Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

Walter Ulbricht beszámolója Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságánál« Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságáriák első titkára a Központi Bizottság múlt héten megtartott ülésén beszámolót tartott az államgépezet egysze­rűsítésének és munkamódszerei megváltoztatásának módozatai­ról. Walter Ulbricht rámutatott a marxizmus—léninizmus alkotó alkalmazásának fontosságára és leszögezte: javaslataink az ál­lamgépezet, a munkás-paraszt hatalom megszilárdítását hiva­tottak szolgálni. A demokratikus centralizmus útján sikerül majd fokozni a lakosság kezdeményező erejét és megjavítani részvételét az állami és gazdasági munká­ban. Mindez kedvező hatással lesz a keletnémet állam együtt­működésére is. Minden reálisad gondolködó német fel fogja is­merni, hogy nálunk megvannak a két német állam ideiglenes konföderációjának feltételei. Ez pedig kétségtelenül a német új­raegyesítés ügyét szolgálja, Újabb három halaié set a nyugatnémet hadseregben A sajtó közlése szerint az Am- óergben állomásozó nyugat­német csapatok újabb három ka- töngja pusztult el az új Wehr- macht-ban alkalmazott emberte­len kiképzési módszerek követ­keztében. Az újoncok azt a pa­rancsot kapták, hogy készítse­nek lövészgödröket, s abban megbújva hagyjanak maguk fö­lött nehéz páncélosokat elhalad­ni. Az egyik lövészgödör oldalai azonban bedőltek és Három fia­tal újoncot a páncélos hernyó- talpai hálálragázoltak. Bizalmat kapott a francia kormány Négynapos szenvedélyes vita után a francia nemzetgyűlés 280 szavazattal 183 ellenében meg­adta Bourges-MaunOury kormá­nyának azt a különleges felha­talmazást, amellyel az előbbi kormány rendelkezett Algériá­ban, s kiterjesztette az anya­országra az algériai megyékben kihirdetett rendkívüli állapotok­ra vonatkozó törvény egyes ren­delkezéseit. A kormány javaslata, amely- lyel összefüggésben Bourges- Maunoury felvetette a bizalmi kérdést, a következőket helyezi kilátásba. 1. Algériára vonatkozóan az 1956. március 16-i törvény ren­delkezései továbbra is érvény­ben maradnák addig, amíg a je­lenlegi kormány gyakorolja a hatalmat. Ez a törvény felhatal­mazza á kormányt, hogy végre­hajtsa a gazdasági-expanziót és a közigazgatási reformok prog­ramját, továbbá, hogy rendkívüli intézkedéseket hozzon a rend helyreállítására. 2. Az anyaországot illetően a kormány javaslata, hogy Fran­ciaországban házlőrizetbe vegye­nek minden olyan személyt, akit »terrorizmus« vagy az abban való bűnrészesség miatt elítél­nek, továbbá 21 napban állapítja meg (a bűnvádi perrendtartás által kilátásba helyezett öt hap helyett) az előzetes letartóztatás időszakát, a bíróság elé állítás előtt. v— ----­Nassze r ellen összeesküvést szőttek Az egyiptomi kormány hiva­talos hírügynöksége egyik közle­ményében megerősítette, hogy összeesküvést szőttek Nasszer el­nök élete ellen. Az összeesküvés politikai vezetője a fiatal vafdis- ták vezetője, Mohamed Szala- heddrin, az egykori Vafd-párti Nahasz-kormány külügyminisz­tere volt. Támogatta őt egy ugyancsak régi politikus, Abdel Fattah Hasszán, a feloszlatott Vafd-párt egyik vezetője, vala­mint több régi, egészen a letar­tóztatásáig aktív katonatiszt is. Az egyiptomi közlemény beje­lenti, hogy mégiridúlt a vizsgá­lat, s a vádlottakat a .legfelsőbb katonai bíróság elé állítják. Az összeesküvés leleplezésével újabb Egyiptom-éllenes, imperialisták célját szolgáló terv mondott cső-* döt. Hol van a határ... ? Az ellenforradalom fegyveres megsemmisítése óta több mint nyolc hónap telt el, mégis sok helyen még problema­tikus, hogyan ítéljék meg az ellenforradalomban különféle módon résztvett személyekét. Többször felvetik, hogy a sajtó ezzel miért nem foglalkozik részletesebben és gyakrabban, mert nem elég az egyszeri út­mutatás, hiszen nem minden dlyán egyszerű, miht ahogyan az első pillanatban látszik. Bo­nyolult ügyek fordulnak elő, ezek szövedékében meg kell ta­lálni a fohalvéget, hogy ezen végighaladva a legmegfelelőbb véleményt kialakítva ítélkez­hessünk emberek fölött. Az igény feltétlenül jogos. Bár igen sok cikk, beszéd, nyilatkozat és Utalás igyekezett ezt tisztázni, ám úgy tűnik, nem lehet erről elég Sokat beszélni már annál is inkább, mert a gyakorlat nem mindenütt egyértelmű. Miért ilyen nehéz a birkózás ezzel a kérdéssel? Azt hiszem dzért, mert nem minden ügy tartozik a rendőrségi—bírósági eljárás alá, amelynek eredmé­nyéből közvetlenül táplálkozik a társadalom részéről való er­kölcsi elítélés. Van számtalan olyan eset. ami nem meríti ki a bűntett fogalmát éá ez kívánja a legnagyobb körültekintést. Ki­sebb jelentőségű megnyilvánu­lásokról Ván szó, amelyek nem féléjtődtek él. vlSszahangzanak bizonyos kijelentések, amelyek, ha szándékukban, értelmükben nem is egyeztek meg az ellen­forradalmárok célkitűzéseivel, de szavakban ugyanazt mondották. Osztályhelyzetük sem indokolja általában az ilyen magatartást. Ezeket a jelenségeket hol reálisan (ez a helyes), hol fel­nagyítva vagy éppen Kisebbítve újra félvetik, a tisztázás és le­zárás késik a megítélési bizony­talankodás miatt. Vdnnák ese­tek, amelyekét túl korán vagy györsäh Zártak le a tények kellő feltárása riélKül, ämi persze nyugtalanítja így Vágy úgy az ügyet ismetok igazságérzetet. Ä megoldás csak egyetlen lehet: a tényeket figyelembevevő alapos józansággal, á párt és a munkás­osztály álláspontján megítélni minden érdekeltet, hogy meg­szűnjenek az olyan véleményéit: »Seth vége, sem hossza nem lesz soha az ilyen ügyeknek«. Pártunk az első perctől kezd­ve igen határozott álláspontra helyezkedett azokkal szemben, akik tényleges bűncselekménye­ket követtek el. Nincs és nem lehet mentség egyetlen elleníor- radalmár bűnözőnek sem, akár fegyverrel vagy anéiküi készült a Népköztársaság megdöntésére. Nem volt mentség a már kivég­zett Bobeknak éfe nem lehet a már halálra ítélt Nagy Lajosnak sem, A törvény teljes szigora ül­dözze a banditákat, a tudatos lé- lekmérgezőket (ezek sem kevés­bé bűnösök!) fegyveres felkelő­ket, gyilkosokat és fosztoga­tókat. Nagy jelentősége van ezekkel szembén a határozott és kemény szigornak, hogy minél KISHIREK külföldről MOSZKVA, (MTI) Július 16-a óta a Szovjetunióban tartózkodik a Belga Kommunista Párt kül­döttsége Van Moerkerkeehek, a párt Központi Bizottsága titká­rának vezetésével. A küldöttség, amely ismerkedik a szovjet nép életével és az SZKP pártszerve­zeteinek tevékenységével, párt- szervezetekben és szovjet szer­vezetekben folytatott tájékozódó megbeszéléseket. A küldöttség Moszkva után ellátogat Lenin- grádba, Magnyitogorszkba és a kusztanaji területre. MOSZKVA, (TASZSZ). Mu- hammed Zahir Sah, Afganisztán királya július 19-én .látogatást tett N. Sz. Hruscsovnál, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága első titkáránál, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége tagjánál. A király ugyancsak látogatást tett ZsukoV marsallnál. a Szov­jetunió honvédelmi miniszteré­nél, a Szovjetunió négyszeres hősénél. BONN, (MTI). Mint hyúgáti hírügynökségek jelentik, csütör­tökön este Moszkvába indult a nyugatnémet küldöttség, amely kereskedelmi tárgyalásokat foly­tat majd. A 26 tagú küldöttség vasárnap esté érkezik Moszkvá­ba és hétfőn reggel kezdődnek meg a tárgyalások. A német kül­döttség vezetője Rolf Lahr rend­kívüli nagykövet, a Saar-vidék- ről kötött német—francia meg­egyezés egyik létrehozója. GENF (AFP) Dag Hammarsk­jöld, az ENSZ főtitkára csütör­tökön este Géniből visszautazott New Yorkba. Emlékezetes, hogy a világszer­vezet főtitkára a hó eleién érke­zett Genfbe, hogy megnyissa a gazdasági és szociális tanács 24. ülésszakát. Megölte a bor? A foktő—ökörjárói úton hol­tan találták Várgá Ádám 37 éves foktői Iákost. A hélyszínen megtartott vizsgálat csak ahy- nyit tudott megállapítani, hogy Varga Ádám a halált megelő­zőén igen ittas állapotban volt. Azt már hallottuk, hogy valaki annyit ivott, hogy belehalt. Va­jon Varga Adámnak is ez okoz­ta a halálát vagy bűncselek­mény áldozata lett? — ezt majd a boncolás dönti el. *♦*♦♦• «»♦»♦»♦♦-♦♦♦♦♦..«» ......... ke vesebb éhes disznó módján makkal álmodénak jusson eszé­be felemelni kezét a munkásosz­tály hatalmára, hogy minél sző­kébb területe legyen a restaurá­ciói törekvéseknek. Hiába ordít Nyugat és kórusban a disszidált »hősök«, a nép hatalmának vesz­téből nem észnek, dé még csäk meg sem kóstolhatják. Hazánkban a proletariátus diktatúrája az elvi tisztázás után megtalálta a helyes gyakorlatot is, teljesíti és a jövőben még jobban fogja teljesíteni történel­mi funkcióit. Egyszerre mutatja meg kettős oldalát: az ellenség elnyomását és a tömegek felé szükséges demokratizmust. Pár­tunk ei van szánva arra, hogy a tömegek érdekébeni helyés poli­tikájával nem fogja megadni az ellenségnek, a külső uszítóknak azt az előnyt, hogy a hibákba belekapaszkodva és azok kijaví­tásának hangoztatott szándéka mögé bújva restaurációs fegyve­reket rejtegessen. Az ellenség az ellenség, ezért az ellenforrada­lom után különösen szerbmel- tartandó. Teljes erőnkkel és éberségünkkel óvni kell a mun­kásosztály hatalmát. »Más elbírálásban kell azon­ban részesíteni azokat, akik cse­lekményeik népéllenes voltát fel­ismerve készek és képesek segí­teni. .. a hazai ellenforradmárok népéllénés törekvései elleni harcban« — mondja az országos pártértekézlet határozata, majd így folytatja: »elítéli azt a helyenként tapasztalható káros gyakorlatot, hogy a kisebb hibát élköVető dolgozókkal szemben is úgy lépjenek fél, mint a tuda­tos ellenséggel szemben, A jó­Lengyelország nemzeti ünnepére Lengyelország népe ezekben a napokban, július 22-én ünnepli a felszabadulás ünnepét. Tizen­három esztendővel ezelőtt, 1944. július 22-én hirdették meg a szovjet csapatok és a velük váll­vetve harcoló lengyel egységek áltál felszabadított területen a lengyel újjászületés programját, a Júliusi Manifesztumot. a Népi Lengyelország születésének alap­okmányát. Ezen az évfordulón szeretettel gondolunk lengyel barátainkra és velük együtt örü­lünk a tizenhárom év győzelmei­nek, nehézségekben, küzdelmek­ben, de sikerekben is gazdag országépítő munkájuk eredmé­nyeinek. Egyetlen európai ország sem szenvedett a második világhá­ború során olyan nagy károkat, mint Lengyelország. — Séhol annyi várost, falút, üzemet nem »radíroztak ki a térképről«, mint ebben az országban. Csupán egy számadatot idézünk emlékezte­tőül, a legnagyobb veszteségét: hatmillió lengyel életét köve­telte áldozatul a második világ­háború. Hatmillió halott, porig rombolt városok, kiégett, üszkös falvak és üzemek, lerombolt hi­dak, felszaggatott vasutak — ináén indullak el, ebből a fehe- ketlen mélységből emelkedtek fel. Nehéz és nagy áldozatokat kö­vetelő évek, az újjáépítés öt éves, hősi korszaka után mégis új gyá­rak, új bányák, új városok, sőt új társadalmi rend építéséhez foghattak. A háború előtt még iparilag fejletlen, a feudális földbirtokviszonyok által hátrál­tatott ország gyors fejlődésnek indult. Lengyelország ma már ipari ország. Ipari termelése hat­szor akkora, mint a háború előtt volt. Legnagyobb ipari kincse, a szén bányászata 36 millió tonná­ról 93 millió tonnára, az acélter­melés másfél millióról 5 millió tonnára, a villamosenergia ter­melése 3,6 millióról 20 millió kilowattra növekedett. Számos olyan iparcikket gyártanak má Lengyelországban, amit koráb­ban importáltak. Így például traktorokat, személy- és teher­autókat, sportrepülőgépeket, he­likoptereket. A tengerparti vá­rosokban új hajógyárakat létesí­tettek, a gdanski hajógyárban például éppen a mostani ünnep előtti napokban bocsátották víz­re a negyvenhetedik új hajót, egy 5000 tonnás tengerjárót. Mindez nagy erőfeszítésekről, a lengyel nép hazafias alkotó- készségéről tanúskodik. Az ipa­rosítás nagy eredményei azonban mégis inkább a jövőnek szólnak, az elkövetkezendő évek általá-* nos fejlődéséhez adják meg az alapót. Arról van szó. hogy — amint ezt az olvasó hazánk éle­téből is ismeri — Lengyelország­ban sem volt túlzásoktól, hibák­tól mentes az iparosítás. Á túl­zott beruházások és túlságosán gyors iparfejlesztés mögött lema-‘ radt a mezőgazdaság, a fogyasz­tási cikkek termelése, nem emel­kedett a tervezett mértékben az életszínvonal. Ezeket a hibákat af párt őszintén feltárta, s az egész nép bizalmától támogatva, siker­rel végzi kijavításukat is. AZ új ötéves terv, amit ezekben a na­pokban fogadott el a lengyel szejm, már új alapokra fektette a gazdaságfejlesztés irányát. A terv az ipari termelés 49,1 száza­lékos, á termelő eszközök tekin­tetében 50, a fogyasztási cikkek­nek pedig 47 százalékos növeke­dését írja elő. Első sorbán a ve­gyi- és áz építőipart, valamint a könnyűipart és a mezőgazdasá­got kívánják fejleszteni. Különö­sen nagy erőfeszítéseket tesznek a lakásépítkezés meggyorsításá­ra; 1 200 ŐOO lakószoba felépítését tervezik. Az életszínvonalat és a reáljövedelmet 30 százalékkal kí­vánják emelni 1960-ig. Örömmel látjuk, hogy c reális, de mégis nagyszabású tervek megvalósulásának legfőbb bizto­sítéka megvan a baráti Lengyel- országban; történelmi jelentőségű VIII. és IX. plénumán helyesen határozta meg a kommunisták és az ország népének tennivalóit a Lengyel Egyesült Munkáspárt. S ma, amikor nemzeti függet­lenségének és szabadságának születési évfordulója alkalmából üdvözletünket küldjük lengyel elvtársainknak és barátainknak, őszintén kívánjuk a Szovjetunió vezette szocialista táborban ve­lünk vállvetve haladó lengyel népnek, hogy a szocializmus épí­tésére, a népjólét emelésére, a lengyel hon szabadságának és függetlenségének védelmezésére irányuló terveik teljesüljenek. szándékú, de megtévesztett dol­gozókkal szértiben herri a meg­torlás, hanem a megnyerés mód­szerét kell alkalmazni.« A pártnak ez a figyelmeztetésé éppen úgy megszívlelendő, mint az előbbi. Biztosítani kell, hogy a végzett gyakorlat megegyezzen a párt deKlarációjával, egyéb­ként romlást szenved a párt hi­tele. Ez egyenesen következik a párt határozatainak minden kom­munistára nézve kötelező jelle­géből, következik a pártfegye- lemból. Ismeretes* hogy a régi ve­zetés hibái miatt igen sokan: parttagok, munkások, parasztok, alkalmazottak, értelmiségiek az elmúlt évek során elégedetlenek voltak. Véleményüknek különö­sen a XX. kongresszus után ad­tak hangot, többségükben vitat­hatatlanul a hibák kijavítása ér­dekében. Ki tudta közülük — és mások is kevesen —, hogy az el­lenség ezen egészséges hangulat leple alatt trójai falovát készíti elő, hogy az ország életének szívébe, a pártba szúrja a halá­los szándékú döfést. Október 23-án azt mondták ezek a meg­tévesztett emberek: Nagy Imre jó lesz! Vajon azért beszéltek így, mert tudták, hogy Nagy áruló? Nem! Azért, mert a párt­ban bíztak, abban a pártbán, amelyben hittek, ahonnan várták a hibák kijavítását. A zabolátlan szenvedélyek magas csúcsokra futottak október Végén, majd az azt követő napokban. Az utóbbi évek távolról sem egyenesvonalú politikai élete, a huzavona jobb­ra, májd balra megzavarta az emberek tisztánlátását és sokan, akik helytelen, az elleníorradal­márok célkitűzéséit szolgáló ki­jelentéseket hangoztatták — ak­kor azt hitték, nem vétenek kü­lönösebben. Sokan lábuk alól vesztették a talajt, következmé­nyeként a féktelen ellenforradal­mi demagógiának, észre sem vet­ték, hogy a tátongó szakadék szélén állnak a veszély közvet­len közelében. A demokrácia jelszavaival zsonglőrködő hahgoskodók ter­peszkedtek az emberi józanság­ra. Sokan átmenetileg meghaso- •nultak saját lelkiismeretükkel, éveken keresztül folytatott tevé- kéhységükkél: jóval-rosszal egy« aránt. A fejetetejére állt a vi­lág, mért a pártot elárulták, a pártnak nein volt hangja, csak az ellenségnek, amit akkor töb­ben a párt hangjának és népér- dekrték Véltek. (így volt akkor, barménnyíré is furcsán hahgzik most.) Voltak olyanok is, akik addig, de akkor sem szólták egy szót sem, hallgattak és minden­nel egyetértettek. Természetesen azóta más véleményen vannak; Ezt is el lehet fogadni, de na­gyon őszinte önkritikával meg­alapozva, nem pedig úgy, hogy akkori passzív magatartásukat leplezni akaró súlyos hibákká vezető álradikálizmussal csérélik fel. A hibákat elkövető kategó­riákban viszonylag sok emberfői van szó. Többségük ténylegesen belátta, hogy az ellenforradalom tudattalan támogatása milyen »perspektívával kecsegtetett« vol­na. Belátták és nagyon sokan még is mondták: »Elvakultunk, széfetnérik jóvátenni!« Odasorol-

Next

/
Thumbnails
Contents