Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-16 / 164. szám

Látogatás Nagybaracskán Nem jó a híd Most egy bácskai községbe visszük el az olvasót. Lássuk csak, mit tudunk, mondani Nagy baracskáról. Újjáépültek a házak Szomorú látvány fogadta azt, aki tavaly márciusban a köz­ségben járt. A Mohácssziget &V tenger volt, a viharos szél több mint egy méteres hullá­mokat vert, hatalmas jégtáblák veszélyeztették az emberi életet. A szovjet katonák, a magyar honvédség és a lakosság gigá­szi küzdelmet folytatott az ele­mi csapás ellen, építette a gá­takat, védte az emberi javakat t— amennyire tudta. Az újjáépítést a víz elvonu­lása után azonnal megkezdték. Nemrég adták át a 96 vadonat­új házat boldog tulajdonosaik­nak. Huszonkilenc megrongáló­dott épületet pedig rendbehoz­tak. Ezeken kívül is épülnek új házak a községben. Cserélik ki a nádtetőt, helyébe cserép ke­rül. Egyszóval fejlődik, formá­lódik a közgég. Ez a változás párt és az állam segítségét, a növekvő életszínvonalat tükrözi. Az országhatártól Bajáig Az előbb szó volt arról, hogy ünnepélyesen adták át az új há­zakat lakóiknak. Az átadást halászlével fejezték be. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert messze földön híres ha­lászlét lehet itt kapni. A kör­nyékbeliek is felkeresik a Sza­badság Halászati Termelőszövet­kezet csárdáját. Ez a termelő- szövetkezet a magyar—jugo­szláv határtól egészen Bajáig végzi a halászáét. Huszonegy hóid új gyümölcsös Megtudtuk, hogy a község- beliek nemcsak a halászlét sze­retik, hanem a finom és ízletes gyümölcsöt is,. Van a községnek : egy homokos része, körülbelül' egynegyede az egész határnak, ahol nem sok eredménnyel ro­zsot, kukoricát és napraforgót* termesztenek. Látva Varga Ist­ván, Király Péter, meg a többi gyümölcs- és szőlőtermesztő pa­rasztember gyarapodását, egyre többen kaptak kedvet a telepí­téshez. Igen ám, de a szőlő- és gyü­mölcstermesztés szaktudást kí­ván és nem lehet csak úgy, hir­telen belevágni. Jól tudják ezt a nagybaracskaiak, ezért sürget-, ték az ezüstkalászos tani olya-| mot. Ezen több mint ötven gaz-} da sajátította el a szőlő- és gyü­mölcstermesztést, valamint a kertészkedés fortélyait. Sikere­sen vizsgáztak. A tanfolyamon tanultak hatására egyre többen szándékoznak telepíteni. Pétiké Erzsébet mezőgazdasági felügye­lő elmondja, hogy az idén 21 holdon létesítettek új gyümöl­csöst. Ez sokszorosa az elmúlt évek telepítésének. Növekedett az új szőlők területe is. Tények bizonyítják tehát a termelési kedv növekedését. Három helyett négy Az ellenforradalom viharában feloszlott a község három ter­melőszövetkezete. A három he­lyett azonban ma már négy kö­zös gazdaság van a községben. A felbomlott termelőszövetkeze­tek ugyanis egymásután alakul­tak újjá, sőt még egy új szövet­kezet is .'»lakúit. Mind a négy termelőszövetke­zet tagsága szorgalmasan dolgo­zik, jól halad az aratás és a nö­vényápolás. Az aratás egyébként befejezés előtt áll és nagyban folyik a hordás. A munkát azonban ve­szélyezteti, hogy a szigetet a községgel összekötő faludon a közlekedés életveszélyessé vált. Az Útfenntartó Vállalat illeté­kesei már két hónappal ezelőtt megállapították ezt és ígéretet tettek kijavítására. Az ígéret azonban csak ígéret maradt és a tanács rövidesen kénytelen lesz lezárni a hidat, mint hasz­nálhatatlant, ami akadályozni fogja a hordást, mert a terme­lőknek több kilométert kell ke­rülniük, hogy a másik hídon szállítsák be a termést. Szüksé­ges volna tehát az Útfenntartó Vállalat azonnali intézkedése, a híd korhadt részének kijavítása. * Befejeztük a látogatást. Nem sok időnk volt, csak egy pilla­natra lestünk be egy község éle­tébe^ a, MAUXA& SZC.c:ai:s,i/. '.toOtiré'SPA'Cr. zip's;-Wfrg/i»''.Meovei lai.ua * Tfflf Keddi megjegyzései Bürokrácia egy mérleg körül DÚS KALÁSZOK >flpró< gondok KÖSZÖNET SZABADSZÄLLÄSRÖL — VÄLASZ TÖTH JÁNOS­NAK — KÉSZEN LESZ-E A KUNFEHÉPtTÖI MAGTÄR? — TERHELPÜSZTA NEM KAP POSTAI KÉZBESÍTŐT natat, törzsszámúi, meg tálán az újraoltási bizonyítványát is, mert ezt kértek, de miután az ügy ennyivel előrehaladt, újra meg­feneklett. Vagyis a padló még mindig ismeretlen helyen tartóz­kodik. Már arra is gondoltak a kece­llek, hogy jó lenne a rendőrség közreműködését kérni vagy ta­lán apróhirdetni kellene a dol­got, hátha megtalálnák a köriiz- tetés vágy a hirdetés segítségé­vel. Ez a megoldás eredményes­nek tűnik, föltéve, hogy azokban a zűrös novemberi időkben ne(P disszidált az illető hídpadló. A hirdetés vagy a köröztetés mellett szól az is, hogy a Kecs­keméti Ezermester Ktsz egyszer csak értesíti ám a Vörös Zászló Tsz-t: a hídmérleg összekötő ge­rendáját megtaláltuk a ,Solt szén t- imrei Földművesszövetkezet bolt­jában. (Ez aztán tényleg ezer­mesterekhez illő tett volt!) Ha velünk — mármint az Ezermes­ter Ktsz-el — állíttatják össze a mérleget, munkatársunk díjmen­tesen a helyszínre szállítja az összekötő gerendát. így írt a ktsz és erre a jó hírre felcsillant a mérleg dolgában egyre pesszimistább keceli tsz- tagok szeme. Heuréka — kiáltot­ták volna, ha éppen Archimedes jár az eszükben — mégis csak sor kerül még a mi időnkben a hídmérleg használatára. Nem csupán az unokáink, hanem már a most élő tsz-nemzedék is él­vezni fogja a hídmérleg haszná­latának minden előnyét. Még talán ma is örülnének, ha köz­ben le nem lohasztja ismét a kedvüket az a szomorú tény, hogy a hídpadlónak viszont híre- pora sincs. Ügy látszik, ennek felderítéséhez egy másik ezer­mester szövetkezetnek kell jön­nie, hacsak, igen, hacsak közben a Kecskeméti Földmüvesszövet- kezet utána nem jár a dolognak. Mert ilyen csoda is előfordul­hat. —irt— A bürokráciát ugyan inkább mérlegelni szokták, de úgylátszik kivételek itt is vannak. Ez eset­ben ugyanis a bürokrácia egy mérleg körül tapasztalható, pon­tosabban egy hídmérleg körül, s bár elég szép példányról van szó, a hídmérleggel mégsem le­hetne lemérni a bürokráciát. A mérleg ugyanis rossz, annak el­lenére, hogy a vadonat újnál is újabb. A történet úgy kezdődött, hogy a keceli Vörös Zászló Tsz veze­tősége pontatlannak találta az >-egy kocsi« mértéket és elhatá­rozta, hogy a takarmány pontos elosztása, a gabona, meg más termények gyors mérlegelési le­hetőségének biztosítása érdeké­ben vesz egy hídmérleget. No­sza, meg is rendelték a Kecske­méti Földművesszövetkezet út­ján Justitia szerszámának teste­sebb kiadását, s a hídmérleg még tavaly októberben meg is érkezett szerencsésen. Azaz, hogy elég szerencsétle­nül. A Kecelre érkezett mérleg­alkatrészekkel ugyan nincs sem­mi baj, kifogástalannak tűnik minden poreikája, hanem azok­kal az alkatrészekkel van baj, amelyek nem érkeztek meg. A hídmérleg padlójáról, meg egy összekötő acélgerendáról van szó. Mert ezeket hiába keresték még a mellékelt szállító levélben is, bármennyire rázogatták a bo­rítékot, nem hullott ki belőle. Mit lehet ilyen esetben tenni? Azt, amit a keceliek tettek. írtak a íölúmüvesszöveíkczctnek, hogy küldjék el a hídpadlót is, vagy pedig árulják el nekik, hogyan iehet enélkül lemérni egy lovas­kocsit. A szövetkezeti boltosok az első megoldási lehetőséget vállalták magukra, immár fél íve. Talán még azóta is vállal­ják, ezt nem tudhatni, de a híd- aérleg padlója még ma sincs ott 'iteceleii. Ezt viszont tud juk. Az !Íső levelet követte a másik, el­küldték Kecskemétre a hídmér- eg születési-anyakönyvi kivo­ii Űrkartársak11 aggodalma A másik öreg bácsi sem tudta szó nélkül megállni: — Igen, igen, tisztelt baráto-im Ez az erőltetett szellemesség még a nyudíjunkat is veszélyez­teti. Mi szükség van - ilyen irá­nyú kánikulai bölcsességre?! A megdorgált férfi töredelmes bocsánatkérő hangon megszó­lalt: —- Kedves nyugdíjasok, sze­gény nyomorult vagyok, nagyon megkérném magukat, hogy szánjanak meg egy kis kenyér­re valóval. Az Isten Is meg­áldja, ha jót tesznek egy hadi­rokkanttal. A két öreg egymásra nézett, egy-egy teljes, egész forintot nyomtak a férfi kezébe, csak hogy már ne kompromittálja tovább őket. Villámgyorsan to­vábbsiettek, nehogy klerikális színezete is legyen a nóta végé­nek —, ha esetleg megköszön­nék az adományt. Kedves nyugdíjas bácsik, mi­ért ez a felesleges aggodalom? Bieliczky S. Pusztított a villám —• Böfner Mihály kunszállás) tanyai lakos istállójában villám- csapástól tűz keletkezett. Sze­rencsére a nyolc méteres istálló mentési munkálatai sikerrel jár­tak, a kár így alig több mint 2000 forint, de még ennyi sem lenne, ha a gazda nem mulaszt­ja el épülete biztosítását. — Hetvenöt birkát pusztított el egy villámcsapás Madaras község határában. Az állatok a 75 éves Stefanovics András tu­lajdonát képezték. : Két hetven év körüli nyugdí­jas kinézésű bacsika ült az autó­buszmegálló előtti kiapadón. Ré- :gi emlékeikről és nagyapói örö­mükről, gondjaikról beszélget­tek. ! Csendes szavú, szelíd tekintetű 'emberek, akik szeretik elnéze­getni az utcák forgalmát. Min­dent észrevevő szemükkel azt is meglátják, amit még egy fiatal legény sem mindig. Egyszerre csak egy töpörö­dött, rossz külsejű, mezítlábas férfi toppant eléjük. Kezében egy madzaggal agyonfűzött új­ságcsomagot szorongatott. Ügy látszik, ez volt egyedüli szelle­mi felüdülése. Féltő gondosság­gal markolta, nehogy valaki el­lopja tőle. Áldás, békesség »úrkartár- sak«, köszöntötte a két tisztes korú öregembert. Az egyik »úrkartárs« e furcsa és Idegen hangzású megszólí­tásra kényelmetlenül kezdte magát érezni. Ügy forgolódott a kispadan, mintha parázsra ült volna. Fejével mind a négy vi-j [ágtáj felé kutatott. Hirtelen kö-} rülnézett, nem hallotta-e meg| valamiféle gyanús elem ezt at na már nem éppenséggel köz-} cedvelt megfogalmazást, majd} közelebb intette a toprongyosj ímbert és a fülébe súgta: —• Máskor legyen megfontol-} ;abb a címek megnevezésénél, t Mi nem vagyunk urak, de még} :sak kartársak sem. Mit gon-| lol, milyen kellemetlenségbe so-} lorhat minket ilyetén formai árazással. Egyszer s minden-} corra vegye tudomásul, hogy} lyugdíjasok vagyunk. Vállalat szerződését a vállalat nemlegesnek tekinti.« * Június 19-én a Petőfi Népében megjelent »A kisfoktgiek két panasza.« A Szegedi Postaigaz­gatóság a következőkben vála­szolt a terhelpusztaiak pana­szára: »Terhelpuszta, mint közigaz­gatásilag is Géderlakhoz tartozó terület, az ottani postahivatal kézbesítőkerületébe tartozik, — Terhelpusztán jelenleg egy tsz működik H taggal, akik a posta szolgálatát igen csekély mérték­ben veszik igénybe, tehát a kéz­besítendő napi egy-két külde­mény és a hasonló mértékű eset­leges feladás végett egy külön külterületi kezelő beállítása a forgalomba nem indokolhatóan költséges lenne. Tekintettel arra, hogy egyéb ügyeik elintézése vé­gett a terhelpusztai Kossuth Ter­melőszövetkezet tagjai közül időnként valaki bizonyára be­megy a községbe, az esetleges ér­kező postaküldeményeket vagy értesítőket a postán átveheti és kiviheti a címzetteknek,« ha a közgyűlés más határozatot hoz. Kunfehértói magtár dolgozói levélben kérték a szerkesztősé­get, hogy vizsgálja ki, miért nem szerelik be az épületbe a liftet és a csúzdát. Ebben az ügyben felkerestük az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatóját, aki a következő választ közölte velünk: »Az építtető vállalat velünk erre a két munkára külön szer­ződést nem kötött. 1955-ben meg­tartott műszaki átadáson jelen volt hiányos felkészültséggel ren­delkező építésvezetőnk, aki azóta már nincs vállalatunknál. A hiá­nyolt munka elvégzését elvállal­ta teljesen jogszerűtlenül és sza­bálytalanul. Vállalatunk megbí­zottja a gazdaság megbízottjával együtt jún. 25-én felkereste a Ma­lomszerelő és Gépjavító Vállala­tot, ahol a megbeszélések után megállapodott a gazdaság megbí­zottjával, hogy a szerelésre vo­natkozó költségvetést beáraztatja és az alvállalkozónak megküldi. A Malomszerelő és Gépjavító Izsóid Istvánná, szabadszállási le­velezőnk nemrégiben arról írt, hogy a kalocsai vágóhídról érkező hús­árukon sok a légy. Előfordult olyan is — Újjá levelében —, nogy kukacok mászkáltak a leszállított árun. — A szabadszállásiak panaszára intézked­tünk, s ezt köszöni meg most Izsold- né levelében. „Hálás köszönetét mondok a fo­gyasztók nevében, hogy már nem kell kukacos, büdös húst fogyasztani. Az önök közbejárására megkaptuk a helybeli vágásra az engedélyt.“ * Id. Tóth János, bácsalmási ter­melőszövetkezeti tag érdeklő­dött aziránt, hogy jár-e neki a fogatos vetésnél, valamint a fen. geri ekézéskor a lóhajtásért munkaegység, amennyiben nincs lóvezető. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályán megérdeklődtük, hogy ez esetben mi a gyakorlat. Azt a választ kaptuk, hogy ha nincs lóvezető, jár a hajtásért a kocsisnak munkaegység. Ezt a munkaegységkönyv előírja. Et­től természetesen el lehet térni, | ^

Next

/
Thumbnails
Contents