Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-15 / 138. szám

Rövidesen átad fák rendeltetésének a kunszentmiklósi törpe vízmű vet Kedden az esti órákban a kunszentmiklósi strand medencéjében az idén először kezdett csörgedezni a kristálytiszta víz. A kunszentmik­lósi strandolok minden évben örömmel veszik tudomásul ezt az eseményt, de most nemcsak a strandolok lesték, várták feszült figyelemmel a jelentős pillanatot, hanem a lakosság minden rétegének képviselői és a községi törpevizmű építői. Mert bár a strandot rövid ideig még nem a törpevízmű látja el vízzel, de nagy öröm az, hogy rövidesen megtörténik a teljes műszaki át­adás. A Csatorna- és Vízműipari Vállalat ugyanis már értesítette a tanácsot, vagyis a be­ruházót, hogy jelölje meg a műszaki átadás és átvétel idejét, A keddi üzemeltetés ugyanis még nem volt hivatalos, csak próba-üzemeltetés volt, s mivel a törpevízmű kiállta az első próbát, re­méljük, a kunszentmiklósiak örömére rövidesen 1 megkönnyíti majd a vízellátást. Ugyanakkor határidő előtt egy hónappal ;— ! augusztus 30 helyett július 30-ra — elkészül a halasi törpevízmű is, vagy legalábbis olyan stá- ; diumba jut, hogy a részleges műszaki átadás megtörténhessen. A vállalat most versenyre hívta a Ceglédi Mélyfúró Vállalatot, aki a kiskunhalasi , strand építésén dolgozik. A cél: ki ad hamarabb ; vizet a kiskunhalasi strandnak? Reméljük, a cég- ' lédiek sem akarnak szégyent vallani és a ver­seny hatására az eddiginél gyorsabb iramban ] látnak munkához. .A MAGYÄB «rÖOÄUSTA 'MUMtfASWtOt g ÁCS-KISKUN MEGYEI. LAWA FS! f •P « Cjá/ulolaf&k A IpAROMFITENYESZTESROL Kevés szó esik mostaná­ban a baromfitenyésztésről, er­ről a fontos nemzetgazdasági kérdésről, pedig a tanácsok me­zőgazdasági osztályai nagyban elő tudnák segíteni a járások, s ezen keresztül a megye baromfi- tenyésztésének növekedéséti A kalocsai járási tanács mezőgaz­dasági osztályán hivatalos ld- mutatások, jegyzőkönyvek egész sora áll az ezután érdeklődő rendelkezésére. Ezek a doku­mentumok azt bizonyítják, hogy igen kevés baromfit tenyészte­nek a járás területén 1957-ben. Ezt azonban nem lehet álta­lánosítani, ■ mert van olyan köz­ség, ahol igen sok pénzt keres­tek a dolgozó parasztok éppen a baromfitenyésztéssel. Egy pél­da illusztrisán bizonyítja, hogy érdemes a szárnyasok tenyész­tésével foglalkozni) Hajós községben igáé­ban 5 820 380 forint értékű ba­romfit adtak el. s ebben az ösz- szegben nincs benne a baromfi- toll értéke. Ha ezt a számot ösz- szehasonlítjuk a község búzave­tése területének pénzértékével, megállapíthatjuk, hogy a ba­romfitenyésztés négyszeresét ad­ja a búza értékének. Egy másik számadat minden kétséget el- oszlatóan bizonyítja, hogy Hajós község kivételével a kalocsai já­rásban igen kevés mennyiségben tenyésztettek, s tenyésztenek baromfit. Míg’ Hajós községben a baromíitem’észtés a búzater­mesztés értékének négyszeresét adta, addig járási viszonlatban csak 60 százalékát. 1956-ban 20 516 880 forint értékű baromfit tenyésztettek, illetve vásároltak fel a földművesszövetkezetek, kiskereskedők és helyi fogyasz­tók) Felvetődik a kérdés, mégis, hol lehetne a kalocsai já­rásban több baromfit tenyészte­ni? Hol vannak erre meg az adottságok? Elsősorban is a szállásszerű településeket kell alapul venni, így Homokmégy. Szakmár szállásait- E szállások mellett másodsorban a községek­ben is jól beválna a baromfine­velés és komoly összegű pénz­hez juttatná a falu dolgozóit. Szükségképpen meg kell emlí­teni annak az okát is, hogy mi­ért kevés ebben a járásban a baromfi? Ok nélkül nincs oko‘- zat, s itt az ok — nyilvánvaló­an, amiről sokat beszélnek a me­zőgazdasági osztályon — az, hogy rendszertelen az elosztás a kel­tetőállomások által kiszállított napos baromfiakból. Nem tart­ják be a kijelölt területeket. S így fordulhatott elő olyan eset — itt újból Hajós községre kell hivatkozni, — hogy a kiskunha­lasi és a bajai keltetőállomások egyugyanazon időben, s talán még egyforma mennyiségű na­pos baromfival Hajósra küldte ki szállítóit. Ez a tervszerűtlen szállítás, értékesítés nagyon so­kat ront a felvásárlási kedven, másrészt nem bir ellátni olyan községeket, amelyekben hiány mutatkozik) A kalocsai járási me­zőgazdasági osztály komoly ter­veket tűzött ki a baromfitenyész­tés érdekében. Néhányat említ­ve: tenyésztési mintaszállást kí­vánnak létesíteni a Szakmárhoz tartozó Felsőerek szálláson, ahol törzskönyvezett baromfiakat te­nyésztenek majd. A másik ér­dekes és értékes kezdeményezés a baromfinevelési bemutató, amit rövidesen megrendeznek, több községben. A baromfitenyésztés jelentősé- | gét méltatni nem elég, ha csak < arról beszélünk, hogy ez a dől- [ gozó parasztoknak biztosít na- ‘ gyobb jövedelmet. Feltétlenül < látnunk kell a jövedelem mellett) azokat az óriási lehetőségeket is, < ami a -nemzetgazdaságnak sok ' deviza-forintot, nyersanyagot, J különböző importcikket jelent. S < ez a lehetőség a baromfiexport. ' A múlt évben kevés baromfit < szállítottunk külföldre, pedig a J gazdasági szerződéseket előnyö­sebben köthetnék külkereskedel- 1 mi szerveink —. ha a nyugati, államokkal kereskedünk hogyha Angliának különböző! importcikkekért pulykát, Belgi- < umnak gyöngytyúkot szállíta­nánk. Ahhoz azonbau, hogy így legyen, sok és jóminőségű ba­romfit kell tenyésztenünk. A kalocsai járásban ilyen a hely­zet, de vajon a megyénk többi járásaiban más eredményt tud­nak felmutatni? Nem valószínű. Az egész megyében kevés a ba­romfi. Tehát minden tanácsnak arra kell az irányt venni, hogy a falvakban, községekben több aprójószágot tenyésszenek, mint1 eddig, ami nemcsak nemzetgaz-' dasági érdek, de a tenyésztőnek- is igen hasznos pénzbeli segítsé­get nyújt. Gémes Gábor karékossági J ómmá Üj rovatunkban az ezerszemű, a haza sorsát szivén viselő párttagok és pártonkívüliek tízezres táborát hívjuk munkatársul. Ebben az esetben is az a törekvés vezérel bennünket, hogy ‘ segítsük országunkat a gazdasági élet helyreállításában. Tudjuk, 1 hogy az utóbbi időben a takarékosságról sok helyütt mcgíeled- ! keztek, pedig ez az ország gazdagodásának egyik jól bevált és | hasznos módszere, — elengedhetetlen kelléke. Pazarolunk? Igen. Talán nem is gondolunk rá, amikor ezt I tesszük, mert régebbi rendcleteink erre ösztönöznek, s elfeledkc- ! zünk arról az elvről, amelyet háztartásunkban vallunk: fillérből > lesz a forint. E rovatban helyt adunk minden olyan írásnak, bejelentésnek, 1 mely takarékosságra hív lel, fonákságot leplez, eredményről , tudósít, legyen az az élet bármely területéről, üzemből, gyárból, [ hivatalból, tsz-böl, állami gazdaságból, iskolából, ktsz-ből, község­ből, vagy városból. hulladékból 2 millió forint A Kiskunfélegyházi Gépgyár­iban gyakran került olyan hul­ladék is az ócskavastelepre, me­lyet nyugodtan lehetett volna i egyes gyártmányokhoz felhasz­nálni. Ezek az úgynevezett ha- iszonvasak hegyet alkottak. S [ezért a hulladékhegyért a gyár >60 000 forintot kapott egy év­iben. Az idén megnézték, hogy mit is tudnának ebből csinálni. Már­ciusban kezdtek a hulladék hasz­nosításához. Eddig több mint 150 000 forint összegben hasz­náltak fel hulladékanyagot, — normális anyagárat számítva — gyártmányok elkészítéséhez. Az év végére, az előzetes számítá­sok szerint, csupán hulladék­anyagból kétmillió forintot ta­karítanak meg. A , r \ 500OOO JFOIKISf X Átszervezéssel megtakaritas A Kiskunhalasi Serléstenyész- ! lő és Hizlaló Vállalat ez évben >új telephellyel, a szegedivel gaz­dagodott. Ezt megelőzően a költ­ségek csökkentése céljából a ’vállalatnál átszervezték az ad­minisztratív és műszaki munka- ’köröket és ez az első negyedév­iben mintegy 170 000 forint meg- 1 takarítást jelentett. A második negyedévben tovább folytatódott az átszervezés, minek következ­tében előreláthatólag 500 000 fo­rintot tudnak megtakarítani. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy a vállalat eladott két te­herautót, egy autóbuszt és két személykocsit, s ezzel is jelentő-, sen csökkentette az általános költségeket. Í442Q00 forint termelési értékcsökkenés 10*0*0*0*0*0* JjácAAZolc) $i (jiiturekek sopkonban < Június 11-ón a déli vonattal érkeztek meg háromnapos ki­rándulásukról a bácsszőlősi gye­rekek. A vonatról leszállva fel­élénkültek az utazástól megtört arcok és egymás szavába vágva mesélték, mennyi minden szé­pet láttak. Nehezen sikerült el­érni, hogy csak két gyerek me­séljen egyszerre, mire aztán Csesznyegi Eta és Galántai Ró zsa sorolták élményeiket. El­«XKKKKWKKKMKKiOOOOOOtK) mondták, hogy első útjuk a Ká-< rolyi kilátóhoz vezetett, ahon < nan beláthatták a város nagy-< részét és a Festő-tavat. A Ká-J rolyi kilátótól a Deák-forráshoz < mentek. megkóstolták üdítő,, kristálytiszta vizét, s néhány < óra múlva már a tűztoronyból' szemlélték a várost, a határt, < a messzi vidékeket. Ellátogat­tak a Stornó-házba is, ahol az I őszhajú Storno Pál szülei, nagy-; apái műkincsnek beillő gyűjte-! ményei között kalauzolta a ki- - váncsi gyerekeket. J Kirándulás közben megte-) kintették a Széchenyi-család < sírboltját és a Széchenyi tervez- ] te templomot, amelynek felépí- < tésére már a halála után került1 sor. Voltak a kőbányában, lel- ] kesedéssel beszéltek a tómalmi < fürdőről és elragadónak talál- J ták az Ikva-patakot, amely több < ház udvarán vezet keresztül. Ér- < dekes régiségekre is bukkan- < tak, például egy-két ma is lát- < ható nyomára annak. hogyan J védekeztek a kapu adó ellen. < Még ma is előfordul, hogy sok- < szór tíz házhoz is egy kapun < járnak be. Látták a régi római < cirkusz helyét, ahol valamikor < gladiátorok szórakoztatták a kö-< zönséget — és elmentek a mo- i ziba, majd a színházban is meg- < tekintették a Csárdáskirálynőt. \ Ennek a kirándulásnak az< emléke sokáig él majd a bács- < szőlősi gyerekek szívében» 1 A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat május hónapban baromfit, dolgozott fel és több millió tojást lámpázott át, melynek >J> jórészét exportra szállították. Sajnos, a tojásnál az előírt minő- ' ségi követelményt nem tudták teljesíteni és ebből adódóan 442 000 forinttal csökkent a termelési érték. Az egyes szakemberek véle­ménye szerint a minőségcsökkenés abból adódott, hogy a beszál­lított tojás minősége, tekintettel a nyári nagy melegekre, nem volt megfelelő. Ami viszont a vállalat jó munkáját illeti, azt a következők­ben próbálják összegezni. A feldolgozásnál a lámpatörött tojás 0,5 százalékkal, a horpadt, folyós 0,2 százalékkal, a flekkes 0,3 szá­zalékkal alacsonyabb az engedélyezettnél, ez 52 000 forint meg­takarítást jelent. A termelési értékkiesés pótlására 890 000 darab tojást tartósítottak, illetve mészágyba helyeztek. Drágább lesz a leves, minta Hús li 6Ö Uszper... Hogyan lehet va­laki egyszemélyben kisipari szövetkezet elnöke és magánkis- Iparos? A felelet igen egyszerű. Ha valaki meg akarja tudni, látogasson el Kalocsára a Vas- és Fémipari Ktsz-be, s kérdezze meg Simon Jánost, aki ezt a két tisztet, jövede­lemforrást, nem is olyan rövid ideig betöltötté, illetve ki­használta. Hát igen; Vannak emberek, akik na­gyon jól össze tud­ták egyeztetni a szo­cialista szektort a magánkisiparral. Ez mindenesetre pénz­ben sokat jelent. Nem számít itt az erkölcs? Hol va­gyunk már ettől? A lényeg a pénz. Az meg volt. A kettős élet nagyon sok pénzt hozott Simon Jánosnak a konyhá­ra. A 3200 forintos fizetés mellett zseb­pénznek jól jött a 12 000 forintos »ma- szeík«-munka. És csak az ügyességét lehet .dicsérni Si­mon Jánosnak, hogy a saját magánkis­iparos munkáját a Kalocsai Vas- és Fémipari Ktsz mű­helyében »fuserál- gatta« össze, Végezetül nem Aesopus-mesét, ha­nem az életből vett tanulságot szeret­ném leírni. A ló és a szamár házassá­gából öszvér szüle­tik. A szocialista és a magánszektor há­zasságából pedig a népi demokrácia vámszedője. gém fcs Állandó törekvés, hogy ol­csóbbá tegyük az állami felvá­sárlást. Az idén a jó zöldség-és gyümölcstermés különösen indo­kolttá teszi, hogy a népgazdaság javára lefaragjuk a költségeket. Ennek érdekében több helyen előregyártott elemekből egy­szerű felvásárlóhelyek létesíté­sét tervezte a MÉK. Ezeket a vasútállomás mellett építenék. Abból indultak ki, hogy a fel­vásárlóhelyek általában messze esnek a vasútállomástól és fu­varköltségekre hatalmas össze­geket adnak ki, ami természete­sen drágítja a felvásárlást. Az anyag jórésze már csaknem mindenütt ott van, megkezdték az építkezést is, de most illeté­kes szervek letiltották, mond­ván, hogy semmiféle beruházást nem engedélyeznek. Helyes, hogy takarékoskodunk és a rendelkezésünkre álló anya­gokat a legfontosabb beruházá­sainkra használjuk fel, mégis megfontolandó ez az intézkedés, Szalkszentmártonon is mintegy 150—160 négyzetméter nagyságú ilyen felvásárló helyet akartak építeni 70 000 forintos költség­gel. Ezzel mintegy 100—120 000 forint fuvart takarítanának meg, nem beszélve az időveszteségről és arról, hogy bizony a sok szál­lítás megviseli az árut. Hasonló a helyzet Dunavecsén és más helyeken is, ahol szintén tervez­ték ilyen épületek létesítését. A példák bizonyítják, hogy az átvevőhelyek létesítése nyomán megtakarított fuvarköltségek fe­dezik az építési költségeket, sőt túlhaladják azt. Érdemes volna tehát mérlegelni, hogy nem vol­na-e helyesebb mégis felépíteni ezeket az átvevőhelyeket. Kedves újságolvasónk ne vegye zaklatásnak, ha megkérjük, hogy a cikk elolvasása után mondja el ismerőseinek, barátainak, hogy a Petőfi Népe takarékossági fóruma cím alatt mit olvasott, s azt, hogy e rovatban mindenki szóváteheti mindazt, ami a taka- ! rékossággal kapcsolatos. Ragadjanak tollat, írjanak a Petőfi Népe takarékossági fórumának. Leveleiket szeretettel várjuk»...

Next

/
Thumbnails
Contents