Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-08 / 105. szám
A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály forradalmi pártja (Folytatás a 2. oldalról) önkéntes fegyelmének állandó biztosítása. Napjainkban elsőrendű feladat a tagság önkéntes vasf cg,veimének erősítése, mert ettől függ, mennyire tudatosíthatjuk a dolgozók között a párt politikáját s hogyan szervezhetjük meg c politika végrehajtását. Az akarat és a cselekvés egységének, valamint az önkéntes fegyelemnek alapja az eszmei egység és a párt helyes politikai irányvonala, szoros tartozéka pedig a pártélet belső rendje. Az MDP bomlásának egyik jele volt a pártfegyelem meglazulá- ea, amely eleinte tömeges pasz- szívitásban, a határozatok lagymatag végrehajtásában, késoDb pedig áskálódó csoportosulásokban, suttogásban ós fecsegésben, •az intrika és a személyeskedés el harapózásában nyilvánult meg. Még nem küzdöttük le teljesen a politikai gondolkodás el- lanyhulását és a revizionista kártevés hatását. Bár az MDP tagságának legharcosabb része, és az ellenforradalom elleni harcban kitűnt, sok kiváló új harcos belépett a pártunkba, a pártegység megszilárdításában és a pártfegyclcm megerősítésében még igen nagy feladatok várnak ránk az eszmei cs a politikai nevelés területén csakúgy, mint a helyes, pártszerú munka és a vezetési gyakorlat tekintetében. Ezután Kiss elvtárs a párt- egység fogalmának értelmezéséről szólott. A marxizmus—leninizmus szerint a fejlődés hajtóereje a dolgokban levő belső ellentmondás, :iz ellentétek harca. Nyilvánvaló, hogy ez a tanítás a pártra is érvényes. Az osztályharc alakulása, a szocialista építés haladása során a burzsoá ideológia állandó nyomásán és az előítélet erejével ható régi szokásokon kívül, újra meg újra keletkeznek olyan helyzetek — különösen egy-egy stratégiai vagy taktikai szakasz lezárásakor —, amikor a párttagok megítélése különböző, amikor a vélemények megoszlanak, s vita támad. A demokratikus centralizmus következetes alkalmazása egyebek között arra szolgál, hogy ezt a harcot — ameddig nem válik kibékíthe- Setlenné — pártszerű keretek között tartsa, s a fejlődés e törvényét a párt. a munkásosztály és a szocializmus javára használja fel. Ha egyesek ragaszkodnak hibás nézeteikhez, s így a harc kibékíthetetlenné válik, a vezetőség kötelessége, hogy az ilyen elemeket eltávolítsa a párt soraiból. Kiss elvtárs hivatkozott a kínai elvtársak tapasztalataira, amely szerint »csak akkor erősíthetjük a párt egységét és növelhetjük a párt harci erejét, ha a hibázó elvtársakkal szemben azokat a módszereket alkalmazzuk, amelyeket általában a pártbeli ideológiai kérdések megoldásakor alkalmazunk, vagyis a kritika és az önkritika, a meggyőzés és a felvilágosítás jól bevált módszereit-«. Az előadó ezután utalt arra, hogy a Nagy Imre—Losonczy- csoport azzal, hogy az utcára vitte a pártbeli vitát, nagy szolgálatot tett az ellenforradalomnak és mérhetetlenül ártott a szocia 1 izmusna k. — A pártbell vita lehetőségeinek elismeréséből természetesen nem következik, hogy a pártvezetőség köteles a párttagokkal előzőleg megvitatni »minden latározatot-«. A »vitaszabadság-« a kispolgári felfogása nagyon elüt a marxista szemlélettől. Az ilyen értelmű »vitaszabadság« menthetetlenül megbénítaná a vezetést, márpedig most különösen szükséges, hogy a párt okvetlenül biztosítsa a vezetés zavartalanságát. A korlátlan vita- vzabadság még a pártszérv retek szétesésig való lazulásával is járna, pedig nekünk most. éppen a legszorosabb tömörülésre van szükségünk. A szertelen vitaszabadság hirdetése mögött a félművelt kispolgár okoskodása, szerénytelensége húzódik meg. Persze, az is, hogy eleve bizalmatlan a vezetéssel szemben. Központi Bizottságunk úgy véli, hogy célszerű, sőt határozottan szükséges előzetesen megvitatni a pártban a legfontosabb kérdéseket, például a párt programját és szervezeti szabályzatát, a kongresszusi téziseket és a nép- gazdasági tervjavaslatokat. Hasznos, ha a vezetők a népgazdaság, a társadalmi élet fő területeire vonatkozó határozatok meghozatala előtt is tanácskoznak a párttagság minél szélesebb körével. élhet a tagság pártszerűen a rendkívüli kongresszus összehívásának jogával. Pártszervezeteinkben az 1953 júliusi határozat óta erősödött a kollektív vezetés — folytatta —, de a már ismertetett hibák miatt nem szilárdulhatott meg, nem hathatott eléggé, s a pártszervek ülései rendszerint csak a már eleve eldöntött kérdések szentesítésére szorítkozhattak. Az MSZMP pártmunkásai nem dolgozhatnak így tovább. Az egyéni döntések, még a legmeg- Contoltabb mérlegelés esetén is, mellőzhetnek bizonyos szempontokat, így a határozat egyoldalúvá válhat, a tévedések lehetősége megnövekedhet, s a mindig résen álló ellenség könnyen kihasználhatja ezt. Az egyoldalú döntések veszedelme különösen nagy a káderek elbírálásakor. szik a termelés pártellenőrzését. A pártszervezeteknek ezután is intenziven kell íoglalkoz- niok a termelés kérdéseivel, mozgósitaniok kell a párttagságot és a dolgozó tömegeket a gazdasági feladatok minél jobb megoldására. Ezután az ifjúság nevelésével és szervezeti életével foglalkozott az előadó. — A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — mondotta — a párt közvetlen vezetésével tömöríti a kommunista fiatalokat, marxista—leninista szellemben neveli őket, s biztosítja a párt utánpótlását. A KISZ olyan tömegszervezet, amely nemcsak közvetlen politikai neveléssel, hanem az ifjúság mindennapi munkájával, valamennyi problémájával, egész életével foglalkozik. A KISZ bizonyára ifjúságunk egysége, szervezete lesz. A kommunista fiatalok egyelőre azokban a rétegszervezetekben is dolgoznak (EPOSZ), amelyek tovább működnek mindenütt, ahol az ifjúság többsége kívánja ezt. Az ifjúság szervezeti és politikai egysege nem valósulhat meg valamilyen adminisztratív intézkedés útján; ennek feltételei csak a KISZ jó politikai, gazdasági és kulturális tömcgmunkájából alakulhatnak ki. Pártszervezeteink támogassák a KISZ-szervezeteket, gondoskodjanak azok helyes irányításáról támogassák s engedjék, hogy az ifjúság szabadon, alkotóan kezdeményezhessen saját szervezeteiben, De nem alakíthatunk a pártból vitaklubot, ahol az eleven munka a fecsegés posványába fullad. Kiss elvtárs a szervezeti szabályzatról szólva, elmondotta, hogy pontosabban kell meghatározni a demokratikus centralizmus mindkét összetevőjét, s gondosabban kell körülírni a párttagok jogait és kötelességeit, valamint a gyakorlásukhoz szükséges teltételeket. Tisztáznunk kell például a szervezeti szabályzatban — mondotta —, hogyan Ma, amikor minden erőnkkel ki akarjuk javítani az MDI* hibáit, nagyon sokat árthat mozgalmunknak az öntclt, a parancsolgató »nép- vezér« szerepében tetszelgő, de saját hite szerint »tökéletes vezető«. Nem »aktivistáknak« kell tekinteni a választott pártszervek tagjait, akik csak végrehajtják egy-két elvtárs személyes döntését, hanem a szó igazi értelmében vezetőknek, akik határoznak a fontos kérdésekben. Népi demokráciánk vezetőereje — a párt Proletárdiktatúrában csak u kommunisták pártja lehet a vezető erő — tanítja Lenin; »Először azért, mert a párt gyűjtőhelye a munkásosztály legjobb elemeinek, akiknek közvetlen kapcsolatuk van a proletariátus pártonkívüli szervezeteivel s igen gyakran vezetik is ezeket a szervezeteket; másodszor, mert a párt, mint a munkásosztály legjobbjainak gyűjtőhelye, a legjobb iskola, akik osztályuk minden szervezeti formáját vezetni tudják; harmadszor, mert a párt, mint a munkásosztály vezetőinek legjobb iskolája, ta- pasztaltságánál és tekintélyénél fogva az egyetlen szervezet, mely a proletariátus harcának vezetését központosítani tudja és j nymodon a munkásosztály valamennyi és mindennemű pártonkívüli szervezetét kisegítő szervekké és azokká a hajtószíjakká változtatja, amelyek a pártot az osztállyal összekötik.« Most az MSZMP egyik Icg- ! fontosabb feladata, hogy az állami és a társadalmi élet minden területén helyreállítsa és megerősítse a párt vezető szerepét. Már csak azért is hangsúlyozzuk ezt, mert a revizionisták elsősorban a munkásosztály és a párt vezető szerepének tagadásával ingatták meg népi demokráciánkat. Valamennyien emlékszünk rá, hogyan minősítették a párt vezető szerepének érvényesítését merőben »bürokratikus központosításnak«, hogy fölényesen »bürokratikus gépezetnek« nyilvánították a pártapparátust, csúfolták azt a helyes törekvést, hogy a párt konkrétan és gyakorlati módon foglalkozzék az állam és a gazdaság, a termelés és a tömegszervezetek munkájának irányításával, illetve ellenőrzésével. Nem vitás, hogy a pártirányítás módszereiben voltak hibák. Ezeket hamarosan meg kell szüntetnünk. Az ellenforradalom nyomán, a párt szétverése következtében mindenütt meglazult a pártvezetés, Ezért az állam; szervek és a helyi tanácsok pártirányításának megerősítése nagyon fontos. Jegyezzük meg, hogy fokozatosan növelnünk kell a helyi állami szervek, különösen a tanácsok Hatáskörét. Tehát különösen nagy felelősség hárul a helyi tanácsokban dolgozó kommunistákra és irányítóikra, a járási, a városi és a falusi párt- szervezetekre. A szakszervezetek párt irányításának módszereiben is sok hiba volt. Pártszervezeteink gyakran megsértették a szakszervezel szervezeti önállóságát. Előfordult, hogy kicsinyesen gyámkodtak a szakszervezetek felett, aprólékosan és feleslegesen beleavatkoztak a sz.aksztr- vezetek mindennapi tevékenységébe. Nem mindig mérlegelték, hogy a szakszervezet pártonkívüli szervezet, ahol a pártszervezet; módszerek alkalmazása teljesen helytelen. De e kérdés érintésekor ne feledjük el, hogy egyesek túlozták az említett hibákat, s voltaképpen a szakszervezetek pártirá- nyítása ellen támadtak. Nyilvánvaló képtelenség, hogy a szak- szervezetek függetlenek lehetnek a párttól, hiszen a párt a munkásosztály szerves része, vezérkara, a szakszervezet pedig tömegszer- vezet, amely átfogja a munkásosztály hatalmas többségéi. Hogyan lehet a szak- szervezet független a munkásosztály Icgjobbjaiból alakult élcsapattól, az élcsapat politikájától, a szocializmus építésének politikájától? Ez a »függetlenség« reakciós szakszervezetekké változtatná szakszervezeteinket, ennek pedig elsősorban a dolgozók látnák kárát. Űrömmel állapítjuk meg, hogy a Szaktanács és a szakszervezetek vezetőségei ma már megindultak a helyes úton; ez lehetővé teszi a szakszervezeti munka további megjavítását. Határozottan mondjuk meg, hogy pártszervezeteink az említett hibák kigyomlálása közben ne térjenek vissza a szak- szervezetek pártirányításának régi, antileninista módszereihez; erre ugyanis Ütött megvan a hajlandóság. A munkástanácsokról szólva, az előadó elmondotta, hogy sok helyen fokozatosan kiszorítjálj: soraikból az ellenforradalmi huligán elemeket, s mindinkább rátérnek igazi hivatásuk teljesítésére. Helytelen az a nézet, hogy a munkástanácsok feleslegessé teA kádermunkáról A továbbiakban Kiss elvtárs a kádermunka néhány kérdéséről beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt 12 év folyamán sok tehetséges fiatal munkás- és paraszt- káder, új értelmiségi nőtt tel a pártban, az államapparátusban, a hadseregben, a tömegszervezetekben és másutt. A kádermunkában persze bőven akadtak hibák és fogyatékosságok is, amelyek megszüntetése nélkül nem juthatunk előbbre — hangsúlyozta az előadó, majd így folytatta: Ma, az ellenforradalom erőinek szétzúzása közben különösen fontos a kádermunka, világosabban szólva: a káderek kiválasztása, nevelése, elosztása, előléptetése és esetleg leváltása. Az állami, gazdasági, társadalmi elet kulcspozícióiért vívott harc a munkásosztály hatalmának döntő kérdése. Ezért a kádermunkának feltétlenül a munkásosztály hatalmának megerősítését kell szolgálnia. Lenin határozottan rámutatott, hogy a káderek kiválasztásánál, megítélésénél két fontos szempontot kell szem előtt tartani: 1. az osztály- és a párthűséget, a politikai megbízhatóságot; 2. a rátermettséget, a szakértelmet. Lenin értelmezésében e két szempont elválaszthatatlan, dialektikus egység, vagyis bármely szempont mellőzése fékezheti a munkáshatalom egészséges fejlődését. Ha a politikai megbízhatóságra, az osztályhűségre gondolunk, rögtön kimondhatjuk, hogy az októberi események előtt nagyon kevesen láttak teljesen tisztán. Szinte mindenki követett el valamilyen hibát; .egyes kérdések- | ben többé-kevésbé majdnem t minden elvtárs tévedett. Az elv- j társak azonban novemberben és decemberben nem egyforma I kommunista következetességgel | vonták le régebbi tevékenységük tanulságait: ez politikai j megítélésük nagyon fontos té- j nyezője. A politikai szempontok mérlegelésekor ügyeljünk rá, hogy mindenütt szilárd meggyőződésű, politikailag felkészült, puritán jellemű elvtársak kerüljenek a vezetésbe. Kiss elvtárs ezután a szakértelemről szólva hangsúlyozta: Mindig úgy döntsünk, hogy a kiválasztott vezető bizonyos területen megnyerje számunkra a tömegek rokoni zenvét, támogatását. Ha szakmai gyengesége vagy más fogyatékossága miatt nem alkalmas erre, párthűsége egymagában alig használ valamit. Nagy szükség van arra — folytatta —, hogy az idősebb, főként illegális múltú káderek forrjanak össze a fiatalokkal Jelentősen növeli az MSZMF erejét és tekintélyét az a körülmény, hogy a felszabadulás óta először valósul meg benne az 1919-es, a régi, illegális és a felszabadulás óta felnőtt, uj kommunista káderek egysége, az ellenforradalom elleni harcban való összeforrása. Helyenként azonban még ma is kiütközik a? egyoldalúság: vagy csak az idősebb elvtársak jutnak előre, vagy csak a fiatalok kapnak megbízást. Minden erőnkkel szilárdítanunk kell a párt eszme: és szervezeti egységét. Egységünk. továbbfejlődésünk politikai alapja, hogy élesen elkülönüljünk a Nagy Imre—Losonczy-fclc áruló csoporttól, és az általa képviselt nacionalista, opportunista; revizionista politikától, s egyúttal határozottan küzdjünk a szektás, a dogmatikus hibák megismétlődése ellen. A pártegység megszilárdításának legbiztosabb eszköze a párt- beli ideológiai, eszmei-politika nevelő munka. Az ideológiai éle; majd csak most fejlődik igazár pártunkban. Ez szükséges is hiszen e munkaterület ma a legfontosabbak egyike. E fontos feladatok megoldásában nagy szerep vár az országos pártértekezletre, amely nagy esemény lesz pártunk életében, mivel a politikai helyzet mélyreható elemzése alapján meghatározza majd legfontosabb politikai cs szervezési feladatainkat. Mozgalmas időben élünk. Ilyenkor a kommunista elsősorban kemény harcosságával, kíméletlen elszántságával tűnjék ki. Ismeretes, hogy felejthetetlen elvtársaink — Mező Imre Sziklai Sándor, Kállai Éva, Asztalos János és más mártírunk — legdrágább kincsük, életük feláldozásával mutatták meg, hogyan kell szembenézni az ellenséggel, hogyan kell megvédeni s proletárdiktatúrát. De a harcos- ság ma már nem okvetlenül, sői egyre kevésbé jelent fegyvere? harcot, hanem bátor kiállást t reakciós nézetek terjesztőivé szemben, s állhatatos felvilágosító munkát a becsületes dolgozók megnyeréséért, kiállást s párt- határozatainak alapján a szocializmus eszméinek megvédéséért. tagja van megyénkben lll!iii!lllllllll)llllllllllimililttll!lill!li!!!l!lll!í a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárnak Az év első negyedében országszerte nagyszámmal alakultak újjá a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak. Ma már összesen 1121 KST működik az országban s vidéki munkahelyeken majdnem 40 ezer tagot számlál a KST. Egyedül Bécs megyében az első negyedév során Újjáalakult 217 üzemi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárnak 1770 tagp van. December 31 és március 31 között több mint 10 000 KST-tag 5 400 000 forint rövidle,iárat: kölcsönt kapott havi félszázalékos kamatra. Ebből a kölcsönbe megyénk dolgozóinak 100 000 forintot folyósítottak, amelyet 210 tag vett igénybe.
