Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-03 / 180. szám

Bemutatlak au 35-as boltját

NEHÉZ FÁBA vágtam a fejszém. Az OFOTÉRT-ról írok, holott nem kenyerem a finom- mechanika, az optikához viszont nem értek és fényképezni is csak szeretek. Lévén pedig az előbbi olyan szórakozás, vagy inkább szenvedély, melynek mind az űzéséhez, mind a bírálatához egész sereg komoly szakmai ismeret szükséges — képzelheti az olvasó, milyen jól érzem magam.

De ez még hagyján. A nagyobb baj ennek a vegyeskereskedésnek a jellegéből adódik, helyesebben ott kezdődik, hogy az ember azt sem tudja, hova is sorolja. Hiszen a bolt egy része fotóüzlet, másik része optika, a harmadik pedig valamiféle patika, de amit ott áriának, attól ugyan meg nem gyógyul az ember. Amitől viszont gyógyul, — legalább is a látása — azt nem kapni a patikában. Tudniillik ebben a boltban még okulárét is készítenek.

EGYÉBKÉNT csupa ellentét itt minden. Szubota Nándor, a bolt vezetője, hórihorgas magas ember, az üzlet viszont kicsi, zsúfolt, kényelmetlen, a műhely egyben raktár, a sötétkamra az öltözőfülke és az összes mellékhelyiség. Ez a magyarázata, hogy sokmindent legálisan, a púit alól, vagy futkosással a raktárból kap csak a vásárló.

Van itt aztán olyan vegyesfelvágott, amit máshol keresve sem talál az ember. Az egyik gép 160 forint, a másik 7500. S megesik, hogy mind a kettő ugyanolyan képet gyárt. Van papírkereskedés, de az árura nem írnak, csak másolnak, meg nagyítanak, de azt se világosban, hanem sötétben. Van könyvesboltjuk is, de nincs benne szépirodalom, és még folytathatnám. De elég annyit mondani, hogy nincs még egy ilyen bolt Kecskeméten.

MIUTÁN ilyen szépen é3 világosan megmagyaráztam ezeket a sötét dolgokat, nem art, ha egyröl-másról a bolt vezetője ad felvilágosítást. Mégis csak ö a szakember.

— Laboratóriumunk, hogy azzal kezdjem, havonta 24- -26 000 hívást, másolást és nagyítást készít, mely teljesítménnyel jelenleg is első az ország OFOTÉRT laborjai között. Ha pedig ehhez a számhoz hozzáveszem, hogy a kecskeméti hivatásos fényképészek és szövetkezetek is lele vannak munkával, úgy legkevesebb 2000—2500-ra tehető azoknak a száma, akik, mint amatőrök, rendszeresen fényképeznek. Ezeknek nagy része nálunk vásárol fűmet, papírt, vegyszert, Mondhatnám: törzsvendégeink.

— Hogy oszlik meg a bolt forgalma?

— Átlagos bevételünk havi 200 000 forint, aminek a megoszlása általában egyenlő az optika és a fotócikkek közötti

— Miből, mennyit adnak el havonta?

— 1000—1500 napszemüveget. Készítünk ezenkívül SZTK orvosi receptre évnegyedenként 2600—2800 különböző erősségű gyógyszemüveget. Mivel pedig a környéken sok az egyéni termelő, 100—150-en rendelnek havonta privátin is szemüveget.

— Ezek szerint a íotovásárlók ugye többen vannak?

— Hogyne, lényegesen.

— Akkor arra kérnék választ, ami az amatőröket a leginkább érdekli: mi van és mi nincs az OFOTÉRT-nél?

— 6X9-esben mondhatnám sosincs hiány. Kisfilm is van, amennyit kérnek. A tartozékok, színszűrők, foglalatok és egyéb felszerelések viszont hiánycikkek, jól lehet- igen sokan keresik őket.

— Hát annak mi az oka, hogy egy ilyen nagy városban, ahol egész sor fényképész van, se

Porte síkfilmet, se lemezt nem) lehet kapni?

•— Ez előttünk is érthetetlen.)

— Na és a papírok? Sokan) észrevételezték, hogy az amatőrök nem kapnak 6X9-es és) 9X12-es nagyítópapírt, kivált) normál fokozatban?

— Igen, ez a panasz jogos, de) reméljük, már nem sokáig lesz) hiány ezekből a legkeresettebb) cikkféleségekből sem. Persze azt) is meg kell mondanom, hogy a) Forte gyárat lényegesen nem bővítették, viszont a film- és papír-) kereslet megsokszorozódott. So-) ha nem fényképeztek még eny-) nyien, mint manapság.

— Engedjen meg búcsúzóul) még egy kérdést. Igaz, hogy közel egy éve nem kaptak már) színes kisfilmet?

— Sajnos, de való.

NOS, KEDVES OLVASÓ,)

azért nem minden olyan feliér) és fekete, mint az újság és) benne a betűk, vagy ahogyan az) ön fényképein is látszik. Augusz-) tus első felében ugyanis az) OFOTÉRT központtól nyert tá-> jékoztatásunk szerint már szí-) nes nyári — és reméljük, lesz) olyan készlet, hogy —, őszi fel-) vételeket is készíthet majd ked-V veséről, szeretteiről. )

Sándor Géza )

■A MAŰYAI? SZOCIALISTA; iZUNk-ÄSPÄtr SACS-KISKUN MEGYEI- LÄWÄ.

összevont párttaggyűlés Dunavecsén

Július 26-án tartotta meg a Dunavecsei Községi Partbizottság az országos pártértekezlet irányéit i alapján az összevont taggyűlését. A pártértekezlet anyaga alapján a helyi párt- szervezetek és minden párttagnak a feladatát megszabták. A taggyűlés második napirendi pontjaként a tömegszervezetekben küldött kommunisták számoltak be a taggyűlésnek az eddig végzett munkájukról és isSzépen fizet a gabona Jánoshalmái)

Jánoshalma szérűin a Boro- tai Gépállomás 14 cséplője csépel a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az asztagokba rakott gabonák körül derűs arcokat lehet látni. Nem csoda, mert a cséplési eredményekből megtudjuk, hogy a termés jól fizeti meg a beléfektetett munkát. A búza átlagtermése kát. holdanként 11 mázsa, a rozs 8—9 mázsa, az árpa 11 mázsa.

A termelőszövetkezeteinknél búzából 12, árpából 12 mázsás átlagtermés mutatkozik. Július

Sok kicsi sokra megy

Szülők nélkül, de nem árvén |

A Kunfehértói Állami Gyermekotthonban ismerkedtem meg azzal a három kislánnyal, akik szülők nélkül készülnek megvívni a harcot az élettel. Nem kellene itt élniök. Sajnos azonban vannak szülők, akik nem vállalják gyermekeik felnevelését. Nem azért, mintha rossz volna gyermekeiknek az otthonban. Nem. Itt mindenük megvan, a ruhától egész a játékokig, mert van gyermeket szerető államunk, mely gondol rájuk, embert farag belőlük.

Sziget Ilona, a házias

14 éves, vékonycson- tú, széparcú, fejlett gyermek. Amikor beszélgetni kezdek vele, nagy, kék szemét tág- ramereszti, úgy néz rám. Nem tudja, ki vagyok, s bizalmatlan. Először a játékról, mostani -munkájáról«, az intézetről, s végül a szülőkről érdeklődöm. Amikor beszélni kezd, félrefordul, elfullad a hangja, s piheg, mint kismadár, ki fészkéből esett ki. Mert valóban az, kiesett az otthonából. a szülők karjaiból.

— Édesanyám Kecskeméten él, három éve vált el apukámtól, öten voltunk testvérek és apuka nem tudta, mit csináljon velünk. Keveset keresett, mi meg éheztünk. Ügy. gondolta, jobb lesz, ha bead bennünket az intézetbe.

— Mégis, anyukát, vagy apukát szereted jobban?

Gondolkodik. Szemét egy percre könny futja el, nehéz a választás. Aztán mégis akadozva, tagolva beszélni kezd.

1— Apukát jobban szeretem. Ö sokszor volt már itt nálam. Többet törődött velem. Anyukám még nem is volt itt. Azt mondják, férjhez megy.

Nézem a gyermeket, s közben a szülőkre gondolok. Igen. Arra az anyára, aki el tudta hagyni öt gyermekét. Miért? Mindegy. Legyen bármilyen ok, nem a gyermek a hibás. Vajon mit vétett ez a kislány? Pedig ügyes, szorgalmas. Mert szeret főzni, s mosogatni is. Most, míg a szünet tart, az Állami Gazdaságban dolgozik. Igen, a szülőt terheli a felelősség.

— Hogyan haladsz a főzés tudományával?

— Elméletben tudok már mindent, de tetszik tudni, gyakorlatban még nem. Minden vágyam az, hogy. . ; pörköltet főzhessek.

Gondolom, lesz még

alkalma pörköltet főzni.

— Mit csinálsz a pénzzel, amit a gazdaságban keresel?

— Ha megkapom, veszek apukámnak valami ajándékot. Cigarettázik. Marad még pénzem, azt odaadom a tanító néninek, jó lesz máskorra.

Tizennégyéves kislány és már felnőtt fejjel gondolkodik. Ha kijárja az iskolát, szakmát akar tanulni. Az Otthon segíti ebben. Megtanítják a szülők helyett, hogyan kell a saját életéért, boldogulásáért küzdeni.

Az állam, a nevelők, nem pedig a szülők érdeme, hogy ez a kislány jellemes, egyszerű, jószívű, takarékos.

S ő mégis gyermeki naívsággal, hűséggel szereti azokat, akik kitaszították, megfosztották a legszebb érzéstől, a szülői szeretettől, (Folyt, köv.)

Egyik legfontosabb alapanya- nek rövidebb csőre van szükségé« gunk a színes fém, melyből csak Nem kell egy métereset venni« korlátolt mennyiségek állnak ha csak 50 cm-es szükséges, rendelkezésünkre. Éppen ezért Alumíniumnál ugyancsak meg« arra törekszünk, hogy a leggaz- takarítást értünk el a muffok daságosabban használjuk fel. készítésénél. Egyidőben az ehhez Alumínium- és sárgarézcsőből szükséges speciális méretű cső a múlt évben kezdtük el csillár- nem volt birtokunkban, s emiatt csövek gyártását. Ebben az idő- tömör rúdanyagból gyártottuk. A ben a kereskedelem csak méte- megfelelő cső beszerzésével mub rés darabokat vett át. Minthogy főnként egy gramm alumíniumot a gyárban a csövek különböző, takarítunk meg. nem kerek méteres hosszúságok- A sárgaréz-forrasztót rúd he« ban készülnek, így állandóan je- lyett csőből készítjük, s így da- lentékeny csőhulladékunk volt. rabonként 5 gramm sárgarezet Később változott a helyzet. Az tudunk megtakarítani, újabb megegyezés alapján most Az előbb említett megtakar!-* már 50 cm-től felfelé, 10 cm-ként tások grammok, de havonként növekvő hosszúságú darabokat kilogrammok lesznek, s éves vo- is készítünk. Az ilyen méretű natkozásban már több mázsa csöveket is szívesen átveszi a ke- színes fém megtakarítást ered* reskedelem. Ebben az esetben ményeznek. nemcsak mi jártunk jól, mert az Palkovics István

50—70 cm-cs hulladék helyett műszaki vezető,

csupán egy-két cm-es hulladék Kecskeméti Finommechavan, hanem a fogyasztó is, aki- nikai Vállalat

Takarékossági intézkedések

A Bányászati Berendezések Gyára igazgatója az anyagtakarékosság biztosítása céljából több intézkedést adott ki. Ezek között említhetjük meg azt, hogy a raktár a többletanyag kivételezésekor minden esetben köteles gondoskodni arról, hogy a visszavételezés megtörténjen. Az anyag- és áruforgalom vezetője gondoskodik a raktár bekerítéséről. — Az anyagnorma betartását szolgálja a később beállítandó darumérleg. Ezenkívül az előkalkulációs anyagkönyvelés között előforduló árkülönbözetek megszüntetésére felülvizsgálják az elszámoló árakat és a használatos termék- jegyzékeket;

Körülnéznek a raktárban, hogy me* lyek azok a faminták, amelyeket évek óta nem használnak. Az árvetésbe ezután a faminta árát is beleszámolják.

Ezenkívül még más egyéb szervezeti intézkedések segítik az anyaggal való takarékoskodást;

a r

LJakarékossági J ómmá

A közös munka gyümölcse és a mi gondunk

jukkái. Éppen ez telte lehetővé, hogy a megengedett gyártásközi selejt a minimálisra csökkenjen. Komoly megtakarítást értünk el az alapanyagainknál. Minőségben gyártmányaink megfelelnek az exportminőségnek, s messze felette vagyunk e téren is a szegedi és budafoki gyár termékeinek. Éppen ezért minket bíztak meg azzal, hogy 10 000 doboz gyufát gyártsunk exportra.

Eredményeink kétségtelenül igen jók. Igyekszünk megtartani. Emellett azonban az a gondolat is foglalkoztat bennünket, vajon dolgozótársainknak ezért a jó munkáért év végén tudunk-e nyereséget osztani?

Néhányan talán csodálkoznak ezen aggályunkon. Pedig jogos. Ugyanis mi telephely vagyunk, s eredményeinket befolyásolja a másik két telephely — Szeged, Budafok — munkája is.

Horváth Imréné, Kecskeméti Gyufagyár

vendég és a fogyóeszköz

A vendégek közül egyesek innen szerzik be háztartásukhoz szükséges evőeszközöket. Az illetékes vezetők elmondják, hogy a Béke étteremben július 1-től kezdve a mai napig 170 sótartónak lábakéit. Havonta 200 darab hamutartó talál más gazdára. Ezek csak a nagyobbak. Nem ritka dolog az sem, hogy egy- egy vendég pohárral a zsebében hagyja el az éttermet. Éppen ezek miatt félnek kiadni az ízléses, gusztusos alpakka evőeszközt, a talpas poharat, stb.

Változás e tekintetben csak úgy lehetséges, ha egyes vendégek továbbra is társadalmi tulajdonnak tekintik a fogyóeszközöket, a csaposok és felszolgálók pedig óvják azt a népi vagyont, mely számukra »termelőeszköz-«,

> Nem szoktunk sokat beszélni, >mert beszédből, kinyilatkoztatásból még nem lesz takarékos

> gazdálkodás, mi pedig takaré- , kos gazdálkodást vállaltunk.

> Vállalásunknak eleget is tet- Jtünk. Elég megemlítenünk, hogy >a második negyedévben az ön- J költséget az 1956. I—III. évne- >gyedi önköltségi szinthez viszonyítva 6,1 százalékkal csökkenhettük.

> Hogyan értük el ezt az ered- |ményt? Fokozódott a munka- ' kedv, élettel telt meg a ver- | seny. A technológiai utasítások i betartását megkívántuk, s ami | probléma volt, azt közösen megbeszéltük. Ez a sikereknek csak [kisebbik előidézője. A döntő szót .a dolgozók mondták ki, akik nádunk valóban magukénak érzik az üzemet, ahol évtizedeken át dolgoznak.

Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy munkástársaink úgy takarékoskodnak a reájuk bízott alapanyagokkal, mint a sajátA csapos, a felszolgáló, a

■ Mindhárman sokat tudnának [tenni azért, hogy a Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalatnál a [fogyóeszközként könyvelt pohár, sótartó, evőeszköz ne fogyjon [annyira, s indokolatlanul, mint jelenleg.

A fogyatkozás előidézői: törés, — egyéni tulajdonba vétel.

Az előbbit a csapot és a felszolgáló végzi, az utóbbit egyes, magáról megfeledkezett vendég. Miért tudta megtenni a csapos, felszolgáló azt, hogy indokolatlanul, hanyagságból törje-zúzza a fogyóeszköznek nevezett közszükségleti cikkeket. Erre az a kimutatás szolgál, mely azt tanúsítja, hogy az üzletekben közel 80 000 forint értékű fogyóeszközt szedtek össze a pultok alól, a raktárak eldugott részeiből, amelynek egyáltalán nem volt nyoma papíron.

29-ig Jánoshalmán 148 vagon) búzát, 15 vagon rozsot és 80 va-< gon árpát csépeltek el. A Tér-) ményíorgalmi Vállalat telephe-) lyére beszállított búzaföldadó) búzából 2403 mázsa, rozsból 323) mázsa, árpából 400 mázsát tesz) ki. A termelők igyekeznek a bú-) zaföldadó kötelezettségüknek) eleget tenni, hiszen a begyűjtés) megszüntetésével pártunk és) kormányunk nagy segítséget) nyújtott dolgozó parasztságunk.) nak, melyhez még az idei jó tér-) més is hozzájárul. )

Lusztig József )

merteíték, hogy mit óhajtanak a közeljövőben megvalósítani. Beszámoltak még arról is, hogy milyen terveik vannak a nőtanács, valamint a KISZ-szervezel munkájának kiszélesítéséről. A taggyűlésen a megyei pártbizottság részéről Kocher László elvtárs volt jelen.

A taggyűlés a napirendi pontok mellett több személyi és egyéb kérdést is tárgyalt.

Dér László