Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

SIR JOHN HUNT:

Az első változat, ha meg tudjuk oldani, egy másik, nem kevésbé fontos szempontból nyújtana nagyobb biztonságot: ugyanis ezt a készüléket már alaposan kipróbáltuk és nem tartottuk valószínűnek, hogy felmondja a szolgálatot. De még ha megesnék is ez, a hegymászó akkor sem lenne kitéve a nagy magasság hirtelen beálló hatásainak, hiszen már előzőleg is részben a környező levegőt lélegezte be, a magával vitt oxigénnel keveredve. Eszerint mind a két fajta készülék mellett nagyjából ugyanannyi érv szólott.

Akármelyik készüléket választjuk, a csúcstámadás mindkét esetben ugyanazon az elven alapulna. A csúcstámadók száma mind a két esetben kettő-kettő lenne. Nyomós érvek szóltak amellett, hogy a csúcstámadásokban részvevők számát háromra, sőt négyre emeljük, de a készletek korlátozásának szükségessége, ez a döntő tényező, kizárta ezt a lehetőséget. Mindegyik csúcstámadó párt más hegymászóknak kell támogatniok, akik egy bizonyos magasságig segítenek nekik a terhek hordozásában és várják őket, amikor a nehéz mászás után visszaérkeznek, sőt készen állnak arra, hogy a helyükbe lépjenek, vagy szükség esetén segítségükre siessenek. A második csúcstámadásnak szorosan az első után kell következnie. Mivel a legmagasabban fekvő táborok méretét és ellátását a szállítás nehézségei erősen korlátozzák, a két támadás között legalább 24 órának kell eltelnie. Ily módon a második csapat bizonyos értelemben az elsőt támogatja és felkészül arra, hogy ha az első pár kísérlete nem sikerül, maga igyekezzék elérni a csúcsot. A második csapatnak nagyobbnak kell lennie, mert magábafoglalja saját támogatóit is.

Mind a két csúcstámadó csapat az Előnyomulás bázisáról indulna. Ne feledjük el, hogy 4. számú táborunkat szántuk az Előnyomulás bázisául; Innen a körülbelül 7900 m magas Déli Nyeregig kapaszkodnának fel, a következő menetterv szerint: először a Lhoce falának lábánál álló 5. táborig; másnap addig a táborhelyig, amelyet a Lhoce falán, félúton helyeztünk el — ezt egyelőre Lhoce fali tábornak neveztük — innen azután a harmadik napon a Nyeregig, ahol szintén tábort fogunk létesíteni, A Nyergen

■oooooooooooooooooooooooooooooooooojnem tartanának szünetet, hacsak nem kényszerülnek rá a szél vagy a rossz időjárás miatt. Ez igen lényeges volt, tekintettel a késlekedésből származó testi leromlásra és az élelempótlás felszállításának nehézségeire;

Az oxigén alkalmazásában a két csúcstámadás bizonyos tekintetben hasonló elven fog alapulni. Még hatása alatt állottunk a május első napjaiban a Lhoce fal előzetes felderítésekor szerzett kellemetlen tapasztalatoknak: ezért arra gondoltunk, hogy az oxigént nem az Előnyomulás bázisától, hanem csak az 5. tábortól kezdve fogjuk használni. Ezen a ponton túl mind a két csúcstámadó csapat oxigént alkalmazna mászás közben. Azt is tervbe vettük, hogy a Teknő fölötti táborokban »éjszakázó oxigént« tartalékolunk, a svájci palackokat is felhasználva erre a célra; A különleges, könnyű maszkkal ellátott csúcsmászók az éjszaka folyamán csökkentett adagolású oxigént lélegeznének be — egy litert egy perc alatt —, s így megőrizhetnék erőállapotukat. Ez nyugalmasabb alvást és a hideggel szemben nagyobb ellenállást biztosítana.

Ezekben a fő pontokban már régen megegyezésre jutottunk. Mind a két tervre vonatkozóan részletes szállítmányteher-táblázatot dolgoztunk ki. Május 7-én reggel tehát már csak két dologban kellett határozni: melyiket fogadjuk el a két terv közül és mi legyen a mászócsapat egyes tagjainak a feladata. Ed Hillary, Charles Evans és én ezeket a kérdéseket beszéltük meg az emlékezetes nap egyre fokozódó hőségében. Hamar határozatra jutottunk, hiszen mindenben tökéletesen egyetértettünk. Ekkor átmentünk az étkezősátorba, ahol már az egész társaság összegyülekezett,

*

Á társaságot feszült várakozás tartotta hatalmában. Végtére is elérkezett egyike azoknak a pillanatoknak, amelyekre mindenki oly régen várakozott. A legfontosabb esemény volt, mielőtt magára a csúcstámadásra kerülne a sor. Elodázhatatlanul felmerült a mindenkit legszemélyesebben érintő kérdés: »Mi lesz az én tennivalóm?« Mielőtt megszólaltam volna, gyors pillantással végigtekintettem a jelenlevőkön. Egyesek ládákon ültek, mások hálózsákokon nyúltak el; James Morris hozzákészült az íráshoz, hogy mielőbb elküldhesse lapjának a fontos tudósítást: Tenzing a közelemben, a nagy sátor bejáratánál állt. Mindenkit a válaszra váró kérdés foglalkoztatott. Nyomasztó, feszült csend uralkodott a sátorban.

Felsoroltam a határozat fő pontjait: folytatni fogjuk a Felépítést, biztosítjuk a készleteket, hogy május 15-e után bármely pillanatban végrehajthassuk a csúcstámadó kísérleteket; eközben el kell készülnie az útvonalnak a Lhoce falán; ez a munka valószínűleg hosszabb időt fog igénybevenni, mint ahogy előbb gondoltuk, de azért ugyanarra a határidőre be kell fejeződnie;

(Folytatjuk)

76

Most a strandon a legjobb

Széljegyzetek a vidéki színházkultúráról

(II.) Eddig hogy segített a vidéki színész anyagi körülményeinek a fővároshoz viszonyított nivel- lálásán? Ügy, hogy ez a helytejen rendszer megszülte a legalizált, vagy nem legalizált haknit. Egyes helyeken úgy hívták, hogy »terven felüli tájelőadás«, másutt az illető vidéki színház nevével fémjelezték a jó, de elég gyakran bizony silányabb vidéki »maszek« produkciókat. Pedig ez a módszer sem a közönség

A szófiai televízió

Rövidesen megkezdik a szófiai televíziós központ építését. A tervek szerint a torony magassága 105 méter lesz, ebből 72 méter magasan emelkedik a 13 emeletes épület. Az építkezést 1958 végére befejezik.

esztétikai nevelése, sem a színészek igényességének növekedése szempontjából nem volt egészséges. Tudomásom szerint a minisztériumnak ezzel kapcsolatban tervei vannak. A legszigorúbban fel fognak lépni az ízlest rontó, morálisan is kifogásolható hakni-áradattal szemben, melynek éppen Bács megye volt az egyik klasszikus színtere az elmúlt évben. Lényegesen emelni kellene a legális tájelőadások díjazását is.

MINDEZ AZONBAN nemigen lesz elegendő. Meg kellene valami módon oldani azt is, hogy kiváló vidéki színészeink egy- egy vendégszereplés erejéig együtt élhessenek a művészi alkotó munkában is a fővárosi színészekkel. Megoldható lenne valószínűleg a kétirányú forgalom is a főváros és a vidék között. Szerepeljen tehát az arra érdemes vidéki művész a fővárosi színházak műsordarabjai ban, de jöjjön le a kiváló fővárosi művész vidékre is. Nemcsak úgy, hogy szerződik a Filharmóniával, hanem úgyis, hogy szerepet vállal a vidéki színházak egy-egy műsordarabjában.

UGYANEZ AZ ELV jó lenne, ha érvényesülne a vidéki és a fővárosi rendezők cseréje viszonylatában is. A vidékre került fiatal rendező egyik legfájóbb sérelme, hogy legtöbbször a főiskola elvégzése után, vidéki színházba irányítva magára marad. Nagyritkán, de semmiesetre sem rendszeresen (márpedig a fejlődés legfőbb feltétele a rendszeres ismeret-, tapasztalatszerzés) kapott segítséget tapasztaltabb, idősebb fővárosi rendezőktől. Ennek a tapasztalatszerzésnek egyáltalán nem volt miniszteriálisán biztosított formája. Ehhez járult még az is, hogy a fővárosi színházak szívesen szerződtették vidékről a tehetségesebb fiatal rendezőket (persze, itt az összeköttetés is számított), ugyanakkor senki nem gondoskodott arról, hogy valóban sokoldalúan képzett rendezőkkel pótolják a hiányokat.

MÉG OLYAN, szinte érthetetlen esetről is lehetett hallani, hogy főiskoláról kikerült fiatal művészek inkább évekig vállalták Budapesten a szerződésnélküliséget, mint hogy vidékre lekössék magukat egy-egy színházhoz. Nem akartak »eltemetkezni« — ahogy ők mondották. Az ilyen telefonszínészek és színésznők gyakran bejutottak a Filharmónia-brigádokba, jogos felháborodást váltva ki a vidéki színházak tehetséges, fiatal tagjaiból, akiknek az volt a »bűnük«, hogy vidéki szerződésben voltak, s így nem részesülhettek a Filharmónia áldásaiban.

Ügy hisszük, a megoldás egyik lépése lenne, ha a minisztérium valamilyen módon — ha kell, rendeletileg is — ösztönözné a főiskolát végzett fiatal művészeket, hogy vidéki szerződést vállaljanak, s a szerződés feltételévé lehetne tenni a fővárosban is, hogy egyes vezető színészeink, tehetséges fiataljaink bizonyos előadásszámot vidéken lennének kötelesek teljesíteni, a vidéki színházak egyik vagy másik műsordarabjában.

(Folytatjuk.)

Kecskeméti

Konzervgyár

Jelentettük már, hogy a két kecskeméti konzervgyár egyesült. A két üzem közös néven Kecskeméti Konzervgyár nevet viseli. Ahhoz azonban, hogy megvizsgáljuk, miként folyik a ;ermelés egyik vagy a másik izemben, továbbra is beszélünk Alföldi és Kinizsi Konzervgyárról;

Alföldi

Az üzemben július 3-án befejeződött a borsófeldolgozás. Most áttértek a bab- és az uborka- konzervféleségek gyártására.

Az idei borsótermésből 178 vagonnal dolgozott fel a gyár. Babból jóval kevesebbet akarnak feldolgozni, csak 10 vagonnal. A babfeldolgozási tervüket ebben a hónapban be is fejezik. Uborkából is csali 60 vagonnal dolgoznak fel. Ügy számítják, ez a munka így is két hónapig tart. Uborka-konzervféleségek a következők lesznek: 25 vagon csemegeuborka, 35—36 vagon sósvizes és három-négy vagon ubor- casaláta.

Kinizsi

Még javában folyik a borsó- konzervek készítése. A hónap második felében indul az export- szállítás. Az idén gyártott termékekből még nem kapott ki- szállítási megrendelést az üzem. A tavaly készített gyártmányokból azonban még most is tart a szállítás. Július elején két vagon paradicsomot indítottak Svédországba. Egy svájci cégnek szintén a közelmúltban szállítottak 100 mázsa szárított főzelékféleséget, úgy mint zellerpehelyt, sárgarépát, stb. Rövidesen ismét szárított főzeléket küldenek Svájcba;

m

All az üzem —pihennek a dolgozók

Két hétig szünetel a munka a Kecskeméti Cipőgyárban. Ilyenkor szabadságon vannak a dolgozók. Az üzemben általános belső takarítás folyik: újrameszelik a munkatermeket, kijavítják a gépeket, pótolják a hiányzó felszerelést.

Két hét múlva, azaz, mikor a dolgozók újra munkához látnak, újítási hét kezdődik a gyárban.

Ez azt a célt szolgálja, hogy kí-ki a saját elgondolása alapján, vagy a már elkészült egyéni tervek szerint nyújtsa be javaslatát a termelés meggyorsítására, s a termeléssel összefüggő egyéb problémákra.

Jó pihenést és utána jó munkát kívánunk a cipőgyáriaknak!

42000 nyerstégla naponta

Ennyit termel minden nap a Kecskeméti Téglagyár II., holott a napi nyerstéglagyártási terve 26 300 darab. Ez a magas termelés 159 százalékos napi átlagnak felel meg.

Az égetett tégla termelése iS javul. Az előírt napi 14 260 tégla helyett 16 000-et égetnek; Bár mostanában sokat panaszkodnak a szénre, ami a második negyedéves égetési tervükön is csorbát ejtett, de mégis a félévi átlag 49,9 százalékkal emelkedett az előirányzat fölé.

A Kecskeméti Téglagyár I? tervteljesítése is szépen sikerült az elmúlt hónapban. 142 százalékra teljesítette a nyers- és 106 százalékra pedig az égetett tégla tervéti