Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
t^/icnrsc Világ proletárjait egyesüljetek í A'MAGVAP SZOCIALISTA MUNKA'SPA'RT bACS-kiskun; megyei lapja II. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Ara 50 fillér 1957. AUG. 1. CSÜTÖRTÖK II szocialista kultúráért folyó harc — tömegmozgalom (W. D.) Az elmúlt év során különösen erőteljesen bontakozott ki azon »reformerek« tevékenysége, akik kétségbe vonták a szocialista kultúra éltető erejét, akik semmisnek nyilvánították proletárdiktatúránk hatalmas kulturális eredményeit és ezzel nagyban segítettek az események ellenforradalomba való torkol- lásához. A hibák kijavításának címén sarkaiból akartak mindent kiforgatni azzal a vitathatatlan céllal, hogy visszahozzák a régit, a tömegek számára nemtelen kultúrát, hogy fellendülésünket derékbatörjék és a dolgozókat megfosszák etéreni évtizedes vívmányától is. A nacionalizmus, sovinizmus, a szocialista-realizmus- ellenesség, az »igazi« kultúra, vagy éppen nyugat-csodálat máko- nyával akartak hódítani ezek a képmutatás tógájába öltözött hazugok: dérik, háyok, tardosok és a körülöttük fullaj tárkódé tehetségtelen, de a néptől is idegen kulturális akarnotok. Ki tagadja, hogy kulturális életünkben nem voltak visszás jelenségek, olyan tünetek, amelyek méltán aggasztottak sokakat. Ki tagadja, hogy a szükséges állami, pártirányítás nélkülözhetetlen elvi útmutató polcáról, többször csak apró kérdésekhez szállt le, sértve sokak önállóságát. Ki tagadja, hogy az alapjában helyes fő célkitűzés és rendkívül nagy eredményeket felmutató kulturális életünk salakot is tartalmazott, fajankókat is sodort áradatával, akik ízléstelen giccs-fércműveikkel le akarták járatni kulturális elveinket. A hibák azonban senkinek nem szolgáltathatnak okot arra, hogy valamennyi alkotásunkat letörölje a föld színéről. Márpedig az ellenség ezt akarta tenni. Mások pedig, akik nem vették észre ezt az eléggé jól látható manővert — ahogyan mondani szokás — a fürdővízzel együtt a gyereket is ki akarták önteni. Az ellenforradalom fegyveres veresége még nem szüntette meg annak veszélyét, hogy etéreni nézeteit, megtévesztő ’ álláspontját érvényesíttesse. Ellenkezőleg! Éppen arról van szó, hogy az ellenség más lehetőség híján rákapcsolt arra, hogy a kultúra frontján vív, ha nem is nyílt, hanem gerillaharcot. Ide próbálja átmenteni maroknyi erejét és azt nagyon körültekintően, a bukott ügy érdekében hasznosítani. Ezért a kulturális, népművelési munkának aitalában is, de most különösen nagy jelentősége van. »Határozott ellentámadást kell indítanunk az ellenforradalom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen.« — mondja az országos pártértekezlet határozata. Pártunk azonban már februári határozatában is felhívja erre a figyelmet, amikor kijelenti, hogy nagy figyelmet kell fordítani a közoktatási cs kulturális kérdésekre. Hogy az ellentámadásra milyen múlhatatlanul szükség van, azt megyénk néhány jellegzetessége is bizonyítja. Színjátszó csoportjainknak egy jelentős része minden kritika nélkül, inkább szándékos buzdításra szedte elő a régi, a népnek keserű ízű, szirupos darabokat, az úgynevezett népszínműveket és operetteket, fals, ízetlen, a néppel csak csúfolkodó giccseket. Ugyan hány dolgozó parasztnak van, vagy volt szüksége arra, hogy a »Hullámzik a búzatenger« csalfa képeiben ringassa magát, vagy megnézze, hogy mi van »Túl a nagy Krivánon« és lássa az »Iglói diákok«-at. Akik az ilyen darabok játszását szorgalmazták, nem azzal a céllal tették, hogy ismereteket bővítsenek, hanem, hogy hangulatot alakítsanak ki, az ilyen, már a régmúltban is elértéktelenedett, nem minden politikai tendencia nélküli darabokkal, azzal a rejtett céllal, hogy a hangulatot kulturális ízlés, az ízlést a számukra olyannyira szükséges állásfoglalás fogja követni. A falu, a város, az üzem, az állami gazdaság, a tanya kulturális életével, a szükségletek kielégítésével, táplálásával nem mindenütt foglalkoznak azonos értékűen. Ebben persze nagyon közrejátszik az, hogy a járási tanácsok nehézkesek, mert a racionalizálással egyidőben leépült a kulturális élet járási és egyben felelős irányítása is. Gazda nélkül maradt a gazdát igénylő jelentős munka. De ennek híján sem tehetjük ölbe a kezünket várva arra, hogy majd ez, meg az lesz. Számos olyan feltétellel rendelkezünk, amelyek intenzívebb felhasználása máris sok hézagot tudna pótolni. Az egészséges, élettel teli kibontakozás megkezdődött. Sok színjátszó-, tánccsoport és énekkar a könyvtárakkal együtt vérbő tevékenységbe kezdett. A munkának azonban még nagyon az elején vagyunk. Mao Ce-tung, a kínai nép nagy vezetője egyik írásában azt mondja, hogy a kulturális életben »a kommunista eszméké a vezető szerep«. Ez nem lehet vitás nálunk sem, ennek biztosítása azonban még sokhelyütt sántikál. Másutt ugyanő azt mondja: »a forradalmi kultúráért folyó harc és a gyakorlati forradalmi harc egyaránt tömegmozgalom«. Ez a követelmény figyelmeztető számunkra is. A mi kulturális, népművelő munkánknak tömegméreteket kell nyernie, mert ennek híján nem tudjuk biztosítani a tömegek szocialista szellemű átnevelését és azoknak a gazdasági jellegű feladatoknak a megoldását, amelyek nélkül nem beszélhetünk szociaLizmusrólj Befejezték az aratást megyénk állami gazdaságai Megyénk állami gazdaságai kedden befejezték a gabona aratását. Ebben a munkában az idén jól kivették részüket a kombájnosok. A terület majanem 70 százalékáról takarították be a gazdag termést. Így az aratással egyidejűleg a gabona nagy része már a raktárba került. Az aratógéppei levágott kalászosok cséplését is rövidesen befejezik. A gazdaságokban már napok óta búgnak a cséplőgépek. Ed dig összesen 1200 vagonra való terményt engedtek zsákokba. Több mint 1100 vagon gabonát vásároltak fel az áivevötelepek Az esős időjárás következteben átmenetileg lassult a gabonaátvétel a Terményforgalmi V., valamint a földművesszövetkezetek bizományi felvásárló telepein. Az idő javulásával mea- gyorsult a felvásárlás. A legutóbbi értékelés szerint 1104 vagont vásároltak fel. Egyre töo- ben kötnek szállítási szerződést a gabona későbbi behozatalára. Eddig 42 termelőszövetkezet 85 vagon, 380 egyénileg dolgozó paraszt pedig 19 vagon gabona llllllllllllllllllllllllllllllllH A barack és a sárgadinnye új felvásárlási arai A MÉK felvásárló telepeken, valamint a földművesszövetkezetek átveVő telepein jelenleg a következő barack- és dinnyeárak vannak érvényben: Barack I. II. III. Belföldi rózsa 2,— 1,70 1,30 Szeszip. rózsa 1,— Sárgadinnye Export 1,80 A többi felvásárlási ár változatlan. szállítására kötött szerződést. Számos egyénileg dolgozó paraszt, különösen megyénk déli gabonatermő vidékén, jelentős tételeket ad el az államnak. Madarason Gilényi György 14 holdas gazda, akinek 7 tagú családja van. 48 mázsa 35 kiló búzát vitt az állami átvevő telepre. A VIT TÁRGYSORSJÁTÉK NYEREMÉNYJEGYZÉKE (2. oldal) A PÁRTSZERVEZET MUNKÁJA ÉS AZ ORVOSOK (3. oldal) SZÍNPADI TÖRTÉNET 13. oldal) CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA (4. oldal) Sir Juhn Hunt: A MOUNT EVEREST MEGHÓDÍTÁSA (4. oldal) A HÁZIASSZONYOK GONDJA (5. oldal) A SZÁZÉVES KEREKEGYHÁZA A KISKUNFÉLEGYHÁZI TANÁCSÜLÉSRŐL <ö. oldal) SPORT («. oldal) ílést tartott a Járási 0 PERATÍV B PERATÍV BIZOTTSÁG IS á e sál más o n Az aratást, mint az operatív bizottság megállapította, időben befejezték. Ezzel szemben a tar- lóhantás nem folyik megfelelő ütemben. A bizottság javasolta, a községi tanácsoknak —. mert igen sok az eső — legyenek azon. hogy a parasztság a keresztekben lévő gabonát rakja szét és csak a szárítást követően hordják azt asztagba. Az operatív bizottság felhívta a községek és a rendőrőrsök figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a fekete borjú vágások ellenőrzésére, mert az a megállapítás, hogy a legújabb vágássá! kapcsolatos rendelkezés óta mind többen feketén vágják le borjaikat. Mélykút községben a cséplő- gépfelelős nem foglalkozik megfelelően a dolgozó parasztsággal, sőt sok esetben gorombák is hozzájuk, ezért az operatív bizottság felhívta a gépállomás igazgatójának figyelmét arra, hogy az ilyen felelős vezetőkkel szemben éljen a felelősségre, vonás eszközével. U&wátit. VIT-kiitd'itt iw,de Tfl5szUusa6.it A MOSZKVAI EMBEREK ☆☆☆ tC’tUC'&C'to fofyddtulc &Cf*(*ŰftUct Levelemet már Moszkvából, a kiállítás 12-es szállodájából írom azon a napon, amelyiken ideérkeztem. Sok izgalmas előkészület után a kitűzött időpontban indult el különvonatunk Budapestről. Az úton végig minden magyar állomáson sokan búcsúztattak bennünket. Amikor Csapra érlceztünk, két szovjet szerelvényre szálltunk át és hálókocsikban tettük meg a nem mindennapos távolsági utazást. Összesen 73 óra alatt tette meg velünk az utat a szerelvény. A szovjet határtól számítva 12 állomáson álltunk meg és mindenütt nagy fogadtatásban volt részünk. A mi csoportunk (Kovács Károly, Zárai Géza, Ferenczi József, Borsodi György, Horváth Ignác) egy kocsiban kapott helyet. Az úton végig sokat gyönyörködtünk a tájban, ahol többségben gabonát és burgonyát láttunk, de meglepően kevés kukoricát. Sok-sok ultiparti lezajlott az úton és nagyon keveset aludtunk. Én készülődtem a Skandináv országok (Dánia, Svédország, Norvégia, Izland, Finnország) fiataljaival való találkozásra, mert még az előkészítő táborban megtudtam, hogy a néhány tagból áUó külön csoportba engem is delegálnak. — Iparkodtam már eddig is minél többet megtudni ezekről az ál« tárnokról. Moszkvában nagyon szép fogadtatásban volt részünk. Többezren fogadtak bennünket, hatalmas virágcsokrokkal, elhangzottak a beszédek a Komszomo) moszkvai bizottsága és a delegáció vezetői részéről, rendkívül baráti, lelkes és intemaci* onálista szellemben. Ezután küldöttségünk számára rendszeresített 33 külön buszon utaztunk a szálláshelyre, amely 15 kilométerre van a pályaudvarhoz. Az utcák gyönyörűen tiszták és a szovjet emberek rendkívül lelkesen fogadtak. Négy kislány öt esetben jött taxival buszunk mellé és min* dig nagy csokor virágot nyúj-< tottak át. Ennyit az útról. Az élelmezés kitűnő, de oroszos és ezt bizony szokni kell Az első este ötfogásos vacsora volt — utóétel egy nagy narancs. Most külön étkező sátorunk van, ahol önkiszolgálás alapján 20—25 féle jobbnál jobb ételekben lehet válogatni. Horváth Ignác
