Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-22 / 144. szám

MAO CE-TUNG:

„A NÉPEK BELÜLI ELLENIMOKDÁSÜK HELYES MEGOLDflSBRÚL“

Mondanivalónk fő tárgya a népen belüli ellentmondások helyes megoldása. Bár utalni fogunk a köztünk és ellenségeI. Az eilenimondások

Országunk sohasem volt olyan egységes, mint ma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmunkban már nincsenek ellentmondások — mondotta többek között Mao Ce-tung. — A társadalmi ellentmondások két típusával állunk szemben: ellentmondások köztünk és az ellenség között, és ellentmondások a népen belül. Az ellentmondásoknak e két típusa jellegét tekintve különbözik egymástól.

Ha helyesen akarjuk felfogni az ellentmondásoknak e kél különböző típusát, mindenekelőtt azt kell megvilágítani, mit értünk a »népen« és mit értünk az »ellenség«-en. A »nép« szónak különböző értelme van a különböző államokban és minden egyes államban is a különböző történelmi időszakokban. Nézzük például a mi országunkat.

Jelenleg, a szocializmus építésének időszakában valameny- nyi osztály, réteg és társadalmi csoport, amely helyesli, támogatja és munkájával segíti- a szocialista építés ügyét, a nép kategóriájába, míg azok a társadalmi erők és csoportok, amelyek ellenállást tanúsítanak a szocialista forradalommal szemben, ellenségesek a szocialista építéssel szemben és igyekszenek tönkretenni a szocialista építést, a nép ellenségeinek kategóriájába tartoznak.

A köztünk és ellenségeink között levő ellentmondások kibékíthetetlcnek. A nép soraiban megnyilvánuló, a dolgozó népen belüli ellentmondások nem kibékíthetetlenek.

A kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok közti ellentmondások azonban, kibékíthetetlen jellegük mellett, nem antagonisztikus vonásokkal is bírnak.

A Kínában ma fennálló viszonyok között a következők tartoznak a népen belüli ellentmondások közé: Ellentmondások a munkásosztályon belül, ellentmondások a parasztságon belül, ellentmondások az értelmiségen belül, ellentmondások a munkásosztály és a parasztság között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és parasztság, másrészt az értelmiség között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a dolgozók más rétegei, másrészt a nemzeti burzsoázia között; — ellentmondások a nemzeti bur- zsáozián belül és így tovább.

Népi kormányunk olyan kormány, amely valóban képviseli a nép érdekeit és szolgálja a népet, mégis vannak bizonyos ellentmondások a kormány és a néptömegek között. így vannak ellentmondások egyfelől az állam érdekei, a kollektív érdekek, másfelől az egyéni érdekek között; a demokrácia és a centralizmus között; a vezető pozíciókat betöltők és a vezetettek között; és vannak ellentmondások bizonyos állami funkcionáriusok bürokratikus stílusa és a tömegek között. Mindezek a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartoznak. Általánosságban szólva a népen belüli ellentmondások mögött a nép érdekeinek alapvető azonossága rejlik.

A nemzeti burzsoázia különbözik az imperialistáktól, a íöl- desuraktól és a bürokrata burzsoáziától. A kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti ellentmondás, amely a nemzeti bur- szoázia és a munkásosztály között fennáll, antagonisztikus ellentmondás. De a Kínában lévő konkrét viszonyok közepette ezt az antagonisztikus ellentmondást, ha helyesen kezelik, nem antagonisztikussá lehet átváltoztatni és békés módon lehet megoldani.

ink között lévő ellentmondásokra is, mégis elsősorban a népen belüli ellentmondásokról lesz szó.

két különböző típusa

Minthogy a köztünk és ellenségeink között levő ellentmondások más természetűek, mint a népen belüli ellentmondások, megoldásuk módja is más — hangsúlyozta a továbbiak során.

— Röviden szólva:

az előbbi esetben köztük és ellenségeink között kell választóvonalat húzni, míg az utóbbi esetben az igaz és a nem igaz között.

Ezután a népi demokratikus diktatúra államáról szólva elemezte a diktatúra funkcióit. Első funkciója — mondotta — az, hogy elnyomja az országban a reakciós osztályokat és elemeket, s azokat a kizsákmányoló- kat, akik szembefordulnak a szocialista forradalommal, elnyomja mindazokat, akik megkísérlik szocialista építőmunkánk aláaknázását; vagyis megoldja az ellentmondásokat köztünk és az ellenség között az országon belül.

Második funkciója országunk megvédése a felforgató tevékenységtől és a külső ellenség esetleges agressziójától.

E diktatúrát — hangoztatta — természetesen a munkásosztálynak és a munkásosztály vezette népnek kell gyakorolnia.

A diktatúra azonban nem a néppel szemben érvényesül.

A nép nem is gyakorolhat diktatúrát önmaga fölött; s a nép egyik rétegének sem szabad elnyomnia másik rétegét.

A mi szocialista demokráciánk

— demokrácia a legszélesebb értelemben, olyan demokrácia, amilyen nem lehet egyetlen kapitalista országban sem.

Diktatúránk a nép demokratikus diktatúrája, amelyet a munkásosztály vezet, s amely a munkás-paraszt szövetségen alapszik.

A továbbiak során a demokráciáról és a szabadságról beszélt, hangsúlyozva, hogy mind a demokrácia, mind pedig a szabadság relatív, nem pedig abszolút; mindkettő a történelem során jött létre, s fejlődik ki. Országunk népén belül — mondotta — a demokrácia előfeltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmet. Ez két, egymással ellenkező oldala egyetlen egységnek: egyidejűleg ellentmondóak és egységesek és

nem szabad egyoldalúan hangsúlyoznunk az egyiket a másik rovására.

A nép soraiban nem lehetünk meg szabadság nélkül, mint ahogyan nem lehetünk meg fegyelem nélkül sem; nem boldogulhatunk demokrácia nélkül, mint ahogyan nem boldogulhatunk centralizmus nélkül sem.

A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti.

Ebben a rendszerben a nép a demokráciát és a szabadságot nagymértékben élvezi, ugyanakkor azonban meg kell maradnia a szocialista fegyelem keretei között.

Emellett vagyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmiesetre sem értjük ezalatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, valamint a nép körében az igaz és a nem igaz közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására.

Köztudomású, hogy a törvény és a rend fenntartása lehetetlen volna adminisztratív rendelkezések nélkül.

Az adminisztratív rendelkezések és a meggyőzés, valamint a nevelés módszere kiegészítik egymást a népen belüli ellentmondások megoldásában.

A népen belüli ellentmondások megoldásának ezt a demokratikus módját 1942-ben a következőképpen fogalmaztuk meg: »egység-bírálat-egység« — emlékeztetett Mao Ce-tung.

A múltban a »baloldali« elhajlásban szenvedő dogmatikusok a párton belüli harcban azt a módszert alkalmazták, amelyet »a kemény harc és a kegyetlen csapás« módszerének neveztek — mondotta többek között. Az hibás módszer volt.

Amikor bíráltuk a »baloldali- elhajló dogmatizmust, nem alkalmaztuk ezt a régi módszert, hanem újat alkalmaztunk helyette, amelynek lényege az volt, hogy az egységre való törekvésből indultunk ki és a bírálat, vagy a harc útján pontos határt vontunk az igaz és a nem igaz között és új alapon nagyobb egységet értünk el.

Ezután az »egység-bírálat- egység« formája pártonkívüli alkalmazásának példáit említette.

Rendes feltételek között a népen belüli ellentmondások nem Kibékíthetetlenek. De ha helytelenül kezeljük őket, vagy ha elveszítjük éberségünket és közönyt, nemtörődömséget tanúsítunk, akkor kibékíthetetlenség keletkezhet — hangoztatta a továbbiak során.

Szocialista államokban az efféle helyzet rendszerint csak részleges és ideiglenes jelenség.

Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista államokban megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és az egész nép érdekei lényegükben'azonosak.

Azok az elég nagyarányú antagonisztikus jelenségek, amelyek a magyarországi események idején fordultak elő, azzal magyarázhatók, hogy ott belső és külső ellenforradalmi tényezők játszottak szerepet. Ez különleges és ideiglenes jelenség. A reakciósok a szocialista országokon belül az imperialistákkal való összeesküvéssel, a népen belüli ellentmondások kihasználásával provokációkat rendeznek és viszályt szítanak, nyugtalanítják és uszítják a népet, hogy aljas szándékaikat megvalósítsák. Az a tanulság, amelyet a magyar eseményekből levontunk, általános figyelmet érdemel.

A népen belüli ellentmondások megoldásának demokratikus módszeréről szóló korábbi tanítások ismertetése után hangoztatta:

A múltban sokszor beszéltünk a népen belüli ellentmondások megoldásának demokratikus módszereiről, munkánk folyamán lényegében így is jártunk el, bár sok pártmunkás, valamint a lakosság a gyakorlatban megértette ezt. Ezután felteszi a kérdést — miért akadnak most mégis olyanok, akik úgy látják, hogy ez új dolog? Ennek magyarázata az — mondotta —, hogy

a múltban a köztünk, valamint a belső és külső ellenségeink között vívott harc nagyon éles volt és az emberek nem fordítottak olyan figyelmet a népen belüli ellentmondásokra, mint ma.

Sokan nem képesek pontosan elhatárolni az ellentmondásoknak ezt a — jellegüket illetően eltérő — két típusát, vagyis nem tudják megkülönböztetni a köztünk és ellenségeink közt levő ellentmondásokat a népen belüli ellentmondásoktól.

Ezután arról beszélt, hogy a marxista filozófia ezt tartja: az ellentétek egységének törvénye a mindenség alapvető törvénye — mondotta. — Egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik már megértették ezt. Sokak számára azonban más ennek a törvénynek az elfogadása

és más a problémák vizsgálatában és megoldásában való alkalmazása. Sokan nem hajlandók beismerni, hogy a szocialista társadalomban is vannak még ellentmondások. Ennek az a következménye, hogy tanácstalanná, félénkké és passzívvá válnak, ha szembekerülnek a társadalmi ellentmondásokkal. Nem értik meg, hogy a szocialista társadalom éppen az ellentmondások helyes kezelésének, az ellentmondások megoldásának szakadatlan folyamatában válik egységesebbé és szilárdabbá.

Rámutatott arra, hogy míg a kapitalista társadalom ellentmondásait a kapitalista rendszer kereteiben már nem lehet megoldani, addig a szocialista társadalom ellentmondásai nem antagonisztikus ellentmondások és a szocialista társadalom maga is sorra megoldhatja őket.

A szocialista társadalom legfontosabb ellentmondásai még mindig a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap ellentmondásai. Ezek az ellentmondások azonban jellegüket nézve teljesen különböznek azoktól az ellentmondásoktól, amelyek a régi társadalmakban jelentkeztek a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap között.

összefoglalva: a szocialista

termelési viszonyokat létrehoz- tűk, ezek megfelelnek a termelő- | erők fejlődésének, de még távol I vannak a tökéletességtől és e j tökéletlenségük ellentmondásban j áll a termelőerők fejlődésével. ! A termelési viszonyok és a ’tér- [ melőerők fejlődése között nemcsak ellentmondás, hanem ossz- ' hang is van; hasonlóképpen, nemcsak ellentmondás, összhang is van a felépítmény és a gazda- ( sági aiap között.

Az alap és felépítmény viszonyáról

A felépítmény — a nép demokratikus diktatúrájának állami rendszere és törvényei, a marxizmus—-leninizmus irányította szocialista ideológiánk —< pozitív szerepet játszott országunkban a szocialista átalakulás gyözelemrevitelében, a munka szocialista megszervezésében. Ez a felépítmény megfelel a szocialista gazdasági alapnak, azaz a szocialista termelési viszonyoknak. De a burzsoá ideológia, az állami szervekben mutatkozó bürokratikus eljárási módok maradványai és az állami intézményeink bizonyos részében tapasztalható fogyatékosságok ellentmondásban vannak a szocialista gazdasági alappal. Továbbra is az adott körülményekkel összhangban kell megoldani ezeket az ellentmondásokat. Természetesen, amint ezek az ellentmondások megoldódnak, új problémák és új ellentmondások jelentkeznek és követelnek megoldást. Például sj társadalmi termelés és a társadalom szükségletei közötti ellentmondás, amely magától értetődőn még sokáig meg fog maradni, állandó kiigazítást követel az állami tervezés útján.

Ez tehát a dolgok mostani állása: a forradalmi korszak tömeges, viharos, szeleskörű osztályharca nagyjában és egészében befejeződött, de az osztályharc mint olyan nem} szűnt meg teljesen. A nép szeles tömegei üd- vözlik az új rehdszert, de még nem szoktak hoZzá egészen. Szocialista rendszerünknek időre van szüksége ahhoz, hogy növekedjék és megszilárduljon, hogy a tömegek hozzászokjanak az új rendszerhez, hogy a kormányzat dolgozói tanulhassanak és tapasztalatokat szerezhessenek.

II. Hz ellenlBrradalmárok einyamásának kérdése

Az ellenforradalmárok elnyo- násának kérdése a köztünk és űlenségeink között fennálló el- entmondások területére tartozó larc kérdése. Kétfajta ember an, akinek nézetei e kérdésben útérnek a mieinktől.

A jobboldali gondolkodásmódú emberek nem tesznek különbséget önmagunk és az ellenség között és az ellenséget összetévesztik saját embereinkkel.

izek barátnak tekintik azokat, ikiket a széles tömegek ellenégnek tartanak.

A baloldali elhajló nézeteket valló emberek a nép körében jelentkező bizonyos ellentmondásokat tévesen köztünk és az ellenség közötti ellentmondásoknak tekintenek

és ellenforradalmároknak tartanak olyan személyeket, akik valójában nem azok. Mind a két nézet helytelen.

Ha helyesen akarjuk értékelni az ellenforradalmárok elnyomására kifejtett erőfeszítéseink eredményeit, úgy meg kell vizsgálnunk, milyen hatása volt hazánkban a magyarországi eseményeknek. Ezek az események azt eredményezték, hogy értelmiségünk körében egyesek kissé kilendültek egyensúlyukból, de hazánkban nem voltak rendzavarások. Miért? Meg kell mondanunk, ennek egyik oka az, hogy sikerült teljesen elnyomnunk az ellenforradalmárokat.

Államunk szilárdsága természetesen elsősorban nem az ellenforradalmárok elnyomásának köszönhető, hanem annak a ténynek, hogy van több évtizedes forradalmi harcokban megacélosodott kommunista pártunk és felszabadító hadseregünk, van dolgozó népünk, amely hasonlóképpen megacélosodott,

j hogy pártunk és fegyveres erőnk a tömegekben gyökeredzik.

Egyes vezető demokratáink ilyen vagy olyan fokon hasonlóképpen , megedződtek. íjgyes értelmisé- j giek megedződtek az imperializ- ! raus és a reakció elleni küzdelmükben; sokan: a felszabadulás I óta keresztülmentek az ideoló- I giai átnevelés íblyamatán, ami- I nek az volt a célja, hogy világosan különbséget tudjanak tenni köztünk és az ellenség között.

Államunk szilárdsága ezenkívül annak a ténynek tudható be, hogy gazdasági intézkedéseink alapjában véve helyesek.

Az ellenforradalmárok elnyomásában kivívott sikereink azonban kétségtelenül jelentősen hozzájárultak államunk megszilárdításához. Mindennek következtében, bár sok főiskolai hallgatónk nem a dolgozó nép köréből származik, de kevés kivétellel valamennyi■ hazafias érzésű és támogatja a szocializmust. Főiskolai hallgatóink körében nem volt zavargás a magyarországi események ideje alatt.

Ugyanez áll a nemzeti burzsoáziára is, nem is szólva az alapot alkotó tömegekről — a munkásokról és parasztokról;

A felszabadulás után kiirtottunk bizonyos számú ellenforradalmárt. Egyeseiket halálra ítéltek, mert különböző súlyos bűncselekményeket követtek el; Erre feltétlenül szükség volt, a nép követelte ezt. Azért történt, hogy felszabadítsuk a tömegeket, amelyek hosszú éveken keresztül az ellenforradalmárok és mindenféle helyi zsarnokok elnyomása alatt [sínylődtek. Másszóval azért történt, hogy szabaddá tegyük a termelő erőket;

De 1956 óta a helyzet gyökeresen megváltozót^.

Az országban, egészében véve kiirtottuk az ellenforradalom fő erőit.

(Folytatás az 5, oldalon)