Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-04 / 102. szám
4% „akarat diadala66 avagy a Víg özvegy ' • sikere a kecskeméti színpadon A Katona József Színház idei utolsó operettbemutatója músoLi/a A tantestület huszonegyedik tiszteletbeli tagja Idei utolsó operettbemU' hatóként került a közönség elé a cecskeméti Katona József Színház színpadán Lehár Ferenc legismertebb, legszebb muzsikájú nagyoperettje, a »Víg özvegy-«. Igazi nagyoperett — végig kidolgozott, nagylgényű fináléival, remek betétszámaival, megkapó zenekari hatásokra épülő muzsikájával szinte már a vígoperai igények felé közeledik. Nem csoda, ha a legtöbbet játszott darabja volt az operettszínpadoknak. Csak az utóbbi időben lanyhult diadalútjának ereje Európa- szerte, mióta a tengerentúli ízlés a tánczenében elsöpréssel fenyegeti a szentimentális—romantikus hangvételű táncmuzsi- kát és átvette uralmát az operettben is a pőrére vetkőztetett ritmus. De még így is alig telik el esztendő, hogy ne bukkanna fel Európa . egyik vagy másik színpadán a »Víg özvegy« felújítása, Az igénytelen, vérszegény libretto nem sok lehetőséget ad a színészeknek, hogy valami emberit, elhihetőt »hozzanak« ki egy-egy szerepből. Talán Glavari Hanna és Dunilo alakítása kíván meg igényesebb színpadi játékot. Sajnos, a kissé színtelenebb hangvétel, a komplikációkat kerülő megfogalmazás, hangsúlytalanná teszi Danilo szerepét és fakóbbá válik az az egyébként is vérszegény szerelmi párbaj, ami a darab éretlen és silány konfliktusait eredményezi, Meg kell mondanunk őszintén, nemcsak Sárosi Gábor hibájából van ez így, hanem a librettó bűneként róható fel. Hanna szerepében Gyólay Viktória csillogó és kulturált énekhangja ragyogóan érvényesült. Töretlen stílusú játékával, színes egyéniséget teremtett, felszabadult humora derűssé, világossá teszi alakítását. (Nagyon szépek a kosztümjei is.) Mellette mindjárt a női főszereplők között Dobi írisz sokoldalú, színes skálájú operettszínészi kvalitásait kell megemlítenünk. Temperamentuma, gunyorosan vidám játéka mellett a harmadik felvonás betétjében partnerével, Sülé Gézával együtt mint kiforrott táncos jelentkezik. Mulatságos volt Szalma Sándor nagykö- /ete, bár nem csillogtathatta meg szerepében egyéniségének új oldalait és elsősorban jól bevált stílusát alkalmazza. Kitűnő volt a filozofálgató vén kujon követségi írnok, Nyegus szerepében Késmárky Kálmán. Csákányi György szép hangja kis szerepében jól érvényesült, tíj szint és a túlméretezett, súlyosan cikornyás, régi típusú, romantikus díszletezési stílustól való felszabadulást jelentették a darab stilizált színpadi képei. Ez a stilizáltság, a jelzett díszletek alkalmazása nálunk majdnem teljesen ismeretlen. A magyar színháztörténetben alig-alig találunk rá példát. Nem juthatott el hozzánk ez az irányzat az elmúlt esztendők eléggé konzervatív színpadtervezési elveinek az egyeduralma következtében az újabb időkben sem. Színészeink lengyelországi vendégszereplése, ott szerzett élményei inspirálták bizonyára ennek a stílusnak az alkalmazását, amely Európa színpadain mór teljesen kiforrott és általában a legmodernebb színműírási irányzatokkal együtt jelentkezett. Bebizonyosodott ezzel az előadással Kecskeméten is, hogy egyáltalán nem szükséges mázsás súlyú díszletekkel teleépíteni a színpadot ahhoz, hogy »káprázatos pompájú, parádés« előadás illúzióit ébresszük a közönségben. Igyekezett a rendezés különböző világítási hatásokat is alkalmazni, bár a színház teljesen korszerűtlen világítási berendezései nem adták meg a lehetőséget tökéletes kivitelezésre. Valamilyen módon meg kellett volna oldani, ha már a cselekvés pillanatnyi színterét akarták megvilágítani, azt a követelményt, hogy a főszereplőket a színpadon kívül elhelyezett fényszórókkal kövessék. (Bizony jó lenne lassacskán arról is gondoskodni, hogy a színház színpadi mechanizmusát egy kissé korszerűsítsék.) Az előadás egyik meglepetése volt Polonyi Gábor, új, fiatal énekesszínészünk bemutatkozása, aki Rosillon szerepében szimpatikus egyéniségével és nagy ígéreteket sejtető, kellemes lírai tenorjával már a premieren sikert aratott. A színháznak ez az új »felfedezése« valóban, szerencsés volt. A rendezés ötleteivel friss és lendületes tempót adott az előadásnak, egységbe kovácsolta a szereplők játékát. Bende Miklós operettrendezeßei között a mostani »Víg özvegy«-felújítás egyike a legjobbaknak. Külön meg kell emlékeznünk a zenekarról, amely tömören, pontosan és jó technikával valósította meg Lehár muzsikájának nagyigényű követelményeit. A tömegjelenetek rendezése, a finálék precizitása, hangulati egysége, a szereplők és a zenekar jó együttműködése mellett természetesen a rendező és a karmester Kerny Kálmán érdeme is. A revűs^erű felelevenítés értéke szempontjából a harmadik felvonás volt a legsikerültebb, ahol a »Víg özvegy« melódiái mellett a legszebb Lehár- operettek nagy számai is szerepeltek. Körmendi Éva és Szegedi Jenő Éva keringője rutinírozotl előadásával, poétikus könnyedségével emelkedik ki. bár egy csöppel sem volt kevéssé sikerült a nagy apacsszám, amelynek két »hőséről«, Dobi íriszről és Sülé Gézáról már megemlékeztünk. T. Szabó László, Kovács István, Zóni Gyula, Hegedűs Erzsébet és Yizváry Júlia rövid epizódszerepükben jól megállták a helyüket. S Hogy kritikánk címét is megmagyarázzuk: azért örülünk a »Víg özvegy« felújításának, mert az akarat, a mindig színvonalasabb előadásra törekvő akarat diadalát is jelentette. Az előző bemutató után igazolta, hogy színházunk túljutott a mélyponton, törekvései ismét felfelé ívelnek. Csáky L. Kisszálláson, a május 1-i ünnepségen vaskos sörospoharak közreműködésével élénk vita folyik egy kis csoportban. Nevek röpködnek. — Géza legyen, r— Nem, inkább János... «— Mondtam már, hogy Imre lesz! Elvégre az én fiam! — zárja le a vitát méltatlankodó eréllyel egy fiatal, szinte gyerekarcú ember s szeméből a sörokozta vidámságon átsüt valami más, a lélekből kisugárzó boldogság. — Akármi lesz a neve, az biztos, hogy szerencsés gyerek. Huszonegyedik tiszteletbeli tagunk. Ügy bizony! Május elseje szép virradójára megszületett trónörökös Ágoston Imre tani- tóék házában s mint a számtanszakos kolléga ügyesen kiszámította, ez már a huszonegyedik utánpótlás a kisszállást tantestületben. Az almajorí iskola amúgyis lármás gyerekzsivaja most már egy 4,5 kilóval világ- rajött emberke egészséges ordításával is hangosodik. A ragyogóarcú fiatal apát nem fogja a társaság. Gyorsan körbejár még az apasági áldomást jelentő söröspohár és elbúcsúzik. Nem haragszik érte senki. Ágoston Imre számára a tavasz, a május összes szépsége most egy hófehér pólyácskába költözött, a kis Imre nefelejcsszín szeme, felesége tündöklő mosolya jelenti egyesegyedül a virágos, napsugaras, sokatígérő életet. „Szemünk fénye, a rókák réme...“ Nincs az a szép lány, akinek több nézője lett volna május elsején Tompán, mint Csöpinek, a vadásztársaság derék tacskóHófehérke 7 valódi törpével Megelevenedik a mesevilág vasárnap délelőtt a színházban! A »Hófehérke és a hét törpe« énekes, táncos meseoperettben életrekelnek Grimm csodálatos meséjének szereplői, a bájos Hófehérke, a gonosz Királynő és a daliás Szépherceg. A legnagyobb meglepetés a hét törpe lesz. Tudor, Szende, Szundi, Morgó, Vidor, Hapci és Kuka valóban törpék. Pontosan úgy, ahogy a mesében. Apró ágyacskákban alszanak, csöpp kis tányérkákból, pici villácskával esznek. A liliputi emberkék ragyogó énekesek, bravúros táncosok, és valamennyien imádják Hófehérkét. Éppen úgy, mint a pesti gyermekek őket és vasárnap délelőtt majd a kecskeméti ujjongó, kacagó apróságok és gond- felejtett felnőttek is. jának. A| fényesszőrü jószág úgy ült a díszemelvénynek kinevezett kocsiládán, mint aki tudja, hogy rászolgált a csodálatra, becsülésre. Ennek a kétökölnyi okos négylábúnak a segítségével ebben az évben kereken 56 rókafészket irtottak ki a tompái vadászok. Nem csalás, nem ámítás, jnert az ártalmatlanná tett ravaszdik kölykeiből egy tucat itt [hemzseg a kocsin, drótos ketrecben. S ha a gyengébb- szívű nézőket elfogja a sajnálat a pislogó pofájú rókakálykök láttán — Eckert Lőrinc, a vadásztársaság elnöke gyorsan eloszlatja a szánakozást. Egy-egy róka legalább 100 tyúkot és töméntelen íácánt, kisnyulat képes elpusztítani. Az idei rókafogás azt jelenti, hogy többezer baromfi és nemesvad marad életben aj tompái határban. Érthet^ mostmär, hogy Csöpi miért kapta a díszes masnival, ezer símógatással járó fenenagy megtiszteltetést, miért lóg a feje fölött mé^ egy tábla is eme felirattal: >|A vadásztársaság sze- meíénye, j — a rókák réme.« „Most már érzem, hogy ettem valamit! Nyálcsordító, bolondító szag úszik vastagon a fehértói erdőben az állami gazdaság sátra körül. Literes öblű merőkanállal púpozza ) két ügyes asszony a drága, finom borjúpörköltet a tányérokra, — akkora adagokat egyre-egyre, hogy fűkaszálásban három Góliát is jóllakna belőle. Egy alacsony, cingár, egyszál- bélűnek Játszó emberke már harmadszor térül el a sátortól a teli tányérral. A szomszédos bokrokból kuncogva figyelik: Fogadjunk, hogy ezt mar nem eszi meg! — Dehogynem. Nézd csak, már nyeli -is.;. , Tényleg. A féltenyérnyi húsdarabok égy-egy falat, a kanál úgy jár }e és fel, mint a gőzmozdony tolattyúja. S amikor a kenyér hajával az utolsó csepp piros lev^t is kitörülgeti a hótisztára takarított tányérból, — az atyafi j nagyot szusszant s elismerően motyogja: — No, jmost már, érzem, hogy ettem valamit! (Hát tártsa meg az isten az étvágyát, bátyám, sokáig!) G. K. Berci! Berci te! — kiált az istállóknál egy őrmestereset. Vár kicsit. figyel, de csak Fejes bácsi, az öreg, nyugdíjra fogott udvaros botorkál elő a kiáltásra a kazlak mögül. Hunyorog, valami szörnyen tetszik neki. Végülis azt mondja, hogy csak úgy rezeg az a vékony cincér-bajsza a visszafojtott nevetéstől: — Annak aztán kiabálhatsz. Elment az, el bizony. Erre ni, a kertek aljának, — A ponciusát neki! Éppen most? Fogni kék, Fejes bácsi. Megyünk a hintóval az állomásra. — Hiszen, ha látom — kuncog, pirosodik ott az öreg Fejes. — Merthogy épp azzal ment el, a hintóval, Ehol-e, itt a kerekek nyoma. Meg szalagot is font a lovak hajába. — Hintóval? Az én engedelmem nélkül? Hová? Most dőlj össze világ, ha eddig nem dőltél össze! Kacag, kacag a kicsit már rövideszű öreg Fejes, gyönyörűségében a térdét csapkodja. — Hová ment volna? Hová? Nem hallod? Szalagot font a lovak hajába! — Peczöli Vilma! — áll meg a szíve is idősebb Maisának. — Hát odament. A ló már nem elég neki. Hintóval akar imponálni a mamlasz! No, nem egészen, Gavallérságról, előzékenységről van szó, nem impo- nálásról. S abban se Vilmuska a hibás, hanem a mostohája. A terebélyes, mindig nyájas, mindig kedveskedő Peczöliné, aki zsörtölődés helyett mosollyal kormányozza a házat. Mulatság? Műsor? »Persze, hogy megyünk, Bercikém, aranyom. Bár az én anyám, szegény, az lett volna fele olyan szívvel irántam, mint én a mi kis Vilmuskánkhoz. Ugye, gyöngyöm? De az szentes volt a jámbor, ördög művének tudta a táncot. De megyek is. már. Jaj, hogy soha egy perc nyugta se lehet az ember gyerekének.« S mindezt sebesen, egyszuszra, lélegzetvétel közben Is pergetve a szót, hozzá fűszernek: mosoly, sóhaj, magasajnál tató szemforgatás. Nem, nem sárkány az ilyen asszony, csak valóságos istencsapása! Mert alig ocsúdott Berci, alig nyúlt a Vilmuskája keze után, megint ott termett Peczöliné. — Jaj, Bercikém, aranyom, baj van. Mégse mehetünk el arra a mulatságra. — Ejnye — hökkent meg Berci. — Aztán mért nem? Mi az akadálya? Peczöliné lesütötte a szemét, el is pirult és ke?ét hátratéve, mint akit leckéztetnek, azt susogta: — Én, én vagyok az akadálya, Bercikém. Nem bírok én az én szegény lábaimmal akkorát gyalogolni. Berci nyelt egyet, végigmérte jövendőbeli anyósat és magában igen cifrát gondolt. Azt, hogy nem a lábában rejlik a baj^ a negyven esztendősen is pipiskédé mostohának, hanem a fejében, meg áz »alapépítményé«- ben. Mert az olyan széles, olyan ringó-rengő, hogy háromannyi anyag kell a szoknyájához, mint másnak. — Hát akkor — kockáztatta meg — talán egyedül mennénk Vilmuskával. — Nem, azt nem. Én bízok benned, tisztellek-becsüllek, csak mégis... Nekem is jót tenne egy kis kikapcsolódás.,: Tudod mit? Nem, nem szabad, a világért sem mondom ki. — Ugyan már, mért ne mondaná. Mondja csak, Emma nőném. — Hát... ha csakugyan szívlelsz, ha csakugyan megszánod az ilyen magatehetetlen vénasszonyt, talán..; elvihetnél, Berci. A hintóval, a csoport hintájával. Mit szólhatott az ilyen »provokációdra szegény, fülig szerelmes legény? Eleinte riadozott, a levegőt kapkodta, aztán megmérgesedett. Mert a végén őt kezdte sajnálni a jövendőbeli anyös. Hogy persze, te szegény, hogy erre nem is gondoltam a buta fejemmel. Közös a hintó, nem te parancsolsz benne. v, Berci meg: ki ha nem ő? Jussa van hozzá. Kinek van annyi egysége, mint neki? Szóval beugrott, no, odaígérte a hintót, a szavát adta rá, s csak későn, hazafelé kocogtában jutott eszébe, hogy mire is tanította az apja? Arra, de úgy látszik, hiába, hogy »mézmázos asszonynak, virágos felhőnek sohse higgy fiam«. A szerelem, a szerelem, hej, az csak a sötét verem! Ki hagyja így el magát? Ki kiáltja világgá ilyen korán, alig tíz órakor a szíve bánatát? 6 (Folytatjuk)
