Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

Szívvel-lélekkel a jó nevelőmunkáért Látogatás a Kiskuitmajsai Általános Fiúiskolában A társadalom is felelős A kiskunmaisai általános is­kola udvarán nagy a zsivaly- lárma. Nem a cigányvajda lá­nya esküszik, hanem a röpke 10 perc örömét élvezik a pirospozs­gás arcú gyermekek százai. So­kan közülük kergetőznek, né­melyek pedig belebújnak a könyvek soraiba, s amit otthon kellett volna megtanulniok, most szeretnék elsajátítani, hogy felelés esetén a kékfedelű □sztálykönyvbe kövérhasú ötös rajzolódjék. De ezt a gyorstal- palást mindennek hívják, csak nem komoly munkának. Az irodában Terbe Sándor igazgató szemléli az órarendet. Barna tekintetén bölcs meg- lontoltság és a nyugodt, hatá­rozott fellépésű vezető élő lelki- ismerete tükröződik. Arra a kérdésemre, hogy ho­gyan viselkedtek a pedagógu­sok az ellenforradalom ideje alatt, így válaszolt: Uclytálltak a szocializmus mellett — Felelősségem teljes tuda­tában kijelenthetem, hogy az én iskolánkban egyetlenegy peda­gógus nem ellenforradalmáros- kodott. A felsőbb vezetés okozta zűrzavar minket is megtévesz­tett, de a szocializmus ellen mi nem lázadoztunk, hanem mel­lette helytálltunk. Még javában tartottak a zűrzavaros idők, ami­kor az egyik történelemszakos tanárunk azt mondta, hogy az ami most történik minden, csuk nem forradalom, mert ez ember- öles és baltázás, ez anarchia. Az iskola haladó szellemű ma­gatartását bizonyítja, hogy az igazgatón kívül Moór Miklós, az Úttörőcsapat vezetője, — aki ed­dig nem volt párttag — most tagja az MSZMP-nek. Beszélgetésünk során peda­gógiai kérdések is előkerüllek. — Sokszor érte már a nevelő­ket az a vád, hogy a gyermekek neveléséért egyedül ők felelő­sek. Véleményem szerint ez helytelen felfogás, mert a csa­lád, az iskola és a társadalom együttesen felel a gyermek ne­veléséért. Többéves tapasztalatokból egy gyakori hétköznapi példát raga­dok ki. — Az utcán csintalankodó, ci­garettázó és csúnyabeszédű gyermekek mellett közömbösen elmennek a felnőttek, s nem ér­zik társadalmi kötelességüknek, hogy néhány felvilágosító szó­val megpróbálják jó útra vezet­ni ezeket az elkallódó fiatal éle­teket. A közös gondok mellett egyé­ni kérdések is felmerülnek az igazgatói irodában. Délutánon­ként olyan ez a helyiség, mint egy klubszoba. A nevelők gond­jain kívül politikai kérdéseket is megvitatnak. Az idősebb pedagógusokat a nyugdíjkérdés foglalkoztatja. Ha erre vonatkozóan az SZTK-tól kérnek megnyugtató felvilágosí­tást, egészen mást mond, mint az Országos Nyugdíjintézet. Ezért üdvös dolog lenne, ha a Művelődésügyi Minisztérium hivatalos tájékoztatót adna ki, melyben feltüntetné, hogy hány évi szolgálat után mennyi nyug­díj jár, Hetven úttörő — Érdeklődésünkre bepillan­tást engedtek az iskola minden­napi munkájába, örömmel ér­tesültünk arról, hogy az úttörő szervezetnek eddig 70 önkéntes tagja van. Hogy ez a felvilágo­sító munka sikerrel járhatott, az azzal magyarázható, hogy nyíl­tan feltárták a növendékek előtt az elmúlt évek szervezeti élete Anyakönyvi hírek Kiskunfélegyházáról SZÜLETTEK: Banka Mária (anyja: Szegi Katalin), Almási András (Ja­nik Jolán), Tóth Ervin István (Agár­di .Rozália), Száraz Nagy Tibor (Né­meth Erzsébet) Vörös Mária (Ku- rucz Rozália), Varró László (Tapodi Rozália), Kürti Mihály (Fricska Má­ria), Drozdik András (Zsigó Mária Magdolna), Endre László (Szabó Má­ria), Pesti Ferenc (Tóth Luca), Ko­vács Béla (Antal Mária), Szlávik Ti­bor (Tóth Kiss Anna), Kókai István Gyula (Rávai Mária), Csáki Ferenc Sándor (Petróczi Terézia) Boros Piroska (Konkoly Piroska), Zolnai András (Bársony Terézia), Csontos Gizella Katalin (Varga Gizella), Dó­ka László (Szemerédi Magdolna). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sza­bó Lajos és Drozdik Franciska, Pin­tér András és Tóth Irén, Kovács István és Térjék Erzsébet, Varga János és Zsibrita Luca. MEGHALTAK: Iványi Mária 66, Pólyák Ferenc 31, Varga József 73, Gulyás Pál 86 Fábián Ilona Veroni­ka háromhónapos, Piszmán Jánosné Kristóf Mária 74, Fekete Pálné Tóth Veronika 72, Lantos Pálné Szonda Franciska 81 éves korában. és a most újjáalakult mozgalom közötti különbséget. A gyerekek lelkesen és sokkal felszabadul­tabban végzik csapatmunkáju­kat. Fellendült az élet a külön­böző szakitörökben. Az iskola­múzeumot szervező szakkör jú­nius végére Konecsnyi György majsai születésű, Kossuth-díjas festőművész képeiből tervez ki­állítást. Ezenkívül lesz helytör­téneti. biológiai, ásványrendszer­tani és a régi pénznemeket be­mutató kiállítás; A majsai általános iskola jó munkáján, 3,1 tanulmányi átla­gán (bár ez lehetne jobb is) le­mérhetjük, hogy ahol az igaz­gató és a nevelőtestület tagjai szívvel-lélekkel a szocializmus ügye mellett foglaltak állást, ott ehhez hasonlóan jó eredmények születtek meg. Bieliczky Sándor A/WVVVVVVVVVWWV» Büeher Mihály ZONGORAESTJE Az Országos Filharmónia ál­tal rendezett kecskeméti hang­versenysorozat utolsó bérleti hangversenyét, az eredeti terv-, töl eltérően, későbbi időpontban bonyolítják le. Bächer Mihály zongoraestje május 18-án lesz Kecskeméten. Göngyolegellátásuak helyzetéről Sürgős segítséget kér a Göngyölegetlátó Vállalat Sem a sajtó, sem a közvéle­mény talán még soha nem fog­lalkozott annyit a göngyölegel­látás problémájával, mint az idén. Ez érthető is, hiszen gyü­mölcsből, zöldségből egyaránt gazdag termés ígérkezik, és ez megköveteli, hogy mi is minél több tároló és szállító göngyöle­get biztosítsunk. Mi, már mint a Baromfi-, Zöldség-Göngyöleg- ellátó Szövetkezeti Vállalat kecs­keméti kirendeltsége, szívesen és örömmel tennénk eleget e köte­lezettségünknek, de hogy meg­lepetés ne érje majd a szállító vállalatokat, már most szeret­ném közölni nehézségeinket, egyben a leghathatósabb segít­séget berni az Illetékesektől e nehézségek sürgős orvoslására. V7 állalatunk Bács megyei * kapacitása havi 250 000 darab rekesz gyártása. Anyag­hiány miatt azonban ennek a mennyiségnek csak 35 százalékát tudjuk elkészíteni. Mi, a vállalat részéről, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a vár­ható nagyarányú zöldség- ésgyii- tnölcsszezon idején göngyölegek hiánya miatt ne legyen szállítási zavar, de az anyaghiányon saját erőnkből nem tudunk segíteni. if xportládák készítésére még a múlt évről maradt anyagunk, valamint az ez évben 131 fogta a iii! őrség a börtönből szökött, álnéven házasságot kötött veszedelmes széliül most Dán János, jánoshalmi lakos különböző bűncselekményekért már többizben állt a bíróság előtt. Tavaly októberben még három év volt hátra kiszabott börtönbüntetéséből, amikor az ellenforradalmárok kiengedték a (egyházból. Mondanunk sem kell, Dán János bűnöző vére nem vált vízzé. A szökött rab tudta, hogy keresik, s ezért ál­nevet használva bujkált me­gyénk déli részén. Azaz nem­csak bújkált, mert, amikor el­fogták, egész sor bűntény tette­sét ismerték fel benne. A megrögzött bűnöző Baja környékén, valamint János­halmán töhb lopást és agyafúrt módon, egész sor csalást köve­tett el. Többek között kiadta magát kukoricatermelőnek és hiszékeny emberektől tetemes összegű előleget vett fel. Per­sze, a vételre felajánlott tenge­rit sohasem szállította le, mi­vel nem is volt neki. Dán Já­nos a végén már annyira sza­bad embernek érezte magát, hogy Dávod községben még há­zasságot is kötött. A kisembe­rek veszedelmes fosztogatóját a bácsalmási rendőrkapitányság fogta el. biztosított anyag fedezi a terve­zett szükségletet. Viszont a bel­földi szállításokra vonatkozó ki­látásaink annál rosszabbak. Bel­földi rekeszek gyártására mind­ezidáig semmi anyagot nem kap­tunk. Bár vállalatunk a külön­böző ktsz-ekkel és ládagyárak­kal való összeköttetés révén igyekszik hulladékanyagból ké­szült göngyölegeket biztosítani, de ez a mennyiség a szükségle­tekhez képest elenyészően kevés Vállalatunk a felettes szervek­nél már ismertette a várhat' terméseredményeket, és hogy milyen mennyiségű iára lenne szükségünk ahhoz, hogy a bel­földi göngyölegszüksógletet biz­tosítani tudjuk, de mindezidáig nem járt eredménnyel fáradozá­sunk. A Bács megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövet­kezeti Központnak a mai napié csaknem 300 (100 darab ex pori- rekeszt és 40 000 darab belföld rekeszt szállítottunk. JclsnUí meglevő készletünk exporUc- keszből 100 000 darab, belföld rekeszből 70 000 daran ,\ '■ eddigieken felül még as- gasztó az a tény is, hegy már a zöidségszáUúás leuony.- Utasára sem rendelkezünk ele­gendő rekeszekkel. így szüksé­gessé válik majd, hogy az alma begyűjtés céljára tartalékolt gön­gyölegféleségeket kiadjuk. Ez azt jelenti, hogy az alma begyűjtői idején ezeket a göngyölegekéi nélkülöznünk kell. Mi tudjuk hogy az ellenforradalom követ­keztében népgazdaságunk óriás károkat szenvedett. De ugyanak­kor tisztában vagyunk azzal is ha nem tudunk megfelelő meny- nyiségü göngyöleget biztosítani a szállítások idején, ugyancsak egész népgazdaságaiknak szár­mazik kára belőle. Éppen ezért kérjük az illetékeseket, hogy anyagellátás tekintetében szív­leljék meg kérő szavunkat, mert a ipúlt években is nagyon sok- áru romlott el azért, mert néír volt elegendő rekesz a szállítá­sokhoz, és nagyon sok export­lehetőségtől estünk el azért, mert nem volt elegendő export- göngyöleg. Pálfi Sándor kirendeltségvezető Sokat panaszkodnak mostaná­ban a termelőszövetkezeti elnö­kök, vezetők, hogy keveset lá­togatják, segítik őket a járási vagy a megyei szerv képviselői. Nem is olyan régen még az volt b baj, hogy túlságosan beleszól­tak a szövetkezetek életébe, kí­vülről, erőszakosan irányították gazdálkodásukat, amiből renge­teg kár származott. Most, saj­nos, a másik véglet tapasztal­ható. Sok gondjukra nem kap- jnak választ szövetkezeteink. Az ■ellenforradalom alatt számos termelőszövetkezet vagyonát ^/elhurcolták, az ebből eredő *ürzavart még sok helyen nem (rendezték. Rengeteg vita folyik «arról, hogy milyen legyen a jö­vedelemelosztás: munkaegység­re, vagy százalékra dolgozza- mak-e a tagok. Helyenként a be­ruházásokat azért nem eszköz­tik, mert nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Egyszóval a problémák, gon­gok tömegével kell megküzde- giiök a szövetkezeteknek. Közös pazdaságaink vezetőinek és tag­jainak zöme agrárproletárokból akik- járatlanok, vagy kevés (tapasztalattal bírnak egy több száz holdas gazdaság irányítású­iban. Megszűnt a gépállomások «gronómusi hálózata is, tehát fezek segítségére sem számíthat- Jnak. Ugyanakkor a városi és a járási taná­csoknál annyira csökkentet­tek a létszámot, hogy jófor­mán senki sem maradt, aki a szövetkezetek ügyével fog­lalkozna. Ugyanez a helyzet a megyei tanácsnál is. Termelőszövetkezeti gondok Az önállóságról és a segítségadásról A „mindenes“ tsz-közgazdász Az előbbiekben utaltunk arra, hogy a termelőszövetkezeteknek most kétszeresen szükségük van a segítségre, ám a járásoknál, városoknál megszüntettek a tsz-szerve- zői, a könyvelői, az építési előadói, a beruházási előadói beosztást. Maradt egy termelőszövetkezeti közgazdász, akinek a termelő­szövetkezeti ügyeken kívül egy csomó más kérdéssel is kell fog­lalkoznia. Jelenti a megyének többek közt a mezőgazdasági árak, a munkabérek alakulását, a várható terméseredményeket és egyebeket: Van a járási, városi mezőgaz­dasági osztályokon osztályvezető is, de neki az osztályvezetői teendők mellett el kell látni a i'őagronómusi, vagy főállatte­nyésztői funkciót is. Már ebből látható, hogy nem marad ideje a szövetkezetek segítésére. Ki intézi a beruházásokat ? Már az előbb szó volt arról, hogy megszűnt a beruházási előadói beosztás. Ezelőtt a járási beruházási előadó, más mező- gazdasági beruházások mellett, a termelőszövetkezetek beruházá­saival kapcsolatos pénzügyi kér­dések megoldásában adott segít­séget. Az építésügyi előadó az anyagbeszerzésben, a kivitele­zésben segítette a szövetkezete­ket. Tárgyalt a szövetkezetek nevében különböző vállalatok­kal. Most van ugyan a megyei ta­nácsnak tervosztálya, azonban az nem tud ilyen irányú segítséget adni a szövetkezeteknek. Ha egy szövetkezet istállót akar építeni, először betervezi, tárgyal a bank­kal a hitelről, kér egy műszaki rajzot, összeköttetésbe lép a kü­lönböző vállalatokkal és így to­vább. Mindezt természetesen a termelőszövetkezet elnökének, vagy valamelyik vezetőjének kell lebonyolítania. Az igaz, hogy olyan eset is fennállhat, amikoris a szövetke­zet maga készíti el az épületet teljes egészében. Azonban nem ez a jellemző, mert például ta­valy is különböző beruházások­ra 16 millió forint állami hitelt kaptak a szövetkezetek és az idén is több mint 8 és fél mil­liót igényeltek. Nem közömbös ilyenkor az sem, hogy mennyi a költségvetés, az illető vállalat mennyiért készíti el a szóban- forgó beruházást. Az államnak, de a szövetkezeteknek sem mindegy, hogy 200 ezer forinttal olcsóbban, vagy drágábban ké­szül el a létesítményi Most — ahogy mondani szok­ták — könnyen »átrázhat­ják« a termelőszövetkezetek vezetőit. A megyei tanács közgazdasági csoportjánál, amely a mezőgaz­dasági osztályon belül működik, három ember van hivatva a me­gyében levő szövetkezetek ügyei­nek intézésére: egy termelőszö­vetkezeti felügyelő, egy termelő­szövetkezeti közgazdász és egy revizor. Természetesen ez is ke­vés, de mint már előbb említet­tük, a járásoknál, városoknál sokkal rosszabb a helyzet. Nincs szó az önállóság megsértéséről Nem arról van most szó, hogy a régi hibák megismétlődjenek. Helyes a termelőszövetkezetek önállósága és mérhetetlen károk származhatnának abból, ha ismét sokan beleszólnának a gazdál­kodásukba. Azonban azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a ter­melőszövetkezetek számos olyan problémával küzdenek, amelye­ket nem tudnak önállóan meg­oldani. Az helytelen álláspont, hogy a szocializmust építő állam egyáltalán ne szóljon bele segí­tőén a falu szocialista szektorá­nak, a termelőszövetkezetnek gazdálkodásába. A legutóbbi he­tek, hónapok tanulsága bizo­nyítja, hogy milyen bajok szár­mazhatnak ebből. Sok termelőszövetkezet arra használta fel a rosszul értel­mezett önállóságot, hogy ká­rokat okozott a termelésnek és önmagának* Nem egy helyen »zsebből« gaz­dálkodnak, adják, veszik a trak­torokat, elcserélik teherautóért, így történt ez például a kiskun­félegyházi Dózsa termelőszövet­kezetben. Más szövetkezetben azzal foglalkoznak, hogy Dunán­túlon megveszik a kukoricát éf Tiszántúlon drágábban tovább­adják. Egyszóval szükség van a foko­zottabb ellenőrzésre és segítség­re. Ez azonban a jelenlegi körül­mények közölt nem oldható meg, mert ha valahol baj van. a megyei, vagy a járási szervek akkor jönnek rá, amikor már rendszerint késő. Egymásután érik a »meglepetések« a járási, vagy megyei tanács illetékeseit Nem a termelőszövetkezetek önállóságának megsértéséről van tehát szó, hanem a nagyobb se­gítségadásról. Ilzt pedig meg kell valahogy oldani, ha másként nem, lét­számemeléssé], Ez áldozatot jelent ugyan a népgazdaság számára, de sokkal nagyobb lehet azoknak a károknak az összege, amelyeket ezzel megelőzünk. He.lyes volna minél előbb ren­dezni ezt az ügyet. Szó sincs ar­ról, hogy a régi létszámot ismét visszaállítsuk, de a szükséges lét­számról gondoskodni kell;

Next

/
Thumbnails
Contents