvezetők beszámoltatása igen fontos, de csak egy része a termelés pártellenőrzésének. Pártszervezeteink vezetősége előtt még nincs mindenütt tisztázva, hogy a pártellenőrzés lényegében, illetve mindenekelőtt tömegellenőrzést jelent. Ennek pedig előfeltétele: 1 a pártszervezet ismerje az üzem alapvető termelési problémáit, O az egész párttagságot és az üzem minden dolgozóját vonják be az ellenőrzésbe, a feladatok végrehajtásába. Ezen a téren ma még, sajnos, sok a hiányosság. Számos üzemi pártszervezetünk még a termelés legalapvetőbb mutatóit sem ismeri, ellenőrzi. Ezen sürgősen változtatni kell. A termelés kérdéseiről való tájékozódás az üzem műszaki és gazdasági ve- eetőjének beszámoltatása a termelés ellenőrzésének egyik módja. Nagyon fontos, hogy a párt- szervezetek számontartsák és tanulmányozzák az üzem hivatalos adatszolgáltatási rendszerét, tartsanak állandó kapcsolatot az üzem dolgozóival, ismerjék meg a termeléssel kapcsolatos véleményüket, javaslataikat. A termelés pártellenőrzésének alapvető módszere az egész párttagság, a dolgozók minél szélesebb rétegeinek bevonása a feladatok végrehajtásába. Az üzemi pártszervezetek természetesen más módszerrel gyakorolnak hatást a termelésre és más módszerekkel is mozgósítanak, mint a gazdasági vezetés. A pártszervezet elsősorban meggyőzéssel, felvilágosító munkával és politikai ellenőrzéssel oldja meg feladatait. A termelés pártellenőrzésében a tömegellenőrzés legfontosabb eszköze a taggyűlés. A taggyűlésen a termelés kérdéseit a párt- politikai munkával, a párttagok egyéni teljesítményeinek, stb. vizsgálatával együtt kell végezni. A taggyűlésen tájékoztassák a párttagságot az üzem legfőbb termelési problémáiról. Ezzel kapcsolatban számoltassák be az üzem műszaki vezetőjét. Üzemeink egy részében, mint például a Bajai Fémipari Vállalatnál, továbbá a Kecskeméti Konzervgyárnál általában helyesen alkalmazzák ezt a módszert. A feladatok konkrét meghatározása azonban sajnos még ezeken a helyeken is gyakran elsikkad. A tömegelJenőrzés másik hatékony formáját a termelési értekezletek jelentik. A Minisztertanács és a SZOT határozata értelmében ilyen tanácskozást minden negyedévben kell tartani. E tanácskozásoknak az a célja, hogy azokon ismertessék a termelési terveket, megvitassák a termelés legidőszerűbb problémáit, felszínre hozzák és hasznosítsák a dolgozók kritikáját, Sajnos, pártszervezeteink A Megyei Állatforgalmi Vállalat öt célgazdaságában folyik szarvasmarhahizlalás. Ezekben a gazdaságokban a különböző helyekről felvásárolt gyengébb kondíciójú jószágokat javítják fel. Ezt a tevékenységet már 1951. óta végzik a vállalat célgazdaságai. Évente átlag 3— 3500 darab jószágot javítanak fel. A célgazdaságok jó eredményeket értek el az első félévben. Az 1.08 kg. napi súlygyarapodás bizonyítja ezt. Az országos követelmény 84 deka napi ráhízlalás jószágonként. még nem ismerik fel eléggé ezeknek az értékeléseknek a jelentőségét. Ezt mutatja, hogy ebben az évben több helyen még nem is tartottak termelési értekezletet. Természetesen az ilyen tanácskozások megtartása egymagában még nem old meg minden problémát. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ezeken az értekezleteken elhangzott javaslatokat az illetékesek megvalósítsák. Ha a dolgozók látják, hogy helyes javaslataikat figyelembe veszik, akkor, mint a gyakorlat is mutatja, újabb és újabb javaslatokkal segítik előrehaladásunkat, sikeresek és eredményesek lesznek termelési tanácskozásaink. Helyes kezdeményezés van kialakulóban a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában és a Bajai Gyapjúszövetgyárban. Ezeken a helyeken tervbe vették az évvégi nyereségrészesedéssel kapcsolatos problémák megtárgyalását is. Nagy körültekintést, sokoldalú munkát kíván pártvezetőségeinktől a termelés pártellenőrzése. Az ellenforradalmi események következtében üzemeinkben visszaesett a termelés és a termelékenység, lassan halad a teljesítménybérezés bevezetése, probléma van a munka- fegyelemmel, a közvagyon védelmével stb. Ha alapszervezete- ] ink sikerrel látják el a pártel-j lenőrzésének feladatát, nagyban] hozzájárulnak a bajok orvoslá-3 sában ahhoz, hogy iparunk mi-j nél előbb elérje és túlszárnyalja] az ellenforradalom előtti terme-] lés színvonalát. j Az első félévben 1431 darab; marhát szállítottak tovább a vállalat gazdaságaiból. Ebből 345 ment exportra és 329 ex-; porthízlalásra, vagyis a cukor-: gyárakhoz és sörgyárakhoz,: ahol minőségi takarmányozás-; sal a legkiválóbb exportanya-; got állítják elő ezekből a jószá-i gokból. Ugyanez idő alatt össze-] sen 1063 mázsa súlytöbbletet ér-: tek el. Júliusban 414 darab jó-| szágot szállítottak el, melynek; 60 százaléka ment exportra és: exporthizlalásra, augusztusban; pedig már 200 darabot. Szép Károly, mb. politikai munkatársi Júliusban több mint egy kilogramm napi súlygyarapodás Szép jószágok — gazdag szóvetkezet A vaskúti Kossuth Tsz legjobb berkshirei kocái. Cornwall elit-kocák. Egy anyától három elles után 34 malacot neveltek fel. A süldő kocák között Furia anyának kilenc lánya van s a tenyészállatok egy kilogrammjáért 32 forintot fizet a vállalat. 265 kilós a szövetkezet tenyészkanja. I n VILÁG FUVAROSÁBAN 1. A két taxisofőr ÚTKÖZBEN, a Csap—Moszkva között járó gyorsvonaton ismerkedtünk meg, valahol Zsmé- rinka táján. Váratlan, a kéthetes turista út programjában egyáltalán nem szereplő ismerkedésről van szó, a véletlen hozott össze bennünket. Nem esett szó köztünk világrengető dolgokról sem, de annyira jellegzetes, hogy úgy mondjam tipikus volt ennek a két szovjet embernek az érdeklődése, jóindulata és barátsága irántunk, hogy érdemesnek tartom elmondani. Megismerkedésünk az utazás harmadik napján történt. Az első nap délutánját, augusztus 4-én, Csap határállomáson töltöttük. Még arra is volt időnk, hogy egy kicsit körülnézzünk a városban. Az egykori kis határ menti falu ugyanis már egész városias jelleget öltött. Ezt nem csupán én állítom, hanem azok is, akik valaha már jártak itt. De első látásra is könnyű volt ezt felismerni a gyors fejlődés megannyi jeléből, elsősorban a szép, egyemeletes bérházakból nemrég felépült utcasorokból. A kis városnak egyébként két nevezetességét találtuk; az állomás épületét és az előtte kiépült teret, meg a vasutas kultúrházat. Az állomás — nemhiába határ- illomás és rajta keresztül bonyolódik le Szovjetuniónak a Magyarországgal és Csehszlovákiával való személy- és áruforgalma nagy része — szép, modem, emeletes épület. Földszintjét nagy várótermek, emeletét pedig az étterem, a szálloda, a gyermekek gyönyörű váróterme foglalják el. CSAP másik nevezetessége, a vasutas kultúrház egy templom mellett áll. — Ide sokkal többen járnak már, mint amoda — mondta mosolyogva a kultúr- házra mutatva, egy magyar vasutas. A szép, új épületet park veszi körül. Itt egy hirdetőtáblát is láttunk, amely a »Szakadék« című nagysikerű magyar film előadását hirdette, örömmel hallottuk, hogy a csapiaknak is tetszett Darvas József író megható története. Csapról késő este, 11 óra után indultunk tovább. Órák teltek el útközben azzal, hogy »felfedeztük« a kocsinkat. Végül is számos olyan hasznos dolgot találtunk négyszemélyes fülkénkben, ami a hazai távolsági vonatainkon is elkelne. Megtaláltuk a rádió hangszórójának ki-bekapcsolóját, rájöttünk, hogyan kell a mennyezeti szellőztetőt működésbe hozni, megtaláltuk a felső fekvőhelyek kislámpáit is és végül előszedtük a matracokat cs Ilii párnákat az alsó ülőhelyekből. Aztán jött a kalauz, kiosztotta a hozzávaló tiszta fehérneműt (két lepedőt, egy párnahuzatot, meg egy törülközőt) és bejelentette, hogy negyedóra múlva kész a csája. Az utazás másnapja a táj szemlélésével, meg a különféle kártya- és sakkjátékokkal telt el. Harmadnapra ezt is meguntuk, s a velünk együtt utazókkal kezdtünk el ismerkedni. Mi, ketten egy . barátommal, egy elég zárkózott »embert« fogtunk ki, egy kisfiút. Találgattuk a nevét, felsoroltuk talán az összes orosz keresztneveket, az Ivántól a Szásáig, ám ő csak hallgatott. Még csak ránk sem nézett. De végül is, amikor azt mondja a barátom, hogy odahaza Gyurkának hívnák ezt a kis buksifejes gyermeket, megoldódott a nyelve. — Nyet Djurka, Jura! — árulta el a nevét. A KISFIÚVAL való beszélgetésünk után hamarosan megismerkedtünk a szüleivel is. Megtudták, hogy forintost, meg körtét adtunk a kis Jurának, s meghívtak bennünket a fülkéjükbe. Ügy felkészültek erre a vendéglátásra, mintha csak odahaza, Kamenyec-Podolszkban fogadtak volna bennünket. A vonatíülke melletti kis asztal roskadozásig meg volt rakva enni- és innivalóval. Az ismerkedés — hiábavaló és hasztalan tiltakozgatá- sunk ellenére — a vodkával kezdődött, kecskeméti barackpálinkával folytatódott és vodkával fejeződött is be4 Közben vagy háromféle halkonzervet, meg vajat, sajtot, sonkát, almát és nem is tudnám hirtelen felsorolni, hogy még mi mindent ettünk. És természetesen beszélgettünk, ismerkedtünk. Megismertük Jurka édesapját, Borisz Vlagyimirovics Cserno- vot, édesanyját és testvérhúgát, Ludját. Csernov elvtárs büszkén mesélte el nekünk, hogy a második világháború idején mint tankista teljesített frontszolgálatot. Budapesten is járt a háború után és — mint mondotta — nagyon megtetszett neki a szép dunaparti város. Arról nem volt hajlandó nyilatkozni, hány német tanltot lőtt ki. »Egy mindenkiért, mindenki egyért« — ez volt nálunk a jelszó — mondotta. Ha a háborús élményeiről csak nehezen is, a munkájáról viszont annál szívesebben beszélt. A vele együtt utazó barátjával, Eduard Adolfovics Cehovszkijjal együtt egy taxivállalat gépkocsivezetői. Havi 1200—1800 rubel a keresetük, attól függően, hogy hány kilométert tesznek meg. Minden kilométer után 25 kopejkát kapnak a taxisofőrök. CEHOVSZKIJ elvtárs mondta el, hogy Pobjeda gépkocsival járnak és 300 000 kilométer eléréséért versenyeznek. Elmesélte részletesen a szakma különféle titkait is. Minden nap, munkába indulás előtt alaposan átvizsgálja kocsiját, lezsírozza, leolajozza, meghúzza a csavarokat, megtisztogatja a motort. Elmondta azt :lllllllllllllllllll!lllllllllllllll!!ll!llllllllllllllllllllllllílll!llillll is, hogy tapasztalata szerint a 60—70 kilométeres sebesség mellett üzemel a leggazdaságosabban a Pobjeda, meg hogy különösen a kocsi bejáratására kell nagy gonddal ügyelni. Aztán arról beszélt, hogy a Szovjetunióban igen szigorúan ítélik meg a gépkocsivezetők hanyagságát. Ha a vezető szeszes italt fogyaszt munka közben, egy évre is könnyen eltiltják a vezetéstől! Ha figyelmetlensége miatt karambolozik, neki kell az összes költségeket megtéríteni. Aztán újra csak visszatért a szakmai problémákra, mintha én magam is gépkocsivezető, vagy autótulajdonos lennék, olyan nagy igyekezettel mesélte el a sofőrszakma tudnivalóit. Megmondtam azt is, hogy újságíró vagyok és — ellentétben sok hazai tapasztalatommal —* nem lett bátortalanabb, vagy zárkózottabb ezután sem. Sőt, rögtön megkért arra, hogy tolmácsoljam a Bács-Kiskun megyei dolgozóknak és külön a taxisofőröknek Eduard Adolfovics Cehovszkij szívélyes üdvözletét. Hozzátette még, hogy szeretne megismerkedni legalábbis levél útján egy magyar kollégájával. Aki akarja, vegye fel vele a kapcsolatot, szívesen válaszol minden levélre. IDE ÍROM a címét is: Karnen nyec-Podolszkij, A. M. P. (Avto- buszno-Takszi Motornüj Park} Lagernaja 53. Eduard Adolfovics Cehovszkiji
