Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-31 / 125. szám

Mit tesznek a felvásárlás megjavítása érdekében i Törődnek a szakcsoportokkal — Nyilatkozik a MÉSZÖV elnöke ,V szakcsoportokról SS Felkerestük Kralovánszky Jó­zsef elvtársat, a MÉSZÖV elnö­két, s érdeklődtünk tőle a íöld­művesszövetkezeti mozgalom helyzetéről és a közvetlen fel­adatokról. Majdnem 100 000 íöldművesszöveikezeti tag Elmondotta, hogy a földmű­vesszövet kezeli mozgalom me­gyénkben jelenleg 99 689 tagot számlál. Ez év első negyedében majdnem 1200 új taggal erő­södtek a szövetkezetek. Az elmúlt évben vásárlási és értékesítési visszatérítés, vala­mint a választott vezetők tiszte­letdíja fejében jelentős össze­get, 7 és fél millió forintot fizet­tek ki. Ezzel szemben a föld­művesszövetkezetek gazdasági megsegítése a tagok részéről elég gyenge, mert csupán 3 mil­lió 800 000 forint értékű részje­gyet fizettek be. Azt viszont érdemes megje­gyezni, hogy három év alatt mintegy 32 millió forintot ru­háztak be a megye földműves­szövetkezetei. Tavaly például 8 millió forintba került a felvá­sárló telepek bővítése. A föld műves.sző vetkezetek felvásárló telepeket vesznek át A földművesszövetkezetek előtt álló egyik legnagyobb feladat: felkészülni a várható jó termés felvásárlására. A megyében . lévő 68 íöldmüvesszövetkezeti vezetőségnek zöme már megtár­gyalta a termény-, a zöldség-, a gyümölcsfelvásárlásra való fel­készülés teendőit. Azon igyekez­nek, hogy a tavalyi hibák ne is- , métlődjenek meg, ne bosszan­kodjanak a termelők a lassú át­vétel miatt. Ezért június 30-ig a megyében 30 új telephelyet ié- lesítenek. A földművesszövetkezetek az idén több mint 50 felvásárló telepet vesznek át a Termény­forgalmi Vállalattól. Arra töre­kednek, hogy a lehető legolcsób­ban oldják meg a felvásárlást. Megyei szinten mintegy 12—14 százalékos költségcsökkentést akarnak elérni. A (ermeiőK érdekeinek érvényesülése Arra a kérdésre, hogy miként érvényesül a felvásárlásnál a termelők érdeke, a MÉSZÖV el­nöke elmondotta, hogy az úgy­nevezett felvásárlási és értéke­sítési tagbizottságokat kibővítik. Az idén 350 bizottsági tag lesz. Ezeket a bizottságokat a terme­lők alkotják, Az lesz a felada­tuk, hogy ellenőrizzék a felvá­sárlást, figyeljenek fel minden káros jelenségre. Nem szabad előfordulni olyan eseteknek, mint például tavaly Alpáron és Kiskunmajsán, ahol a szilvát in­dokolatlanul alacsony áron vá­sárolták fel a termelők kárára. Az idén Szabadszálláson a pa­rajt 60—70 fillérért vette a föld- müvesszövetkezet a nagyobb ha- szon érdekében, a termelők meg­rövidítésére. Joggal elégedetlen­kedtek a gazdák, mert Dunave- cscn reális áron, 1,20-ért vásá­rolták a parajnak kilóját. A tagbizottságok létrehozása lehetővé teszi a felvásárlás és a termelők érdekeinek összhangba hozását. mines elés sónsyöles nincs elegendő hűtőkocsink. A megyének szüksége lenne leg­alább 1200—1400 hűtővagonra. Állandóan tárgyalunk arról, hogy miképp lehetne elegendő göngyöleghez jutni. ígéretet kap­tunk mér bőven. Reméljük, eze­„líi járandó térítmény66 Sajnos, a szakcsoportok mű­ködésében sok negatív vonás van. A megyében több mint 100 szakcsoport működik. Az idén nyolc új szőlő- és gyümölcster- mesztési, három zöldségtermesz­tési, két magtermesztési és egyéb más szakcsoport alakult. Az idén még számos szakcsopor­tot szeretnének létrehozni a földművesszövetkezetek. Sajnos, csak a szakcsoportok 8 százalé­kának van közös vagyona. Sok­nál inkább a spekulatív jelleg érvényesül. A tagok egyéni ér­dekeiket s nem a közösség, a ter­melés érdekeit nézik. — Ezt az idén megszüntetjük — ígérte a MÉSZÖV' elnöke. — Az év végére el akarjuk érni, * ;zobát is hogy a szakcsoportok legalább 50 százalékának legyen közös va­gyona. Foglalkozzanak gyü­mölcstelepítéssel, szőlőgyökerez, tető iskolák létrehozásával, ön­tözéses zöldségtermesztéssel és így tovább. két meg is valósítják. Töltsék be funkcióikat a földműves­szövetkezetek Kádár János elvtárs, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke az országgyűlésen han­goztatta: az általános földműves- szövetkezeteknek fő baja az volt, hogy a szó igazi értelmében nem a szövetkezet funkcióját töltöt­ték be. Főként a kereskedelem­mel foglalkoztak és a szövetke­zeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Ez a jelenség a megye föld­művesszövetkezeteinél is tapasz­talható volt. Az utóbbi években lényégében csak kereskedelmi tevékenységet végeztek a szövet­kezeti boltok. A termelés előse­gítéséről, megszervezéséről, va­lamint a szövetkezeti gondolat terebélyesítéséről megfeledkez­tek. — Ezeket a hibákat meg akar­juk szüntetni — mondotta Kra­lovánszky elvtárs —, természe­tesen nem megy minden egyik napról a másikra. Sok akadályt kell leküzdenünk annak érdeké­ben, hogy terveink megvalósul­janak. Jaj annak a szegény halandónak, aki a C. 0068—14. r. számú nyomtatványt, amelyet a Nyomtatványellátó Vállalat készített szervek és közületek részére, ki akarja tölteni. Az ilyen jobb sorsra érdemes emberke, aki azzal a merész elhatározással bír. hogy elszámolja a kiszállási költségeket, jobb ha előbb alaposan felkészül, esetleg néhány idegcsillapítót is bevesz. Aki tervezte ezt a nyomtatványt, úgy látszik, esküdt ellensége volt minden kiszállónak. Nyugták és utalványok vibrálnak az ember szemei előtt. Azonkívül egy egész sor, az ember magánéletére vonatkozó kér­dést is beiktattak a rubrikák közé. Például, hogy a kiszállásra milyen tárgyakat vihet magával. Sőt azt is megállapítja az egyik rovat, hogy hány kilót. Mert nem úgy van az kérem, hogy Hübele Balázs módjára csak úgy eipelgetjük magunkkal a bőröndöket egy ilyen kiszállás alkalmával. Vannak emberek, akik mértékte­lenek ilyen szempontból és egy kiszállásra képesek egy fél háló­elvinni, vagy több kultúrcikket vinnének magukkal, mint amennyi szükséges. Ezért tehát pontosan meg kell jelölni hány kilóval »száll« ki az illető. Az útiszámla kitöltésénél fontos rovat, hogy hány éjszakán út vette igénybe a hivatali vendégszobát. Közvetlenül alatta a következő szöveg: a működés részletezése. Nahát ez már kicsit túlzás. Az ember legintimebb dolgait is fel kell tüntetni egy ilyen elszámolásnál? Milyen kíváncsi emberek vannak manapság! Nem beszélve arról, hogy a számla tervezői még drága magyar nyelvünk nyakát is kitekerték.1 Zokogj szegény magyar nyelv, hiszen művelőid sem tudják, hogyan használjanak. Ilyen szövegek olvashatók: »Kijárandó összegét hiánytalanul felvettem...« - Ki­járandó térítmény« .. .»Számlatevő aláírása«. Ehelyett természe­tesen sokkal helyesebb lett volna azt írni, hogy kifizetendő ősz- szeg, vagy a kiküldött aláírása, stb. íme ez a mi »kijárandó kritikánk«, a bürokrácia és az úgy­nevezett hivatali bikkfanyelv ostorozására. Emberségből elégtelen.. ÍPflíííÍSlíP7Pn a kaikaatyúi g* ujlo^ató ítl VJ 2. 5 0 oo-o-oo o-ooooooo OO 0-000000000000000c Böbék Pál 37 éves kaskantyűi lakos 1956. október 27-én az el­lenforradalom ideje alatt feltörte a helybeli tanácsházát. Böbék, miután így behatolt, az épületbe, összetörte az ott levő bútorokat, megrongálta a tanácsháza fel­szereléseit, a község hivatalos iratait pedig egy halomba hord­va, felgyújtotta az udvaron. A gyújtogató és romboló ellen- forradalmár ezen cselekményé­vel több mint 50 000 forint kárt okozott a tanácsnak és Kaskan- tyú község lakosságának. Böbék ooooo ecKjoeoocoe^ Pál azonban nem került el meg­érdemelt sorsát, mivel a kiskő­rösi rendőrkapitányság elfogta s rövidesen a vádlottak padján fe­lel majd aljas tettéért. — Ifj. Kovács Mihály 31 éves és ifj. Kerékgyártó Albert 29 éves büntetett előéletű csengődi lakosokat, akik a község erdejé­ből nagyobb mennyiségű kőris­fát loptak, 5—5 hónapi börtön- büntetésre ítélte a kiskőrösi já­rásbíróság. Budapestre, közelebbről az Országházba igyekeztem május 23-án, csütörtökön a Budapest— Szarvas cégtáblát viselő autó­busszal. A vezető és a kalauz idősebb, 'meglett, nyugodt vérmérsékletű jemberek voltak. Éppen ezért Csodálkoztam a gépkocsiveze­tőnk meg nem értésén, illetve cselekedetén. Az történt ugyan­is, hogy elhagyva Kecskemétet, a Bethlen körút után gépko­csink felé egy szovjet tiszt sza­ladt, s integetett, álljunk meg. Bizonyéra elaludt, vagy esetleg eltévesztette az indulás idejét, s így, mint általában más ember is gondolta, hogy ha mást nem, 4♦ és liíí tő kocsi A felvásárlást legjobban aka­dályozza — hangoztatta —, hogy nincs elegendő göngyölegünk a csomagoláshoz. Ideje volna ezt az évek óta vajúdó problémát; végre megoldani. Rengeteg bajt okoz minden évben az is, hogy] Városnak beillő felhőkarcoló \ Frank Lloyd Wright, az ismert; amerikai építészmérnök hatal-j más felhőkarcoló tervrajzait ké-: szítette el. Az óriás-felhőkarcoló! kerek egy mérföld (1609 méter)] magas és 528 emeletes lesz. Az: emeletek között a közlekedést; szakaszos felvonók könnyítik meg. A tervezett óriás-felhőkar­coló egy nagyobb város egész la­kosságát befogadhatja, ameny-i nyiben 130 000 embernek nyújt-] hat otthont. Arról egyelőre hall-] gat a krónika, hogy akad-e vál-1 lalkozó az épület óriás felépítő-] 6cre. ■ Gondolatok egy fontos kérdésről A pár! és a tömegek kapcsolatáról sok szó esett az el- műit évek során. Nem ok nélkül, hiszen a párt tömegük nőikül olyan, mint az ember kéz-kar nélkül. -Vo­te úsznak, a görög mitológia hősének a monda szerint abban volt ereje, hogy nem szakadt el az öt szülő füleitől. A mi pártunk ereje ugyan­csak abban kell legyen, hogy szoros szálak fűzzék szüloanyjához: a tö­megekhez. Hit valaha, akkor ma kétszeresen van szükség a párt tömpgkapcsolir­tainak erősítésére. Miért? Az ellen­forradalom egyik legfőbb cclkííű zé­se az volt, hogy szétverje a pártot, Ugyanakkor, mikor a párt íizikfti megsemmisítésére tőrt, hazug vá­ciaknál, aljas rágalmakkal a U éves építés hitelét és ebben a párt tör­ténelmi szerepét akarta lejáratni és végeredményben kétségbe akarta vonatni a szocialista társadalmi rend életképességét. Kétségtelen, hogy ebben az idő­szakban sokan elfordultak a párt­tól, vagy passzív álláspontra helyez­kedtek. Az is kétségtelen, hogy pár­tunk volt vezetői az utóbbi években több hibát követtek el, különösen gazdaságpolitikában és ez zavarta a dolgozóknak a pártról alkotott véle­ményét. A probléma teljes kereksé­ge érdekében azt is meg kell mon­dani, hogy a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség legkon- stcuktívabb erői — a hibák megál­lapításával együtt — a párt mellett törtek lándzsát és a hibák kijavítá­sának ürügyén nem jutottak, mert nem juthattak el a párt megsemmi­sítésének ellenforradalmi álláspont­jáig. Hogy a párt milyen ener­gikus és eleven erőt jelent társadal­munk ciciében, azt elsősorban a no­vember 4-ike utáni napok bizonyít­ják. A gyors gazdasági konszolidá­ció sok gondunk mellett a párt te­vékenységét dicséri és a part nél­külözhetetlenségét bizonyítja. S vajon ezek a sikerek mire mu­tatnak? Elsősorban arra. hogy a párt es a tömegek között adva volt és adva van a kapcsolat. Adva volt még a legnehezebb, próbára tevő időkben is, amikor azok voltak a „jelesek“, akik fokozták, a zűrzavart és nem azok, akik minden idegszá­lukkal a rendet kívánták. A párt és a tömegek kapcsolata közvetlen függvénye annak, hogy a part milyen politikát folytat. A tö­megek a mi pártunk mögé álltak 1945-ben, mert mi a szörnyű világ­háborúvá! szemben a béke párt­ja, mert mi a földosztás pártja voltunk, mert mi a gyárakat álla­mosítottuk, elzavartuk a nagytőkése­két, kiebrudaltuk a közigazgatásból a főszolgabírókat, megteremtettük a tanácsi szerveket. A munkás- osztály és a nép pártja voltunk, mert munkás igazgatók ültek a gyá­ros helyére és a tanácselnöki székbe. Ezért a tömegek szerették és tisz­telték a mi pártunkat. De a tagosí­tások, a tfiz-fejlesztág megengedhe­tetlen módszerei, a begyűjtés terme­lési kedvet bénító hatása és általá­ban gazdaságpolitikánk káros követ­kezményei, zavarták a tömegekkel való egészséges kapcsolatunkat. Oki óber végén hibákon lovagolva, az ellenforradalom Nép- köztársaságunkat le akarta radírozni a‘ térképről és Mindszentit, herceg Eszrcrházit, Szobonyákat és Mérődé- keket akartak a nyakunkba ültetni. Ebben a helyzetben a hatalom ke­rült veszélybe. A munkásosztály ha­talmának megtartásáért isi lépett fel ? A Magyar Szocialista Munkás­párt. Pártunk mentette meg a pro­letárdiktatúrát. A hatalom jól lát­ható veszélyeztetettsége és egyben megmentést! az alapja annak, hogy elsősorban a munkásosztály és a tömegek a párt felé fordultak. En­nek a kapcsolatnak volt végsősoron eredménye . konszolidálódott helyze­tünk is. Sztálin azt mondta: „.,. csak az kell, hogy a bolse* iko*c elszakadja­nak a tömegtől g elveszítsék velük való kapcsolatukat, csak az kell, hogy belepje őket a bürokratizmus rozsdája — s egyszeribe elveszítik minüen erejüket és semmivé vál­nak...“ Tehát a párt helyes politikája alapvető kérdés. Őszinteség a gazdasá­gi kérdésekben, a reálpolhika, s nem álmok kergptése, a gazdasági élet harmóniája, az életszínvonal kézzel fogható növekedése, a demokratiz­mus szélesedése, a nyugodt holnap vagy holnapután reménye, niind- nlegannyi kellék ahhoz, hogy a párt a tömegek teljes támogatását élvez­ze, Ennek a törekvésnek számtalan jelével találkoztunk az elmúlt hóna­pokban Többen úgy gondolják, hogy ne­künk már nem keli sokat tenni po­litikai és gazdasági síkon egyaránt. Erezhető imitt-amott a hurrá hangu­lat, a minden rendben van állás­pontja. amely szerint sikereink most már joggal bevasalhatók a dolgozók véleményében,- mindenki velünk tart, mindenki egyetért azzal, amit te­szünk. Igaz, hogy politikánk a tömegek érdekeit szolgálja. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a dolgozó tömegek kivétel nélkül felismerték, nem jelenti azt, hogy most már nyugodtan ülhetünk babéráinkon. Az emberek felfogása, cselekedeteink i adatukban való hasznosulása sok­féle formában konkretizálódhat. Ezért szívós harcot kell folytatnunk a tö­megek megnyeréséért, politikánk magyarázójáért. Pártunk I e I a d a í« szinte na­ponta mérni a tömegkapcsolat haté­konyságát. Persze ennek a mérés­nek nincsenek egységben kifejezhető lehetőségei, de az előttünk álló fel­adatok megoldásának üteme, az ab­ban való tömegrészvétel méretei min­legalább felvilágosítást kap ar­ról, hogy később is indul majd autóbusz. De nem így történt. Pedig én már utaztam többször is ezzel az autóbusszal és dicséretére le­gyen mondva a gépkocsivezető­nek és kalauznak, igen sok eset­ben az emberi figyelmesség vég­ső határáig is elmentek. Láttam, amikor megállón innen felvet­tek egy utast, másiknak taná­csot adtak. Nem tudni, mi ok­ból, ma ez az emberség elma­radt. Mindenesetre sokunkban megérlelődött ez a gondolat: gépkocsivezetőnk ebben az eset­ben elégtelenre vizsgázott. —sz— dig biztos barométere lesz ennek az igen fontos viszonynak. Két beszélgetés jutott a tudomá­sunkra. Egy községi titkártól meg­kérdezték: Az elvtársnő véleménye szerint kijavítottunk-e már minden hibát, amit annakidején elkövettünk? — Erre azt válaszolta: — A begyűj­tés eltörlésével, a kötelező vetésterv megszüntetésével minden gondunkat megoldottuk. — Úgy gondolom, fe­lesleges a cikk írójának elmondani, hogy még nem mindennek vagyunk utána. A másik eset; a pártszervezet elnökétől megkérdezték: — Mivel foglalkoznak most a kommunisták? A válasz: — Semmivel. Az ellen for­radalmárokat eltávolítottük, más dol­gunk most nemigen akad. Ebből látható, liogy helyenként a párt tevékenységét helytelen felfo­gásból kiindulva szimplifikálják. Pe­dig még nagyon sok a tennivaló. Az ellenforradalommal szembeni világ­nézeti harc, a revizionista nézetek leleplezése, gazdasági tennivalóink minden erőnket le kell kössék. A párt és a tömegek kapcsolata, al­kotó kapcsolat. Olyan kapcsolat, amelynek nyomán sok gondunknak kell megoldódnia. A munkaverseny- nyej, az újítómozgalommal, a bére­zéssel, a takarékossággal, a termelő- szövetkezetek megerősítésével kap­csolatban egyaránt. Mindezt csak a tömegekkel együtt tudjuk megolda­ni. A kommunisták önmagukban ke­vesen vannak ezek megoldásához. De a tömegekkel együtt többszörözzük erőnket és nagyobb lépésekkel ju­tunk előbbre. A megyei pártértekezlet — véleményünk szerint — nagyon komolyan kell, hogy felvesse ezt a kérdést. Szigorúan bírálva minden, a tömegektől való begombolkozást, be* feléfordulást. Arra persze gondosan ügyelve, hogy a kapcsolat elvi alap­ja semmiképpen sem lehet a revizio- nizmus iránt tett engedmény, hanem a proletárdiktatúra védelme, erősíté­se tehát a szocializmus építése. —V -*-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents