Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-13 / 136. szám
Leglontosobb jÉnMaicrt a tömegpolltikal munka Ha visszatekintünk az elmúlt hét hónap küzdelmes időszakára, szembeötlő, hogy pártunk milyen sokat tett a tömegek közötti felvilágosító munkáért és hogy ennek az aktivitásnak milyen mérhető pyomai vannak a párt és a tömegek kapcsolatának alakulásában. Ennek alapját képezte pártunk politikájának az a közvetlen és őszinte hangja, amelyet a dolgozó tömegek felé fordulva használt és az a határozott vonalvezetés, amely megnyilvánult az ellenforradalom erőinek szétverése, valamint országunknak az azt követő és fenyegető gazdasági nehézségekből való kivezetése tekintetében. A párt valamennyi vezetője — tigyelembevéve az égető szükségességet — a gyűlések, pártnapok, aktívák, rétegértekezletek garmadáján fejtette ki a párt politikáját, megütközve sok ferde nézettel, szembeszállva az ellenség hamisan csillogó, szta- niolba csomagolt agitációjával. Nehéz, hősies korszak volt ez, vízválasztója a helytállásnak és bizonyítója annak, hogy a tömegek közötti munkának meghatározó jellege van a párt és a nép kapcsolatának alakulásában. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy a tömcgpolitikai munka szívós, állandó végzésére nemcsak alkalmasint, hanem mindig szükség van, annak elhanyagolása a pártot a legfontosabbtól, a tömegek (ámogatásától, politikánk megvalósításában való aktív részvételétől fosztja meg. Ezért az elmúlt évek e tekintetben elkövetett hibáiból nagyon határozott következtetéseket kell levonnunk, mert különben a párt tevékenysége elbürokratizálód- hat, ami egyéb kihatásaival együtt a régi hibák megismétlődését vonhatja maga után. Az eléri eredmények, a rövid időszak igen biztató mutatói egyes vezetőket helytelen irányba terelnek. Azt hiszik, hogy már mindenen túl vagyunk és ebből más nem is következhet, mint az, hogy mindenki mindennel értsen egyet. Aki netalán más álláspontra helyezkedne, ha nem is ellenséges, azt odarakják az ellenforradalom szekértolói közé (aminél misem egyszerűbb), akivel nincs miről beszélni, vele szemben a proletárdiktatúra öklét kell alkalmazni. De ha az álláspontok eddig nem is mennek el, odáig sajnos többen eljutnak, hogy a szkeptikus véleményeket figyelmen kívül hagyják, nem kevésbé a jóindulatú passzivitást tanúsítókét is, rohannak előre anélkül, hogy visz- szanézve meglátnák: vajon ki követi őket. Kádár elvtárs legutóbbi beszédében ezt a tapasztalatot így érzékelteti: »Ezek az eredmények azonban bármily nagyok is, csak kezdetiek még az előttünk álló feladatokhoz képest. Vannak hatalmas poiitikai feladataink. Magunk köré, a párt köré kell tömöríteniink az egész magyar dolgozó népet. Ezt csak akkor érhetjük el, ha szívós, fáradhatatlan felvilágosító munkával meggyőzzük a magyar nép döntő többségét arról, hogy as az út, amelyen haladunk, a szocializmus útja, a proletár- internacionalizmus útja, az egyedül helyes, az egyedül járható, a történelem által diktált út népünk számára.-« A megelégedettség pártmunkánk legveszélyesebb jelensége, mert ebből táplálkozik a tömegek lebecsülésének álláspontja és a régi hibák felúj ulása. Márpedig a bizalom megnyerése alapvető kellék. Ami az elmúlt években a tömegektől való elkülönülés terén történt, nem fordulhat mégegyszer élő. Ezt a tömegek számon tartják és számon is kérik tőlük. Hangulatuk pontos hőmérője annak: vajon eredményesen, vagy hibákkal terhesen dolgozunk. A párt tekintélye, a párt ereje, a tömegek támogatása, politikai célkitűzéseink lassúbb vagy gyorsabb megvalósulása minden kommunista felelőssége. rasszívnak maradni, bármilyen szigorúan hangzik is: felelőtlenség, a párt és végeredményben az egész ország építése nagy lehetőségeinek keresztezését jelenti. A szektás elzárkózás, az íróasztal mellől, hivatali szobákból, fantázia szülte problémákból való kiindulás és politizálás eltaszít a tömegektől. Mit nem szabad egy pillanatig sem figyelmen kívül hagyni agi- tációs munkánkban? Elsősorban azt, hogy az ellenforradalom demagógiája nagyméretű lélek- mérgezést végzett és ebből még sokan, különösen értelmiségiek nem gyógyultak ki. El lehet ezt azzal intézni, hogy ezek ellenfor- radalmárok, nincs itt mit beszélnünk velük? A parányi józan ész is azt diktálja, hogy nem! Persze ezen álláspont mögé bújva nem lehet menedéket nyújtani a tényleges ellenforradalmároknak. Az is figyelembe veendő, hogy az MDP az utóbbi években, éppen a személyi kultusz folytán, elhanyagolta a tömegmunkát, különböző pontokon sértette a dolgozók érdekeit vagy jogos kívánságait és rés támadt a párt és a tömegek között. Ezek a jelenségek még nem számolód- hattak fel azért sem, mert az éveken keresztüli gyakorlat csaknem törvénnyé lett és ennek megszüntetése időt vesz igénybe. Ám az idő nagyon sürget. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ellenséges, álhazafias ideológiák még mindig hatnak, ezeket távolról sem számoltuk fel. A nyugati rádiók mindent elkövetnek a magyar nép »tájékoztatására". Gazdasági nehézségeink is abban az irányban hatnak, hogy az agitáció, a pártnak a tömegek közötti szívós munkája ma nélkülözhetetlenebb, mint valaha. Sokan felteszik a kérdést: agitáció...?, de hogyan és mit? Először talán az utóbbiról —■ helyszűke miatt — röviden. Nagyon nagy jelentősége van elsősorban annak, hogy megbirkózzunk az ellenforradalom hangulatkeltésével, ami nem maradt hatás nélkül különösen a haza- fiság, a Szovjetunió, a párt vezető szerepe, az elmúlt tizenkét év eredményei, az »igazi« demokrácia, a proletárdiktatúra és sok más kérdés megítélése szempontjából. Az erről szóló agitá- ciós tevékenység nem lehet defenzív, vagy védekező, a mi álláspontunk igazsága ezekben az elvi kérdésekben megdönthetetlen. Agitációnk, mondanivalónk legyen harcos, világos magyar beszéddel kifejezett, érthető érvelésű és fáradhatatlan. Egyben következetes is, ne csüggedjen, ha mindjárt nem vezet eredményre. A siker — alapos munka után — nem lehet kétséges. Agitációnk fejezze ki mindazt, ami a dolgozókat foglalkoztatja. Irányelveit nemcsak az szabja meg, amit a pártszervek megállapítanak, hanem mindaz, amit az élet diktál. Illetve, ha a pártszervek helyesen és szüntelenül tanulmányozzák a tömegek problémáit, kívánságait, akkor a meghatározott irányelvek és a tömegeket foglalkoztató kérdések között csak nagyon kicsiny differencia lehet. Agitációnk viselje magán a kölcsönhatás bélyegét. Azonkívül, hogy formáljuk a tömegek gondolkodását, és szándékaikat a legfontosabb főirányba tereljük, tanuljunk tőlük és minden kérdésben merítsünk véleményük gazdag tárházából úgy, hogy — ezekből kiindulva — pártunk politikája mindig kifejezője legyen a tömegek érdekeinek, Agitációnk nem tévesztheti szem elől a proletárdiktatúra szilárdsága tudatosítását. Ez alapozza meg a tömegek harcos kiállását, szünteti meg a politikai bizonytalanságot és szerzi meg a-támogatást a proletárhatalom erősítésére. Ez szükségessé teszi az ellenforradalmi elemek leleplezését, politikai szétzúzását. Ezt igényli a dolgozók igazságérzete. Világossá kell tenni, hogy a szocializmus az egyedüli és történelmileg helyes út. Ezt necsak a kommunisták tudják, hanem értsen egyet ezzel az egész rlép. A szocializmus hatékonyan csak így épülhet. Ezért szükséges a felszabadulás előtti idők és a nyugati »paradicsom« további leleplezése. Nem kevésbé égető a gazdasági kérdésekről szóló tömegpolitikai munka, hiszen itt igen nagy gondjaink vannak. Látni kell: az osztályharc nemcsak abban nyilvánul meg, hogy harcolunk az ellenforradalom megszemélyesítői ellen, hanem abban is, hogy a gazdaság vonalán előbbre visz- szük a szocializmus építését és ezzel mindjobban eltávolodunk a kapitalizmus maradványainak zavaró kihatásaitól. Nélkülözhetetlen munkánkban az antiimperialista békeharccal és a nemzetközi kérdésekkel való beható, átgondolt és nem sablonos foglalkozás. Ehhez nagyon érzékelhető példával szolgál Hruscsov elvtárs legutóbbi beszélgetése a televíziós társaság megbízottjával. A »hogyanéra mi a válasz? Elsőrendű dolog az, hogy minden kommunista a párt ügyének — ami egyértelmű a haza ügyével — agitátora legyen. Ez a kommunista mivoltnak alapvető ismérve. A párt azonban kislétszámú, így önmaga mindent megoldani nem tud. Ha erre törekednénk, nagyon nagy hibát követnénk el. Szükséges tehát a »transzmissziók« helyes foglalkoztatása és a párt politikájának szolgálatába állítása. Ezek közül legfontosabb a KISZ, a szakszervezet, tanács, egyéb tömegszervezetek és a kulturális szervek. Így biztosítható az, hogy agitációnk minden rétegre kiterjed és kapcsolatban állunk a magyar dolgozó nép egész tömegével. Ezt a munkát nem bízhatjuk a megvolt, úgynevezett népnevelő csoportokra. Ez a munka az egész párt együttes feladata. Nem nélkülözhetünk egyetlen kommunistát sem, már annál is inkább, mert pártunk alig több mint egyharmada a volt MDP-nek. Azagítácíósmnnka alapos végzésének azonban előfeltétele az, hogy valamennyi párt- szervezetünk tényleges szervezeti életet éljen, rendezze saját sorait és a pártszervezet tevékenységében a belső kérdésekkel való foglalkozás arányos legyen a kifelé végzett munkával. Ezen arány felbillenése esetén valamelyik kényszerűen megsemmisül vagy kevesbedik. CSAK NÉHÁNY vonás mindez abból a főkérdésből, amit számunkra most és mindenkor a politikai tömegmunka jelent. Ezért ne vegyük le róla sohasem szemünket, hanem alkalmazzuk és hasznosítsuk ezt az állandóan markolatán fogott fegyvert a szocializmus ügye érdekében. Weither Dániel megkezdődött a békéimre kérdéseinek vitája Colombóban (Colombo) A Béke-Világtanács ceyloni ülésén megkezdték a békeharc kérdésének vitáját. Több felszólaló élesen bírálta az Egyesült Államok atomfegyverkezési politikáját. Hirano japán professzor, Kuo Mo-zso, a kínai küldöttség vezetője, Welasko brazil szenátor, Arnold angol tudós a brit kormányt bírálta, mert nem hallgatott a közvéleményre és tovább folytatja a nukleáris kísérleteket. Kornyej- csuk, a szovjet küldöttség vezetője, ismertette az ülés részvevői előtt a Szovjetunió békepoliti- káját. Szerdán mutatkozik bm az új francia kormány (Párizs) Bourges-Maunoury, kijelölt francia miniszterelnök szerdán ^élelőtt minisztertársaival vitatja meg programjának tervezetét. Majd délután 3 órakor nyilatkozik kormányának programjáról a nemzetgyűlés előtt. Ezúttal megindul a vita, majd a nemzetgyűlés szavaz, hogy elfogadja-e Bourges-Maunoury kormányát. Ha a nemzetgyűlés beiktatását megszavazza, jaz új miniszter-*’ elnök és kormánya, Coty köztársasági elnök} előtt leteszi a? esküt. A France Soil* valószínűnek tartja, hogy a bemutatkozó kormány megkapja a beiktatáshoz szükséges többséget. Francia vélemények szerint az új kormánv összetétele nem sokban különbözik a lemondott Mollet kormányától. A% I SA-tói való függőség eilen ssavaatak a kanadai választók (Ottava) A hétfői kanadai választások előzetes eredményei azt mutatják, hogy a Liberális Párt, amely 22 év óta van kormányon, komoly vereséget szenvedett. A választásokon a Konzervatív Párt győzött. Mint a TASZSZ hírügynökség kommentárjában írja: a liberális politika arra irányult, hogy Kanadát alávessék az Egyesült Államoknak, az országot támadó katonai tömbökbe vonják be és fegyverkezési hajszát folytassanak. A konzervatívok viszont a választók amerikaellenes hangulatát kihasználva, azt ígérték, hogy lemondanak az Egyesüli Államoktól való függőség politikájáról és a kanadai gazdaság ellenőrzése kanadai kézben marad. Ezenkívül nem fukarkodtak olyan ígéretekkel sem. hogy véget vetnek az Inflációnak, megjavítják a- farn)erek helyzetét és a többi. Ez bizonyos mértékben az 6 javukra döntötte el a szavazás . kimenetelét. A1 TASZSZ szerin i figyelemre méltó az a tény, hogj egyik vezető pártnak sem sikerült döntő többséget szereznie. N y ugat-N émetország válasz]egyzéke a Szovjetunióhoz (Bonn) A nyugat-német kormány vasárnap szóbeli jegyzéket juttatott el a szovjet külügyminisztériumhoz és ebben válaszolt a szovjet kormány május 23-i jegyzékére. A kedden nyilvánosságra hozott válaszjegyzékben a DPA hírügynökség szerint a nyugat-német kormány követeli, hogy a Moszkvában tartandó kereskedelmi tárgyalásokon kössenek egyezményt a Szovjetunióban élő német állampolgárok hazatelepítéséről is. A nyugatnémet jegyzék nem tesz javaslatot a tárgyalások időpontjára. Mint a Német Sociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának egyik szóvivője közölte, Ollen- hauer, a párt elnöke elutasította, hogy a kereskedelmi tárgyalások és a hazatelepítés között kapcsolatot teremtsenek. A két kérdés összekapcsolása ugyanis semmit sem eredményez, csak hosszabb időre elhalasztja a kereskedelmi egyezmények megkötéséről folytatandó tárgyalásokat. Mint a szóvivő mondotta, a jegyzék után fokozódik az a benyomás, hogy a nyugat-német kormány helytelen úton jár. Dachaui internáltak találkozója (Dachau) A háborús veteránok bizottságé megrendezte a dachaui, hitleri koncentrációs tábor volt foglyainak találkozóját. Itt elfogadták azt a felhívást. amelyben felszólítják a dachaui tábor minden foglyát, hogy harcoljon a békéért, a népek közötti megértésért, az atom- és hidrogénfegyverek teljes eltiltásáért. A Francia-Szovjel Baráti Társaság elnöke Joliot Curie Véget ért Párizsban a Francis —Szovjet Baráti Társaság kongresszusa. A társaság díszelnöké., vé Joliot Curje Nobel-díjas tudóst választottak meg. [B IN UTAD U K az új népi ülnökül Az Arany János utca 7. szám alatt több család lakik. Pólyák Imréék is itt húzták meg magukat, egy szoba, összkomfortos, kedves kis lakásban. A férj katonatiszt volt, most leszerelt és a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség megyei szervezeténél dolgozik. Két gyermekük van, egy 15 éves kisfiú és egy 12 éves kislány. A gyerekek, s a férj, nincsenek otthon, amikor a lakás ajtaján bekopogtatunk, csak a kedves, bátor- szavú feleség —, aki miatt tulajdonképpen jöttünk. Mosolyogva nyit ajtót és betessékel a hűs lakásba: — Most igazán zavartalanul beszélgethetünk, egyedül vagyunk. A beszélgetés nem képez titkot, s ha a család itthon volna, akkor se zavarna, hiszen olyan dologról van szó, amit jó ha tud. nemcsak a család, hanem a környékbeliek, Pólyák Iniréné egész választó körzete. A tanács ugyanis felkérte Pólyák Imrénél, hogy a fiatalkorúak bíróságán, 'mint népi ülnök képviselje a munkások ítéletét, józanságát. — örömmel vállalta? A felelet kitérő, de őszinte: — Van egy barátnőm, akit szintén megválasztottak az elmúl években népi ülnöknek. Azóta sokat mesélt nekem erről a szép feladatról és mielőtt felkértek volna rá. már néha. néha eszem,be is ötlött, hogy én is szí- v4sen vállalnék ilyen feladatot. — Most örülök neki. És úgy érzem, a mi józan életünk tapasztalata segíteni fog nekem és bizonyára másoknak is az igazság keresésében. Ami eddigi moz* galmi munkáját il-* léti, már említettük róla, hogy tanácstag, akit ismernek és szeretnek választói és n^m egyszer felkeresik saját otthonában, hogy ügyesbajos gondjaikban eligazítsa őket, tanácsot adjon nekik) Sókszor segített — éa reméljük, mini a fiatalkorúak bíróságának népi ülnöke is, hasznós, tevékeny munkát végez. — Eszikiié s
