Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-13 / 162. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek / sm MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BAGS- KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM Ára SO fillér 1957. jOlius 13, szombat «—wBMra——mm—n——bwtowti I Olvasóink figyelmébe! | A megyei pártaktíva fel- I szólalásait és Marosán | György elvtárs beszédét • lapunk vasárnapi számában I fogjuk közölni. EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR 16. oldal) A BottÓ e heti öt taláiatos szelvénye: 9, 13, 24, 54, 63 A megye kommunistái egy emberként állnak a Központi Bizottság mögött és minden erejükkel harcolnak a politikai irányvonal megvalósításáért Molnár Frigyes elvtárs beszámolója Tegnapi számunkban közöltük, hogy a Bács-Kiskun megyei kommunisták július 11-én aktívaértekezletet tartottak Kecskeméten az országos pártértekezlet anyagáról. A beszámolót Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt- végrebajtóbizottság első titkára tartotta. Az aktívaértekezleten részt- vett s felszólalt Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára is. Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság első titkárának beszámolóját ■— kiemelve a főbb kérdéseket ■— az alábbiakban közöljük; Az országos pártértekezletre nyolc hónappal az ellenforradalmi vihar után került sor és alapvető jelentősége abban van, hogy összegezte a harc tapasztalatait és a további feladatokat; A továbbiakban arról beszélt, hogy a pártértekezletet új légkör, a nyílt és őszinte hang jellemezte és valamennyi küldöttben az a meggyőződés alakult ki, hogy az országos pártértekezlet újabb sikerek forrása lesz. Beszélt arról, hogy az osztályellenség ci- vódásra és széthúzásra számít, a párt szétbomlására várnak, és ehelyett a párt országos vezetőtestületében szilárd elvi és politikai egység alakult ki. — Egységes volt a pártértekezlet abban, hogy a párt központi feladata továbbra is a munkásosztály és a dolgozó nép belső és külső ellenségeinek, az ellenforradalmi maradványoknak végső megsemmisítése. ÉpA párt tárta A felszabadulás után a harcok füzében kialakult a magyar munkásosztály egysége — hangoztatta —, ezzel a proletárdiktatúra teljes kiépítése befejeződött. Büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy pártunk 1918-tól egyenes úton, nehéz társadalmi harcok közepette vezette a dolgozó tömegeket a szocializmus útján; Az 1948—1953-as időszakban elért nagy eredmények mellett nem szabad megfeledkezni a személyi kultuszból, a törvény- sértésekből, a tervezés hibáiból, a gazdasági hibákból származó egészségtelen jelenségekről. 1953. júniusában a Központi Vezetőség — tehát maga a párt f— tárta fel a hibákat, helyes elemzés alapján megmutatta a feladatok megoldásának módiját ÍS; Sajnos, Rákosi és más elvtársak nem voltak képesek a régi hibákkal szakítani, ezért lehetetlenné vált a párt egész erejének mozgósítása a hibák kijavítására. 1953 júniusa és 1956 júliusa közti időszakban szélsőséges kilengések jelentkeztek, 180 fokos fordulatok, negyedévenkénti önkritika, mindez mérhetetlenül rombolta a párt tekintélyét a tömegek körében. 1953-ig tekintélye volt a pártnak, ezt követ« pen ezért nagy gondot kell fordítani a párton belüli revizionista és opportunista nézetek leküzdésére, a tömegek megnyerésére a párt politikájának cselekvő támogatása érdekében. Fel kell lépni a pártban meglevő és felújult dogmatikus és szektás maradványok leküzdésére. A pártértekezleten teljes egység alakult ki a Központi Bizottság főirányvonalának megerősítésére és megvédésére minden torzítással szemben. Egységes volt a pártértekezlet annak a feladatnak megjelölésében, hogy erősítenünk kell a proletárdiktatúrát, szocializmust építő népi demokráciánkat. A feladatok homlokterébe kell kerüljenek a dolgozók életkörülményei megjavítását biztosító gazdasági feladatok és kulturális kérdések. Egyöntetű egység alakult ki a nemzetközi proletárszolidaritás erősítése kérdésében is. Abban, hogy a Szovjetunióval való barátságunk törhetetlen, és együtt kell haladnunk a proletárszolidaritás erősítésére a világ összes dolgozóival a béke megőrzése érdekében. Molnár elvtárs beszámolójában elmondotta, hogy a Központi Bizottság előterjesztése nagy figyelmet fordított a párt négy évtizedes harca legfőbb tapasztalatainak elemzésére. A párt a Horthy-fasizmus 25 éve alatt fenntartotta a dolgozók hitét a tőkés rendszer megdöntésében; fel a hibákat te a megrendülés. Ez nem lett volna súlyos, ha a hibák feltárását határozott intézkedések és eredmények követik. A hibák nagy károkat okoztak, de tízszeresen többet a kijavításnál mutatkozó mulasztások, 1956 tavaszán — mint ismeretes — mélységes és jogos elkeseredés alakult ki a párttagok és a dolgozó nép körében. Ezt tudta az ellenség megfelelő módon felhasználni a párttal és a szocializmussal szemben. Az 1956. júliusi határozat jó határozat volt, Nekünk is az a véleményünk, hogy megfelelő politikai feltételeket teremt ahhoz, hogy a párt és a néptömegek életében megmutatkozó hibákat végre ténylegesen kijavítsuk. A párttagság és a párton- kívüli tömegek egyaránt pozitívan értékelték ezt a határozatot. Még az ellenséget is megzavarta. Mintegy három hétig nem tudtak követelésekkel fellépni. Az osztályellenség azonban hamarosan megértette, hogy végzetes lehet pozíciói szempontjából, hogyha a párt következetes munkával kijavítja a hibákat. Ezért indult rohamra, hogy megakadályozza ezt. Ez fontos politikai kérdés a revizionisták megítélése szempontjából is. Nagy Imréék ekkor kerültek közös platformra az osztályellenséggel, mert ueta. a Központi .Vezetőség júliusi helyes határozatáért indultak harcba, hanem változatlanul a »hibák kijavításáért«. Ezzel maguk is az ellenforradalom eszmei előkészítését támogatták. Október 23 és november 4 között válságos visszavonulásokkal és vereségekkel terhes időszak következett. Támadott a párt minden ellensége, az imperialisták, a Horthy-íasiszták, a feléledt polgári pártok és az áruló Nagy Imre-csoport, velük együtt a megzavart diákok és dolgozók egyrésze is. Nagy erő vonult fel a párt, a szocializmus ellen, de ez az erő nem tudott volna felülkerekedAz események megértéséhez fontos mérlegelni, hogyan viszonyultak egymáshoz a szocialista forradalom, az ellenforradalom, a burzsoá forradalom erői. A szocialista forradalom erői erősebbek voltak október 23 és november 4 között, de a vezetés hibái a bekövetkezett árulás miatt dezorgani- zálva voltak. A burzsoá ellenforradalmi erők viszont szervezettek, aktívak voltak és támadásba lendültek. A nagyobb erő, tehát a szocialista forradalom erői, hátrányos helyzetbe kerültek — bár felvették a harcot. A Központi Vezetőségben Kádár elvtársék kisebbségben voltak, s számos vita és harc volt részükről Nagy Imréékkel szemben. Kádár elvtárs az MDP likvidálása ellen szólalt fel. Hasonló vita volt a semlegesség és a varsói szerződés, kérdésében. November 1-én kenyértörésre kellett vinni a harcot. Kádár elvtársék látták, hogy nem a népköztársaság megerősítéséért tevékenykednek Nagy Imréék s amikor a kommunisták legyilko- lása megkezdődött, elhatározták, hogy szakítanak velük és országvilág elé tárják az ellenforradalmi helyzetet. November 3-án már egy perc vesztegetni való idő sem volt. A népköztársaság társadalmi és törvényes rendjét kellett visszaállítani, elhárítani Molnár elvtárs a továbbiakban beszélt a párt eddig elért eredményeiről, az ellenforradalom leveréséről, a proletárdiktatúra hatalmi szerveinek újjászervezéséről, a termelés fellendítéséről. — Befejeződött sikeresen a párt újjászervezése — hangoztatta. — Eddigi eredményeinket a párt következetes marxista— leninista irányvonalának és vezetésének köszönhetjük, amelyet az élet, az ellenforradalom elleni harc kovácsolt ki, tehát nem valami elképzelt, kiagyalt politikai vonal ez, hanem az életet formálja. Köszönhetjük a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, akik az ellenforradalom ni, ha a vezetésben nem következik be árulás. Az a képtelen helyzet alakult ki, hogy a váron belüliek összejátszottak a várat ostromló ellenséggel. Október 24-én a Központi Vezetőségnek volt harci programja. E szerint aki fegyverrel támad, fegyverrel kell megsemmisíteni. A program szerint mozgósítani kellett volna a párt erőit, fel kellett volna fegyverezni a munkásosztályt, a Szovjetunióhoz fordulni segítségért, mert világos volt, hogy az ellenforradalmi felkelés nemcsak belső ügy. Nagy Imréék árulása azonban lehetetlenné tette ennek a programnak a megvalósítását. az imperialisták beavatkozását. Üjjá kellett szervezni a pártot, emellett új kormányra is volt szükség. Mindez a munka kezdete volt. Biztosítani kellett a munkásosztály, a szocializmushoz hű dolgozók támogatását, segítségül kellett hívni a szocialista országokat, élükön a Szovjetunióval. Tehát a dolgozó néppel és a nemzetközi proletárszolidaritás támogatásával vehette kezdetét a konszolidáció harcos folyamata. Igen fontos, hogy a központi vezetés munkájának megítélésénél figyelembe vegyük, hogy milyen körülmények között kellett dolgoznia. Több kérdésben ma is zavar van, ezeket rendezni kell, mert gátolja a párt egységét. Kádár elvtárs több kérdésben vitába szállt Révai elvtárssal. Hangoztatta, hogy voltak a párton belül olyan vezetők, akik nem tudtak változtatni a hibáikon, dogmatikus és szektás hibáik miatt mérhetetlen károkat okoztak a pártnak. Rákosi elvtárs egyik legnagyobb bűne, hogy nem lépett fel a párt egysége érdekében a Nagy Imre-féle re- vizionizmussal szemben. 1956-ban szakadás történt a pártban és ez a régi vezetés történelmi bűne, amit semmi le nem moshat. zavarkeltése ellenére is a párt hívó szavára hamar megtalálták helyüket. Köszönhetjük a Szovjetuniónak, a szocialista tábor országainak, a nemzetközi munkásmozgalomnak, amely internacionalista támogatásával erkölcsiekben és anyagiakban mérhetetlen segítséget nyújtott a néphatalom védelmében és a konszolidációban. Lehetett volna bármilyen jó kormány és pártvezetők, nem tudtunk volna eredményeket elérni, ha a dolgozó nép nem nyújt támogatást. Ugyanakkor nem engedjük befeketíteni saját munkánkat, mert fontos — éppen a párt érdekében — a vezetők népszerűsége, ds £& csak a végzett munka alapján vívható ki. Az ellenség a fegyvert letette, legális fóruma nincs, ott kezdi, ahol abbahagyta: a vezetők rágalmazásával, a frakciókról szóló hírek terjesztésével, keresi a hézagot a pártban. Ezért fontos a párt egységének megőrzése. A feladatokról szólva. Molnár elvtárs rátért a proletárdiktatúra, a proletár állam erősítésének problémájára. A nép államának ereje — hangoztatta ■— a dolgozó nép tudatos cselekvésében, alkotó tevékenységében van az állami és a társadalmi élet minden területén. Ebből fakad fő elvünk — bár* mennyire is fáj a kiebrudalt tőkéseknek és az imperialista hatalmasságoknak — céltudatosan erősíteni és fejleszteni fogjuk a dolgozó nép jogait és kötelezettségtelj esítését, tehát a nép szabadságát. Államunk politikai alapja a két alapvető osztály, a munkások és a parasztok szövetsége* Szövetség az emberi társadalom, a szocializmus felépítésére. Pártunk négy évtized harcaiban eredményesen kovácsolta ezt a szövetséget. Az utóbbi időben ismét szilárdult ez a szövetségi amelyet az ellenforradalommal szembeni közös védekezés segített. Számos kedvező intézkedést hozott már a munkás-paraszt forradalmi kormány e szövetség erősítésére, de helyes intézkedések végrehajtásán túl erősíteni kell e szövetséget azzal is, hogy még jobban bevonjuk a parasztság legjobb képviselőit a hatalom gyakorlásába. Egész dolgozó népünket fel kell sorakoztatni az ellenforradalom élleni harcra, az ellenforradalmi maradványok végső megsemmisítésére; Ezért ki kell fejlesztenünk a párt és a munkásosztály, az egész dolgozó nép éber készenlétét a népellencs próbálkozások megsemmisítésére. Az ellenség ellen nem lehet általában harcolni, ott kell megsemmisíteni, ahol jelentkezik, felüti a fejét. A konkrét harc előfeltétele, hogy a pártban leküzdjük a revizionista nézetek maradványait, az osztályellenséggel való megalkuvás jelenségeit; A nép érdeke, a szocialista rend biztonsága kívánja meg, hogy a bűnösöket — figyelembe- véve osztályhelyzetüket, s ellen- forradalmi tevékenységüket —> megbüntessük. Ezt a sorsot érdemlik az árulók is, akik átmentek az ellenforradalom táborába; Hatalmi szerveinknek az intézkedésekben a szigort és az igazságosságot kell érvényesíteni. Aki bűnt követett el, azt sújtsa a törvény, ugyanakkor törvényeink nyújtsanak védelmet mindazok részére, akik a ÍÍLölytatód a S, oldalons Nagyobb volt a szocialista forradalom ereje Őrizzük a párt egységét
