Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-13 / 136. szám

Leglontosobb jÉnMaicrt a tömegpolltikal munka Ha visszatekintünk az elmúlt hét hónap küzdelmes időszakára, szembeötlő, hogy pártunk milyen sokat tett a tömegek közötti felvilágosító munkáért és hogy ennek az aktivitásnak milyen mérhető pyomai vannak a párt és a tömegek kapcsolatának alakulá­sában. Ennek alapját képezte pártunk politikájának az a köz­vetlen és őszinte hangja, ame­lyet a dolgozó tömegek felé for­dulva használt és az a határo­zott vonalvezetés, amely meg­nyilvánult az ellenforradalom erőinek szétverése, valamint országunknak az azt követő és fenyegető gazdasági nehézségek­ből való kivezetése tekintetében. A párt valamennyi vezetője — tigyelembevéve az égető szüksé­gességet — a gyűlések, pártna­pok, aktívák, rétegértekezletek garmadáján fejtette ki a párt politikáját, megütközve sok ferde nézettel, szembeszállva az ellenség hamisan csillogó, szta- niolba csomagolt agitációjával. Nehéz, hősies korszak volt ez, vízválasztója a helytállásnak és bizonyítója annak, hogy a töme­gek közötti munkának meghatá­rozó jellege van a párt és a nép kapcsolatának alakulásában. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy a tömcgpolitikai munka szí­vós, állandó végzésére nem­csak alkalmasint, hanem mindig szükség van, annak elhanyagolása a pártot a legfontosabbtól, a tömegek (ámogatásától, politikánk megvalósításában való aktív részvételétől fosztja meg. Ezért az elmúlt évek e tekintet­ben elkövetett hibáiból nagyon határozott következtetéseket kell levonnunk, mert különben a párt tevékenysége elbürokratizálód- hat, ami egyéb kihatásaival együtt a régi hibák megismét­lődését vonhatja maga után. Az eléri eredmények, a rövid időszak igen biztató mutatói egyes vezetőket helyte­len irányba terelnek. Azt hiszik, hogy már mindenen túl vagyunk és ebből más nem is következhet, mint az, hogy mindenki min­dennel értsen egyet. Aki netalán más álláspontra helyezkedne, ha nem is ellenséges, azt odarakják az ellenforradalom szekértolói közé (aminél misem egyszerűbb), akivel nincs miről beszélni, vele szemben a proletárdiktatúra ök­lét kell alkalmazni. De ha az álláspontok eddig nem is men­nek el, odáig sajnos többen el­jutnak, hogy a szkeptikus véle­ményeket figyelmen kívül hagy­ják, nem kevésbé a jóindulatú passzivitást tanúsítókét is, ro­hannak előre anélkül, hogy visz- szanézve meglátnák: vajon ki követi őket. Kádár elvtárs leg­utóbbi beszédében ezt a tapasz­talatot így érzékelteti: »Ezek az eredmények azonban bármily nagyok is, csak kezdetiek még az előttünk álló feladatokhoz ké­pest. Vannak hatalmas poiitikai feladataink. Magunk köré, a párt köré kell tömöríteniink az egész magyar dolgozó népet. Ezt csak akkor érhetjük el, ha szí­vós, fáradhatatlan felvilágosító munkával meggyőzzük a magyar nép döntő többségét arról, hogy as az út, amelyen haladunk, a szocializmus útja, a proletár- internacionalizmus útja, az egye­dül helyes, az egyedül járható, a történelem által diktált út népünk számára.-« A megelégedettség párt­munkánk legveszélyesebb jelen­sége, mert ebből táplálkozik a tömegek lebecsülésének állás­pontja és a régi hibák felúj ulása. Márpedig a bizalom megnyerése alapvető kellék. Ami az elmúlt években a tömegektől való el­különülés terén történt, nem fordulhat mégegyszer élő. Ezt a tömegek számon tartják és szá­mon is kérik tőlük. Hangulatuk pontos hőmérője annak: vajon eredményesen, vagy hibákkal terhesen dolgozunk. A párt tekintélye, a párt ereje, a töme­gek támogatása, politikai cél­kitűzéseink lassúbb vagy gyor­sabb megvalósulása minden kommunista felelőssége. rasszívnak maradni, bármi­lyen szigorúan hangzik is: felelőtlenség, a párt és végeredményben az egész ország építése nagy lehetősé­geinek keresztezését jelenti. A szektás elzárkózás, az íróasz­tal mellől, hivatali szobákból, fantázia szülte problémákból való kiindulás és politizálás el­taszít a tömegektől. Mit nem szabad egy pillanatig sem figyelmen kívül hagyni agi- tációs munkánkban? Elsősorban azt, hogy az ellenforradalom de­magógiája nagyméretű lélek- mérgezést végzett és ebből még sokan, különösen értelmiségiek nem gyógyultak ki. El lehet ezt azzal intézni, hogy ezek ellenfor- radalmárok, nincs itt mit beszél­nünk velük? A parányi józan ész is azt diktálja, hogy nem! Persze ezen álláspont mögé bújva nem lehet menedéket nyújtani a tényleges ellenforradalmároknak. Az is figyelembe veendő, hogy az MDP az utóbbi években, ép­pen a személyi kultusz folytán, elhanyagolta a tömegmunkát, különböző pontokon sértette a dolgozók érdekeit vagy jogos kívánságait és rés támadt a párt és a tömegek között. Ezek a jelenségek még nem számolód- hattak fel azért sem, mert az éveken keresztüli gyakorlat csak­nem törvénnyé lett és ennek megszüntetése időt vesz igénybe. Ám az idő nagyon sürget. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ellenséges, álhazafias ideológiák még min­dig hatnak, ezeket távolról sem számoltuk fel. A nyugati rádiók mindent elkövetnek a magyar nép »tájékoztatására". Gazdasági nehézségeink is abban az irány­ban hatnak, hogy az agitáció, a pártnak a tömegek közötti szí­vós munkája ma nélkülözhetet­lenebb, mint valaha. Sokan felteszik a kér­dést: agitáció...?, de hogyan és mit? Először talán az utóbbiról —■ helyszűke miatt — röviden. Nagyon nagy jelentősége van elsősorban annak, hogy megbir­kózzunk az ellenforradalom han­gulatkeltésével, ami nem maradt hatás nélkül különösen a haza- fiság, a Szovjetunió, a párt ve­zető szerepe, az elmúlt tizenkét év eredményei, az »igazi« de­mokrácia, a proletárdiktatúra és sok más kérdés megítélése szem­pontjából. Az erről szóló agitá- ciós tevékenység nem lehet defenzív, vagy védekező, a mi álláspontunk igazsága ezekben az elvi kérdésekben megdönthe­tetlen. Agitációnk, mondanivalónk legyen harcos, világos ma­gyar beszéddel kifejezett, érthető érvelésű és fáradha­tatlan. Egyben következetes is, ne csüg­gedjen, ha mindjárt nem vezet eredményre. A siker — alapos munka után — nem lehet két­séges. Agitációnk fejezze ki mind­azt, ami a dolgozókat foglal­koztatja. Irányelveit nemcsak az szabja meg, amit a pártszervek meg­állapítanak, hanem mindaz, amit az élet diktál. Illetve, ha a párt­szervek helyesen és szüntelenül tanulmányozzák a tömegek prob­lémáit, kívánságait, akkor a meghatározott irányelvek és a tömegeket foglalkoztató kérdé­sek között csak nagyon kicsiny differencia lehet. Agitációnk viselje magán a kölcsönhatás bélyegét. Azon­kívül, hogy formáljuk a tömegek gondolkodását, és szándékaikat a legfontosabb főirányba tereljük, tanuljunk tőlük és minden kér­désben merítsünk véleményük gazdag tárházából úgy, hogy — ezekből kiindulva — pártunk politikája mindig kifejezője le­gyen a tömegek érdekeinek, Agitációnk nem tévesztheti szem elől a proletárdiktatúra szilárdsága tudatosítását. Ez alapozza meg a tömegek har­cos kiállását, szünteti meg a politikai bizonytalanságot és szerzi meg a-támogatást a prole­tárhatalom erősítésére. Ez szük­ségessé teszi az ellenforradalmi elemek leleplezését, politikai szétzúzását. Ezt igényli a dolgo­zók igazságérzete. Világossá kell tenni, hogy a szocializmus az egyedüli és tör­ténelmileg helyes út. Ezt necsak a kommunisták tudják, hanem értsen egyet ezzel az egész rlép. A szocializmus hatékonyan csak így épülhet. Ezért szükséges a felszabadulás előtti idők és a nyugati »paradicsom« további leleplezése. Nem kevésbé égető a gazda­sági kérdésekről szóló tömeg­politikai munka, hiszen itt igen nagy gondjaink vannak. Látni kell: az osztályharc nemcsak ab­ban nyilvánul meg, hogy harcolunk az ellenforrada­lom megszemélyesítői ellen, hanem abban is, hogy a gaz­daság vonalán előbbre visz- szük a szocializmus építését és ezzel mindjobban eltávolo­dunk a kapitalizmus maradvá­nyainak zavaró kihatásaitól. Nélkülözhetetlen munkánkban az antiimperialista békeharccal és a nemzetközi kérdésekkel való beható, átgondolt és nem sablonos foglalkozás. Ehhez na­gyon érzékelhető példával szol­gál Hruscsov elvtárs legutóbbi beszélgetése a televíziós társa­ság megbízottjával. A »hogyanéra mi a válasz? Elsőrendű dolog az, hogy minden kommunista a párt ügyének — ami egyértelmű a haza ügyével — agitátora legyen. Ez a kommunista mivoltnak alapvető ismérve. A párt azon­ban kislétszámú, így önmaga mindent megoldani nem tud. Ha erre törekednénk, nagyon nagy hibát követnénk el. Szükséges tehát a »transzmissziók« helyes foglalkoztatása és a párt politi­kájának szolgálatába állítása. Ezek közül legfontosabb a KISZ, a szakszervezet, tanács, egyéb tömegszervezetek és a kulturális szervek. Így biztosítható az, hogy agitációnk minden rétegre kiter­jed és kapcsolatban állunk a ma­gyar dolgozó nép egész tömegé­vel. Ezt a munkát nem bízhat­juk a megvolt, úgynevezett nép­nevelő csoportokra. Ez a munka az egész párt együttes feladata. Nem nél­külözhetünk egyetlen kom­munistát sem, már annál is inkább, mert pár­tunk alig több mint egyharmada a volt MDP-nek. Azagítácíósmnnka ala­pos végzésének azonban előfel­tétele az, hogy valamennyi párt- szervezetünk tényleges szervezeti életet éljen, rendezze saját so­rait és a pártszervezet tevékeny­ségében a belső kérdésekkel való foglalkozás arányos legyen a kifelé végzett munkával. Ezen arány felbillenése esetén vala­melyik kényszerűen megsemmi­sül vagy kevesbedik. CSAK NÉHÁNY vonás mindez abból a főkérdésből, amit szá­munkra most és mindenkor a politikai tömegmunka jelent. Ezért ne vegyük le róla soha­sem szemünket, hanem alkal­mazzuk és hasznosítsuk ezt az állandóan markolatán fogott fegyvert a szocializmus ügye érdekében. Weither Dániel megkezdődött a békéimre kérdéseinek vitája Colombóban (Colombo) A Béke-Világtanács ceyloni ülésén megkezdték a békeharc kérdésének vitáját. Több felszólaló élesen bírálta az Egyesült Államok atomfegyver­kezési politikáját. Hirano japán professzor, Kuo Mo-zso, a kínai küldöttség vezetője, Welasko brazil szenátor, Arnold angol tudós a brit kormányt bírálta, mert nem hallgatott a közvéle­ményre és tovább folytatja a nukleáris kísérleteket. Kornyej- csuk, a szovjet küldöttség veze­tője, ismertette az ülés részvevői előtt a Szovjetunió békepoliti- káját. Szerdán mutatkozik bm az új francia kormány (Párizs) Bourges-Maunoury, ki­jelölt francia miniszterelnök szerdán ^élelőtt minisztertársai­val vitatja meg programjának tervezetét. Majd délután 3 óra­kor nyilatkozik kormányának programjáról a nemzetgyűlés előtt. Ezúttal megindul a vita, majd a nemzetgyűlés szavaz, hogy elfogadja-e Bourges-Mau­noury kormányát. Ha a nemzetgyűlés beiktatását megszavazza, jaz új miniszter-*’ elnök és kormánya, Coty köz­társasági elnök} előtt leteszi a? esküt. A France Soil* valószínűnek tartja, hogy a bemutatkozó kor­mány megkapja a beiktatáshoz szükséges többséget. Francia vé­lemények szerint az új kormánv összetétele nem sokban külön­bözik a lemondott Mollet kor­mányától. A% I SA-tói való függőség eilen ssavaatak a kanadai választók (Ottava) A hétfői kanadai vá­lasztások előzetes eredményei azt mutatják, hogy a Liberális Párt, amely 22 év óta van kor­mányon, komoly vereséget szen­vedett. A választásokon a Kon­zervatív Párt győzött. Mint a TASZSZ hírügynökség kommen­tárjában írja: a liberális poli­tika arra irányult, hogy Kana­dát alávessék az Egyesült Álla­moknak, az országot támadó ka­tonai tömbökbe vonják be és fegyverkezési hajszát folytassa­nak. A konzervatívok viszont a választók amerikaellenes han­gulatát kihasználva, azt ígérték, hogy lemondanak az Egyesüli Államoktól való függőség poli­tikájáról és a kanadai gazdaság ellenőrzése kanadai kézben ma­rad. Ezenkívül nem fukarkodtak olyan ígéretekkel sem. hogy vé­get vetnek az Inflációnak, meg­javítják a- farn)erek helyzetét és a többi. Ez bizonyos mértékben az 6 javukra döntötte el a szavazás . kimenetelét. A1 TASZSZ szerin i figyelemre méltó az a tény, hogj egyik vezető pártnak sem sike­rült döntő többséget szereznie. N y ugat-N émetország válasz]egyzéke a Szovjetunióhoz (Bonn) A nyugat-német kor­mány vasárnap szóbeli jegyzéket juttatott el a szovjet külügymi­nisztériumhoz és ebben válaszolt a szovjet kormány május 23-i jegyzékére. A kedden nyilvános­ságra hozott válaszjegyzékben a DPA hírügynökség szerint a nyugat-német kormány követeli, hogy a Moszkvában tartandó ke­reskedelmi tárgyalásokon kösse­nek egyezményt a Szovjetunió­ban élő német állampolgárok hazatelepítéséről is. A nyugat­német jegyzék nem tesz javas­latot a tárgyalások időpontjára. Mint a Német Sociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának egyik szóvivője közölte, Ollen- hauer, a párt elnöke elutasította, hogy a kereskedelmi tárgyalások és a hazatelepítés között kapcso­latot teremtsenek. A két kérdés összekapcsolása ugyanis semmit sem eredményez, csak hosszabb időre elhalasztja a kereskedelmi egyezmények megkötéséről foly­tatandó tárgyalásokat. Mint a szóvivő mondotta, a jegyzék után fokozódik az a benyomás, hogy a nyugat-német kormány helyte­len úton jár. Dachaui internáltak találkozója (Dachau) A háborús veterá­nok bizottságé megrendezte a dachaui, hitleri koncentrációs tábor volt foglyainak találkozó­ját. Itt elfogadták azt a felhí­vást. amelyben felszólítják a dachaui tábor minden foglyát, hogy harcoljon a békéért, a né­pek közötti megértésért, az atom- és hidrogénfegyverek tel­jes eltiltásáért. A Francia-Szovjel Baráti Társaság elnöke Joliot Curie Véget ért Párizsban a Francis —Szovjet Baráti Társaság kong­resszusa. A társaság díszelnöké., vé Joliot Curje Nobel-díjas tu­dóst választottak meg. [B IN UTAD U K az új népi ülnökül Az Arany János utca 7. szám alatt több család lakik. Pólyák Imréék is itt húzták meg magu­kat, egy szoba, össz­komfortos, kedves kis lakásban. A férj katonatiszt volt, most leszerelt és a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szö­vetség megyei szer­vezeténél dolgozik. Két gyermekük van, egy 15 éves kisfiú és egy 12 éves kislány. A gyere­kek, s a férj, nin­csenek otthon, ami­kor a lakás ajtaján bekopogtatunk, csak a kedves, bátor- szavú feleség —, aki miatt tulajdon­képpen jöttünk. Mo­solyogva nyit aj­tót és betessékel a hűs lakásba: — Most igazán zavartalanul be­szélgethetünk, egye­dül vagyunk. A beszélgetés nem képez titkot, s ha a család itthon vol­na, akkor se zavar­na, hiszen olyan do­logról van szó, amit jó ha tud. nemcsak a család, hanem a környékbeliek, Pó­lyák Iniréné egész választó körzete. A tanács ugyanis fel­kérte Pólyák Imré­nél, hogy a fiatal­korúak bíróságán, 'mint népi ülnök képviselje a mun­kások ítéletét, jó­zanságát. — örömmel vál­lalta? A felelet kitérő, de őszinte: — Van egy ba­rátnőm, akit szin­tén megválasztot­tak az elmúl évek­ben népi ülnöknek. Azóta sokat mesélt nekem erről a szép feladatról és mi­előtt felkértek vol­na rá. már néha. néha eszem,be is öt­lött, hogy én is szí- v4sen vállalnék ilyen feladatot. — Most örülök neki. És úgy érzem, a mi józan életünk ta­pasztalata segíteni fog nekem és bizo­nyára másoknak is az igazság keresésé­ben. Ami eddigi moz* galmi munkáját il-* léti, már említet­tük róla, hogy ta­nácstag, akit is­mernek és szeret­nek választói és n^m egyszer felke­resik saját otthoná­ban, hogy ügyes­bajos gondjaikban eligazítsa őket, ta­nácsot adjon nekik) Sókszor segített — éa reméljük, mini a fiatalkorúak bíró­ságának népi ül­nöke is, hasznós, te­vékeny munkát vé­gez. — Eszikiié s

Next

/
Thumbnails
Contents