Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

As országos pártértekezlet tanácskozásai

(l oly tatás az 1. oldalról)

— A párt ideológiai munkáját — mondotta — szorosan kapcsoljuk össze a szocialista építés gyakorlatával. Az ideológiai munkának az eddiginél sokkal jobban meg kell tanítani a kommunistákat önálló gondolkodásra, a tények marxista elemzésére, fel kell, hogy fegyverezze őket azzal a képességgel, hogy időben felismerhessék a helytelen nézeteket és érveikkel hatékonyan és gyorsan meg tudják cáfolni azokat.

A párttagság önkéntességéről

— A szervezeti szabályzattervezetben kimondjuk, hogy a póri önkéntes harci szövetség. A jövőben ennek az elvnek nemcsak úgy akarunk érvényt szerezni, hogy a pártba csak önként jelentkezés alapján veszünk lel tagjelölteket, hanem úgyis, hogy megadjuk a parlagnak, a tagjelöltnek azt a jogát, hogy önként kiléphet a pártból.

A szervezeti szabályzattervezet kimondja azt is, hogy a Központi Bizottság, valamint a párt- bizottságok egyes határozataik kidolgozásába és megvitatásába pártonkívüli szakértőket is bevonhatnak. Ez nagyobb biztosítékot nyújt a pártnak arra, hogy

politikája hfven fejezze ki a dolgozó tömegek érdekeit.

Előadói beszéde befejező részében Marosán elv társ a revi- zianizmus elleni következetes eszmei harc szükségességét hangsúlyozta.

— A szervezeti szabályzatunk a proletárinternacionalizmus szellemét sugározza. Ügy véljük, megfelel a jelenlegi körülményeknek és jelentős mértékben járul hozzá az előttünk álló nagy feladatok sikeres végrehajtásához olyan időszakban, amikor a párt tevékenységét, az ellenforradalom megvert, de még meg nem semmisített erői elleni következetes bűre szükségessége határozza meg.

Vita a beszámolók felett

A csütörtök délutáni ülésen a két referátum feletti együttes Vitában elsőnek Németh Károly eivtars, a Csongrád megyei intéző bizottság elnöke szólalt fel. Beszédében foglalkozott azzal, hogy Csongrád megyében a kommunisták munkája nyomán egészségesen fejlődik a párt és a tömegek kapcsolata és növekszik a bizalom a kormány politikája iránt. Megemlítette azonban, hogy egyes pártszervezetekben az elégedettség és az elzárkózás szelleme tapasztalható.

A következő felszólaló Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnöke a magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség múmiájának nehány kérdéséről szólott. Elmondotta, hogy a KISZ fejlődése kielégítő. Alig negyedév után minden jelentős üzemben van szervezete, s a négyezer KISZ- szervezetben 120 000 tag tömörül.

— Pártunk Központi Bizottsága a KISZ létrehozásával abból indult ki — hangsúlyozta —, hogy a szocializmus építése, az elért eredmények lehetővé és szükségessé teszik az ifjúság teljes eszmei, szervezeti és politikai egységét. Kizsákmányoló társadalomban az uralkodó osztályok érdeke, hogy az ifjúság ereje meg legyen osztva. Szocializmust építő társadalomban a munkásosztály érdeke, hogy az ifjúság egységes legyen.

Végezetül a VI. Világiíj úsági Találkozó jelentőségéről szólt, s hangsúlyozta, hogy a magyar fiatalok delegációja mindent el fog követni, hogy becsülettel megállja a helyét azon a politikai vizsgán, amelyet a Világifjúsági Találkozó a magyar küldöttség számára jelent.

A következő felszólaló Klaukó Mátyás elvtárs, a Békés megyei küldöttség nevében teljes egyetértését fejezte ki a Központi Bizottság beszámolójával, majd ismertette a pártépítés megyei sikereit és hangsúlyozta, hogy a

Viharsarok kommunistái ideológiailag, szervezetileg megerősödve, szilárd egységben sorakoznak fel a Központi Bizottság köré.

Kreszán Lajos elvtárs, a Ganz Vagon- és Gépgyár intéző bizottságának elnöke arról beszélt, hogy rendkívül súlyos kezdeti nehézségek után, hogyan erősödött meg a gyár pártszervezete.

Ezután Mesterházi Lajos író szólal! fel. Részletesen foglalkozott az irodalmi egység kérdéséFoelt Jenit:

vei. Hangsúlyozta, hogy az ellen- forradalmi ideológia elleni harc közepette sem szabad megfeledkezni azokról a veszélyekről, amelyeket a baloldali túlzások jelentenek. Beszéde befejező részében rámutatott, hogy minden olyan kísérletet, amely a pártvezetők tekintélyének lejáratására irányul, vissza kell verni és biztosítani kell, hogy a Központi Bizottság helyes irányvonala torzulás nélkül valósuljon meg a gyakorlatban.

Van lehetőség gazdasági fellendülésre

Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy pártunk a legközelebbi időben hosszabb időszakra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvonalnak saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelkedése.

— Gazdaságpolitikai céljainknak tükröződnie kell a közeljövőben elkészülő hároméves tervünkben is. A beruházások nem lehetnek olyan magasak, mint az ötéves terv előirányzatai voltak. A bővített újratermelés fokozásával

megteremtjük külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, uz életszínvonal emelésének az alapját.

A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányozni, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és értékesebb terményt takarítsunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell támogatni.

Fock elvtárs ezután ismertette az 1957-es terv előirányzatait, majd gazdasági életünk néhány

egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kormány- határozata ellenére nagy huzavona tapasztalható a beruházások leállításában. Hangsúlyozta, hogy rövid idő alatt el kell érni, hogy kölcsönök nélkül megálljunk saját lábunkon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy növeljük a termelékenységet és csökkentsük az önköltséget. Most figyelmünket mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozására kell irányítani. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadalmi tulajdon védelmének.

Végül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megoldásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. —- Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnak és amelyek a lehető legjobban összeegyeztetik a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával.

Csütörtökön délután Ambrus István elvtárs volt az utolsó felszólaló. A f alusi osztályharc alakulásáról beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy különösen a falvakban kezdi ismét felütni fejét a kizsákmányolás.

politikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az októberben kirobbantott ellenforradalom.

Ezután azzal foglalkozott, hogy milyen követelményeket kell támasztanunk u pártkáderAkkel szemben.

Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekintetben a lenini kövcteleményeknek. Éppen ezért pártoktatásunkat és egész kádernevelésünkct elsősorban ubból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy inkább kevesebbet, de jobbat adjon, mint az elmúlt években.

Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és kádermunkánk feladatait csupán a pártkáderekre vonatkoztatnánk. Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka elvi irányítására és ellenőrzésére. Az ellenforradalmi felkelés loverését követően ma különösen fontos, hogy

ne csak a pártapparátusban

legyenek teljesen megbízható, jó képességű vezetők.

Ezután a többi között szóvátette, hogy néha túlzásba visz- szük a pártapparátus »fiatalítását«, majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami helytelen a kádermunkában, s csökkenti a tömegek bizalmát pártunk iránt. Előfordul például, hogy egyesek gyakran hasonló eszközöket vesznek igénybe a helytelen útra tévedt emberrel is, mint amilyen eszköz alkalmazása feltétlenül jogos és indokolt az ellenséggel szemben. Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízhatatlan szakmai vezetőket természetesen nem hagyhatjuk meg vezető beosztásokban, de másutt értékesíthetjük szakmai tudásukat, feltéve, hogy új munkakörüket hajlandók becsületesen ellátni.

Végleg szakítanunk kell a régi vezetésnek azzal a káros gyakorlatával — folytatta —, amely egy-egy embert nem annyira politikai magatartása, vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságának összetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítél meg» Nyilvánvaló tehát, hogy káder-« és személyzeti munkánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet:

mindenki önmagáért felel,

mindenkit saját cselekedete,

munkája, magatartása szerint kell megítélni.

A káderanyagok «titkos« jellegét végképpen meg kell szüntetni.

Kiss elvtárs felszólalásának

befejezéseképpen hangsúlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is kádermunkánk egyik központi kérdése marad, majd élesen bírálta a pártszervezetekben még elég gyakori elvtelen bírálatot, kicsinyes személyi torzsalkodást, amelynek hátterében sokszor poziciótültés van.

Az eddiginél jóval több megértést, melegségét, elvtársi szereletet és bujtársiusságot kell tanúsítanunk egymás iránt» Csakis így forrhat össze és válhat megbonthstatjanná a pártmunkások egysége, n párttagok egysége, ami az égcsz párt életének legfontosabb feltétele.

A következő felszólaló Bakó Agnes, a VIII. kerületi intéző bizottság elnöke ölmondotta, hogy mind a taggyűléseken, mind pedig a kerületi pártértekezleteken

részvevők helyeselték a párt politikáját. Most í sokkal inkább egységes a párt, mint az utóbbi években volt. Az egységes vélemény a legfontosabb kérdésekben nem jeleníti azonban azt, hogy jelentős részletkérdésekben nincsenek véleménykülönb-, ségek.

Bakó elvtársnő figyelmeztetett arra, hogy a párttagság nagy aktivitása gyakran csak párton- belüli kérdések eldöntésére korlátozódik. Nem kielégítő a pár- tonkívüliek véleménykutatása, azok meggyőzése. Felhívta a pártvezetés figyelmét arra, hogy többet foglalkozzék u tagság eszmei-politikai felkészítésével, mert ez egyik f<)í feltétele a párt tömegkapcsolatai további erősítésének,

Révai elvtárs felszólalása

Az országos pártértekezlet második napja

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete pénteken az Országházban az első és második napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárs elnökölt.

Elsőnek Kiss Dezső elvtárs, a Csepeli MSZMP intéző bizottságának elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a tömegek véleményének semmibevevése a párttól idegen módszer. A vezetésben' ne legyen helyük azoknak a funkcionáriusoknak, akik tisztségüket a tömegek véleményénél előbbre helyezik, s bár módjuk lenne, nem néznek szembe saját hibájukkal.

Sarok Antal elvtárs, a duna- vecsei járási intéző bizottság elnöke a mezőgazdasággal és főleg a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban számos gyakorlati kérdést vetett fel.

Ezután Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke a mezőgazdaság elmaradásáról szólt, s vázolta a nehéz helyzetet, amelybe az ellenforradalom sodorta u szövetkezeteket. Hangsúlyozta, a pártnak is mindent el kell követnie, hogy a tsz-ek támogatásban részesüljenek.

Kukucska János elvtárs, a Borsod megyei intéző bizottság titkára számos módosítást javasolt a határozattervezethez, majd a pártegység követelményeiről, ezzel kapcsolatban az ideológiai munkáról, az éberségről, a káderek helyes kiválasztásáról, a párttagság állandó szükséges tájékoztatásáról beszélt.

Kiss Károly:

Lenini elveken alapuló pártos kádermunkát akarunk

Ezután Kiss Károly elvtársnak, a Központi Intéző Bizottság tagjának a felszólalása következett. Bevezetőben megállapította, hogy a párt politikájának helyessége, vagy hibái mindig tükröződnek a párt káderpolitikájában. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendő alatt pártunk ká- deiTnunkája alapjában véve eredményes volt,

a pártkáderek aktívan, oda- adóan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért.

E:\ért igazságtalan és helytelen az a sommás ítélet, amely a párt egésa korábbi káderpolitikáját hibásnak, sőt károsnak nyilvánítja.

Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpolitika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, kiöregedett kádereknek minősítette. Közismert, hogy később ugyanilyen megítélés alá kerültek a régi, illegális pártmunkások, a spanyol polgárháború sok hős magyar kommunistája s nem kevés becsületes szociáldemokrata elvtársat is Így állítottak félre.

A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káder*

Révai József elvtárs ötnegyedórás felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy a beszámolók és a beterjesztett határozati javaslat fő irányvonalával egyetért.

A fő tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczi áruló csoportja ellen kell irányítani. Természetesen megalkuvás nélkül és következetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is, Le kell győzni a Nagy Imre- íéle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békülékenységet is. Szükségesnek jelentette ki Révai elvtárs, hogy az eddiginél jobban megmutassuk, hogyan függött össze Nagy Imre 195Ö. októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban, 1953-ban, de még régebben is, 1945-ben, vagy az illegalitásban képviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Révai elvtárs kimutatta, hogy Rákosi elvtárs s Nagy Imre között 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvtelen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák kölcsönös amnesztiája alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elvtársak «rehabilitálását«. Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben ha két hétre is, de elvesztettük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajult, ez rágalmazás és mindenekelőtt lekicsinyl! azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszítéseit, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkákat végeztek az ország felvirágoztatása érdekében.

Af. értelmiségről szólva óvta a

pártot az általánosítástól. Nem lehel az egész magyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni a« értelmiség körében jelentkező olyan nézetek ellen, amelyek a munkásosztály helyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet.

A bűnösöket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a konszolidálás előrehaladásának megfele* lően — párosítani kell a megbé- kelés politikájával.

Az osztályharc egyes kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehetséges megbékélés. I A kultúrpolitikai kérdésekről. szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és állami munkánk egyik leggyengébb pontja» Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk.

A délutáni ülésen Rónai Sándor elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész Géza elvtárs, honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor elvtárs, a Núgrád megyei intéző bizottság elnöke, Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója, a Központi Bizottság tagja, Rappai Gyula elvtárs, Tolna megye intéző bizottságának elnöke. Nyers Rezső elvtárs, a niandátuinvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizottság jelentését, amelyet a pártértekezlet elfogadott.

Szünet után Prieszol József elvtárs elnököltj. A vitában felszólaltak Bakó Kálmán elvtárs, a kisújszállási termelőszövetkezet titkára, Aczél György elvtárs, művelődésügyi miniszterhelyettes, a Központi Bizottság tagja és Biszku Béla elvtárs, belügyminiszter, a Központi Intéző Bizottság tagja.