Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-24 / 197. szám

Már nem élősködik más vállalatok nyereségéből a Bányászati Berendezések Gyára I. Alighogy helyet foglaltam a széken, Kalocsai Sándor, a gyár igazgatója ezzel kezdte: — Emlékszik, mit írt utoljára üzemünkről? — Persze, emlékszem: — Nem lesz sokáig az állam mesebeli kincsesláda a Bányászati Be­rendezések Gyárában. — Igen — nyomta meg a szót az igazgató s azután a szokott közvetlenségével így szól: — Szeretnék néhány új dolgot ön­nel közölni... Már jegyzem is. A ceruzám rója a sorokat, s egymás mellé kerülnek a tények, melyek ön­magukért is beszélnek. >/e<ftört u Jég 1. Növekedett a befejezetlen termékek mennyisége s ezáltal megszűnt a régebben divatos hóvégi hajrá, hóeleji pangás. Ezenkívül szigorították az anyaggazdálkodást, hatéko­nyabbá tették a műszaki előké­szítést a helyes programozással. 2. A kohászati üzemek üte­mesen szállították be a kívánt, megrendelt anyagot', s ez nyu- godttá, biztonságossá tette a termelést, a dolgozókat. Nem érezték a gyár vezetői, hogy az alapanyaggyártó üzem — Ózd — becsapja őket. 3. A ténylegesen raktáron lé­vő anyagok közül azt, amelyi­ket nem tudták felhasználni, át­adták más vállalatoknak. 4. A gyengébb munkaerőket, akik általában sokat beszéltek és keveset cselekedtek, vagy munka közben »üléseztek'«, a termelés mennyiségének csök­kenésével egyidejűleg eltaná­csolták. Ilalúxii Az intézkedések eredménye­képpen a tavalyi bázishoz viszo­nyítva, a termelékenység 9.6 százalékkal, az idei első negyed­évhez képest az év második há­rom hónapjában 21.8 százalék­kal növekedett. Míg régebben a gyártmányok kétharmad része. volt veszteséges, addig ma 3—4 olyan gyártmány van, mely töb­be kerül, mint amennyit a vál­lalat kap érte. Ezek az intézkedések terem­tették meg a dolgozók jó mun­kája mellett azt a 441 000 fo­rint terven felüli nyereséget, mely ma az OTP fiókjában, mint bankbetét van. A változás nem történt önma­gától. Az emberek gondolko­dásmódját, munkához való vi­szonyát kellett helyes mederbe terelni. Ezt a pártszervezet lel­kes munkásai — Cseh János, Fekete Sanyi bácsi, Cserényi Mária, Tóth Imre, Tóth Béla, Pap Sándorné. Tarjánné és még sorolhatnánk tovább — megtet­ték. Napi munkájuk elvégzése mellett, fáradságot nem kímél­ve, szálltak vitába a tévelygők­kel, magyarázták, népszerűsítet­ték a párt politikáját. A pártszervezet volt az, aki táplálta azt a becsvágyat, ami a becsületes dolgozókban élt: — ne élősködjünk más gyárak' nyereségéből. A kommunisták' az egyszerű emberekkel össze-, fogva — kéz a kézben — arra kényszerítettek, hogy módosít­sam az előző cikk befejező ré-' szét: A gyár dolgozói ma már nem- mesebeli . kincsesládának nézik; az államot. Egyheti fizetésnek, megfelelő összeg lapul a takarék- pénztárban a gyár minden dől-! gozójának, mely a második ne­gyedévi jó mukának gyümölcse.! Megmarad, vagy növekszik? - (Folytatjuk) ; BAJA és a MEGYE VEZEIÖt nyújtsanak az eddginél is nagyobb támogatást a bajai Művésztelep lakóinak Repülőgépek a mentőszolgálatban A repülőgép minden olyan helységbe kiszáll, amelynek kö­zelében közforgalmi, katonai, vagy vitorlázó repülőtér van. Ilyenformán megyénk más ré-. szeiből is többször igény bevet-: ték már a repülő-mentőt. Mind-' össze 40 perc telt el például ad-' dig, amíg Beck Ágnes hajósi kislány — aki égési sebeket szenvedett — Kalocsáról Buda­pestre érkezett. Képünkön: a mentő repülőgépről a mentő­autóba helyezik a kis beteget. ’ Néhány héttel ezelőtt megír­tuk, hogy az Országos Mentő- szolgálat budapesti központja betegszállításra alkalmas repülő­gépeket kapott. Ezáltal súlyos és sürgős esetekben rendkívül gyorsan tudják a betegeket kór­házba szállítani. Kecskeméti betegek eddig tíz esetben vették igénybe a légi mentőszolgálatot. Legutóbb Hortz Jánost májgyulladással, Réti Ju­liannát pedig a repülőnapon tör­tént sérülésével szállították egy budapesti kórházba. 360 mázsa széna elégett Tűz ütött ki a Garai Állami Gazdaság szérűjén. Mintegy 360 mázsa széna lett a lángok mar­taléka. A tűz továbbterjedését és a nagyobb anyagi kárt csak a bajai tűzoltók kivonulása aka­dályozta meg. A tűz keletkezé­sének megállapítására vizsgálat indult, mert feltételezhető a gyújtogatás. Silt JOU.Y IIIYI' Mit akar ez a szaháb ebben a késői órában, hogy a Nyeregre érke­zésük után röviddel nekirohan a hónak, nyilván azzal a szándékkal, hogy a szabadban éjszakázzék? A dolog még rejtelmesebbnek látszott előtte, amikor a lejtőre érve, melyről Wilfrid feltételezte, hogy legjobban látható lesz alulról, a hálózsákokat T alakban kezdte összerakni, sőt le is feküdt az egyikre — meg akarta ugyanis akadályozni, hogy az erős szél elsodorja a zsákot —, meghagyva az ámuló serpának, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjék. No de — gondolta Paszang —, ez. már kicsit mégis sok. A bolond szaháb túl messze megy a vakmerőségben! Hát bele se bújnak a hálózsákokba? Így hevertek ott, dideregve, tíz hosszú percig, míg a nap lenyugodott a Pumori mögött, és Wilfrid véleménye szerint minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a nagy újságot hírül adják nekünk, a lenn vára­kozóknak. Azután megkönnyebbülten, hogy a megpróbáltatás véget ért, visszatértek a sátrakba. Vacsora után előhoztuk az expedíciós rumot és poharat ürítettünk a vállalkozás védnökének, az Edinburghi hercegnek az egészségére, aki oly élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel kisérte előnyomulásunkat. Eric Slupton egészségére is ittunk, aki másokkal együtt oly sokat tett azért, hogy ez az esemény bekövetkezhessek. Azon az estén ismét megemlékeztünk a sok régebbi hegymászóról, küzdelmeikről, rátermettségükről, bátorságukról és mindarról, amivel hoz­zájárultak az Everest meghódításához; tudtuk jól, mily határtalan öröm töltené el őket, ha tudomást vehetnének e hosszantartó küzdelem diadal­mas befejezéséről. És körülnéztem a sátorban, sorra jártatva szememet azokon a férfiakon, akik véghezvitték a feladatot, s akik most végre bol­dogan, diadalmas érzéssel eltelve pihenhettek meg. Mennyire megérde­melték, és mily teljes mértékben kivette részét mind külön-külön és. együttesen is a nagy teljesítményből, amelyet Tenzing és Hillary oly ragyogóan fejeztek be! Határtalan büszkeség dagadozott bennem, amiért ezek a fértiak a bajtársaim lehettek. 135 A hegyet meghódítottuk: most már nem vesztegettük az időt, késle­kedés nélkül elhagytuk környékét. Elhatalmasodott bennünk a vágy, hogy meghittebb környezetbe jussunk vissza, és mivel a Teknőben csak a hónap végéig voltunk készletekkel ellátva, máris hiány mutatkozott az élelemben és tüzelőanyagban. Hogy minél több használható felszerelést megmentsünk, felkértem Wylie-t, hogy egy utócsapattal maradjon a Teknőben és hordják le a készleteket a 3. táborba. A 7. táborból lejövő csoportok már előző nap visszahozták onnan a sátrakat és főzőkészülé­keket, s egy másik serpacsapat George Band vezetésével felment az 5. táborba, hogy ott is összeszedje a készleteket. Mi többiek május 31-én indultunk lefelé az Alaptáborba. Senki sem bánkódott, hogy búcsút mondhatunk az Everestnek. M06t, hogy a munkát elvégeztük, a Nyugati Teknő és Khumbü Jégesés elvesz­tette minden varázsát számunkra; a Teknő szépségét nagymértékben le­rontotta az elmuit tizennégy nap forró napsütése, mely feltépte és össze­vissza barázdálta a havat. Felszíne göröngyös és szennyes lett, belepte a szélhordta por, és nagyon ráfért volna egy új hótakaró. A 3. tábor a piszok tanyájává változott; szctdobált tix-es ládák, konzervdobozok és mindenféle más szemét hevert szanaszét, s a tábor egy egész télen át látogatott sí-turistatelep tavaszi állapotára emlékeztetett. Messzebb lenn, a Jégesésen szembeszökő változások történtek, és az útvonal nagy része felismerhetetienné alakult; úgy olvadozott az egész, mint valami nagy cukordarab. A 2. tábor elhanyagolt térségén a sátrak alapzatául szolgáló felületet kis repedések barázdálták keresztül-kasul, és ugyan­olyan mocsok vette körül, mint a magasabb táborhelyeket. Az eredeti útvonalnak egészen új változatával találkoztunk az »atom bomba «-körzet­ben. amely már magábanvéve is veszélyes terület volt; felötlött bennem, hogyan oldottuk volna meg ezt az örökkön megújuló problémát, ha még hosszasabban ott időzünk. A sok-sok zászló közül, amelyeket az 5. tábor és az Alaptábor közt tűzdeltünk le, egyetlenegy sem állt a-helyén; hólével telt mély gödrökben, vagy hasadélcok feliekén hevertek. Mintha a hegy még távozásunk előtt meg akarta volna mutatni nekünk, mennyire ideig­lenesen tudtunk csak betörni birodalmába. Az expedíció június 4-én ért vissza eredeti alaptáborába, Thjang- bocsébe. Ismét tisztelegtünk a szerzeteseknél, és nagy örömömre szolgált, hogy ezúttal végtére mégis átnyújthattam az adományt a kolostor tetejé­nek rendbehozatalára. Az annak idején megígért táncjáték még aznap este bemutatásra került. A kijelölt időben megérkeztünk és helyet foglal­tunk a belső udvarra néző galérián, a sűrűsödő szürkületben. Hosszú várakozás után kagylókürtök harsantak fel, és a szentély lépcsőjén gro­teszk alakok lépkedtek lefelé. A táncot bemutató szerzetesek gazdag szí­nekben virító köntösöket viseltek, fejükön borzalmas csúf álarcokkal. 156 (Folytatjuk) sem nyújtanak nagyobb segitsé- get, hogy kiállításai: és azokon belül, a megyében vándorkiálli- tások keretében megismertei- sék a dolgozókkal a Művészte­lepen folyó művészi és alkotó munkái. — Be kell vallani —, ha szé­gyen is —, a bajai Művésztelep művészi törekvéseivel a sikert nem saját otthonában, hanem a szomszédos Pécs városában arat­ja. Ez mindennél többet beszél a támogatáshiány mérvéről. — Ezen a város és a megye illeté­kes vezetőinek sürgősen változ­tatni kell, mert, el kell árul­nom, hogy a közöny és az át- törhetetlen falanx, melybe a bajai Müvésztelep vezetői üt­köznek, érleli a gondolatot, hogy elhagyják Baját és egy másik művésztelepet választa­nak otthonuknak. Egy ilyen gondolat érlelése nem lehet cél­ja, de élem is válna előnyére sem a városnak, sem a megyé­nek. Éppen ezért a helyzet sür­gős és gyökeres változást köve­tel. A szocialista, realista mű­vészet több gondoskodást köve­tel. EDDIG TARTOTT a beszél­getés, melyet egy meghitt sa­rok csendjében folytattunk. — El szeretnénk hagyni Ba­ját —, csendült a fülünkbe a Művésztelep művészeinek tép>e- lődése. Hisszük, hogy ez a pár rövid sor rá tereli az illetékes tényezők figyelmét a bajai Mű­vésztelep magárahagyottságára. Rudnay uryula, amikor Baját választotta otthonának, amikor művészi életének alkonyán fia­talok felkutatásával ezt a kies fekvésű dunaparti várost ke­reste fel, hogy új tehetségek ta­nításával öregbítse a magyar képzőművészet erejét és jövő si­kerét, egy olyan jövő útját egyengette, mely most nem szenvedhet csorbát magárautait- ságával. A nagy Mester emléke megköveteli, hogy a Művészte­lep alkotó munkájával, azt hí­ven őrizze és ápolja. —ó —6 > (Saját tudósítónktól) ’ RUDNAY GYULA alkotása, -a bajai Művésztelep immár or­szágos hírnevet szerzett. A Voj- !nits-kúria falai között alkotó -munka folyik. És mégis mintha sötét árnyék nehezedne a falak ■közé, mely megtorpanja a mű­vészi ihlet alkotó lendületét. A ,Müvésztelep>et sűrűn látogatják idegenek. Festők és műtörténé­szek, hogy az ott folyó munka szemlélői lehessenek. Akik a legutóbbi időkben megfordultak -a Művésztelepen, szomorú szív­vel voltak kénytelenek távozni. Elkedvetlenedést, megtorpanást tapasztaltak. Mi az oka ennek? A művészek kibontakozó tehet­ségének szárnyakat öltő alkotás­vágyát mi nyirbálja? ERRŐL BESZÉLGETÜNK dr. Köp Jenő műtörténésszel, a bajai Művésztelep egyik leg­utóbbi látogatójával. — Itt, a fővárosban jelentős alkotóházként tartjuk nyilván a bajai Művésztelepet. Azt kell azonban tapasztalnunk, hogy a művészek körében nagyfokú el- kedvetlanedés tapasztalható. Ennek pedig egyik legfőbb oka: a megyei és városi támogatás teljes hiánya. Ne értsenek fél­re, nem anyagi, hanem erkölcsi támogatásról beszélek. A város —, melynek büszkélkednie kel­lene Miívésztelepével — vajmi keveset törődik vele, sem a város, de a megye sem segíti a Művésztelep művészeit ahhoz, hogy megbízásaikkal alkotó ked­vük kibontalcozását további előbbrejutáshoz segítsék. Nem akarok képletesen beszélni, ne­vén alcarom nevezni a gyereket. A támogatáshiány megmutatko­zik először is abban, hogy a Müvésztelep művészeitől sem a város, sem a megye nem vásá­rolnak képeket. Egyedül a ba­jai járásban közel 15 művelő­dési otthon van. Ugyan melyik büszkélkedhet csak egyetlen egy művészi alkotással. Sem a i'áros, sem a megye nem gon­dol egy-egy megbízás adásával a Művésztelepre, de még abban

Next

/
Thumbnails
Contents