Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-11 / 108. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek l MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM Ara SO fillér 1957. MÁJUS 11. SZOMBAT Ülést tartott a megyei pártaktíva Csütörtökön, a megyei tanács kultúrtermében tartotta meg ülését a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei aktívája. Az aktíva részvevői, a megye párt-, állami-, gazdasági-, társadalmi- és kulturális életének vezetői meghallgatták Molnár Frigyes elvtársnak. az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről tartott beszámolóját. A beszámoló felett kibontakozó vitában tizennégy elv- társ vett részt. Megkezdődtek az országgyűlés tanácskozásai Csütörtökön délelőtt 10 órakor megkezdődött az országgyűlés ülése. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Rövid megnyitó beszéde után az országgyűlés elfogadta annak a táviratnál! a szövegét, amelyet a magyar országgyűlés küldött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakára. Dobi István beszéde Ezután Dobi István elvtárs emelkedett szólásra. Bevezetőben arról beszélt, hogy a Nép- köztársaság Alkotmányának rendelkezései értelmében tesz jelentést az országgyűlés előtt az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus hó 3-án berekesztett ülésszaka óta kifejtett működéséről. Majd arról szólt, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés szünetelése idején működő legfelsőbb államhatalmi szervünknek működését, a jogfolytonosságot. — Meggyőződésem — mondotta —, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben meg van a tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikerei- iek és tévedéseinek tanulságait levonják és kialakítják azt a politikát, amely hazánkban , a szocializmus egészséges ütemű építésének, dolgozó népünk felemelkedésének, érdeme szerint való nyugodt boldogulásának politikája lesz. Meggyőződésem- oen azokra a tapasztalatokra támaszkodom, amelyeket november 4-e óta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együttmunkálkodás során sze- ,-eztem. Ezek után Dobi István az Országháziján lezajlott ellenforradalmi eseményeket ismertette. Beszélt Nagy Imre miniszterelnökségének a munkásságáról, amely lényegében intézkedéseivel szétverte a hadsereget, a rendőrséget, valójában kiszolgáltatta az ellenforradalomnak a nép érdekeiért küzdő embereket és az ellenforradalmároknál keresett maga mögé fegyveres erőt. — A szovjet csapatok szerencsére — mondotta Dobi István —• itt voltak Budapest környékén és az országban és amikor Kádár János látta, hogy a Nagy Imre kormánytól semmit sem lehet remélni az ellenforradalom, a gyilkos íehérterror letörésére, a szovjet csapatok segítségét kérte a magyar népi demokrácia, a magyar nép, a népi hatalom megmentése érdekében. Dobi István ezután a többpártrendszer kérdéseivel foglalkozott. Elmondotta, hogy Nagy Imrééli kezdeményezték a szovjetellenes kabinethatározatokat, melyek között első helyen állott az ország semlegességét, és a varsói paktumból való kilépését deklaráló esztelen határozat. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és kormányának működése, amelynek további jobb- •atolódását a szovjet csapatok november 4-i megjelenése gátolta csak meg — veszélyeztette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát és felmentette a kormánj’t. Ezt követően alkotmányos jogkörében eljárva miniszterelnökké választotta Kádár Jánost, elnökhelyettessé dr. Müunich Ferencet, a kormány tagjává Marosán Györgyöt. Horváth Imrét, Apró Antalt, Dögci Imrét, Kossá Istvánt, Rónai Sándort, A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével és alkotmányos úton történt kinevezésével bátran elmondhatjuk, új lapot nyitottunk Magyarország történelmében. Kádár Jánosnak volt bátorsága, elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. A szovjet csapatok segítségével először megfékezte, letörte az ellen- forradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot. Megint elkezdtük és folytattuk a szocializmus építését. Ez — hangsúlyozta Dobi István — Kádár János, a munkás-paraszt kormány és a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme, Ezután Dobi István ismertette a kormányban februárban bekövetkezett változásokat, a hozott törvényerejű rendeleteket. Az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyóan tudomásul vette az Elnöki Tanács beszámolójában, s a beterjesztett jelentésében foglaltakat, egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Minisztertanács elnökévé, Münnich Ferencnek a Minisztertanács első elnökhelyettesévé, Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi miniszterré, Horváth Imrének külügyminiszterré, Biszku Bélának belügyminiszterré, Révész Gézának honvédelmi miniszterré. Kossá Istvánnak pénzügyminiszterré, Dögéi Imrének földművelésügyi miniszterré, Kállai Gyulának művelődésügyi miniszterré, dr. Doleschal Frigyesnek egészség- ügyi miniszterré, valamint dr. Szénási Gézának legfőbb ügyész- szé választását az Elnöki Tanács által. Rónai Sándor ezután javaslatot terjesztett az országgyűlés elé a Minisztertanács kiegészítésére. A Minisztertanács kiegészítése Az Elnöki Tanács javasolja, hogy az országgyűlés Apró Antalt iparügyi miniszteri. Kossá István pénzügyminiszteri tiszte alól mentse fel, egyben Apró Antalt a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi miniszterré válassza meg. Javasolta továbbá, hogy Antos Istvánt pénzügyminiszterré, Nezvál Ferencet igazságügyminiszterré, Csergő Jánost kohó- cs gépipari minisz- ' térré, Czottner Sándort nehézipari miniszterré, Nagy Józsefnél könnyűipari miniszterré, In- cze Jenőt külkereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré. Kovács ímrét élelmezésügyi miniszterré, Trautman Rezsőt építésügyi miniszterré, Kisházi Ödönt munkaügyi miniszterré, Kiss Árpádot az Országos Tervhivatal elnökévé válassza meg. Az országgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Szünet után Rónai Sándor j megemlékezett az országgyűlés J bét halottjáról: Szentiványi La- j jós és Guba Mihály képviselők- ! ről. Az elnök ezután bejelentette, hogy képviselői mandátumukról lemondtak: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István, Bozsili József, Dénes István, Erdey-Grúz Tibor, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács István, Kónya Lajos, Környei József, Lukács György, Madarász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosáé és Vasa Zoltán. Bejelentette Rónai Sándor, hogy több. olyan képviselő is lemondott mandátumáról, akik az ellenforradalmi események idején káros politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak. Ezután a lemondott képviselők mandátumaiba j több pótképviselőnek a behívú- j sáról határozott az országgyűlés, j Az országgyűlés ezután néhány összeférhetetlenségi ügyet tárgyalt, majd Hóira i Sándor javaslatot tett az ülésszak tárgy- sorozatára. Az ülésszak napirendje Az országgyűlés ülésszakának napirendjén a következő tárgy- sorozat szerepel; 1. A Minisztertanács elnökének beszámolója és annak megvitatása: 2. Az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása: 3. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módositá- sáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az ország- gyűlés bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. Az országgyűlés az ülésszak, tárgysorozatát elfogadta, majd Rónai Sándor javaslatot terjesztett a Népköztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett öt tagsági hely betöltésére. A megüresedett tagsági helyekre Kiss Károlyt, Olt Károlyt, Péter Jánost, Reszegi Ferencet és Szó bek Andrást választotta meg az országgyűlés. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Kádár János elvtárs beszámolója a kormány féléves tevékenységéről Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotómunkáját megszakító ellenforradalmi támadás sötét és vészterhes napjai után, immár békésebb, normális körülmények között mutatkozik be az országgyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány. Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és munkája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmondható, hogy ma már túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. A kormány számot kíván adni az országgyűlésnek tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte. Kádár elvtárs beszédének bevezető részében részletesen taglalta az ellenforradalmi felkelést, az abban részvevő személyek és újonnan alakult pártok megjelölésével, leleplezte azok álcázott szándékait és azt, hogy a Nagy—Losonczy-csoport hogyan játszott kezére Mindszentynek, Dudásnak és társainak. Majd a továbbiakban így folytatta: ■ | határozott nemmel válaszolhat- I ■ lak ezekre a sorsdöntő kérde1 sekre. 2 i A magyar nép nem akart I 1 újra kapitalizmust, a paraszt I nem akarta visszaadni a töi- I | det, a munkás a gyárat, a 1 nép nem akarta elveszíteni verítékes munkával, szívós ! küzdelemmel megszerzett, politikai, gazdasági és kulturális vívmányait. j Kommunistáknak, ha méltók [ akartak maradni erre a . névre. ! egyetlen feladatuk maradt: meg- i menteni a magyar népi demok- ; ráciát, mert ezt követelték s J magyar nép érdekei és a nem- j zetközi munkásosztály érdekei (Nagy taps.) Mi volt a cél? Szétverni az el- ■ lenforradalmat, rendet teremtem az országban és újjászervezni f szocialista forradalom erőit. M: ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve. A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése megmentette a néphatalmat Ebben a helyzetben november elején a magyar kommunisták számára a történelem igy tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Ügy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy elvegyük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Ügy küszöböljük-e ki a szovjet—magyar viszony apró- cseprő, a szocialista lényeget nem érintő és függetlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacionalizmussal és I átvisszük az országot az impe- ! rializmus táborába? Kommunisták, marxisták csak Ezt bizonyítják az elmúlt ha! hónap eredményei. A kormány a szocialista forradalom erőinek újjászervezésével, a tömegekre támaszkodva, s a jóhiszemű, becsületes, de megtévesztett emberek felvilágosításával, a helyes útra való visz- szatérítésével látott munkához. Érthető azonban, hogy az ellen- forradalom erőivel szemben vívott fegyveres és politikai harc viszonyai között^ a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala ke< rült előtérbe. Nem mi alkalmaztunk először erőszakot — a kihívás, a provokáció, a táma(Folytatás a 2, oldalon)
