Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-14 / 163. szám
[ ZEIS ELŐ MUNKÁSOK LHALLGATOTT ZENEKAR ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY \ Készülnek a l 11 -re a délvidéki fiatalok A KÖZELMÚLTBAN a járókelők szokatlan esemény tanúi voltak a bajai József Attila-kul- túrház előtt. Huzalokat, kábeleket feszítettek ki a villanyszerelők, a Magyar Rádió vágókocsija, szakemberek társaságában ott vesztegelt jó ideig a kultúr- ház előtt- És utána nemsokára, ■— július 3-án — a Kossuth- rádió bemondója bejelentette, hogy kezdetét veszi a Magyar- országon lezajlott Garibaldi évforduló egyik érdekes műsorszáma, amely ezt a címet viselte: — »Garibaldi hagyományok nyomában Bács—Kiskun megyében.« Az előadás közben egy rendkívül érdekes hanghatású zenekar adott elő régi, Bács megyei gyűjtésű Garibaldi népdalokat. »Kerek ez a zsemlye« — énekelte a szólista az egyik dalt. — Garibaldiról szólt ez is. »Szennyes az én ingem, Szennyes a gúnyám is. Majd hoz Kossuth tisztát, Tiirr Pista meg puskát: Éljen Garibaldi! Kossuth, Klapka és Tü/rr Mind be fognak jönni. Sereg is jön velük, Húsz-, harmincezemyi: Éljen Garibaldi! Csöndes már a tenger, Még csak habot sem ver. A menekülőknek Csendes útjok lészen: Garibaldi éljen! Kossuth Lajos éljen! A dicső 1848 minden reménysége, harci kedve, búja benne reszketett a dalban. ALACSONY TERMETŰ, sovány ember Kiss István, a bajai 12 tagú pengetős zenekar vezetője. Arról híres, hogy mindenféle pengetős hangszeren egyforma nagy művészettel játszik, a tagjai pedig — munkások, kövezők, fűtők, kétkézi dolgozók arról nevezetesek, hogy négy év óta, mióta a pengetős zenekar a bajai kultúrházban működik, egyetlen próbáról sem hiányoztak. Kánikulában, hidegben, munka után, saját szorgalmukból ébresztgették a művészet tüzét, gyűjtötték és feldolgozták a régi környékbeli népdalokat, a néphagyomány hatalmas értékeit. Kiss István zenész ember, s ha nem lenne a zenekar, a tizenkét összeforrott jóbarát azt mondhatná, LÁZAS KÉSZÜLŐDÉS előzi meg a bajai járásban az idei moszkvai Világifjúsági Találkozó megnyitását. A korábban megalakult ifjúsági VIT előkészítő bizottság komoly programot dolgozott ki arra, hogy a járás fiatalsága méltóképpen, ünnepélyes külsőségek között készüljön fel az idei VIT-feszti- válragyományok után kutattak országszerte- Sok Garibaldi nótát tudnak ezek a munkás-művészek és számtalan elfelejtett régi dallam kel életre hangszereiken, amikor ingyen, a művészet buzgalmából fel-fellépnek városszerte egy-egy összejövetelen, ünnepélyen, kisebb-na-' gyobb társaságban. És ezek a< munkások a vezetőjükkel talány még köszönő szót is alig kap-r tak. Nem figyelt fel rájuk senkii a város határain kívül. Csáki most, a Magyar Rádió, amely vi-t lággá röpítette ennek a muzsi-5 káért élő kis együttesnek aj szárnyaló dalait. Bizonyára« akadt olyan Olaszországba sza-‘ kadt magyar, vagy olasz rádió-? hallgató, aki véletlenül a buda-s pesti rádió hullámhosszára han-? golta készülékét azon az estén.« És felhangzottak talán Milánóban, Rómában, vagy Szicília valamelyik bányászközségében ab magyar dalok Garibaldiról, hú'-í detve a népek egymásratalálá-i sának nagy hagyományait, azb olasz és magyar nép, az olaszt és magyar munkás együvétarto-c zását, történelmi barátságát. MINTEGY 1500 bajai és járásbeli fiatal utazik majd a tervek szerint Kecskemétre, hogy részt vegyen a megyei seregszemlén július 28-án. Kecskemétre készül többek között az érsekcsa- nádi népi együttes, a nagybaracskai ifjúsági tánccsoport, a dávodi és püspökpusztai együttes, a hercegszántói délszláv ifjúsági tánccsoport és zenekar. Szó van arról, hogy vendégszerepei majd Kecskeméten a garat székely tánccsoport is- A NAPOKBAN KÜLDTÉK EL Kecskemétre az ifjúság nagy gonddal és szeretettel készített ajándékait, amelyet a Bács megyei küldöttség visz Moszkvába. A csátaljai KISZ tagjai gyönyörű selyemzászlót hímeztek. A vaskútiak a község és a táj szépségeit ábrázoló albumot küldtek. A sükösdi fiatalok hímzett fali díszt készítettek. Érdekes ajándékot küld Moszkvába a bácsbokodi KISZ-szervezet. Egy népi hímzésű kalocsai térítőt és egy értékes halasi csipkétA JÁRÁSI KISZ-bizottság úgy tervezi — a fiatalokkal való megbeszélés után —, hogy Baja környékén július 28-án fáklyás-» felvonulás, tábortűz, az atom-* fegyverek betiltásáért tüntető ifjúsági felvonulás lesz a délvidéki községekben. Az ünnepségeket mindenütt VIT-bálak zárják be. A sorsjegyárusítás is megindult. »Igen sok Baja környéki és bajai dolgozó vásárolt már eddig is VIT-sorsjegyet. Bizonyára ők is szeretnék megnyerni a nagyértékű nyeremények valamelyikét. FOLYNAK A PRÖBÁK járás- szerte. A fiatalok az utolsó simításokat végzik a Kecskeméten műsorra kerülő számokon. Gyakorolnak a zenekarok és esténként a Baja környéki községekben a kultúrházak színpadán vidám dallal, tánccal készülődnek ifjú délszlávok, magyarok, székelyek — a délvidék fiatalsága. hogy társtalanui él. NEM CSODA, hogy a RádiÓ0<H>O<X>0O<K>O<>O<><><K><><>O<>O-0-0l>O<KXXX>O<><>C>OOOOW>CK><>X><>CK}<XX>ODO"0<K>^ zenei osztályának választása rá-” juk esett, amikor Garibaldi ha-t cA T;hza pattján A Hírősben volt szerencsém látni. Feltűnés nélkül bámult bele a félhomályba burkolt semmibe. Ügy érzékelhette, hogy egyedül van, mert később teljes nyíltsággal beszélt önmagával egy falnak támasztott széken üldögélve. Hogy hol, mennyit vett magába a kánikula elleni harc ürügyén, az egyéb adat hiányában csak az alábbiakból kiindulva volt lemérhetőÉppen egy időszerű dalt motyogott. — Deres már a határ.,. — Egy nagyobb csuklás után hozzáfűzte: — .. • Huszonöt évig voltam szól<jénekes az Acélhang dalárdában. — S miután ezt senki sem vitatta, hosszan, állandóan imbolygó fejjel maga elé nézett és önmagát, akinek mondanivalóját szö- vegezte, így bátoríegyedui? tóttá: — :: -. nem kell félni, hiszen te Jóska, császári és királyi szakaszvezető voltál. — Ugyanakkor azonban sajnálkozását sem mulaszthatta el, mert hozzáfűzte: — .. • elég baj az neked, hogy csak addig vitted. Újabb nótára zen- dített: — Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki... — és szűnni nem akaróan a söntésre meredt, mígnem némi szövegugrással így folytatta: — ... így még soha, soha nem szerettek tégedAzután lassan és bizonytalanul felemelte a balkezét, kinyújtotta a mutatóujját és fele- lősségrevonóan odaszólt az előtte kavargó ürességnek. — Maga mit dumái bele? A rendreutasítás után újabb dúdolás: — Azt is hazug csavargónak mondják. Ez nem az én nótám, sógorom, hát még eny- nyit sem tudsz? Szeretem a selymet, mely a derekadhoz simul. — S közben egy derék lehetséges .vonalait rajzolta a levegőbe. Láthatóan a molettet kedvelte. Közben indulatok gyűltek össze benne. A szemöldöke ívbe rán- dult, a fejét felemelte és harsányan jobbra szólt az egyik tartóoszlopnak: — Maga ne zavarjon itt, kérem! — Azután visszahullott a székre és látszólag mély gondolatokba merült. Majd megint felállt, meghajolt a félhomályos semmi előtt és könyörgő hangon mondta: — Ne tessék haragudni az iménti zaklatásért. Több sóhajtás, mély lélegzet és néhány pattogó csuklás után újra szólt: — Brjansz- ki erdők •.. erdők. De messze voltunk benne, Hogy miért nem mentünk tovább.. j hál miért is? No miért gondolkodom én ezen?-----Hát azért, mert ne m küldtek tovább! Sajnos, a Hírősből sem küldték tovább: Mígnem órák múlva megelégelte szereplését, lépéshez illesztette rogyadozó lábait és akadozó nótázássa) távozott: — Én vagyok a falurossza •::, íalurossza egyedül! Az ajtó csapódva zuhant utána és én magamban arra gondoltam — sajnos, nem egyedül! (téglás) SIR JOIIY HUHT: Tizenöt órát aludtak. A következő néhány napon a Lhoce falán működő csapat két különböző szinten dolgozott. George és Ang Njima a 6. táborból fejtett ki tevékenységet; kijavította vagy megújította a lefelé vivő nyomdokot, és fokról fokra erőszakolt ki egy emelkedő útvonalat a Lhoce-glecs- cser teteje felé. Westmacott a másik három serpávai az 5. táborban állomásozott. Innen jár a 6. táborig, vagy jókora darabon feléje; George mindennapi szükségletét, az élelmet, tüzelőt, kötelet és kampókat szállította fel és közben a csúcstámadásra szánt készleteket is apránként fel- hordatta erre a táborhelyre. A szörnyű időjárás, amely annyira megviselt bennünket az összeköttetés vonalának alacsonyabb szakaszán, még kegyetlenebb megpróbáltatást jelentett ennek az úttörő élcsapatnak, hiszen nem előkészített, és sokkal nehezebb terepen, s azonfelül jóval rit- kultabb légkörben kellett dolgozniuk. Elvezettem az 5. táborig egy szállító ingajáratot, és május 13-án felmentem a 6. táborba. Michael Westmacott az alacsonyabb táborban volt, amikor megérkeztem. Állapota három nappal azelőtti találkozásunk óta sokkal rosszabbra fordult; jóllehet előző nap a legkeményebb elszántsággal vágott neki az útnak, nem volt már annyi ereje, hogy maga is elérje a 6. tábort. Nyilvánvaló volt, hogy a teljes kimerültség határán jár. Mégis ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen- Épp ily dicséretes volt a ser- pák, különösen Da Tenszing és Ang Namgjal odaadó munkája és hegymászó ügyessége. Az előző napon a maguk jószántából továbbmentek a 6. táborig, kivételesen nehéz terhet cipelve, hogy kiegyenlítsék a szállító csapat létszámában beállott hiányt; ug'-anis Ang Njima, aki Lowe mel- lett hegymászó munkát végzett, és Gjaldzsen egyáltalán nem voltak jól-, az előbbi még mindig nem szedte össze magát a betegség után. amely a hónap elején megakadályozta, hogy részt vegyen a felderítésben. Ang Namg.ial kíséretében felmentem az éjjel hullott vastag hótakarón, amely a nyomdokot teljesen betemette: Mike és Da Tenszing nyomon követték. Holtfáradtan értük el két és félóra múlva George-ot és Ang Njimát, akik szorgalmasan tisztogatták a havat a táboruk alatt fekvő meredek jéglej87 tőről, csebernyi nagyságú lépcsőfokokat vágva és erős manila-kapasz- kodókötelet rögzítve mellé, hogy a viharvert és szakadozó svájci kötelet helyettesítsék vele. Mind a ketten elszánt, tevékeny hangulatban voltak. George megörökítette kínos vergődésünket mozgoképfelvevő készülékével. Ang Njima, akit annak idején, amikor Robertsszel április végén feljött és hozzánk szegődött, nem tartottuk valami fenegyereknek, most már elemében érezte magát. Kétségkívül azokhoz a halandókhoz tartozott, akiknek a képessége csak egy bizonyos magasságon felül bontakozik ki igazi mivoltában. Míg az Aiaptúborban, sőt a 3. táborban sem tűnt ki magatartásával vagy azzal, hogy önként ajánlja fel szolgálatait, itt az alsó Lhoce fal nehéz lejtőin nemcsak áldozatkészen és nagy rátermettséggel vetette magát a feladatokra, hanem minden munkát széles, csöndes vigyorral a képén végzett. Ang Njima szüntelenül dohányzott, és meglehetősen nagy gondot okozott nekünk, hogy kellő mennyiségű utánpótlással lássuk el. De igazán megérdemelte. Félórát töltöttem a 6. táborban, azután a délutáni -j- ezúttal már rövidéletű — hófergeteggel szemközt lefelé indultam, és valamivel lejjebb rátaláltam másik két társunkra. Westmacott szemmelláthatóan képtelen volt továbbmenni, de megint csak hangoztatta, hogy ma már menynyivel jobban tud járni. De Tenszinggel valahogyan felkapaszkodott még vagy tizenöt métert és átadta málhaterhét George Lowe-nak. Valóban nagyszerű erőfeszítés volt. ■ Aznap este, visszatérésem után leüzentem az Alaptáborba, hogy Wilfrid Noyce és utána Michael Ward is jöjjön fel George csapatának megerősítésére. Ez időben szerzett tapasztalatom és a George-zsal folytatott beszélgetés meggyőzött arról, hogy a Lhoce fala jóval keményebb dió, mint amilyennek a felderítés eredményeinek alapján ítéltük. Wilfri- det és Michaelt nem érte egészen készületlenül, hiszen már május 7-én, a terv előterjesztésekor említettem nekik ezt az eshetőséget. Mindketten örömmel vállalták, hogy belekapcsolódjanak a küzdelembe. Május 14-én George és Ang Njima szép időben 300 méterrel magasabbra hatoltak és felfedezték a svájciak 7. számú táborhelyét. Estére közölhettem a távbeszélőn George-zsal az erősítés tervét! válaszképpen lelkendezve beszélt aznapi sikeres munkájáról és jövő terveiről. Másnapra pihenőt tervezett — ez a hatodik nap az 5. táborba való megérkezésétől számítva; a rákövetkező napon tovább folytatná a mászást a Lhoce-gleccser teteje felé és szemrevételezné, sőt talán el is készítené a Fal oldalán keresztül vivő útvonalat, amelyet a rövidség kedvéért -Ha- íántútnak« neveztünk. Utána pedig — nos, ha nem is mondta ki világosim, könnyen rájöhettünk,. mit forgat a fejében a mi George-unk. 88 (Folytatjuk)
