Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

rr

C't SZOL

Látogatás Knnburucson Hugó Lajos gazdinál

NEMESÍTÉS

weitere

o Levelezőink íriák :

§ Baja várja a kecskeméti színészeket

o Már hetek óta nagy várakozással készül Baja város népe

Parra, hogy fogadja kedvelt színészeit, a kecskeméti Katona Jóéi zsef Színház bemutatóját. Már hagyománnyá vált, hogy minden $ évben mintegy két hónapra lejönnek Kecskemétről Thália sze- § kéréséi, akik játékukkal kultúrát hoznak a bajai közönségnek o Egy igen nagy kérdés foglalkoztatja a színházbajárókat: — o vajon a mostani nyári évadban ugyanolyan nagy élményt nyújt-e rt a színház művészgárdája, mint az elmúlt években? Reméljük, [igen. S ez véglegesen május 18-án este dől el. Az bizonyos, hogy ) a hét elején már minden jegy elkelt, ami azt mutatja, hogy a 'város népe szeretettel gondol a Katona József Színház művé- >' szeire, Váradi Gyula

í Megválasztották a legeltetési bizottságéi

| Fülöpszálláson

] Fülöpszálláson május 9-cn éberen figyelik majd a helyi ál- Ikezdték meg a legelőre kihajta- latorvossal együtt a szarvasmar- ni a szarvasmarhákat. A határ hák fejlődését és tejelőképessé- ] három különböző helyén több, gél.

mint 700 kát hold legelőn há- gzó van arr6I bogy a fiata.

rom napig tartott az állatok at- ,abb gyengébb állatoU

részére

vétele. A legeltetést bizottság az egyik legelőn fedett épületei vezetőséget a tehentarto gazdák épjtenek majd hogy a hideg. soraiból ok magmk választotta z}vatavos időben megvédjék az meg, illetve újítottak fel a leg- ;Ulatokal a mcgtázástól. több tapasztalattal bírok közül.

A legeltetési bizottság tagjai Giídman Albert

‘KELLENE egy jó cukrászda

nincs egy olyan hely, ahová beülhetnének vasárnap délutánonként beszélgetni, íagylaltoz- ni.

Cukrászda ugyan van, de olyan kicsi, hogy alig fél el benne 4—5 asztal. Igaz, nemrégiben költözött vissza abba a helyiségbe, ahonnan az elmúlt években eltávozott. Nem lehetne valamilyen megoldással bővíteni, vagy esetleg egy új, de egyben végleges, minden igényt kielégítő cukrászdái nyitni? Nem lehetne legalább a nyári hónapokban, amikor fagylaltszezon van. legalább este 9 óráig nyitva ez a cukrászda? A soltvadkert fiatalság nevében z földművesszövetkezet vezetőségére kellene bízni a cukrászda ügyét.

Karner Agostor

(jól éreztük mdijunkat

or

Halán a tájait

A csontos, vén gebe habzsolja a kocsiderékba vetett fű smaragdszálait. Fülei remegnek a mérhetetlen zabálástól, egyetlen hatalmas száj az egész állat. Bőre, mint a rosszul felvert sátor csontvázára vetett ponyva, csupa kiálló szöglet. Nincs rajta egyetlen simogatásra kínálkozó domborúság. Nem csoda, ha így belefeledkezett az evésbe.

Madzagkötelén kipányvázva a vásott kocsi oldalánál áll, s néha két harapás közötti szünetben félrefordított fejjel oldalra pislant. A gazdáját nézi, aki éppen az apai kötelességek legszebbek szertartását végzi, tisztába rakja féléves-forma gyermekét. A bársonyos-barna apró lábak és karok meztelenségén mézszí- nü napsugár csorog végig, incselkedő kacagásra ingerli az apró emberkét. Aztán felnya- lábolja a kis embert és int a feleségének.

> em hallom, hogy mit

mond, mert távolabbra, ahol én állok, nem ér el a gyöngécske hang. Magam az autót várom, ami dolgom végeztével hazavisz. Van időm, mert késik a kocsi. Ezért figyelem most ezt a cigányházaspárt. Amikor a kocsma felé tartva mellettem mezít- lábaznak el, hallom, hogy románul beszélnek,

— Téma — mozgolódik bennem a tollforgató nyugtalansága. Gondolatban engedélyt adok társaimnak, hogy még egy kicsit késsenek, hátha valami érdekeset tapasztalnék. Szinte már formálom a mondatokat a születő riporthoz.

Wotorbicikil áll meg

előttem az út szélén. Jóadag oort zúdít a nyaltamba. Prüsz-.

kolve engedek utat a leszálló utasoknak, akik, amint kiderült, cigarettavásárlásra álltak meg a főutca trafikja előtt. Visz- szajövet rágyújtanak és komótosan szipákolnak. Beszélgetnek valami mezőgazdasági szakdolgokról. Akkor suhan el mellettünk a fiatal cigány, karján a gyerekkel. A kerek, finoman bronzos csecsemőarc apjára mosolyog. A fiatalasszony is odaér, csodálja a motort, meg a nyeregbe kászálódó vezetőt. Rávillantja bogárfekete pillantását.

— De szép, ezzel gyorsabban járhatnánk — pöccenti meg szava a férjet. Azután dévaj nevetéssel kérdi a motorost:

— Nem vinne el bácsi?

A motor gazdája visszanevel:

— El én, ha a férjed engedi!...

A férj már az út másik felén

vár. Elkapja a tréfa nyilát.

— Ha a feleségem akarja? — dobja vissza a kihívást — mehet is!

Az asszony villanásnyi időre megáll, gondolkozik. Akkor látom, milyen gyönyörű ez a bimbózó, majdnem leány gyerekasszony.

— Cigány madonna — nevet rá a motoros utasa.

A kis asszony lábujjával vonalakat huzigál a porba és kacag, azután átkerül a férjéhez a túlsó oldalra és onnan kiált vissza a motorosnak.

— Isten áldja, menjenek csak maguk!

H I ml r w k i nevet, a tovaporzó motorosok, az autóbuszra váró parasztok, a fiatal, nyurga

férj és a kis gyerekasszony. — Azután a férj a birtoklás jó érzésével ráereszti kezét az asz- szony vállára és odaballagnak az út szélén búslakodó, magába ros- kadt lovacskához.

— Már mégis csak beszélni kéne Velük — komótosan sétálgatok körbe-körbe, kerülgetem őket. — Tudnak magyarul az biztos ... Gyerünk! — biztatom magam.

Ök nem figyelnek rám. A férfi a foszló istrángot vizsgálgatja összeráncolt homlokkal, az asz- szony valamit motoz egy kosárban. A kisgyerek az árokparton szunnyad.

Megszólítom őket:

— Merre járnak, hová tartanak?

élesre/, zennek. Az aszszony hallgat, a férj odajön hozzám:

— Rossz helyen álltunk meg? .. .Van igazolványom — hadarja gyanakodva.

K c /. r ni nyújtom. Ezen

megnyugszik és eléggé barátságosan válaszol a feltett kérdésre:

— Dunántúlra megyünk a rokonokhoz. Most már jobb az idő . i s Ott jó nyárfák vannak.

Teknőt vájok — tetszik tudni — meg itatóvályút. Keresni kell, mert fogytán az élet.

Tisztán beszél magyarul. De nehezen oldódik a bizalmatlansága. Olyan mérhetetlen társa- dalmonkívüliség. magáraha- gyottság parázslik a szaggatott mesében, amit elém terít, hogy beleborzongok.

— Apámmal Moldvából jöttünk. Akkor még két lovunk volt, meg sátoros kocsink. De megdöglött a Kese ló, a másikat itt láthatja még. Ez se sokáig bírja.

Foszlott, sárga paplant terít a ló didergő hátára. Fázik a vén gebe még ebben a nyárias napzáporban is. Miközben a paplant simogatja, tovább magyaráz. Egyre tüzesebben.

— Akkor, a háború végén szabad volt a világ. Nem állták el az utat a határőrök. Átjöttünk ide, magukhoz... (így nevezi Magyarországot) azóta az apám kunyhójában laktunk, amíg az öreg el nem költözött.

— Tavaly... (keresi a szót) az ellenforradalom idején meghalt az Öreg. Nem akarta a só- goréknak adni a házát, hát fegyverrel kizavarták. Puskájuk volt. Minket is elkergettek. Pedig Vera (rápillant a mélyen hallgató tizennégy-tizenötéves forrna asszonyra) akkor szült. Ezt a kisgyereket. Lány lett. — Nem baj — bólint rá a szendergő apróságra —, tartsa meg az Isten sokáig.

I. r ü I ii ii it az árokpartra

süt a nap barátságosan és to vább dagad a mese. Keserűvé nehézzé válik a tekintet:

— Otthagytuk a kunyhót.; * szakadjon rá a gazdájára... mej minden családjára! A szomszéc faluban adtak helyet jó emberek.

— Azok is cigányok voltak? — kérdezem.

— Azok is — bólint rá —. de jó szivük volt, nem úgy, mint e sógoroknak. Most már jó az idő. hát útba indultunk. A Dunán túlra. Ott jó nyárfák vannak Szép teknőt lehet abbul faragni. Fiatal vagyok, az asszony ií birja, majd megélünk.

— Vannak még jó emberek .: i Sokan. Segítenek biztosan — derül fel kissé.

A mese így is kerek. Meg a ló is be van fogva. Saroglyába került a paplan. Rajta a csecsemő. A kis asszony most rugaszkodik fel az ülésre frissen, pirosán:

— Gyerünk. Ábrahám! — most tudom csak meg, milyen komor bibliai neve van ennek a nyurga embernek. Nevetünk is rajta jóízűen, miközben kezet rázunk.

— Na, Isten áldja! •— pöccinti meg a lovat a madzagostorral. Nyikorgó kocsizörgéssel keveredve száll felém utolsó szava:

— Majd csak megnyugszunk... Csak jó volna már állandót la Iáim valahol.

.4/, őrs/,ás n ira térő kocsi elöl madár röppen fel széles, riadt ívben. Egy szürke veréb. Utána leereszkedik az üt széli fa lombos ágára. Csiripe önfeledten. — Talán a társai hívja.

Csáki, Lajos

> Ha valaki vasár- J nap délutánonként

> végigmegy a község | utcáján, csak örvendezhet. Tele az utca ’fiatalokkal, leányok- >kal-fiúkkal. Ha jó ’az idő, akkor nincs >is semmi probléma. ’De mi van akkor, ha lesik az eső? Bizony ‘ilyenkor szórakozási llehetőség nélkül ma> rad a soltvadkerti |ifjúság. Igaz, hogy ivan mozi (mely minidig tömve van), de

X A Bajai Gepkocsikoziekeciesi 5 Vállalat szakszervezeti bizonysága az elmúlt szombaton este 5 a Bajai Építők kultúrtermében 9 halvacsorát rendezett. Az udvart ron három bográcsban íőtt az 9 ízletes halászlé, mely a vendért geknek és a dolgozóknak egy- 2 aránt elnyerte elismerését. A “vacsora után Kántor János ve- Pzetésével rövid kis műsort rög- ótönöztek a szakszervezeti tagok 9 és közösen megállapodtak abban, hogy a csasztuska-brigár szerepelt a legjobban.

A bensőséges vacsora és műsor után reggelig tánccal szórakoztak a megjelentek, A Gépkocsiközlekedési Vállalat szak- szervezeti bizottsága a bevételi a gyermeknap megrendezésért fordítja. Itt kell köszöneté! mondani Nagy Zoltánné ÜB- elnöknek, aki fáradságot nerr. ismerve, legtöbbet tett ennek a> esetnek méltó megrendezéséért Pechtler Ferenc

^-ryn-o-o-n-n-n-n-n-rvrvrvn-rw^rvr^rvo-rv-o-n.í'

zenchirnatikus, a többiek pedig1 a parenchimatikus sejtek. Ott,] középütt a bélzetet Mlhatod. i

Kertész lesz a fiúból ;

A déli harangszó halk bon-] gása hallik néhány kilométerről,i a kunbaracsi kis templomto-] ronyból. Csak azért zeng idáig,, mert a még mindig teli pofával-« fúvó szél nemcsak homokot, ha-] nem harangszót is hord széles« vállán. Nyílik a kapu, a kutya] most figyelmesebb, és azonnal, vakkant. Ugatásra nem került« sor, mert nem más, mint a ház] egyetlen fia, később kiderült:« szemefénye — a kis Lajos jött] haza. Az apja csak ablakon ke-, resztül figyeli, szeme láthatóan] simogatja és csak annyit mond:]

— a fiúból kertész lesz! <

<

Nincs magyar szakkönyv j

De ha már az iskolából érke-] zett fiúról esett szó, a további, gondolatok természetesen ta-« padnak közelálló dolgokhoz, je-] len esetben a szakkönyvekhez.« Jónéhány belőlük egy kis állva-] nyon meg a hálószobában sorol, végig a szekrény tetején. (Hogy« mi minden fér fel egy szekrény] tetejére a befőttón kívül, azt« csak most láttam.) J

—.»Nagyon kevés nemesítés!« vonalon a szakkönyv. Ügyszól-] ván csak a régiekre szorítkoz-, hatunk. Az utóbbi időben ma-« gyár nyelven legfeljebb csak] Kozma Pálnak jelent meg írása.« Külföldi irodalom jobban akad,] különösen francia. Dehát ahhoz« tudni kéne a nyelvet. Ki a fene« tanul már ilyen kopaszon. ]

Jól megnéztem mindent, amit« láthattam egy ilyen tanya ku-] tató »laboratórium«-ban. Egy< szekrényre való vegyszer. Ma-j gyár anyanyelvűnek elég kiöl-« vasni: metilén, etilén, stb. Mint-« ha csak patikában lenne az em-| bér. Különböző dobozok kerül-c nek elő. Az egyikben mérőlom-] bik, a másikban külföldről ho-« zatott lencse húzódik meg sze-< rényen, úgy ahogyan ez a világ] szélén élő ember él és dolgozik.< (Folytatjuk) ]-n-n-o-rv rw^rvn-o-rwr>-rw%/%rvrw%rij'\rvrvrvr'

Ifj. Bagó Lajos

conidiumokat és azt, hogyan túródnak be az epidermis sto- máiba (a levél fonákjának kis légzőnyílásaiba — ezt már én fordítom érthető magyarra).

A sejttan felfrissítése

Nem lehet ezt olyan könnyen abbahagyni. Azaz, hogy én már szívesen elállnék a további kutatástól, mert megvallom, nagyon tartok attól, hogy adott pillanatban valamilyen szakkérdésre válaszadás helyett csak tátogatom a szám. De már emeli elő a másikat: egy szőlővessző keresztmetszetét.

— Itt felfrissítheted az emlékezetedben, amit már régen láttál.

Belenéztem és valóban frissíteni kellett. Néztem, nem szóltam egy szót sem. De mit is mondhattam volna! — Mígnem ő megszólalt, bizonyosan szentül meggyőződve arról, hogy csak a tudományos elmélyedés adhatta szótlanságomat:

— Azok a hosszantiak a pro300000-0-00-00OOOO-nn-n nnímn < (2) Az idő közben borongásra íordult. Erre tévedt a világot járó kóbor szél és úgy hajlította derékban a nyúlánk, de vastag törzsű nyárfákat, mint alázat a szolgát. Ha csak a fákat bolygatja, akkor még nincs nagyobb baj. De süvítő szárnyával felkavarja a homokszemcséket, és megforgatva azokat, olyan keveréket dagaszt, hogy foghatod szemed-szád. Ez még mind semmi, hiszen ehhez az alföldi ember hozzászokott. Nagyobb baj, hogy a homok másutt a bakhá- taK. közé telepszik és lehet újrakezdeni a fáradságos kapálást.

A csizma az asztalon

S míg a szél évődését figyelem, a fákkal és mindazzal, ami útjába kérült, Bagó Lajos, hogy kizökkentsen ebből az ámulá- somból, no meg hogy megmutassa: a kunbaracsi tanyákban ehhez is értenek — mikroszkopizálni hív. Nagyon meglepődtem. Arra gondoltam hirtelen: Hogy kerül a csizma az asztalra? Később magam előtt pirulva kellett megállapítanom: a csizma régóta, biztosan és ápoltan az asztalon van.

Négy elemi és a mikroszkóp

Kicsit nehézkesen fogalmazódott meg bennem a kérdés, de mégis ki.böktem:

— Ha nem sért téged, ugyan mondd már meg, milyen iskolákat végeztél?

Talán már leste is érdeklődésem, mert nagyon könnyedén telelte:

— Ezt könnyen össze lehet adni, mindössze négy elemi!

Várta a csodálkozásomat, de az én meglepődésem még ennél a vártnál is nagyobb volt.

Hogy négy elemivel milyen tudományos színvonalra jutott Bagó barátom, azt figyeljék csak. az alábbi mikroszkopizálá- si «»játékból«'.

— Gyere, nézd, ez egy pero- noszpóra metszet. (így mondta: plasmopara viticola) Figyeld a