Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

Nyilatkoznak a küldöttek: A szakszervezeti munka további javulását is várom az Országos Pártértekezlettől Az ellenforradalmi események után a párt és a kormány poli­tikai irányvonala egyre világo­sabban kezd kibontakozni, ör­vendetes, hogy a gyakorlat is jót mutat. Azt mutatja, hogy őszin­tén akarják a pártban és a kor­mányban dolgozó elvtársak a dolgozók helyzetének megjavítá­sát. Tapasztalatunk szerint ezt a dolgozók is egyre inkább felis­merik és ezért egyre többen támogatják a párt és a kormány politiká­ját. Ez vonatkozik a szak- szervezetekbe tömörült mun­kásokra is. Megítélésem szerint a közel­jövőben összeülő Országos Párt­értekezlet mind politikai, mind gazdasági téren jelentős sikere­ket vehet számba. A pártunk régi gyakorlatából tudom, hogy a pártértekezlet mindig fontos esemény és újabb lendületet ad a munkának. A mostani pártértekezlettől még fokozott mértékben remé­lem ugyanezeket. Még minden nehézségünket nem küzdöttük le. Sok a tennivalónk; elsősor­ban gazdasági téren, de az ideo­lógiai kérdések tisztázása és a párt vezető szerepének további növelése terén is. Mi, a szak- szervezetben dolgozó kommunis­ták úgy érezzük, hogy a tömegszervezeteknek na­gyobb szerepet kell betölteni a társadalmi és politikai életben pártpolitikánk meg­valósítása érdekében. Az elmúlt években 1950-től kez­dődően a szakszervezetek, az if­júsági és a nőszervezetek tevé­kenysége a szükségesnél kisebb térre szorult. Az üzemi munká­sok és egyéb dolgozók sok eset­ben nem érezték magukénak ezeket a szervezeteket. A jelen időszakban a párt helyes politi­kai irányvonala mellett nekünk szakszervezeteknek, de a többi tömegszervezetnek is lehetősége van arra, hogy a párt irányítá­sával összekötő kapocs legyen a párt és a tömegek között és ez­zel elősegítse a szocializmus építését. Most a pártértekezlet közeled­tével mi, a szakszervezetben dolgozó kommunisták is, szá- motvetünk az elmúlt hónapok­ban végzett munkánkkal s szer­vezeteink további erősítésével készülünk a pártértekezletre. A most folyó szakszervezeti taggyűléseken állást fogla­lunk a szilárd munkafegye­lem, a teljesítménybérezés bevezetése, a gazdaságosabb termelés és a munka minő­ségének megjavítása érde­kében. Arra törekszünk, hogy már eb­ben a negyedévben mindenhol elérjük az egy jőre eső terme­IEATKOZZ BE a MEGYEI KÖNYVTARBA! Megtalálhatók a világiroda­lom klasszikusai, olcsó- és ifjúsági regények, útleírá­sok, szakkönyvek. Szeretettel vár 665 a Megyei Könyvtár. Üzemi bizottságok! Gyárvezetőségek ! Az ipari tanulók nyári jutalomtáborozásához sátrak bérelhetők a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál, Budapest, IX. ken Közraktár utca 32, lésben az 1956-os év legmaga­sabb szintjét. Szakszervezeteink ellenőrzik a munkások egészségvédel­mében előírt intézkedések betartását és a tényleges ter­melésért járó munkabérek kifizetését. Ellene vagyunk az olyan bérek kifizetésé­nek, ami mögött nincs meg­felelő mennyiségű termelési érték. Végül azt kívánom megemlí­teni, hogy a pártértekezlet után a pártmunka minden irányú fel­lendülését, a szakszervezet párt­irányításának erősítését és azon keresztül munkánk további ja­vulását várom. Szabó Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke MELYIK a legjobb tsz, a legjobb brigád, a legjobb munkacsapat? 50 000 forint jutalom a jól dolgosa termelőssövetkeseteknel A verseny a termelőszövetke­zetek jobb gazdálkodását segíti elő. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya 50 000 forint cél­jutalmat kapott a kiváló terme­lőszövetkezetek jutalmazására, amelyek a termelési verseny­ben legjobb eredményt érnek el. A versenyben való részvétel fontos feltétele az alapszabály­szerű működés, a kötelezettsé­gek rendezése, a közös állatte­nyésztés, a jövedelmező belter­jes gazdálkodás, az agrotechni­kai teendők elvégzése, stb. A jutalmazási időszak első szakasza augusztus 20-án, az al­kotmány ünnepén zárul. Ekkor a megye hat legjobb termelőszövetkezete részesül pénzjuttatásban. A megyei első szövetkezet 4000, a második 3000, a harmadik 2500 forintot kap. A sorrendben további ter­melőszövetkezet :2000 és két szö­vetkezet 1500 forintos jutalom­ban részesül. A jutalmazás második szaka­szában, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlék­ünnepéig, november 7-ig tart, kilenc termelőszövetkezetet ju­talmaznak. Ezenkívül pénzjutalmat kap a legjobb növénytermelési, ker­tészeti, szőlőtermelő brigád, va­lamint a legjobb növényterme­lési munkacsapat. Jutalmazzák a legjobb tehenészt és kocagon­dozót is. A legjobb szövetkezeti könyvelő, tsz-raktáros szintén kap pénzjuttatást. A mezőgazdasági osztályok termelőszövetkezettel foglalko­zó dolgozóinak jutalmazására külön 5000 forintot fordítanak. A keceli tőzegbányászok 277 000 forintos tervtúlteljesítése Sokan vagyunk, akik azt vall­juk: az embereket nemcsak sza­vaik és elsősorban nem a sza­vaik, hanem a tetteik alapján kell elbírálni. így vannak ezzel a keceli tőzegbányászok is. Nem szeretik azt, aki sokat beszél a munkáról, de ha szerét ejtheti, elkerüli. Köztük is van ilyen, de a többség férfiasán, derekasan helytáll, — a munkásbecsület­nek megfelelően. Nem akadályozza őket az erős nyári nap, a szél és sokszor az eső sem. űk, ha valamit ígér­nek, azt tűzön-vízen keresztül is, de teljesítik. Elég megemlí­teni, hogy az első negyedévben 277 000 forint értékű tőzeggel termeltek többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Áp­rilisban 166 000, májusban pedig .— a gyakori esőzések ellenére — 74 000 forint értékben adtak több tőzeget, mint amennyit a terv előírt. Hát ilyen emberek a keceli tőzegbányászok. Naponta 3000 fíúing, — többszáz gyermek- és Seánykaruha A Bajai Ruhaüzem két üzem­részében többszáz asszony, le­ány szorgoskodik fiúingek, női- és leánykaruhák elkészítésén. Legtöbbjük olyan odaadással, és szívvel végzi ezt a munkát, mint­ha önmagának vagy gyermeké­nek készítené. Az itt gyártott fiúingek, női- és leánykaruhák ízlésesek, az ország minden ré­szébe szállítják s vásárolják. A fiúingből naponta 3000, a női- és leánykaruhákból pedig többszáz darab késiül. Említés­re méltó továbbá az is, hogy egy negyedévben már 10—15 modell délmagyarorszagi cipö­NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT KECSKEMÉTI LERAKATA értesíti vásárlóit, hogy július 1—3-ig leltároz. Áruszükségleteiket fenti irtnnont.le szerezzék be. 4494 után gyártják a konfekcionált ruhaneműeket. Egy-egy fazonból 500-at, de van olyan is, amelyik­ből ezret vagy kétezret adnak át a kereskedelemnek. Nincs baj az exportkád- termelésnél A Kecskeméti Gépgyár gyárt­mányai közül a fürdőkád az a cikk, amely a világ minden ré­szét bejárja és elismerést szerez a magyar iparnak, a gyár dol­gozóinak. Régebben csak nagy nehézségekkel sikerült az ex­portra kerülő fürdőkádakat le­gyártani. Ma más a helyzet. Elég betekinteni a termelést kísérő kimutatásba s láthatjuk, hogy június 17-ig 300 fürdőkáddal több készült az előírtnál. A maguk lábán járnak,.. Ha valamelyik üzemünk, gyá­runk nem tud megélni saját ter­meléséből, akkor azt szoktuk mondani, nem jár a saját lá­bán, mások műnkájából élőskö- dik. Üzeméről ezt egy vállalat- vezető, de jóérzésű, becsületes munkás sem szereti hallani. A Bajai Gyapjúszövetgyár vezetőit, dolgozóit is bántotta, amikor látták, hogy a számítá­sok szerint az első negyedévben más üzemek jó munkájából kell megélni. Elhatározták, hogy for­dítanak a dolgon. Tervük sike­rült és a veszteség helyett 500 ezer forint nyereséget értek el az év első három hónapjában. Ennek nyomén született meg az újabb elhatározás: — Ezt az eredményt, ha lehet, a második negyedévben níiég növeljük. — Ennek a célkitűzésnek egyik szü­lője a nyereségvisszatérítés óha­ja volt. Két hónap telt el s a tervezett 1 százalékos veszteség helyett az előzetes számítások azt mutat­ják, hogy 2—3 százalékos nyere­ség várható. Hátra van még június. Ebben a hónapban is úgy dolgoztak, hogy a nyereség növekedjék. Ez a példa is bizonyítja, hogyha na­gyon akar valaki a saját lábán járni, az tud Is. Fizesse elő a Petőfi Népét KANÁSZ-BÁR N em a legvígasztalóbb kép szokott megrajzolódni előttem, s egy anekdota jut majd­nem mindig az eszembe, ha ezt hallom: bár. (Mulatóhelyiséget értve alatta.) A kép: — zavaros múltú-életű emberek, ki tudja honnan és hogyan szerzett pén­zen drága italokat fogyaszta­nak, buján és bután szól egy zongora, pattog-sustorog a dob, uniformizált torokhangon osto­ba szövegű és sanzonnak neve­zett, de általában sem ennek, sem másfajta dalnak nem szá­mítható valamit — se nem éne­kel, se nem komyikál, és a jó­ég tudná megmondani, milyen szóval meghatározhatóan — ad közre a dizőz; szóval (de remé­lem, nem tartanak konzervatív­nak), számomra ez a bár. A vele kapcsolatos anekdotát pedig még a múltból ismerem, imi­gyen: Horthy kormányzó úr őfő- méltósága, amikor még kisebb rangban szenvedett — (vagy szárnysegéde volt Ferenc Jóska cs. és kir. őfelségének, vagy ak­kor már konstantinápolyi kon­zulként éldegélt, de ez nem fon­tos), várván gyermeke világra- jöttét, így esedezett az egek urához: »-Bár csak fiú lenne!« S bár fiú lett az István, az volt még kormányzóhelyettes korá­ban is. (Mint pilóta is ebben a minőségében, részegen semmisült meg a repülőgépével.) M ondom, nem jó véleménnyel vagyok a bárról, bárok­ról (a bárókról nem is beszélve), ezért megrökönyödve néztem nemrégiben a kiskunhalasi Ser- nevál egyik vezetőjére, amikor esti szórakozásra meginvitált a vállalat bárjába. — Kanászbár — tette hozzá mosolyogva, de a jelzőt már nem furcsállottam, minthogy egésznapos ottani csellengésem közben megszoktam, hogy büsz­kék, ha «kanász«-nak nevezik őket, nevezhetik magukat is, a szó legnemesebb értelmében ért­ve természetesen ezt az epite- tont. — Kanászlány — mondják például a sertéstenyésztőre, ha az történetesen a szebbik nem­hez tartozik. És a leánynak dauerolva a haja a babos kendő alatt, jól illő bizsu ing-bong a fülcimpáján, s manikűrözve uj­jam a körmök, miközben a né­hánynapos malacokat gondozza. Mindez nagyon jó, mert a fog­lalkozások közötti különbség el­tűnésének egyik jele; ha a >>ka- nászlány« leveti munkaruháját, gumicsizmáját, megfürdik, át­öltözik a legutolsó divat szerint szabott ruhájába, senki nem mondaná még róla, hogy ki fia-leánya, elmehetne akár az Operába is, ha az éppen volna Kiskunhalason. Dehát nincs, viszont van — bár. Amikor égimeszelő termete­met hétrét görnyesztve átjuttat­tam a kultúrterem színpada alá vezető labirintuson, egyik ámu­latból a másikba estem. Mert a színpad alatt olyan tiszta, ele­gáns, modern, kellemes helyi­ségbe csöppentem, amilyent a fővárosban is hiába kerestem eddig. A sarokban emelvény, rajta zongora, dob, mellettük mikrofon, a falon tükrök, a te­remben apró asztalkák, székek, a túlsó sarokban magas bárszá- kekkel övezett bárpult, presszó­géppel, italokkal, s finom, nyug­tató világítás az egész teremben; M ondják, esztendeje csinál­ták ezt a szórakozóhelyi­séget, egyrészt vállalati hozzá­járulásból, másrészt társadalmi munkával; Szécsiné elvtársnő, szakszevezeti elnök szerint nincs az országnak olyan tája, ahon­nan valamit össze ne hordtak volna a semeváli kultúráiét »fellegvárának« ebbe a föld­alatti kazamatájába. És esténként ide jönnek a vál­lalat alkalmazottai, de nemcsak ők. hanem a város egyéb dol­gozói is. — és én ritkán érez­tem magam olyan jól, mint azon a hétköznapi estén közöttük, a bárban. Dizőz? Van az is. A kultúr­otthon igazgatója (férfi) odaállt a mikrofon elé, s énekelt —, de milyen jól! —, a zongorán pe­dig egy zenetanár játszott; mi meg táncoltunk, tangóztunk, s megint más — tájékoztattak: szintén tanár — ült a zongorá­hoz, egy-két óra leforgása alatt négy zongorista váltotta egy­mást, — csupán mükedvelésből; S amikor a kedv már a tető­pontra hágott, a társaság hol az egyik, hol a másik női tagja állt a pódiumra énekelni, később, kissé már szalonspiccesen pedig két férfi ölelte meg a mikro­font, s dalolászott belé. K edves-bájos volt az egész, valami új, ötletes, ere­deti, itt lenn, a Kiskunság mé­lyében. Az ember önkéntelenül is összevetést csinál a nagyobb városok, vagy éppen Budapest és Halas ilyen jellegű szórako­zási lehetősége között, s — ha rám bíznák: pálmát én bizony a »Kanász-bár«-nak adnám. Dicséret érte mindazoknak, akik létrehozták; Tarján István 4*4*0® Mikéi)

Next

/
Thumbnails
Contents