Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-24 / 197. szám
Már nem élősködik más vállalatok nyereségéből a Bányászati Berendezések Gyára I. Alighogy helyet foglaltam a széken, Kalocsai Sándor, a gyár igazgatója ezzel kezdte: — Emlékszik, mit írt utoljára üzemünkről? — Persze, emlékszem: — Nem lesz sokáig az állam mesebeli kincsesláda a Bányászati Berendezések Gyárában. — Igen — nyomta meg a szót az igazgató s azután a szokott közvetlenségével így szól: — Szeretnék néhány új dolgot önnel közölni... Már jegyzem is. A ceruzám rója a sorokat, s egymás mellé kerülnek a tények, melyek önmagukért is beszélnek. >/e<ftört u Jég 1. Növekedett a befejezetlen termékek mennyisége s ezáltal megszűnt a régebben divatos hóvégi hajrá, hóeleji pangás. Ezenkívül szigorították az anyaggazdálkodást, hatékonyabbá tették a műszaki előkészítést a helyes programozással. 2. A kohászati üzemek ütemesen szállították be a kívánt, megrendelt anyagot', s ez nyu- godttá, biztonságossá tette a termelést, a dolgozókat. Nem érezték a gyár vezetői, hogy az alapanyaggyártó üzem — Ózd — becsapja őket. 3. A ténylegesen raktáron lévő anyagok közül azt, amelyiket nem tudták felhasználni, átadták más vállalatoknak. 4. A gyengébb munkaerőket, akik általában sokat beszéltek és keveset cselekedtek, vagy munka közben »üléseztek'«, a termelés mennyiségének csökkenésével egyidejűleg eltanácsolták. Ilalúxii Az intézkedések eredményeképpen a tavalyi bázishoz viszonyítva, a termelékenység 9.6 százalékkal, az idei első negyedévhez képest az év második három hónapjában 21.8 százalékkal növekedett. Míg régebben a gyártmányok kétharmad része. volt veszteséges, addig ma 3—4 olyan gyártmány van, mely többe kerül, mint amennyit a vállalat kap érte. Ezek az intézkedések teremtették meg a dolgozók jó munkája mellett azt a 441 000 forint terven felüli nyereséget, mely ma az OTP fiókjában, mint bankbetét van. A változás nem történt önmagától. Az emberek gondolkodásmódját, munkához való viszonyát kellett helyes mederbe terelni. Ezt a pártszervezet lelkes munkásai — Cseh János, Fekete Sanyi bácsi, Cserényi Mária, Tóth Imre, Tóth Béla, Pap Sándorné. Tarjánné és még sorolhatnánk tovább — megtették. Napi munkájuk elvégzése mellett, fáradságot nem kímélve, szálltak vitába a tévelygőkkel, magyarázták, népszerűsítették a párt politikáját. A pártszervezet volt az, aki táplálta azt a becsvágyat, ami a becsületes dolgozókban élt: — ne élősködjünk más gyárak' nyereségéből. A kommunisták' az egyszerű emberekkel össze-, fogva — kéz a kézben — arra kényszerítettek, hogy módosítsam az előző cikk befejező ré-' szét: A gyár dolgozói ma már nem- mesebeli . kincsesládának nézik; az államot. Egyheti fizetésnek, megfelelő összeg lapul a takarék- pénztárban a gyár minden dől-! gozójának, mely a második negyedévi jó mukának gyümölcse.! Megmarad, vagy növekszik? - (Folytatjuk) ; BAJA és a MEGYE VEZEIÖt nyújtsanak az eddginél is nagyobb támogatást a bajai Művésztelep lakóinak Repülőgépek a mentőszolgálatban A repülőgép minden olyan helységbe kiszáll, amelynek közelében közforgalmi, katonai, vagy vitorlázó repülőtér van. Ilyenformán megyénk más ré-. szeiből is többször igény bevet-: ték már a repülő-mentőt. Mind-' össze 40 perc telt el például ad-' dig, amíg Beck Ágnes hajósi kislány — aki égési sebeket szenvedett — Kalocsáról Budapestre érkezett. Képünkön: a mentő repülőgépről a mentőautóba helyezik a kis beteget. ’ Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy az Országos Mentő- szolgálat budapesti központja betegszállításra alkalmas repülőgépeket kapott. Ezáltal súlyos és sürgős esetekben rendkívül gyorsan tudják a betegeket kórházba szállítani. Kecskeméti betegek eddig tíz esetben vették igénybe a légi mentőszolgálatot. Legutóbb Hortz Jánost májgyulladással, Réti Juliannát pedig a repülőnapon történt sérülésével szállították egy budapesti kórházba. 360 mázsa széna elégett Tűz ütött ki a Garai Állami Gazdaság szérűjén. Mintegy 360 mázsa széna lett a lángok martaléka. A tűz továbbterjedését és a nagyobb anyagi kárt csak a bajai tűzoltók kivonulása akadályozta meg. A tűz keletkezésének megállapítására vizsgálat indult, mert feltételezhető a gyújtogatás. Silt JOU.Y IIIYI' Mit akar ez a szaháb ebben a késői órában, hogy a Nyeregre érkezésük után röviddel nekirohan a hónak, nyilván azzal a szándékkal, hogy a szabadban éjszakázzék? A dolog még rejtelmesebbnek látszott előtte, amikor a lejtőre érve, melyről Wilfrid feltételezte, hogy legjobban látható lesz alulról, a hálózsákokat T alakban kezdte összerakni, sőt le is feküdt az egyikre — meg akarta ugyanis akadályozni, hogy az erős szél elsodorja a zsákot —, meghagyva az ámuló serpának, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjék. No de — gondolta Paszang —, ez. már kicsit mégis sok. A bolond szaháb túl messze megy a vakmerőségben! Hát bele se bújnak a hálózsákokba? Így hevertek ott, dideregve, tíz hosszú percig, míg a nap lenyugodott a Pumori mögött, és Wilfrid véleménye szerint minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a nagy újságot hírül adják nekünk, a lenn várakozóknak. Azután megkönnyebbülten, hogy a megpróbáltatás véget ért, visszatértek a sátrakba. Vacsora után előhoztuk az expedíciós rumot és poharat ürítettünk a vállalkozás védnökének, az Edinburghi hercegnek az egészségére, aki oly élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel kisérte előnyomulásunkat. Eric Slupton egészségére is ittunk, aki másokkal együtt oly sokat tett azért, hogy ez az esemény bekövetkezhessek. Azon az estén ismét megemlékeztünk a sok régebbi hegymászóról, küzdelmeikről, rátermettségükről, bátorságukról és mindarról, amivel hozzájárultak az Everest meghódításához; tudtuk jól, mily határtalan öröm töltené el őket, ha tudomást vehetnének e hosszantartó küzdelem diadalmas befejezéséről. És körülnéztem a sátorban, sorra jártatva szememet azokon a férfiakon, akik véghezvitték a feladatot, s akik most végre boldogan, diadalmas érzéssel eltelve pihenhettek meg. Mennyire megérdemelték, és mily teljes mértékben kivette részét mind külön-külön és. együttesen is a nagy teljesítményből, amelyet Tenzing és Hillary oly ragyogóan fejeztek be! Határtalan büszkeség dagadozott bennem, amiért ezek a fértiak a bajtársaim lehettek. 135 A hegyet meghódítottuk: most már nem vesztegettük az időt, késlekedés nélkül elhagytuk környékét. Elhatalmasodott bennünk a vágy, hogy meghittebb környezetbe jussunk vissza, és mivel a Teknőben csak a hónap végéig voltunk készletekkel ellátva, máris hiány mutatkozott az élelemben és tüzelőanyagban. Hogy minél több használható felszerelést megmentsünk, felkértem Wylie-t, hogy egy utócsapattal maradjon a Teknőben és hordják le a készleteket a 3. táborba. A 7. táborból lejövő csoportok már előző nap visszahozták onnan a sátrakat és főzőkészülékeket, s egy másik serpacsapat George Band vezetésével felment az 5. táborba, hogy ott is összeszedje a készleteket. Mi többiek május 31-én indultunk lefelé az Alaptáborba. Senki sem bánkódott, hogy búcsút mondhatunk az Everestnek. M06t, hogy a munkát elvégeztük, a Nyugati Teknő és Khumbü Jégesés elvesztette minden varázsát számunkra; a Teknő szépségét nagymértékben lerontotta az elmuit tizennégy nap forró napsütése, mely feltépte és összevissza barázdálta a havat. Felszíne göröngyös és szennyes lett, belepte a szélhordta por, és nagyon ráfért volna egy új hótakaró. A 3. tábor a piszok tanyájává változott; szctdobált tix-es ládák, konzervdobozok és mindenféle más szemét hevert szanaszét, s a tábor egy egész télen át látogatott sí-turistatelep tavaszi állapotára emlékeztetett. Messzebb lenn, a Jégesésen szembeszökő változások történtek, és az útvonal nagy része felismerhetetienné alakult; úgy olvadozott az egész, mint valami nagy cukordarab. A 2. tábor elhanyagolt térségén a sátrak alapzatául szolgáló felületet kis repedések barázdálták keresztül-kasul, és ugyanolyan mocsok vette körül, mint a magasabb táborhelyeket. Az eredeti útvonalnak egészen új változatával találkoztunk az »atom bomba «-körzetben. amely már magábanvéve is veszélyes terület volt; felötlött bennem, hogyan oldottuk volna meg ezt az örökkön megújuló problémát, ha még hosszasabban ott időzünk. A sok-sok zászló közül, amelyeket az 5. tábor és az Alaptábor közt tűzdeltünk le, egyetlenegy sem állt a-helyén; hólével telt mély gödrökben, vagy hasadélcok feliekén hevertek. Mintha a hegy még távozásunk előtt meg akarta volna mutatni nekünk, mennyire ideiglenesen tudtunk csak betörni birodalmába. Az expedíció június 4-én ért vissza eredeti alaptáborába, Thjang- bocsébe. Ismét tisztelegtünk a szerzeteseknél, és nagy örömömre szolgált, hogy ezúttal végtére mégis átnyújthattam az adományt a kolostor tetejének rendbehozatalára. Az annak idején megígért táncjáték még aznap este bemutatásra került. A kijelölt időben megérkeztünk és helyet foglaltunk a belső udvarra néző galérián, a sűrűsödő szürkületben. Hosszú várakozás után kagylókürtök harsantak fel, és a szentély lépcsőjén groteszk alakok lépkedtek lefelé. A táncot bemutató szerzetesek gazdag színekben virító köntösöket viseltek, fejükön borzalmas csúf álarcokkal. 156 (Folytatjuk) sem nyújtanak nagyobb segitsé- get, hogy kiállításai: és azokon belül, a megyében vándorkiálli- tások keretében megismertei- sék a dolgozókkal a Művésztelepen folyó művészi és alkotó munkái. — Be kell vallani —, ha szégyen is —, a bajai Művésztelep művészi törekvéseivel a sikert nem saját otthonában, hanem a szomszédos Pécs városában aratja. Ez mindennél többet beszél a támogatáshiány mérvéről. — Ezen a város és a megye illetékes vezetőinek sürgősen változtatni kell, mert, el kell árulnom, hogy a közöny és az át- törhetetlen falanx, melybe a bajai Müvésztelep vezetői ütköznek, érleli a gondolatot, hogy elhagyják Baját és egy másik művésztelepet választanak otthonuknak. Egy ilyen gondolat érlelése nem lehet célja, de élem is válna előnyére sem a városnak, sem a megyének. Éppen ezért a helyzet sürgős és gyökeres változást követel. A szocialista, realista művészet több gondoskodást követel. EDDIG TARTOTT a beszélgetés, melyet egy meghitt sarok csendjében folytattunk. — El szeretnénk hagyni Baját —, csendült a fülünkbe a Művésztelep művészeinek tép>e- lődése. Hisszük, hogy ez a pár rövid sor rá tereli az illetékes tényezők figyelmét a bajai Művésztelep magárahagyottságára. Rudnay uryula, amikor Baját választotta otthonának, amikor művészi életének alkonyán fiatalok felkutatásával ezt a kies fekvésű dunaparti várost kereste fel, hogy új tehetségek tanításával öregbítse a magyar képzőművészet erejét és jövő sikerét, egy olyan jövő útját egyengette, mely most nem szenvedhet csorbát magárautait- ságával. A nagy Mester emléke megköveteli, hogy a Művésztelep alkotó munkájával, azt híven őrizze és ápolja. —ó —6 > (Saját tudósítónktól) ’ RUDNAY GYULA alkotása, -a bajai Művésztelep immár országos hírnevet szerzett. A Voj- !nits-kúria falai között alkotó -munka folyik. És mégis mintha sötét árnyék nehezedne a falak ■közé, mely megtorpanja a művészi ihlet alkotó lendületét. A ,Müvésztelep>et sűrűn látogatják idegenek. Festők és műtörténészek, hogy az ott folyó munka szemlélői lehessenek. Akik a legutóbbi időkben megfordultak -a Művésztelepen, szomorú szívvel voltak kénytelenek távozni. Elkedvetlenedést, megtorpanást tapasztaltak. Mi az oka ennek? A művészek kibontakozó tehetségének szárnyakat öltő alkotásvágyát mi nyirbálja? ERRŐL BESZÉLGETÜNK dr. Köp Jenő műtörténésszel, a bajai Művésztelep egyik legutóbbi látogatójával. — Itt, a fővárosban jelentős alkotóházként tartjuk nyilván a bajai Művésztelepet. Azt kell azonban tapasztalnunk, hogy a művészek körében nagyfokú el- kedvetlanedés tapasztalható. Ennek pedig egyik legfőbb oka: a megyei és városi támogatás teljes hiánya. Ne értsenek félre, nem anyagi, hanem erkölcsi támogatásról beszélek. A város —, melynek büszkélkednie kellene Miívésztelepével — vajmi keveset törődik vele, sem a város, de a megye sem segíti a Művésztelep művészeit ahhoz, hogy megbízásaikkal alkotó kedvük kibontalcozását további előbbrejutáshoz segítsék. Nem akarok képletesen beszélni, nevén alcarom nevezni a gyereket. A támogatáshiány megmutatkozik először is abban, hogy a Müvésztelep művészeitől sem a város, sem a megye nem vásárolnak képeket. Egyedül a bajai járásban közel 15 művelődési otthon van. Ugyan melyik büszkélkedhet csak egyetlen egy művészi alkotással. Sem a i'áros, sem a megye nem gondol egy-egy megbízás adásával a Művésztelepre, de még abban
