Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-24 / 197. szám

Új filmek a Báes megyei mozik műsorán A NYÁRI filmmegjelenések után a közelmúltban mutatták be a sajtó képviselőinek az ősz­szel műsorra kerülő új filmeket. Most azokat az új és érdekesnek ígérkező filmalkotásokat ismer­tetjük pár szóval, — amelyeket a közeljövőben, tehát augusztus folyamán, illetve szeptemberben és októberben vetítenek majd megyénk filmszínházaiban. Elöl­járóban el kell mondani, hogy a szakemberek véleménye szerint állandóan javul filmellátásunk. Bővül ►"filmes« összeköttetéseink köre. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Gerolsteini kaland című színes, zenés magyar operett- film iránt a nyugati államokban is igen nagy az érdeklődés, ha pedig a mi filmjeink a távoli országokba is eljutnak, ez valu­tát, vagy további előnyös film­cserét jelenthet. A Gerolsteini Zealand egyébként a közeljövő­ben mindkét kecskeméti film­színház műsorán szerepel majd, utána természetesen bejárja az egész megyét. A film szórakoz­tatónak és különösen muzsika szempontjából rendkívül igé­nyesnek ígérkezik. MÁR MOST nagy az érdek­lődés a másik magyar filmbe­mutató iránti is. A Nagyrozsdási eset című új magyar film, mint ismeretes, Páger Antallal a fő­szerepben kerül bemutatásra, — nemcsak azért, lesz érdekes, hogy a rég nem látott filmszínészt lát­juk viszont, hanem azért is, mert témája rendkívül aktuális. Nem bemutató ugyan, de bizo­nyára nagy érdeklődésre tart, számot az is, hogy ismét mű­sorra tűzik a Karlovy Varyban nagydíjat nyert Hannibál tanár úr című, megyénkben már be­mutatott filmet, amely Szabó Ernő kitűnő alakítása folytán, humánus tartalma miatt is, nagy sikert aratott külföldön. Egyideig szomorkodtunk ami­att, hogy a Don Quixotte című szélesvásznas szovjet filmet va­lószínűleg csak jó későn láthat­juk megyénkben. A film, amint köztudomású, a Cannesi film- fesztiválon hatalmas sikert ara­tott, különösen dicsérték a ki­váló szovjet drámai színészt, Cserkaszov magával ragadó ala­kítását. Most kiderült, hogy a filmet normál méretű változat­ban is elkészítették és nem is olyan sokára a megyénk film­színházainak vásznán is megje­lenik a »búsképű« lovag, Cer­vantes örökéletű figurája. BÖ A VÁLASZTÉK népi de­mokratikus, nyugati és szovjet filmekben. A Gyermekbíróság című francia filmalkotásban Jean Gabint látják viszont a film barátai. — A történet elkallódott fiatalkorúakról szól és a kitűnő francia filmszínész mellett meglepően tehetséges gyermekszereplők egész sorát vo­nultatja fel. Még augusztusban megjelenik az Aida — Verdi operája színes, olasz filmen —, főszerepben Sophia Lorennel, akiről valószínűen minden mozi­látogató megállapíthatja, hogy nemcsak észbontóan csinos, ha­nem kitűnő drámai tehetség is. Csemegének ígérkezik egy iga­zán nemzetközi filmalkotás, a »Fekete-erdőtől a Fekete-tenge­rig«< című dokumentum film, — amelyet a Dunavölgy népeinek filmszakemberei állítottak ösz- sze. És — ami megyénk közön­sége számára különösen érde­kes — egy szép jelenetben kalo-e csai népi táncok és a híres-nevesV kalocsai pingálóasszonyokat lát-?, hatjuk viszont. Szeptemberre^; ígéri a MOKÉP a Romeo és Ju­lia című színes angol filmet éső a Kuruzsló című francia filmet.; TÖBB VÁLTOZATOS témá-<í jú, vidám szovjet film is mű-1 sorra kerül. Kitűnő gyermeksze-J replővel mutatják be az ősz fo­lyamán filmszínházaink az Ér?; lányom című szovjet filmvígjá-, tékot. A Kötekedő Dia című moz-' galmas, szovjet bohózat is rövi-] desen műsorra kerül, az Elve-' szett vőlegény című szovjet ze-; nés vígjátékkal együtt. Izgalmas témájú jugoszláv; film is szerepel filmszínházaink, műsorán, címe: Ez történt Béig-' rádban. A jugoszláv illegálisj mozgalom egy izgalmas epizód­ját viszi vászonra, több nálunk; is ismert jugoszláv filmszínész­szel a főszerepben. Van tehát miben válogatni és] az eléggé változatos nyári film­program után az ősz is sok ér*; dekességet ígér. Rovatvezető; Bontsó László Hozzászólás az „Elmulasztott évfordulók című cikkhez (í A „Magyarország“ c. hetilap f. év június hó 19-i száma foglalkozott a magyar posta 1957. évi kiadás tervé­vel. A cikk minden sorával egyetértek. 'Igen különös és furcsa az, hogy a Közlekedési és Postaügyi Miniszté­rium Postafőigazgatósága — annak- ellenére, hogy minden évben a gyüj- tőktől és a közvéleménytől kér öt- életet és elgondolást bélyegkiadási ter­véhez — bélyegkiadásoknál nem ve­szi tekintetbe a beérkezett javaslatö- r.kat. >S Evről-évre maradnak el így haladó ►Jés világhíres nagyjaink a bélyegről, 'mint pl. Munkácsy Mihály, Zichy ■Menő. Ady Endre, Arany János, Jii- ihász Gyula és sokan mások. > így történt ez az idén is. > Egy példát ragadok ki az idei bé- ^lyegkiadási tervből. ( Szerepel a kiadásra kerülő bélye- Cgek tervében a Takarékossági sor és Váz UPU kongresszusa alkalmából ^egy hat értékből álló sorozat. Miért ,(nem lehet a két sorozat rövidebb, — ^illetve kevesebb értékből álló és ugyanakkor a megrövidített sorozat felszabadult értékeit és címleteit a fentebb megemlített nagyjaink iránti megemlékezés céljára felhasználni? Szerintem , de talán a fiJatéllai tábor döntő többsége is osztja né­zetemet — értékesebb és nagyobb si­kert aratna egy jól sikerült Munká­csy festményt ábrázoló bélyeg, mint a Takarékossági sorozatnál tervbe­vett a „Tücsök és a hangya“ c. me­sének bélyegen történő ábrázolása. Ez utóbbi diafilmen is megvásárol­ható 7.50 Ft-ért és többször is meg­tekinthető, viszont az előbbi bélyeg — úgy gondolom — több erkölcsi és anyagi sikert eredményezne a ma­gyar postának és a filatéliának. Ha már a bélyegkiadási tervet bí­ráljuk. meg kell állapítani, hogy a magyar posta adósa a Tanácsköztár­saság mártírjai emlékének is. Nem adott ki még olyan bélyeget, mely méltóképpen dokumentálta volna azt a történelmi eseményt. Igen hálás téma volna a népi de­mokratikus államok és a magyar posta közös kiadású bélyegei politi­kusokról, írókról és művészekről. Pl: Popov—Puskás Tivadar, Julius Fucik —József Attila, Bem—Kossuth, G. Dimitrov—Szamuelly, H. Heine—Ady Endre arcképeivel ellátott bélyeg. De lehetne sorolni tovább. Az alulról jövő kezdeméns'ezés minden vonatkozásban hasznos és elengedhetetlen, úgy gondolom, hogy a bélyegkiadásokra is alkalmazható. Miért akar ez alól a magyar posta kivétel lenni? Négymillió ENSZ-bélyeg Egyre nagyobb érdeklődés mutat­kozik az ENSZ-bélyegek iránt. A világszervezet haderőiről kibocsátott bélyegek iránti kereslet olyan nagy. hogy további négymilliót kellett ren­delni. Béke és barátság! Ez a jeiázj érvény es UJ a VI. Vliáglíjúságí Találkozón. A különböző színű és különböző felfogású fiatalok egyöntetűen vallják e jelszót. A fesztiválon nincs, mi el­távolítsa őket egymástól. „Ujj" új motívum Egyedülálló a filatélia életében a most Kubában kiadott új bélyeg, té­máját tekintve. Most került kiadás­ra egy 12 c. címletű bélyeg, melynek téméja ujjlenyomat. A bélyeg igen nagy érdeklődésnek örvend. Kernéi- i jük, hogy ez az új téma nem azt je­lenti. hogy fogytán van az eddigi áb­rázolás adta lehetőség, mert úgy i gondoljuk, hogy Kuba sem merí- l tette ki teljesen elhalt és élő kiváló- 5 ságalnak bélyegen történő megje­lentetésének lehetőségét. Az 1958. évi ZUMSTEIN-katalóous, amely a 41. kiadás lesz, X400 oldalon — sokezer ú,l árral — szeptember elején jelenik meg. Ugyanekkorra várható a Svájc—Lichtenstein-kata lógus is. I,íllllll!llllllllllllll!llllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllilll!llllllllllllllllllllllllllllllllll!!!llllll!ll!llll!lllllllllllll!llllllllllll!lll|||||||| SÍK -lOHY HÚST: A barázdában a legnagyobb elővigyázatossággal mozogtunk. Noha alul elég szelíden hajlik át a Nyereg kővel borított jéglejtőjében, á pont, ahol beleléptünk, több mint 300 méternyire emelkedik a Nyereg fölé s egy csuszamlás komoly következményekkel járhatott volna. Egymás után ereszkedtünk le, mindegyikünk felváltva biztosította a másikat, a kötelet körülcsavarva a hóba mélyen beleütött jégcsákányon. Előbb Da Namgjal ment le, majd amikor követtem és melléje értem, ismét leereszkedett egy darabon, s így tovább, kötélhossznyira kötélhossz után. Egyszer elcsú­szott és pár métert siklott lefelé, de csak ameddig a kötél rövid, laza ré­sze enkedte. Ez is csak kimerültségének következménye volt, mert Da Namgjal nagyon biztos lépésű, jó hegymászó. Az eset fokozott óvatos­ságra intett bennünket. Léereszkedőben alakok elnyúlt sorát láttuk a Lhoce falán, amint a Déli Nyereg felé igyekeztek. A második csúcstámadó csapat közeledett, hogy hozzánk csatlakozzék; a látvány valósággal felüdített. Végre köny- nyebb terepre jutottunk. Amikor kikerültünk a barázda árkából és rá­tértünk á Nyereg fölötti lejtőre, a csapat két tagja elérte a sátrakat, rö­viddel Utána elindultak felénk. Most már minden tizedik lépés után leül­tünk, noha a nehézségek már mögöttünk maradtak, és a lejtő szöge sem völt többé meredek. Megismertük Tenzíhgét és tíillaryt; közeledtek hoz­zánk a jeges térszínén. Egyszerre úgy éreztem, mintha minden erő víz módjára kifolynék belőlem. Térdem összecsuklolt cs clvágódtam. Nevet­séges figura lehettem, amikor társaink odaértek. Da Namgjal is elterült, miközben Tenzing limonádéval traktált minket a kulacsából. Ed a sátrak felé támogatott, de látva, hogy a távolság túl nagy az erőmhöz képest,- elsietett és odahozta oxigénkészülékét. Különleges adagolással^ hat litert lélegeztem be percenként; persze így hamarosan feléledtem — Világosan emlékszem, milyen könnyen és akadálytalanul áradt belém az oxigén és akkor már meg tudtam tenni azt a néhány méternyi utat a sátrakig. 127 Sohasem fogom elfelejteni bajtársaim határtalan türelmét és segítőkész­ségét. Amikor elérték a párkányt, ahol mi állottunk elsőként a Délkeleti Gerinc 8296 méteres magasságában, Tom Bourdillon és Charles Evans erősnek érezték magukat, és telve voltak bizakodással. Kevéssel 9 óra után érkeztek oda. Másfél óra alatt tették meg a közel 400 méteres kapaszkodót; körülbelül ugyanennyi volt még hátra, hogy elérjék a Déli Csúcsot. Ha ilyen ütemben haladnak — majdnem 300 métert téve meg egy óra alatt —, akkor elegendő idő állhat rendelkezésükre, hogy meg- küzdjenek annak a még rejtett végső gerincnek csak gyanítható nehéz­ségeivel, amely magához az Everest csúcsához ível fel. S ami a legfonto­sabb, a zárt áramiású készülékek kifogástalanul működtek, a reggeli aggasztó zavarnak és annak a ténynek ellenére, hogy Charles Evans kénytelen volt készülékét a percenként két litert adagoló áramlásra be­állítani. Egyedül az időjárás nem kedvezett, de ez sem jelentett komoly akadályt. Elszántan és reménységgel eltelve vágtak neki az útnak. Hanem ettől a ponttól kezdve nehezebben jutottak előre. A felszínt takaró friss hóréteg fokozott vigyázatosságra intett, mert befödte a kes­keny párkányzatokat és megnehezítette, hogy mászó vasaik szilárdan bele­mélyedjenek a hóréteg alatt rejlő keményebb talajba. Sokkal lassabban kellett mozogniők. Valóban, két óra alatt csak a felét tudták megtenni a távolságnak a Déli Csúcs felé. Ekkor a terep egyik igen fontos ismer­tetőjegyéhez értek; a »Havas vállvonal« volt, amely annyira szembetűnik a Genfi Sarkantyú tetejéről nézve. Mint Tenzing később rámutatott, ez volt valószínűleg a legmagasabb pont, amelyet 1952 tavaszán Lamberttél együtt tett kísérletükkor elért. Mindenfelől felhők vették őket körül, havazott és a szél vadul szaggatta a havat a gerincről. Amint kissé megpihentek ezen a kevésbé meredek terepen, kelle­metlen probléma merült fel az oxigénkészülékkel kapcsolatban. A nátron- meszes belégzőtarlályok, amelyek a zárt áramiású készülékek szerkeze­tének alkatrészei közé tartoznak, átlag és megközelítően három-három és fél óra tartamára szolgálnak. Már legalább két-két és fél órán át halad­tak. és a tartályoktól legjobb esetben is csak további egy órára várhattak hasznavehető Szolgálatöt. Mindkettejük magával hordozott még egy tar­tályt, most tehát azt kellett eldönteni, vajon ezen a ponton cseréljék-e ki a régit az újjal? Ha most teszik, a meglehetősen tágas pihenőhely előnyét élvezhetnék, s úgy látszott, ilyen nem kínálkozik már magasabban: a gerinc valóban jelentékenyen meredekebbé vált ettől a ponttól kezaVc. 128 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents