Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

O !/% ^ QIC« szakszervezet életéből) EUenforradalmár é nem maradhat vezető A Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén hatá­rozatot hoztak, hogy olyan egyén, aki az ellenforradalom­ban tevékenyen részt vett, bűnt követett el a nép ellen, az nem maradhat meg továbbra szak- szervezeti funkciójában és az ügyét szakszervezeti taggyű­lésen kell a szervezett dolgozók elé tárni, hogy ők határozza­nak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának eme határozata alapján a KISKER-től már elbocsátották Bartánét, a Ta- 'aházi Földművesszövetkezet- íöl pedig Vínkó Györgyöt. — Vizsgálják a kiskunfélegyházi is alpári SZB elnökök ellenfor­radalom alatt kifejtett tevé­kenységét. Igazságos versenyt Az építőipari vállalatoknál is most folynak a szakszervezeti taggyűlések. Ezeken a szakszer- <KKXX>000000000 OŰOOOOCOOOC00-0000000000000-000-000-000000000-00o-oo oooooooo<x vezeti munka elvi és gyakorlati kérdéseinek tárgyalása mellett igen sokat foglalkoznak a ter­melés problémáival, a verseny­nyel, s egyéb munkásokat ér­deklő kérdésekkel. A szervezett dolgozók több helyütt bátran kimondták: igazságos versenyt akarnak, kérik a feltételek meg­teremtését. de nem helyeslik a »sztár rendszert«. Az lesz a leg­helyesebb, ha maguk döntik el, ki érdemli meg azt, hogy a leg­jobb dolgozó, brigád vagy más, címet viselje. A taggyűléseken a dolgozók 70—80 százaléka, de volt, ahol 90 százaléka is aktívan bele­kapcsolódott a vitába. Tájékoztató az élelmiszeripar bérhelyzetéről Rövid tájékoztató került a Szakszervezetek Megyei Taná­csa elé, melyből néhány dolgot közlünk. A kormány javaslatára az élelmisz'eriparban 19 száza­lékkal növelték a béreket. En­nek következtében az átlagbé rek — a megye összes élelmi- szeripari üzemeit íigyelembe- véve — 1956-ban elért 914 fo­rintos átlagról az idén 1139 fo­rintra nőtt az egy főre eső ke reset. Egy-két helyen alkalmaz­zák csak a darabbért, de sok az olyan üzem. ahol felelőtlenül szétszórták a béralapot. Az óra­bért sok helyütt a dolgozók, de a területi bizottság is helytelen­nek tartják. Ezt meg kell szün­tetni azért, mert károsodik a kiváló munkát végző dolgozó. T agszer vezésről A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének je­lentése arra utal, hogy a tag- szervezés munkája kielégítő. — Március 1-én a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók több mint hétezres táborából 6620 szak- szervezeti tag volt. Április 1-én majd ezerrel nőtt a létszám a kereskedelmi és pénzügyi vál­lalatoknál, ugyanakkor 500 fő­vel növekedett a szervezett dol­gozók száma is. Juliul i U Tizenhárom éve, hogy nem jártam itt. Akkoriban ez a \is falu ott szerénykedett Bugac :úszta lepkeformája alatt, foly­atása volt az irdatlan bugaci «lomoknak. Eső verte a vonat ablakát és fázósan gondoltam a szentlászlói sártengerre, ami majd az állo­máson fogad. Éppen ezért meg­lepett a betonjárda, amely a 13 év távlatából betoppant utast elvezeti a főutcán, meg a piac körül. Vagy fél kilométernyi már ez a járda és ez évben még 2—300 méternyi készül el be­lőle. Ahogy beljebb érek, egyre jobban elcsodálkoztat az a jó- izlés, amellyel a község lakos­sága átalakította a házak közti lomokos részt: már két parkja ran a községnek, a Főtéren és a most épült kultúrház mellett. Ezenkívül még három gyermek­játszóteret terveznek, a régi is­kola, a tanácsháza mellé és a Réti-földeknél. Eredeti és követendő példát mutatott a község az önálló kez­deményezés terén. Régi átka ugyanis e vidéknek a belvíz, amely megáll a földeken, ki­mossa a magot, sőt már a falu felső végén levő házakat is fe­nyegeti. Csatornázás ugyan tör­tént itt a harmincas években. Történt ám, de hogyan? Amo­lyan kapitalista hebehurgyaság- gal, korrupcióval. A víz leveze­tésének természetes útja ugyanis Tápai Zsigmond mérnök birto­kán vezetett volna keresztül és ehhez a műúton egy hidat kel­lett volna építeni. De a mérnök úr nem engedte átszelni a föld­jét, meg drága lett volna a híd ts, ■ emiatt nyolc kilométer csa­tornát a Nagyszéki dűlőn vezet­tek ót. így azonban egy részen oartnak felfelé vezették a vizet, ami azt eredményezte, hogy a Nagyszéken összegyűlt a víz és már a falu szélét mosta. A múlt évben aztán a felvég apraja- nagyja ásóra kapott és nekifo­gott' az egv kilométeres csatorna megépítéséhez, de • mostmár a mérnök úr volt birtoka irányá­ban. A kezdeményezésnek lett is eredménye, mert a járási ta­nács 90 000, a Vízügyi Igazgató­ság 160 000 forintnyi fedezetet adott, amelyből most már meg­épült a betonhid és a négy kilo­méter hosszúságú csatorna. Igen jó talajra talált itt a szilva- és a körtefa, A Duna— 1 . 1 KEBT líl és , . lui PARK ifiiiiufc.nu«« ■ ^j\; | MINDENÜTT! 1 A MAGVAR S70CIAUSÍA MUNR/V,I>A RT t láMi tnegjegyteMM Ä kéregető Ketten üldögéltünk a pádon, élvezettel szívtuk magunkba « kellemes tavaszi levegőt. Egyszer csak elénk toppant egy' 50 év körüli bácsi, végtelenül esdeklő szemeket meresztve ránk, nyúj­totta a tenyerét és a következő kétségbeesett mondatokat rebegte el: — A szociális otthon lakója vagyok, most kivettem a szabad­ságom. Nem tudok elutazni a gyerekekhez, mert nincs pénzem Legyenek szívesek egy pár forinttal segíteni rajtam. Olyan végtelenül élethű szomorúsággal mondta mindezt, hogy megsajnáltuk. Láttam, hogy másokat is megkörnyékez, majd kíváncsian számolgatja a pénzt.,Hirtelen megelegedetten bólint mintegy önmagának és -betotyog a közeli italboltba. Na, ez jól becsapott bennünket -i gondoltam magamban —, az öreg, úgy látszik az »apák boltjában« tölti a szabadságát. Minap ismét találkoztam az emberrel. Elém állt és az előbb említett szöveget — mint valami betanult leckét — adta elő. Az esdeklés után azonban hirtelen rámmeresztette a szemét és mi­előtt valamit is szólhattam volna, magába motyogva elballagott, Mégis csak jó szíve van az öregnek, úgy látszik, megismert és nem akart ismét megvágni 2 forinttal. Indokolatlan áremelés Tisza közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet és a község állan­dó kapcsolatban van, a múlt év­ben 1500, ez évben pedig 2500 gyümölcsfacsemetét kaptak, me­lyet a helybeli gazdák között osztottak szét. Meghonosították itt az angolperje nevű füvet, ami nagyon jól megköti a talajt és jó takarmányanyagot szolgál­tat. Bár még rossz az időjárás, de már virágjukban vannak a szentlászlói kertek. Mint meg­tudom, nemesített rózsák adják a fő színfoltot, amelyekből 500 tövet szintén kollektiven szerzett be a község. „Arany János Kuitúr- háat“ feliratú új épület díszíti az állomás környékét. Köröskö­rül park, fiatal nyárfák sorai, frissen nyesett fű, a virágágyak­ban szépen gondozott palánták, rózsatövek. Mint mondják, a kultúrház 200 000 forint költség­gel most készült el. Kuruc igazgató büszkén újsá­golja, hogy most vette át a 450 ezer forint kivitelezési költség­gel felépült kalmárföldi iskolát. Az új, két tantermes, nevelői lakással ellátott iskolában a jövő tanévben már megindulhat a ta­nítás. Megzavarta a község éle­tét is október végén az ellenfor­radalom. Mindszent napján a te­metőbe sereglett lakosságot Csáki József nagygazda-ivadék összegyűjtötte és feltüzelte. A VB elnökét lemondásra kénysze­rítette. Másnap többen már a posta kirablására indultak, úgy­hogy a karhatalomnak kellett őket ártalmatlanná tennie. Az élet azonban itt is hama­rosan kerékvágásba ért. A falu három termelőszövetkezete közül kettőt az ellenforradalom hullá­ma feloszlásra kényszerített, de azóta mindkettő újjáalakult. A tervek felől kérdezem Pap Ádám VB-elnököt. Szavam­ba vág azonban és büszkén újsá­golja, hogy a megye 108 községe közül a második negyedévi adó­teljesítésben az ő községe a 16. helyen áll 54 százalékos teljesí­tésével és tíz nappal később a járási értékelés szerint már 74,5 százalékos a teljesítés, amivel a járásban a 2. helyre került. Tíz nap alatt tehát a község ne­gyedévi adójának 20 százaléka folyt be, Az elnök legfőbb gondja most az artézi kút építése. Ehhez a községfejlesztési alapból 50 000 forintot mór tudna biztosítani, de 100 000 forint még hiányzik. Reméli, hogy ezt megkaphatja majd a járástól. A reuma ellen igen jó, szikes tartalmú forrás van itt. Még ebben az évben ka­binokkal övezett fürdő épül itt és körülötte park. Ü.i sportpá­lyát is kap a község, a móriegáti út mellett a planírozást már el is végezték. És mellé jön még — amelyek oly eredeti képet adnak Jászszentlászlónak — a parkok létesítése és állandó csinosítása. A szorgalmas kezek teljesen átformálják a lakosság igénye, ízlése szerint. K. A. Iti.hát akartam csináltatni. Az egyik ismerősöm ajánlott egy maszek szabót. Nagyon dicsérte a munkáját. Valóban ismerősö­mön úgy állt a ruha, mintha — ahogy mondani szokták — ráön- tötték volna. 420 forintért készít egy fazont — informált az árról. Gondoltam, megpróbálom ezt a szabót. Elvittem a ruhát. Elő­ször fitymálni kezdte az anya­got. — Na — gondoltam magam­ban —. úgy látszik, ebben az emberben sincs sok üzleti érzék, így bánik a kliensével. Talán negyedórái beszélgetés után derült ki, hogy emberem mire akart kilyukadni. Arra hi­vatkozott, hogy mivel az anyag kevésbé tartja, a fazont alapo­sabban ki kell dolgozni, aztán rátért, hogy manapság milyen drága az élet. Végül kinyögte: 500 forintért csinál egy fazont. Hivatkoztam arra, hogy annak az illetőnek, aki ajánlotta őt, még 420-ért vállalta a munkát. — Hja, azóta emelkedtek az árak. Meg aztán, nem volt az kérem, megfizetve. Aztán igyekezett bebizonyíta­ni, hogy lényegében az 500 fo­rintos fazon is majdnem ingyen van, nincs megfizetve így sem a munkája. Végül egyáltalán örül­jek, ha megcsinálja, mert így is tele van munkával. Két hónapra telítve van. de ha megegyezünk, nekem esetleg két hét múlva megcsinálja »soron kívül" a ruhát. Természetesen nem egyeztünk meg. Hazafelé ballagva azon gondolkodtam, hogy egyesek, úgy látszik, gyorsan akarnak meggazdagodni mások bőrén. A mezőgazdasági szerszámok árá­nak emelkedése valószínűleg nem érintette a szabókat. Egyéb­ként is egyes maszek szabók még az áremelés előtt felemel­ték a fazonárakat. Végül csak annyit, a Kisipari Termelőszövetkezetben 400 fo­rintért készítenek egy fazont. —ö—r TORNAÓRA oueuu egy masis. utótag luaom ntar. Konzí­liumra hívták. Lapultam, ne vegyenek észre. Nagyapám erélyes, de nehezen hallható hangja törte meg a csendet: — Egy. kettő! Jobbra igazodj! Egyre hangzottak a vezényszavak. Terpesz­állás. térdhajlítáá. rugózás követtek egymást. Fu­tottunk,- hasaltunk, mindent csináltunk ahogyar. mondta. Nem értettem a kifejezéseket, a felnőt­tek mozdulatait utánoztam. Tetszett nekem ez t játék. Komoly emberekkel. ugrálni pem minden­napi dolog. — Az a kövér fiú gyorsabban csinálja! — szolt a nagyapám, s a doktor fürge éngedelmességgei lökte előre és hátra a lábát. Szörnyű nevethet­nék fogott el, amint a hatalmas ember ugrándo- zását láttam. Mégis, komoly maradtam. A töb­biek meghatott fegyelmezettsége rám is hatássa1 volt. Áhítatuk lenyűgözött. Félni kezdtem. Sím szorongatta a torkomat. — Állj! Abbahagytuk és lihegve vártuk, mi következik. — Jól van, fiúk! Szépen csináltátok! — ezt mondta még nagyapám, s a gangját többé nem hallottam. Később tudtam meg: ekkor követ­kezett be halála. A tornaóra végén, egy perccel sehr hamarabb. —- Meghalt — mondta a közelebb lépő orvos cs közben homlokát törölgette. Ugyanakkor ész­revették és kivezettek. Kivihctték. csendesen leszidhatták akkor azt a kisfiút, az élmény negyedszázad után is benne maradt. Látta és nem telejti, hogyan halt meg egy tanító. Egy igazi tanító. Az arca a koporsóban is mosolygós volt. Két szeme lehúnyva. bajusza hófehér, az arcán mo­soly. Hogyne mosolygott volna, amikor tanítás közben érte a halál... Fazekas Tiborc ahova a lábak mellett belopóz- tam. Fáradt csend honolt, az arcok alig mozdultak. Szülein: mellett állt a kövér doktor, nagyapámnak kedvelt orvosa Fiatal tiú voltam, amikor a nagyapám meghalt. Nem ismer­tem még a halált, de az életet sem. Mégis: éreztem: valami ntirru rlnlncf tnrtpnt Tanító volt a nagyapám. Azok közül való, akit nem a latin kergetett el a gimnáziumból, hanem, a hivatástudat. Azért lett nevelő, mert az akart és tudott lenni. Egy élet rá a bizonyság. Még an­nál is több. A halála is. Sokan emlékeznek még rá az idősebbek közül. »Kis Fazekas tanítódnak is emlegetik, becéző szeretettel. Mesélte múltkor a parkban egy bácsi, hogy »varázstükre« volt. Felült az öregapám a katedrára és dorgáló hangon mondta nem egy­szer: — Józsi, Józsi, Kurucz Józsi! Te megint csavarogtál tegnap délután! — Én? — hebegett az a bizonyos Józsi — otthon tanultam. .. —- Ne füllents, fiam! Ez a kis tükör mutatja, tegnap sárkányt eregettél. Nagyapámnak nem volt csodálatos tükre. A titok annyi, hogy szabadidejét sétálással töltötte. Figyelgette közben tanítványait is. utcánk játszó­téren. Megfigyeléseit tréfásan a tükörre fogta. Az említett üvegdarab Kecskcniét-szerte legen­dás hírre jutott. Rettegték, félték az egymást váltó nemzedékek. Férfi korukban aztán nevet­ték és dicsérték. Emlegetik hírét a főnyeremény miatt is. Mesés összeget nyert negyed sorsjegyével az Osztály- sorsjátékon. Lehet, hogy mint a szerencsefia. mások előtt babonás tiszteletben állt, én mégis a tanítót becsülöm benne. Sokan mondják, jó pedagógus volt Fazekas István. így tanított, úgy tanított. . . Iskolai mű­ködését nem ismerem. Egyszer, egyetlen egyszer láttam, egészen pici fiú koromban, amikor torna­órát tartott. Hosszú évek óta nyugdíjban volt. Délután velem játszott mindig. Három-négy nap is eltelt, s nem mehettem le hozzá. — Nagyapa beteg — mondták a szüleim. Közben, szinte sza­bályos időközönként eltűntek mellőlem. Felváltva és rendszeresen. Egy alkalommal mind a ketten. Utánuk osontam. Régen volt, de emlékszem: félhomály, furcsa, áporodott szagú levegő fogadott a szobában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents