Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-23 / 145. szám
AMIRŐL BÁCSALMÁSON BESZÉLNEK Amikor Bácsalmáson a Sóstó felől érdeklődünk, mosoly suhan végig a bácsalmási arcokon. Ebben a mosolyban öröm és bánkódás Is vegyül. Örülnek, hogy éppen Bácsalmás közelében van egy nagykiterjedésű tó, amelynek vize és iszapja gyógyító hatású. Már 1909-ben a »Bácsalmási Járás« című lap a következőket írja: »Nem kell külön hangoztatni azt, hogy Bácsalmás község természeti fekvésénél fogva azon szerencsés helyzetben van, hogy közelében gyógytartalmú forrásból származó sóstava van. Élvezik is ezen tó hatását az egészséges és beteg emberek egyaránt, sőt sokaktól hallottuk, hogy köszvényes és csűzos bántalmaiktól szabadultak meg a Sóstó többszöri használata után.« Valóban így tartja számon a bácsalmási lakosság a Sóstót. Sok élő ember bizonyítja, hogy betegségének gyógyulásához a Sóstó vize vagy iszapja segítette hozzá. Pl. Somoskövi János, Bácsalmás, Kossuth u. 62. szám alatti lakos 1950-ben kórházban feküdt ízületi bán- tahnakkal, szinte mozdulni sem tudott. A kórházból haza- küldték s javasolták, hogy kísérelje meg a Sóstó iszapjából fürdőt készíttetni. Hoztak is haza az iszapból és 10-—12 forró fürdő után azt észlelték, hogy a megmerevedett lábak mozogni kezdenek. Somoskövi Jánost a Sóstó iszapja segítette hozzá, hogy ismét dolgozhat. Ma is számtalan idős ember gyógyítja csűzos bántal- mait a Sóstó iszapjával, pedig a gyógytartalmú források már eltömődtek, mert hosszú idő óta nem tisztították a tavat. Beszélik, hogy milyen mozgalmas élet jellemezte a Sóstót azelőtt, külön autóbuszjárat, büfé, zenekar, stb. A mosoly bánkődást is takar, Mindenütt arról folyik a szó, hogy a Sóstó pusztul, a források eltömődtek, nincs aki törődne ezzel az értékes fürdőhellyel. A tó környéke kietlen, a fákat kiszedték, nincs egy tenyérnyi árnyas rész. Helyes-e, hogy ezt a természeti adottságot pusztulni hagyjuk? Ügy érezzük, hogy aránylag nem sok befektetéssel megtisztíthatnák a lavat, megnyílnának a gyógyhatású források, s ezzel sok-sok örömet szerezhetnénk embertársainknak. Arról nem is kívánunk szólni, hogy a befektetett összeg sokszorosan megtérülne, Talán elég ez a néhány gondolat, hogy az illetékes szervek''fontolóra vegyék a Sóstó rendbehozatalát. Sok-sok emberrel beszélgettünk a Sóstóról, s a község lakosságának legnagyobb része hőn óhajtja, hogy ismét fürödhessen benne. Befejezésül ismét az 1909-es »Bácsalmási Járás« című lap cikkéből idézünk; »Mozogjanak mindazok, akik ez ügyben valamit is tehetnek, s ne csak olvassák e sorokat, hanem ilyen értelemben tegyenek is és kövessenek el mindent, mert ezzel magunknak és embertársainknak teszünk jót és hasznosat. A Sóstót később nemcsak fürdésre, hanem kellemes kirándulóhelynek is lehetne használni és azzá fejleszteni, ami bizony Bácsalmás község közösségére jótékony volna,« Helytörténeti Munkaközösség Bácsalmás. — Szabadszálláson a Kecskeméti Boríorgalmi Vállalat pincéében 9000 hektoliter ürtartalmú lordó várja a szüretet. Az igen szépen rendben tartott pincében már mindent elkészítettek ah- íoz, hogy megkezdhessék a bor felvásárlását; * Repülőgép szállította a magyar föld legfrissebb termékeit küllőidre. A napokban Finnországja cseresznyét, Oslóba pedig epret vittek a repülőgépek. TarkÄ vasárnapi BarkA Cserélje?. lisztjét kenyérre! A Kiskunfélegyházi Sütőipari Vállalat Molnár Béla utca 1. sz., Bercsényi utca 34. sz. sütőüzeme, Kiskunmajsa, Árpád utca 2. sz. telepén lehet lisztért kenyeret cserélni, valamint Kiskunfélegyházán és a járás területén levő népbolt és a földművesszövetkezetek által kijelölt üzletekben. Időt takarít meg, megkíméli magát, 880 ha lisztjét KENI ÉRRE cseréli! Belgiumban nagy sikerrel játsszák az első szovjet széles- vásznas filmet, az »Ilja Muro- mec»-et. A film főszerepét, amint ismeretes, Borisz Andrejev játsz- sza. • OK ÉS OKOZAT Schopenhauer részt vett egyszer egy orvosi banketten, ahol pompás ételeket és italokat szolgáltak fel. Bosszúságára nem hagyták nyugodtan enni. Szüntelenül kérdésekkel ostromolták. Erre a filozófus, hogy végre nyugta legyen, hangosan odaszólt az orvosszövetség elnökének: — Tudna egy esetet mondani, amikor az ok ’ az okozat után jön? Általános találgatás indult. Hosszabb vitatkozás után kijelentették, hogy ilyen eset nem . létezhet. Mire Schopenhauer |mosolyogva így szólt: — Dehogynem. Amikor az orvos a páciens koporsója mögött megy. f * I Kié lesz a 127 000 forintos lottó-nyeremény? Nagy János kiskunfélegyházi gépkocsivezető négytalálatos lottó-szelvényével 127 000 forintot nyert. Meglepődve hallotta, hogy |Ferenczy Gyula kiskőrösi lakos ^letiltási kérelmet adott be a •Dttó-igazgatósághoz, állítva, hogy |a nyeremény az övé, a négytalá- * latos szelvény az ő birtokában volt, csak azt elvesztétte. Érdekesség, hogy a 164 282-es nyerőszelvény két testvére: a Í *83-as és 84-es sorszám is Nagy János birtokában van. Mindhármat a félegyházi lottó-irodán vásárolta. ‘ » Most vajon kié lesz a nyere- jmény? Egy város, ahol nem születnek leánygyermekek Stockholmi jelentés szerint a svéd tudósokat erősen foglalkoztatja egy különös jelenség: megállapították ugyanis, hogy egy Mansbo nevű kis svéd városkában tíz esztendő óta nem születnek leánygyermekek. Az eddigi kutatások még nem tudták megállapítani e furcsa jelenség okát. * Üj alapokon indított munkaversenyt két Nógrád megyei termelőszövetkezet. Az eddigiektől eltérően most jutalmazási alapot létesítenek. A győztest egy-egy előhasi üsző Illeti. A Hunnia Filmstúdióban most folynak a »Haláltánc« című film próbafelvételei. Az egyik főszerepre Moór Mariannet szerződtették. A VIII, általános iskolába járó leányka sok száz pályázóval együtt jelentkezett a filmstúdióban és minden tekintetben megfelelt a követelményeknek, ezért esett reá a választás. Gvrard Fhilippe frizura A képen látható új frizurát Ádámsok Péter tervezte — Súlyos szerencsétlenséget okozott Baján egy rosszul előző gépkocsi. Felszaladt a járdaszélre és elgázolta Balatoni Istvánná 25 éves fiatalasszonyt. A fiatalasszonyt az SZTK rendelő- intézetben kapott elsősegély után kórházba kellett szállítani. Állapota igen súlyos. A Bajai Építők sportegyesülete tárgyalásokat folytat egy bolgár klubcsapattal. A jelek szerint rövidesen nemzetközi labdarúgó mérkőzés színhelye lesz a dunaparti város. * Egyenruhás sertések Az amerikai atomrobbantási kísérleteken, a szakembereken kívül részt vesz 70, katonai egyenruhába öltöztetett, rózsásbőrű süldőmalac is. A derék háziállatokon akarják ugyanis kipróbálni, mennyi oltalmat nyújtanak az atomsugárzás ellen a katonai egyenruhák. * Rezesbanda és termelékenység A bonni kormányhivatalok ablakai alatt egy idő óta rezesbanda játszik andalító keringő- két, pattogó indulókat. A nappali szerenádnak az a célja, hogy ezzel növeljék a minisztériumi tisztviselők munkakedvét, * JÓ ÖTLET — Nem szégyelled magad, Miklóska! Már megint nem mosakodtál! Büntetésből hazakül- delek — pírongatja meg egyik nap a tanító néni a harmadik osztály díszpéldányát. ... Másnap az egész osztálv maszatosan jön iskolába. * APA A NÉZŐTÉREN a Zenei Általános Iskola hangversenyén A kislány fehér keze megye-* meg, ahogy a hegedűvel a dobogóra lép. Az Apa a hátsó padban ül, a dereka hirtelen előre hajlik. Minden arcizma megfeszül. Szeme rátapad a vonóra ... A fehér kéz határozott mozgásba lendül; az Apának különös érzése támad: fel kellene ugorni, segíteni a gyenge kezet, vagy kiáltani, vagy súgni valamit, hogy bátran! A melódia egyre beszédesebb, a fehér kéz még fényesebb, fehérsége már beragyogja a termet, a színes üvegek csodálatos csilinge- léssel verik vissza a hangokat. Az Apa arcán mosoly táncol át; óvatosan körülnéz: lei látja őt, hogy boldog? Senki nem veszi észre. Mindenki tapsok Valahol a lelke mélyén egy könnycsepp gurul le. Az Apa boldog. Varga Mihály SÍK JOHN HUNT: Egész éjjel sűrűn esett a hó, s emiatt a reggel nyolc órára rendszeresített drótnélküli távbeszélgetés Idején felhívtam Ed Hillaryt a 3. táborban. Most már a Jégesésen felállított mindegyik táborban volt drótnélküli távbeszélőkészülék; ezek egymással és az Alaptábor ellenőrző állomásával is kapcsolatot tartottak fenn. »Halló, Ed, a 3. táborban!« — Itt John beszél az Alaptáborból. .— Tenzing, Charles Evans és én ma felmegyünk, hogy együtt szemrevételezzük a Teknőt. — Tekintettel a tegnapi erős havazásra, hálával fogadnánk, ha te és Mike lejönnétek a 2. táborig és helyreállítanátok a nyomdokot. — Befejeztem.« Hillary nyugtázta üzenetemet, s aztán érdekes összefoglalást adott a Jégesés tetején előző nap végzett munkájáról: »Halló, John! — itt Ed beszél a 3. táborból. — Mike-nek meg nekem meglehetősen kemény napunk volt tegnap — szerteszét csavarogtunk, hogy más, újabb nyomdokot keressünk a 3. táborba és a Teknő felé Is — a jégszirtek sora, jobbra a Nupce felé, teljesen reménytelen ügy, és sokkal veszélyesebb, mint az egyenes útvonal — kénytelenek leszünk hát ehhez ragaszkodni, — Mike- kel jókora munkát végeztünk a diótörőn — rohadt, veszélyes egy hely — az alsó falakon kampókat vertünk a jégbe, hogy kapaszkodókötelet rög- ritsünk hozzájuk. —- Kötélhágcsót is elhelyeztünk a jégfalon, hogy a teherszállító serpák elkerülhessék a jégrepedést. — Várunk, John! A viszontlátásra! Befejeztem.« A 2. táborig vivő nyomdok követése rendkívül fárasztó és küzdelmes volt. Számomra még nehezebbé tette az utat, hogy hirtelen hasmenésrohamok kínoztak és nagyon elgyengültem. Egész idő alatt havazott, miközben fölfelé törtettünk, és ez így tartott egész nap. Igen fáradtan értük el a tábort és elhatároztuk, hogy másnapig pihenünk, mert nem volt erőnk kihasználni az előnyt, amit a részünkre annyi fáradsággal helyreállított nyomdok jelentet volna. Ezen az éjszakán a 2. tábor zsúfolásig megtelt, mert kívülünk ott tanyázott a magassági ingajárat csoportja, sőt még egy alacsonyabb szinten működő szállítócsapat is, amely szokásos menetszakaszának végén éjszakázott, útközben a 3. tábor felé. 51 Ed erőfeszítésének ellenére, aki április 24-én a mély hóban végig letaposta a nyomdokot, másnap újabb nehéz küzdelem várt csapatunkra, amint a 3. tábor felé törtettünk. Még nehezebb dolga volt a magassági ingajáratnak, mert a 2. tábortól a 3-ig az egész úton magukkal kellett vinniök a létra két részdarabját, amelyet Charles Wylie hagyott ott 23-án. Mivel nem volt náluk a szükséges kulcs, nem tudták szétszedni a részeket, és a Jégesésen keresztül mindvégig 3,60 méter hosszú létrát kellett cipelniök. Elképzelhető, micsoda lidércnyomáshoz fogható gyötrelmet jelentett ez a jégtuskók útvesztőjében, a nagy hasadék fölött és a nyomdok más nehéz pontjain keresztül. Igazán Wilfrid kimeríthetetlen türelmi tartalékára volt szükség, hogy végigjárja ezt az útszakaszt. Nagyszerű érzés volt az első éjszakát ott tölteni a Nyugati Teknő küszöbén. Az első készletszállítmány már a sátrak mellett állt felhalmozva; az első, alacsonyabb szinti ingajárat hozta fel. A magassági ingajárat osztaga készen állt a helyszínen, hogy másnap nyomon kövesse felderítő csapatunkat az Előnyomulás bázisához, ha ugyan ki tudjuk erőszakolni'a behatolást a Teknő területére. Mindenáron véget akartam vetni a további bizonytalanságnak ebben a pontban, és már aznap délután négy órakor fölfelé indultam Ed és Charles Evans társaságában, mögöttünk Tenzinggel és Wilfriddel, hogy már megelőzőleg szemügyre vegyük, m; vár reánk. Három létrarészleget vittünk magunkkal, arra számítva, hogy áthidalhatjuk velük a nagy hasadékot. A közel öt méter széles szakadéknál összeraktuk a létrát, azután Tenzing és Wilfrid segítségével óvatosan átvetettük a nyíláson, s egyenként átkúsztunk rajta. Még igen sok ismeretlen akadályt kellett leküzdenünk, hogy bejuthassunk a Teknőbe, nem Is beszélve a hegyről, de ez a pillanat, amikor mindnyájan ott álltunk együtt a szakadék túlsó oldalán, valahogyan egész rendkívüli benyomást tett reám. A Teknőbe való behatolásunkat jelképezte. Féltünk attól, hogy bonyolult kötélszerkezeteket kell alkalmaznunk, amilyenekhez a svájciak voltak kénytelenek folyamodni, s e félelem most egyszeriben szertefoszlott; Bizonyosra vettük, hogy áttörünk a fő akadályon. Ebben az emelkedett hangulatban folytattuk az utat egészen estéiig; Nehéz nyomdokkeresést kellett végeznünk, mert a Nyugati Teknő legalsó szakaszát számtalan széles hasadék szelte keresztül-kasul; az útvonal egyik rövid, de elkerülhetetlen részét pedig »bombázással« fenyegették a glecs- cser északi peremének ingatag jégszirtjeiről lehasadó tüskök. Az egyik érdekes átjárót társaim »Hunt sikátorának« nevezték el; itt nagyon meredeken kellett lebocsátkozni egy hasadékba, lenn a mélység fölött egy holtidőn átkelni, azután a túlsó oldalon egy keskeny párkányon felkapaszkodni. 52 (Folytatjuk)