Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-15 / 111. szám

Levelezőnk í r in:

Megvédjük a nép hatalmát

Ügy érzem, nem eleget foglalkozik a sajtó a magyar rendőrség helytállásával az októberi ellenforradalmi események után. Kétségtelen tény az, hogy a legnehezebb időkben, az október 23-ával kezdődő két hét alatt a rendőrség munkájában voltak némi zavarok. Ez annak tudható be, hogy magában a felső vezetésben bizonyos tétovázás volt, s nem jött határozott intézkedés az ellenforradalmi megmozdulások csírájában való megsemmisítésére.

Az ellenforradalmárok nem a munkások, parasztok soraiból kerültek ki, ellenkezőleg: a munkások voltak azok, akik akarták a rendet, a nyugalmat, és éppen ezért ezrével jelentkeztek a fegyveres testületekbe, a rendőrséghez a munkáshatalom védelmére. Különösen büszkék vagyunk azokra az idős elvtársakra, akik nem először fogtak fegyvert a reakció szétverésére, a proletár- diktatúra megvédésére.

Guthy József elvtárs deresedő fejjel, 60 évével ragadott fegyvert az ellenforradalom ellen. Nem azért jött, mert féltette az 3 000 forintos havi fizetését, hanem kommunista becsületből, a párt, a haza, a dolgozó nép szeretetéből. Guthy elvtárs már az 1919-es proletárhatalom védelmében is részt vett. Ö látta azt, hogy itt ellenforradalom van, s most is, ugyanúgy, mint 38 évvel ezelőtt, félelem nélkül, öntudatból jött közénk.

Megbecsülésünket kell tolmácsolni azoknak a fiataloknak is, akik a legnehezebb időben bizonyították be, hogy készek a proletárdiktatúra védelmére, mert nem zavarta meg őket az ellenforradalom kétszínű propagandája. A mi őrsünkön teljesít szolgálatot Rohoska és Szántai elvtárs, akik feladataikat a legjobb akarattal, proletáröntudattal végezték és végzik most is.

Nyugodtan elmondhatjuk és biztosíthatjuk dolgozó népünket arról, hogy még egyszer nem lesz október 23. Nem jöhet vissza az az idő sem, amikor a rendőrt leköphették, amikor a szocialista törvényességet úgy értelmezték, hogy a rend őre csak szemlélője lehet az eseményeknek. Mi arra kérjük a kormányt, hogy továbbra is biztosítsa számunkra azt a jogot, hogy mindenkor a megérdemelt módon sújthassunk le a rendbontókra, a zavart- keltőkre. Árvái József Kunszentmiklós

juswuasznáfau társulást szerveznek

ns ágasegyházi gazdák

Kalmár Nagy József cs idős Balogh István ágasegyházi egyéni gazdák egy kisgéphasználati társulás megszervezésével foglalkoznak. Eddig tíz gazda jelezte részvételét az új társulásra. A gazdák közösen vásárolnak majd

vetőgépet cs magasnyomású permetezőgépet. A gazdák azt remélik a társulástól, hogy a közösen vásárolt gépekkel idejében tudnak vetni és permetezni, ami magasabb terméshozamokat biztosít majd számukra.

Verekedett,

rendőrt

bántalmazott.

büntetése 1 év

Simon István kecskeméti lakos, aki ezideig háromszor volt büntetve, februárban Kecskeméten a Béke-szálló éttermében verekedett. Amikor a megjelent rendőrjárőr az ittas személyt igazoltatta, az eme kötelezettségének csak vonakodva tett eleget, majd a kapitányságon történt előállítása után az őt kísérő Papp Ferenc rendőrt két- ízben ököllel arculcsapta. A kecskeméti járásbíróság büntető tanácsa, megállapítva a fenti tényállást, Simon István garázdaságát, hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt egyévi börtönbüntetésre ítélte.

Ezt a cikket kétszer írtam meg, pedig nem kényszerí- tett rá a szerkesztőm. És az eredetit magam is megfelelőnek találtam. Az első változat több mint egy hónapja készen pihent fiókomban. Csupán egy taggyűlésre vártam, hogy közzétegyük a lapban. Hogy mi indított változtatásra, arra gondolom, felelni fog az alábbi történet.

A kiábrándultság és az ellen- forradalmi üldözés idegőrlőén lázas hetei után sokan érezték régi párttagok, hogy ha gondolatban messzebbre kerültek is a párttól, mint amennyit a múlt hibái feletti elkeseredés érthetővé tesz, sokáig nem tudnak meglenni nélküle. Nem tudnak es ez érthető is, hiszen ezeket az embereket nem az eleve meghasonlottság, nem az ellen- forradalmi tevékenység, tehát nem az alapvető ellentétek, hanem egyéb sérelmek, tisztázatlan kérdések, az emberi röstel- kedés, vagy éppen a velük szembeni előítélet tartotta távol helyüktől, a párttól.

így volt ez a megyei Vörös- kereszt négy párttagjánál: Ba- kosné, Molnárné, Szabó és Kacsó elvtársaknál is. Októbernovemberben még bizonytalanok voltak párttagságukat illetően. Zavar volt az ő fejükben is és eleinte hallgattak a központjuk utasítására, miszerint: a Vörös- keresztben pártatlan munkát kell végezni. Decemberben azonban már helyesen vallották, — a pártatlan munka nem zárja ki, hogy ők maguk, mint emberek, ne tartozzanak valahová, hogy ne lehessenek az MSZMP tagjai.

NÉGY PÁRTTAG

Napi dátumot nem tudok mondani, de még december végén jelentkeztek a Honvédkórház pártszervezeténél. Itt, bár sokat nyertek volna velük, hiszen hosszú idő óta együtt dolgoztak, de, katonai pártszervezet lévén, nem lehettek annak tagjai. A párttagság kérdése ilyen körülmények között egyre sürgetőbben merült fel. Januárban a Megyei Kórháznál próbálkoztak, de ott csak alig egypár hete (tehát akkor még nem) alakult meg a pártszervezet. így fordultak a városi tanács szervezetéhez. De itt már elég erős fenntartással voltak irántuk. Kérelmük szóba sem jöhetett, mondván, hogy a tanácsnál már nagyon is megválogatják, kit vesznek fel soraikba. Szecsei elvtársnő ezen véleménye, melyről csak másodkézben értesültek, igen sértően hatott. Más talán már felhagyott volna ilyen körülmények között a kísérletezéssel, — ők nem ezt tették. Még februárban jelentkeztek a VI. kerületi pártszervezetben Blum elvtársnál. Itt valószínű az volt a baj, hogy megmondták egyenesen: május végéig annyi az elfoglaltságuk, hogy nem tudnak pártmunkát végezni. Mondanom sem kell, felvételükre nem került sor.

Ennyi tortúra után jelentkeztek márciusban, mintegy utolsó próbát téve a IV. kerületi alapAz ég megnyitotta esőcsatornáit. Permetszerűen hull az eső a kiskunhalasi vasútállomás kijárati kapujában álldogálókra. Nem valami ünnepre gyűltek össze, de igen sokan vannak. Kis csoportokba verődve izgatottan beszélgetnek. Az ember füléhez csupán töredékmondatok jutnak el:-- Magdikám Egerből írt.

— Évikém Miskolcról küldött lapot.

r— Vajon hogy érezték magukat? — emígy egy aggódó édesanya.

Szó szót, kérdést kérdés követ, csupán akkor szűnik meg a vidám beszélgetés, amikor a hangosbemondó közli: — Budapestről személyvonat érkezik a második vágányra.

Meglódul a tömeg.

Pár pillanat és a szerelvény lefut az állomásra, A kocsikból ömlik az utas, mint ahogy később az égi csatornákból az eső. A boldog viszontlátás örömében cuppannak a csókok, köszöntik egymást a lányok, a Szilády Áron Gimnázium III./B, osztályának tanulói.

Megjöttek. Megjöttek az egyhetes tanulmányi kirándulásról. Bejárták az ország északi részének legszebb tájait, megismerkedtek hazánk festői tájaival, gazdagságával. Fáradtak voltak, s ezért ki erre, ki arra vette az útirányt.

Egy kis csoport együtt maradt. Kíváncsian álltam meg mögöttük, s hallgattam lelkes szavaikat, Mi másról eshetett szó, mint az örökké emlékezetes eseményekről, a zsúfolt programról, a felejthetetlen percekről.

Az egyik szöszke erősítgeti, hogy az egri vár nyerte meg legjobban a tetszését. A másikat, a barnahajú Magdit Miskolc gyönyörű környéke és maga a város bilincselte le.

— Lillafüred sem volt csúnya! Emlékeztek, milyen jót lubickoltunk a 36 fokos kénsavas vízben? — veti közbe a szót Éva.

— Gyerekek! Micsoda isteni volt a Hámori tói csónakázás. Sose felejtem el! — emígy egy nyurga kislány.

Röpködnek a szavak, a jelzők és újra, meg újra hatalmába keríti a kis társaságot az elmúlt hét minden varázsa, szépsége.

Szóbakerül még Sárospatak, Sátoraljaújhely és Budapest neve

is,

— Csak az idő jobban kedveskedett volna — állapodnak meg mindannyian. Ezután elválnak, ki erre, ki arra siet haza apuka, anyuka, a testvér vagy az ismerős oldalán. Otthon aztán kezdődik élőiről a mesélgetés. Üjra megindul a szóáradat, s a kislányok ajkáról pergő érdekfeszítő élménybeszámoló leköti a család minden tagját, egészen addig, amíg a lefekvés ideje el nem érkezik:

A kislányod azonban éjszaKa, álmukban mégegyszer ellátogatnak az Aggteleki cseppkőbarlang jósvafői bejáratához, az egri várhoz, a sárospataki kollégiumhoz. Gyönyörködnek Lillafüred panorámájában, s mégegyszer jól megjegyeznek mindent. Romantikus elképzeléseik, tudásszomjuk egy része kielégítést nyert.

Kislányok! Tovább a megkezdett úton! Ismerjétek meg drága hazánkat^, büszkeségeinket, értékeinket. [

—Vcnesz—

Gyakorolnak a jövő szólótáncosai. Nem oly könnyű elsajátítani azokat a légiesen könnyed mozdulatokat, amelyek egy-egy balettelőadáson lenyűgözik a közönséget.

HÍREK

— A bácsalmási Táncsics Tsz

tagsága úgy tervezi, hogy ebben az évben az egy munkaegységre eső részesedésre búzából 4 kg, árpából 1,10 kg-ot, kukoricából 3 kg-ot, burgonyából 2,30 kg-ot fognak osztani. Ezt az eredményt a földek jó megművelésével akarják elérni.

— 150 kéve szár = 6 hónapi börtön. Túri István többszörösen büntetett csongrádi lakos az alpári Dolgozó Tsz földjéről ellopott 150 kéve kukoricaszárat, amiért a bíróság 6 hónapi börtönre ítélte.

szervezetet keres

szervezetben Héjjas elvtársnál. A kerületi intéző bizottság elnöke örömmel fogadta jelentkezésüket. Már úgy látszott, révbe jutnak, amikor minden vágyuk és reményük visszájára fordult, s ez az, ami cikkem változtatására késztetett.

Már a taggyűlés kezdetén érezték, hogy itt sem számíthatnak megértésre, hiszen a vezetőség a pártéletben eddig nem tapasztalt furcsa diplomáciával sem helyeslő, sem elmarasztaló javaslatot nem terjeszt a tagság elé, csupán a személyi adatok elmondására szorítkozik. Téve mindezt azzal a magyarázattal, hogy ők »nem táicáznak«, vagyis nem ismertetik részletesen, hogy ki, mi volt, hanem rábízzák a tagság spontán hangulatára, döntse el, kit tart érdemesnek a

párttagságra és kit nem.

»

Ilyen körülmények között került mérlegre Kacsó Miklós és Molnár Istvánná tagfelvételi kérelme. Azaz, hogy nem egészen az Övéké, hiszen nem annyira őket, mint párttagokat, hanem a Vöröskereszt működését igyekeztek taglalni. A vezetőség bár ezt nem ismeri el, de nem tagadja azt sem, miszerint voltak, akik azt kifogásolták, hogy miért egyszerre jöttek — pedig tudták, hogy a négy elvtársat hónapok óta egy gondolat és azonos probléma sarkallta. — Más arról beszélt, hogy miért

így és miért nem úgy osztják a segélycsomagokat. Megint más kijelentette, hogy pocsolya van a Vöröskeresztnél,.. stb.

Sok szó esett ilyesmikről. Jólehet, a IV. kerület harcos és szenvedélyes hírének nagyobb szolgálatot tett volna, ha az

igazságot keresőén azt vizsgálják, hogy ezek az elvtársak mit cselekedtek az ellenforradalom alatt, hogyan végezték a munkájukat azóta, hiszen ez a döntő annak elbírálásánál, hogy erősíti-e felvételük a párt tekintélyét, avagy sem.

Sajnos, a taggyűlés ezt a célt nem érte el, bár meggyőződésem: a IV. kerületi elvtársak nem akartak rosszat. Mégis, mivel mindent a spontán változó hangulatra bíztak, a szenvedélyes légkör elvette a gyűlés realitását, s kizártak két embert a pártból anélkül, hogy megismerték volna őket. Héjjas elvtárs pedig, aki nekem kijelentette, hogy cikkemmel nem fog vitázni, hogy ő aztán sem lesz híve a »tálcázás«-nak — tartózkodott a szavazástól.

Eddig a történet, Molnár Istvánná és Kacsó Miklós története. Vajon Szabó Lászlónak és Bakos Andrásnénak mi lesz a sorsa? Bár első fokon az ő ügyük is a IV. kerületi párt- szervezeten múlik, — nekem azért meggyőződésem, ha felvételüket illetően lesznek is adminisztratív nehézségek; biztos, hogy megtalálják majd helyüket a pártban.

Sándor Géza

— Hideg-melegvizes, zuhanyozóval felszerelt fürdőépület készült el a Városföldi Állami Gazdaság dolgozói részére.

— Felvétel a Színház- és Film- művészeti Főiskolán. Filmoperatőr tanszak indul 1957/58-as tanévben a {Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A tanulmányi idő né|y év. Felvételre kizárólag érettségizett, 25 éves korhatárral1 jelentkezhetnek a fiatalok május 25-ig. A jelentkezésre szükséges kérvényt és rövid önéletrajzot Budapestre, Vas utca 3, szám alá kell küldeni.

— Az Izsáki tanácsülés úgy

határozott, j hogy júniusi ülésén az ifjúság 'helyzetét, problémáit tárgyalják meg önálló napirenden. A tanács tagjai közül már többen dolgoznak a napirend előkészítésen, hogy sokoldalúan foglalkozhassanak az ifjúság kérdésével.

— A KPVDSZSZ bajai járási

bizottsága eredményes munkája nyomán egyre szélesedik a kereskedelmi, pénzügyi, vendéglátóipari és szövetkezeti dolgozók szakszervezeti mozgalma. A szakszervezetben a kulturális tevékenys4g is életre kel. Megnyitja kamuját a »Kisszinpad«, rendszeresek lesznek az ismeret- terjesztő előadások, szaktanfolyamok indulnak és megnyílik a központ^ könyvtár is.

— 18 összkomfortos lakást adnak át a Városföldi Állami Gazdaság dolgozóinak május Végén, A munkajhely mellett levő házak vízvezetékkel és villannyal vannak felszerelve.

— A Kiskőrösi Községi Tanács a borpince, a szeszfőzde és a konzervgyár javaslatára 220 méteres bekötőutat építtetett. Az út 4 méter széles és 30 000 forintba kerül. 20 000 forintot a tanács, a többi összeget a vállalatok biztosították.

— A Mélykúti Községi Tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a községfejlesztési járulék kivetését, mely a jövedelemadó 6 százalékát teszi ki. Ügy döntöttek, hogy a múlt évről elmaradt községfejlesztési járulékot is be kell szedni. Ezekből az összegekből kívánják biztosítani az 1956-ban l elkezdett, vagy beütemezett építkezéseket.