Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-12 / 109. szám
fx/i t\a/H&& Világ proletárjai, egyesüljetek ! t EGY6T LAPJA II. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM Ara SO fillér 1957. MÁJUS 12. VASÁRNAP FOLYTATJA TANÁCSKOZÁSAIT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor Kádár János, a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitával folytatta munkáját a parlamentben. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. \z országgyűlés szünetében Kádár János elvtárs beszélget Kiss Károly és Gáspár Sándor elvtársakkal. Kiss Károly irányt mutatni, azok felé mindannyiunk nevében forró köszö- netünket kell kifejeznünk. (Nagy taps.) Péter János hangoztatta: nem volt igaza a nemzetközi reakciónak, amikor azt állította, hogy a magyar nép zömében a szocializmus ellen fordult, mert ha igaza lett volna, nem lehetett volna ilyen gyors ütemű normalizálódást elérni. De nem volt igaza abban sem, hogy a ma-| gyár nép széles rétegei a Szov-j jetunió ellen fordultak. Ha iga-* za lett volna, akkor ma nem nő-í nének ki ilyen spontán a váro-| sokban, falvakban, üzemekben: a magyar—szovjet baráti körök.* Péter János ezután a Béke-J Világtanács irodájának novem-S béri ülésszakáról beszélt. Majd: beszámolt az Interparlamentáris* Unió egy legutóbbi üléséről is.J "í A SZÖLÖNEMESÍTÉS * MESTERE * (3. oldal) ! A SZOVJET TÁBORNOK (3. oldal) | SAKK t NŐI SZEMMEL | <4. oldal) JÓ, HA TUDJÁK A GAZDÄK (5. oldal) FUTNI IS TUD »BANK- IGAZGATÓ CR<... (5. oldal) A HIBÁK BÍRÁLATÁRÓL ÉS A PARTSZERUSÉGRÖL (5. oldal) ÍTÉLET A JAKABSZÄL- LÄSI ELLENFORRADALMÁROK BŰNÜGYÉBEN (6. oldal) Iiku Pál vezérőrnagy Ilku elvtárs ezután a kamata-* lom szerepéről beszélt. | .-— Engedjék mag — mondottat EGÉSZ HETI Elsőnek Kiss Károly elvtárs, az MSZMP intéző bizottságának tagja szólalt fel. Beszéde bevezető részében utalt arra, hogy ma már aligha akad az országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támogatását élvező külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. — Igaz, az ellenségnek egy időre sok dolgozót is sikerült megtévesztenie, de azt már senki sem hiszi el — mondotta Kiss Károly elvtárs —, hogy azok a munkások emeltek kezet a népi hatalomra, akik a néphatalomnak köszönhetik felszabadulásukat, a kizsákmányolás megszüntetését, a szocializmus alapjainak lerakását — majd hangoztatta: — ugyanezt mondhatjuk el a parasztságról és az értelmiségről is, bár az utóbbiak közül sokan elvesztették tisztánlátásukat. Hangsúlyozta, hogy az ellen- íorradalmárokkal szemben okvetlenül érvényesíteni kell nép- köztársaságunk törvényeinek szigorát, de nem szabad megsérteni a szocialista törvényességet. Beszélt arról, hogy a népi demokrácia ellenségei most gazdasági nehézségeinkre spekulálnak, azokra a nehézségekre, amelyeket nemcsak a régi vezetés gazdaságpolitikájának hibái, hanem soldial inkább ők, az ellenforradalmárok idéztek elő. Most azon fáradoznak, hogy minél jobban megnehezítsék számunkra a gazdasági problémák megoldását. — Ezért fontos — hangoztatta —, hogy minden hazáját szerető magyar ember most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltségcsökkentését, a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását. Utalt azokra a fontos gazdasági rendszabályokra, amelyeket a kormány éppen gazdasági nehézségeink leküzdése céljából foganatosított. Péter János, n Kulturális Kapcsolatok Intéseiének elnffke Ezután Péter János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke szólalt fel. Bevezetőben utalt arra, hogy ha összehasonlítjuk az ország novemberi helyzetét a mostani viszonyokkal, láthatjuk: mérhetetlen az az út, amelyet megtettünk abból a mélységből, ahová a nemzetközi reakció taszított bennünket, Jól tudjuk — mondotta —, hogy ennek az útnak a kezdetén alig néhányan láttak tisztán, alig néhányan tudtak bátran cselekedni, dönteni. Tudjuk, hogy é.it nappallá tevő munkára volt szükség ahhoz, hogy a vezetés elérje azokat az eredményeket, amelyek között ma vagyunk. Az.oknak, akik ilyen bátran tudtak dönteni, Ilku Pál vezérőrnagy választ adott arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy a hadsereg nem tudta megsemmisíteni a fegyveres ellenforradalmi bandákat. — Az egyik ok az, és ez a legfontosabb — mondotta —, hogy Nagy Imréék a népi hatalom elárulásával együtt a hadsereg, a népi hatalom fegyveres támaszát is elárulták. A hadsereg tehetetlenségének másik oka: Nagy Imre híveinek a hadseregben kifejtett bomlasztó, rothasztó munkája, amely már jóval október 23 előtt elkezdődött. A harmadik ok a hadsereg vezetésében meghúzódott áruló, Imperialista ügynökök aknamunkája és romboló tevékenysége volt, amely az események során egyre nyíltabban fonódott össze Nagy Imre híveinek romboló munkájával és tevékenységével. De azt is meg kell mondani nyíltan és őszintén: a hadsereg tehetetlenségében ■ az is szerepet játszott, hogy egyes akkori vezetői a nehéz, bonyolult helyzetben tehetetlennek, ügyefogyott- nak bizonyultak. (Helyeslés.) Ilku Pál hangsúlyozta: ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a hadsereg a népi hatalom védelmében október 28-ig zömében akcióképes volt, s ennek bizonyítására számos tényt sorolt fel, majd így folytatta: — A hadseregre a legsúlyosabb morális csapást az a kapituláció mérte, amely október 28-án az ellenforradalmat dicsőséges forradalomnak deklarálta. (6. oldal) Az Országház folyosóján Trautman Rezső, az új építésügyi miniszter (jobbról). Bont a József Kossuth-díjas mérnök, képviselővel beszélget. (Folytatás a 2, oldaton) RÁDIÓMŰSOR (7. oldal) A nép nevében tanácskoznak a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek. | kisemberek, a dolgozó nép állal megválasztott országgyűlési | képviselők. Megnyugtató ez mindazok számára, akik az oktő- | béri ellenforradalmi napokban félve látták, hogy a magyar f nép ievitézlett ellenségei, a földjüktől megfosztott földbirto- ? kosok, volt gyárosok, falun a(kulákok, egykori népnyúzó főszolgabírók nyíltan, elveszett hatalmuk visszaszerzésére törnek, sorra-rendre ülnek be a közéleti pozíciókba, a demokratikus választások útján delegált képviselők helyére. Az ellenforradalom mindenekelőtt az ország legfelső államhatalmi testületének, az országgyűlésnek meghódítására | tört. Nagy Imre, volt miniszterelnök önkényesen kimondta a parlament feloszlatását és az ország vezetöerejének szétzül- lesziése, a kommunista párt feloszlatása és üldözése tetőpontján bejelentette, hogy mielőbb új országgyűlési választásokat írnál# ki, mégpedig ENSZ-csapatok ellenőrzése alatt. Szerencsére nincs a magyar választóknak közvetlen tapasztalata ilyen ENSZ-ellenőrzésrő), (minden jel szerint nem is lesz), de amit a víelnámi, délkoreai hasonló választásokról hallottunk, az is elegendő ahhoz, hogy bátran kijelentsük: nem kérünk a haladó szellemű képviselők és választók üldö- _ zése és terrorizálása jegyében megtartott választásokról. Ép- | pen elég sok és elég rossz saját emlékünk is van az ilyen »szabad« választásokról u Horthy-rendszer sötét éveiből. Do nem is a választások közeli megtartása, vagy formája most a legégetőbb kérdés. Bölcsen, az ország helyzetet helyesen értékelve úgy döntött országgyűlésünk, hogy meghosszabbítja a képviselők megbízatását és a választási harcok helyett a népgazdaság égető problémáinak megoldására fordítja az ország erejét. A népgazdaság, elsősorban az ipar megfelelő termelési | szintjének mielőbbi elérése — ez áll a mostani országgyűlés J munkájának középpontjában. Megfelelő termelési szint el- i érése, ez annyit jelent, hogy mielőbb el kell érnünk a munka í termelékenységének növelése, a termékek előállítási költse- • geinek csökkentése révén a termelés és a fogyasztás jó ossz- : hangját. Nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit megter- I melünk,' nem élhetünk jobban, mint ahogy dolgozunk —. Így * lehetne egy mondatba összesűríteni azokat a gazdaságpoliti- j kai tennivalókat, amelyek megvalósításra várnak. Mindenki tudja, hogy a baráti országok, főként a Szov- i jetunió népei, milyen jelentős anyagi áldozatokat hoztak an- | nak érdekében, hogy megmentsék népünket az ellenforra- J dalmi kártevések nyomán e segítség nélkül szükségszerűen j inflációval fenyegető gazdasági romlástól. A testvéri orszá- • gok árusegélyei, kölcsönei megóvtak bennünket a milliárdos I nincstelenség rémétől, sőt, ma jobban élünk, mint október J előtt. De hogy fenntarthassuk a már elért életszínlet és a termelési eredmények növelésével még tovább is haladhassunk, ahhoz csak a mi jobb munkánk, az olcsóbb és több termelés adhat szilárd alapot. Ehhez ad segítséget és mutat utat a kormány beszámolója, az országgyűlés vitája. A parlament mostani ülésszakával lezárul egy harcokban és eredményekben is gazdag félesztendő, az ellenforradalmi támadás meghiúsításáért, a népi hatalom konszolidálásáért folytatott küzdelem időszaka. A kormány beszámolójából új erőt meríthetnek a magasabb bérért dolgozó munkások, a beadás és a gazdálkodás bizonytalanságától megszabadult parasztok, egész társadalmunk alkotó fiai. Láthatja mindenki, hogy kormányunk sorra-rendre kijavítja és elkerüli a régi vezetés hibáit, sikeresen vezeti hazánkat és népünket a szocializmus építésének felemelő útján.
