Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-02 / 152. szám
A 21. KISZ-sxerreset Kecskeméten A Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezetei egymásután bontják ki zászlaikat Kecskemét üzemeiben, vállalatainál. 27-én a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalatnál megalakult a város 21. KISZ szervezete, amelybe 15 fiatal kérte és nyerte felvételét. Ezzel városunkban körülbelül már hatszáz tagot számlál pártunk aranytartaléka: a KISZ. Itt a* Úttörő Híradó Ország- és megyeszerte pezs- dül az úttörő élet. A csávátokban egészséges zsibongás, forrongás van. Tanácskoznak a táborozásról, külföldi kirándulásokról, készülnek a tábortüzekre. Az XJttörő Híradó mikrofonja nyamonköveti a táborozókat, túrázókat és hetenként kétszer, hétfőn és pénteken ország-világ fü- lehaüatára adja tudtul a csapatok legszebb pillanatairól, tábori játékairól látott és hallott újságot. Bács-Kiskun megye úttörői hallgassátok olyan szeretettel ezt a műsort, mint amilyen nagy fáradozással állítják össze a rádió munkatársai. Legközelebb július 5-én, pénteken 14 órakor hallhatjátok, a Kossuth adón, JAKABSZÁLLÁSI PAJTÁSOK csapa (zászló alá A jakabszállási pajtások ráuntuk a tétlenségre. Kezdődik az úttörőélet újraszervezése. A pajtások egyre-másra jelentkeznek a csapatba. Eddig már 45 tagja van, de még sokkal többre számítanak, mert most sok olyan pajtás is kéri a felvételét, akik tavaly nem találták meg helyüket a csapatban. Varga Ica VI. osztályos tanuló is most adta rá a fejét, hogy a csapatba lépjen. Ica sűrűn-sűrűn bekukucskált az EPOSZ szervezetbe, látta, hogy az eposzosok milyen szép népi táncokat tanulnak. Ica elleste őket és titokban megtanította az osztályába járó lányokkal. Ballagáskor rukkoltak elő vele, de úgy ám, hogy mindenkinek elállt a szeme-szája a csodálkozástól. A csapatszám őszre biztos megKöszönöm az ajándékot Nagy örömömre, június 27-én megkaptam a Gyermekvilág rejtvényversenyén nyert társasjátékot. Nagyon szépen köszönöm. A jövőben is szeretnék bekapcsolódni a rejtvényfejtők táborába, remélem részt vehetek, habár akkor már elsős gimnazista leszek. Mégegyszer köszönöm, Előre! Lalia Katalin, Kkhalas. háromszorozódik, akkor kérik meg a központtól a működési engedélyt. A csapat terve a következő: Anyagi alapot teremteni! Ezt úgy akarják elérni, hogy mű' soros előadásra hívják meg a falu népét. A bevételt beteszik a bankba, azután ismét előadást rendeznek, annak a bevételét is félreteszik és mire elérkezik a nyári szünet, mehetnek országot látni, lesz rá pénz. Őszre tehát, amikor újra kinyílik az iskola kapuja, megy a kérvény a központba: — »Működési engedélyt kér a jakabszállási úttörőcsapat!-“ DIÁKOK HUMI SZABÓNÁL Péterke hosszú nadrágos öltönyt kap. — Aztán tegyek vattát a vál- lakba, fiatal úr? — kérdi a szabó. Mire Péterke: — Inkább hátul a nadrágba... DRÁGA AJÁNDÉK Péter kutyát kapott ajándékba. Nyolc nap múlva megkérdezi egyik ismerőse: — Drága egy ilyen kutya? — Mire Péter felsóhajt: — Nekem eddig két nadrágomba került i , A táborozás EIáRE Ritka, jó szerencsés helyzetbe vannak a szabadszállási úttörő A Petőfi Sándor általános isko tanulói három alkalommal men nek üdülni. 120-an már júniu 27-én elindultak Zamárdiba. Ju lius 8-án 30-an mennek Rozs bányára, 11-én pedig ismét 12 gyerek indul két hétre a Bala ton mellé. Az üdülési költségeket az kola, a községi tanács és a hely intézmények fedezik. A kecskeméti III. sz. fiúisko! növendékei a Duntántúlt látó gatják meg a nyáron. Táboro zási helyül a Bakony-hegysége választották. Ügy tervezik, hog július 20-án indulnak útnak. Két hétig tartózkodnak a Ba konyhán és onnan tesznek apr kiruccanásokat a környező v dékre, Segsúgjuft a kecskeméti pajtásoknak Kedves Pajtások! Nagy dolgo kon törik a fejüket a kecske méti városi üzemek és a város tanács művelődési osztálya. Azt,; tudjátok, hogy az üzemek winden évben sok pénzt költenek, rátok, hogy a nyáron jól érezze tek magatokat, mehessetek üdül ni, táborozni. Az üzemek ezen a nyáron, sem feledkeztek el rólatok. Sőt: a mostani áldozatvállalásukra, segítőkészségükre az elmúlt esz-] tendökből hiába keresnénk pél-] dát. Ti mit sem tudtok még ar-] ról, hogy csaknem 100 000 forint gyűlt össze és ezen a pénzen közületek több mint 200 üzemi] munkásgyermek búfelejtő két] hetet tölthet a magyar tenger: partján, Balatonzamárdiban. Az: első csoportban fiúk mennek. —| Július 25-én kezdődik a felejt-: hetetlen két hét, és amikor ők] visszajönnek, augusztus 8-án,] tüstént elindul egy leánycsapat:, A szerencsés pajtásoknak fe-] lejthetetlen élményt és jó szóra-] közőst kívánunk. Ax ixsáki lottózók, az űr döfj, meg, a (űzié Sok minden végett jó a lottózás. Az ember megvesz egy szelvényt, átikszeli rajta azt az öt számot, amit megálmodott előző éjszaka. Ha aztán kiderül, hogy az álom és a valóság két különböző valami, egycsapásra poétává válhat és Petőfivel ellentétben elsóhajthatja: »anyám, az álmok mégiscsak hazudnak.« Bár előfordult úgy is, egy Izsáki asszonynyal megtörtént például, hogy álmában a későbbi nyerőszámok közül négy megjelent előtte (mennyit változott a világ, ha Napóleon és egyéb hírességek szelleme helyett a számok kisértenek); az illető ott járt tehát a könnyű meggazdagodás berkeiben, csak — így mondta — felébredve az ördög incselkedett vele, azért nem az álombéli számokat húzogatta keresztül. Költészet, az ördög inkarnációja, néhány napig tartó egy kis izgalom, egy nagy reménykedés, 3,30-ért — valljuk be — nem is drága mulatság. Ám, hogy ez a mulatság még változatosabb, bosszúságkeU több legyen, a lottó-nyeremények elküldésével megbízoltak gondoskodnak róla. Emiatt panaszkodnak az izsákiak. — Mert azt mondja például Dalmady Anna, hogy neki egyszer a 3-as találatára csak személyes reklamációja eredményeképpen küldték meg a nyert 361 forintot, három 2-es találata közül az 5. heti nyereményét azonban hiába várja. Úgyszintén Szűcs Bálint, Le- hóczky Kristóf is a 6. heti 2-es találatáért járó összegnek hasztalan készítette elő az erszényét. De vannak így többen is. És azt mondják: »Ügy látszik, valaki elcsízolja a központban a pénzt!« Ha ez igaz —, mi másra gondolna még az ember —, nem is olyan haszon nélkül való csízió ez — már annak a számára, aki a 15—19 forintokat visszatartja a vidékiektől. És ha — ismételve, feltételezzük — így igaz: lám, erre is jó a lottózás! Viszont, mert úgy hiszik, hogy erre is jó, az izsákiak mind többen hagyják abba. Ami viszont nem jó, sem az államnak, sem nekik, mert hátha egyszer a mindig éber ördög egy öttalálatos álom realizálása előtt elalszik. Jól tenné azonban, ha előbb elvinné — esetleg a rendőrség képében — azokat, akik »elcsízolják« az izsákiak kéttalálatosaitl (tarján) A bajai járás diákjainak MATEMATIKAI VERSENYE Az elmúlt héten a kiscsávolyi átalános iskolában Baja város és járás általános iskoláinak VII. és VIII. osztályos tanulói matematikai versenyen mérték össze erejüket. VII. osztályosok részéről 14, a VIII. osztályosok 18 fővel indultak. A mindvégig magasszínvónalú verseny eredményei: VII. osztályosok: — I. Traviczki Albert, Baja, Központi Általános Fiúiskola, 2. Bokányi Zoltán, Baja-Kiscsávolyi Általános Iskola, 3. Petrovácz Ferenc, Felrobbant az eiefánt Rendkívüli szerencsétlenség történt a római vásár előkészületei során a gumipavilon előtt Több munkás azzal volt elfoglalva, hogy felfújjon egy hatalmas gumielefántot, amikor a gumiállat hatalmas dörrenéssel szétpukkadt. A szerterepülő vastag gumidaraboktól tizenhat személy megsérült, Tizenhármat Baja, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola. A VIII. osztályosok: 1. Schön Antal, Vaskúti Általános Iskola, 2. Forrai Antal, Baja, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, 3. Papp István, Baja, Központi Általános Fiúiskola. A matematikai versenyt városi és járási művelődési csoportok segítségével Tölgyesi János szak- felügyelő rendezte és bonyolította le. A verseny győztesei könyvjutalmat kaptak. tixenhat sebesült közülük kórházba kellett szállítani, 5—25 napig tartó sérülésekkel. A gumielefántot egyébként hidrogénnel fújták fel, s a szer- teömlő gáz lángralobbant, úgyhogy a vásár tűzoltósága csak nagy erőfeszítéssel tudta elejét venni nagyobb szerencsétlenségnek, SIR JOHV HUNT: Míg mi így foglalatoskodtunk, az oxigénnel egy másik kísérletet folytattak az alacsonyabb szinten; a terv szerint ezt is a pihenés időszaka előtt kellett befejezni. Ed Hillary és Tenzing aznap reggel elindultak az Alaptáborból, és a bontott áramlású készüléket használva, percenként négyliteres adagolással, kereken öt óra alatt egyenesen a 4. táborig kapaszkodtak fel, beleszámítva azt a negyvenöt perces pihenőt is, amelyet a 2. és 3. táborban töltöttek. A Teknőben fölfelé vivő nyomdokvonal rossz állapotban volt, az előző nap kedvezőtlen időjárásviszonyai miatt. Ez valóban figyelemreméltó teljesítmény volt: tanúbizonyságot tett a két kivételes férfi menetképességéről és a bontott áramlású készülék hatásosságáról. Mind a ketten frissnek érezték magukat és igyekeztek minél előbb elindulni hosszú útjukra, vissza az Alaptáborba. Ügy beszéltük meg, hogy a Lhoce falának előzetes szemrevételezése után velük megyek le, de túlságosan fáradt voltam, ők pedig nyomban útnak indultak, mert a frissen esett hó máris kezdte belepni a nyomdokot. Egyenesen bele kellett vágniok egy hóviharba, és már csak két óra volt hátra a napvilágból. Szörnyű nehéz utat tettek meg a Teknő három és negyed kilométerén keresztül, keservesen botladozva; a havas terep felszínére fagyott félelmetesen vékony kéreg be-beszakadt alattuk, és nemegyszer eltévesztették a nyomdokot a Jégesésen keresztül. Aznapi teljesítményük, a szemükbe vágó hó, s ama tény ellenére, hogy már besötétedett, a nyomdokot pedig betemette a havazás, kevéssel fél nyolc után megérkeztek az Alaptáborba, alig három és fél órával azután, hogy elhagyták a 4. tábort. Hillary ezt jegyezte he naplójába: »-Fáradtak voltunk, de semmi esetre sem kimerültek." Május 3-án az egész felderítő csapat felvonult az 5. számú táborba. Azzal az utasítással váltam meg tőlük, hogy olyan magasan, amennyire csak lehet, létesítsenek tábort a Lhoce falán, ahonnan majd másnap a zárt áramlású készülékkel felszerelt csapat folytathatja az előnyomulást. Május 2-án szerzett tapasztalataink alapján most már világosan láttuk, hogy az adott hóviszonyok melíett csak igen csekély kilátásuk van a Déli Nyereg elérésére; de reméltük, hogy feljutnak a Lhoce-gleccser tetejére, és közvetlen közelről szemügyre vehetik a Genfi Sarkantyú felé vezető átkelőt. Ezt a pontot az egész útvonal legveszélyesebb részének tartottam, mert a hólavinák leginkább fenyegethették. Tekintettel arra, hogy olyan nagy erőfeszítésünkbe került elérni egy, csak egy kevéssel a Fal lába fölött fekvő pontot, ragaszkodtam abhoz, hogy az egész művelet negyven- nyolc órán belül befejeződjék; a felderítő csapatnak — határozatunk szerint — május 6-án vissza kellett érkeznie az Alaptáborba. Addig létesített legmagasabb táborunkban hagytam őket, és három serpávai, Da Tenszinggel, Gjaldzsennel és Ang Dava II-vel, akik rosszul voltak, visszatértem előbb a 4. táborba, majd lementem velük a 2. táborba, ahová alkonyaikor érkeztünk meg. Ott töltöttük az éjszakát, majd május 4-én továbbmentünk, le egészen az Alaptáborig. A Lhoce falának felderítésére kiküldött csapat jól kezdte meg a működését, és most már csak a jelentésüket vártuk. Az időjárás továbbra is elkeserítően rossz maradt; még több hó rakodott le a Teknőre. Charles Evans csapata május 4-én indult el a Lhoce falán fölfelé. Ahelyett hogy jobboldalt, a járhatónak ítélt nyomdokot követték volna, amelyet szemrevételeztünk, Ang Temba indítványára, aki jól emlékezett a svájciak útvonalára, baifelé tértek ki. Az előttük álló út visszariasztónak látszott; a Lhoce-gleccser alatt meredek, vaskos jégtornyok hajoltak a Tegnő legmagasabb terasza fölé. Csak egyetlen lehetőség kínálkozott: egy barázda- vagy árok-féle, amely harántirányban és rézsu- tosan, igen nagy szög alatt emelkedett jobbkéz felé, és combig érő porhóval volt tele. Charles Evans egy darab vékony kötelet vett észre a hóban; húzni kezdte, és kiderült, hogy kapaszkodó kötél; itt kezdődött a svájciak őszi útvonala. Most ezen törtettek fölfelé. A függőlegesen feltornyosodó jég arra kényszerítette őket, hogy balra, egy másik kimagasló torlasz megkerülésével keressenek átkelőt, további jégfalak között, mindig rendkívül meredek terepen. Ezt a bonyolult nyomdokkeresést inkább egy sziklafal megmászásához lehetett volna hasonlítani, semmint hó- és jégterepen véghezvitt kapaszkodáshoz. Ward, aki Evansszal együtt hontott áramlású készülékkel vplt felszerelve, útközben lélegzési nehézségekről panaszkodott, BourdiHon megvizsgálta a készüléket és kiderítette, hogy Mike percenként 4 liter helyett 1 liternél alig valamivel többet kapott. Ward igen gyöngének iérezte magát, de a hibán nem lehetett segíteni; ottmaradt tehát, hogy megvárja azokat, akik később az 5. tábor felé fognak visszatérőben leereszkedni, (Folytatjuk) 66
