Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-29 / 123. szám
MUNKÁSOK VITÄFOEÜMÄ Lépcsős darabbér és ami emögött vanj a paprikásoknál NEM ILDOMOS, főleg nem népszerű a bérkérdést bolygatni, mert bizony néha olyan dolgokat is ki kell mondani, amely egyeseknek, vagy egy nagyobb többségnek fáj. De meg kell tenni. Félre kell dobni a bérezésben is az ellenforradalom által elképzelt kispolgári egyen- lősdit és a fő mércéül, »aki mennyit dolgozik, annyi bért kap«, elvet kell a gyakorlati életbe állítani. Nem könnyű ezt megtenni már csak azért sem, mert ahány üzem, annyiféle bonyolultságában jelentkezik a bérkérdés megoldása. Nemrég egy értekezleten szóbajött a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat, — ahol kereken megmondták: Nem tudják bevezetni a teljesítménybért, ami azelőtt több, kevesebb hibával megvolt és ösztönzött is. Hát akkor, hogyan díjazzák a végzett munkát? — erre voltunk kíváncsiak. ITT IS, UGYANÚGY, mint másutt, az ellenforradalom után megszűnt a teljesítménybér, helyette január elsejével az úgynevezett lépcsős darabbért vezették be, mely állítólag' megnyerte a felsőbb szervek tetszését is. Nézzük csak, mit is takar ez az új bérezési forma? A lépcsős darabbér — a vállalat szerint — teljesítménybér. Bizonyításul a következőket: — cslpedésnél öt bérkategória van. Például, ha valaki 14 000 darabot fűz tél egy őrá alatt egy bizonyos nagyságú paprikából, az 4 forintot kap, aki viszont 23 ezret, az 6 forint 50-et. Ezek szerint mindenki abba a kategóriába sorolja önmagát, ahová ügyessége és szorgalma képessé teszi, — tehát »teljesítményben dolgozik«. UGYANEZ A HELYZET a forgatásnál is. Mi történik akkor, ha valaki nem teljesíti az első kategóriában megjelölt követelményt? Csökken a bére. Ha csak 11 000 darab paprikát fűz fel, akkor nem négy forintot, hanem három forint húszat kap egy órára. Ha viszont csak 50 százalékot teljesít, akkor is iiü százalékos bért kap. Ez nem helyes! Becsapása azoknak, akik szorgalmasak, ügyesek. Ez a szépséghibája ebben az esetben, ennek a lépcsős bérnek. Más a helyzet a bérezést illetően a gépkezelőknél, ahol csak három kategória van. Mi lesz azzal, aki a harmadik kategória mely kb. 100 százaléknak felel meg — által megjelölt mennyiséget túl akarja teljesíteni? Nem engedik meg, mert az már a dolgozó egészségének rovására megy, no meg a minőség vallja a kárát. Azt azonban elismeri! az ezzel foglalkozók, hogy a lépcsőt bővíteni kell. A MALOMBAN ÉS a szári tónál is a lépcsős darabbért kívánták bevezetni, de férfiasán bevallják, hogy ez nem sikerült, — elcsúsztak. Ez azt jelenti, hogy több bért fizetnek ki (40 százalék fizetésemelés), mint amennyit szabad lett volna, mint amennyi indokolt. A béremelés nem áll arányban a teljesítménnyel. Ezért az őszinte szóért lehet, hogy megharagszanak a malmiak, de értsék meg: nem a haza javat szolgálja az, amikor régebben 100 százalékos termelésért egy órára 3 forint 96 fillért, most pedig 5 forint 50 fillért kapnak. Még ha figyelembe vesszük azt is, hogy jobb a minőség. Nekünk éppen olyan bért kell kialakítani, amely magában foglalja a mennyiségen túl a minőséget és az anyag- takarékosságot. Sajnos, itt is úgy állapították meg a bértételeket, hogy az kizárólag a mennyiségre vonatkozik. Nem tűnik ki, mennyivel kap kevesebbet az, aki rosszabb minőséget állít elő, vagy nem takarékoskodik az anyaggal. TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem a bért sokaljuk, hanem a teljesítményt keveseljük még akkor is. ha egyesek ezekután megharagszanak, vagy szidnak is bennünket. Nem passzióból, hanem a jövőnk biztosítása céljából beszélünk erről és ezt nem hallgathatjuk el. — KÖNNYŰ AZ ÚJSÁGÍRÓNAK, ő nincs itt — mondhatják egyesek. — Ez igaz! De vállalva az ódiumot, őszintén, nyiltan meg kell mondani, rendet kíván a bérprobléma megoldása a malomnál és a szárítónál, annak ellenére, még ha egyesek nem is értik meg; több bérért legalább annyi kész terméket, munkát kell adni, mint tavaly ősszel, Akii csak egy kicsit 'tárgyilagosán! nézi a való helyzetet, az belátja,! hogy nem lehetünk jövőnk ke-f rékkötői, mert ezzel saját ma-i gunkat rövidítenénk meg, del egyébként ehhez nincs is jo-| gunk. Legjobb idejében a feké-x lyes részt eltávolítani, még hal az fájdalmakkal is jár a papri-í kásoknál is. Ezt kell cselekedni,! ezt kívánja meg a nép egyetemes! érdeke. — Venesz —| „Jó SZäkß!))bCr6K6t képezünk“! HUSZONHÁROM életvidám, pajkos, huncut, csinytevésre mindig kész gyerek jár naponta a Bajai Fémipari Vállalat tágas munkatermeibe, hogy három év után büszkén mondhassa: szakember vagyok. Három év nagy idő. Sok víz folyik el a Sugovicán, sok dologgal ismerkedik meg a fogékony, ifjú gyermekiélek. Kíváncsiságból megkérdeztük Vass Istvánt, a vállalat főmérnökét és Szabó elvtársat, az igazgatót, hogyan alakítják, formálják a gyermekeket náluk, mi a tanulóképzés módszere jelenleg? ELÖLJÁRÓBAN csak annyit: a válasz igen érdekes, s megszívlelendő másutt is. — Nem széria szakembereket képzünk. Nálunk csak az maradhat meg, aki a szakmával nemcsak pénzt akar keresni, hanem majd később szerelmese is lesz szakmájának, értsen még a rokonszakmákhoz is. Mégis, mi a módszer? A tanulógyerek, ha a lakatos szakmát választotta, akkor a lakatosrészlegnél kezdi a mun-j kát'. Utána háromj hónapig az eszter-j gályosrészlegnéi, azt] követően a hegesz-g tőknél, majd a ko-l váesoknál végzi! gyakorlati taimlmá-í nynit. Megismerke-f dik az alapvető] szakmai sajátosságokkal és így tudásban gazdagodva] tér vissza a lakatos- részleghez, s ottj folytatja tevékeny-] ségét, egészen aj vizsgáig. Így már érthető,! a nem széria szak-l ember-nevelés prob-| lémája. Több mint 100 millió forint... A megyei Állatforgalmi Vállalat január 1-től május 24-ig több mint 28 000 darab sertést vásárolt fel 45 823 mázsa súlyban. A felvásárolt jószágokért a szerződött gazdáknak több mint 90 millió forintot fizetett ki. Szarvasmarhából több mint 20 ezer mázsát vett át a vállalat, melyért majdnem 20 millió forintot kaptak a gazdák. Az egész állattenyésztésünkben, jószágutánpótlásunkban alapos kárt okoztak az október 23-át követő események. Sok helyen nyakló nélkül vágták a jószágokat. A borjúvágások ma is gyakoriak, ez bizony jelentősen veszélyezteli szarvasmarhatenyésztésünk fejlődését. A jószágok takarmányozása sem megfelelő, amit bizonyít, hogy az Ál-j latforgalmi Vállalat által átvett* marhák súlya alacsony (400—450j kiló). Pedig a gazdának is megéri, hogy jól takarmányozza aj jószágot, mert többet kap érte,] különösen a szerződött állatért.] Az Allatforgalmi Vállalat álta-j Iában a szabadpiaci árnál 2—4j forinttal magasabb áron veszi át] a szerződött szarvasmarhákat.? Az ellenforradalom nemcsak a népgazdaságnak okozott tetemes kárt, idézett elő gazdasági és politikai nehézségeket, hanem felbomlasztolta az újság levelezőinek táborát is. Az ellenség támadásának leverése, a helyzet rendeződése után a párt lapja újból megkezdte a munkás-, parasztlevclezők szervezését. Természetesen levelezőink száma ma csak igen kis hányadát teszi ki annak a hatalmas kollektívának, amely az ellenforradalom előtt megvolt. Minden újság csak annyit ér, ahány közérdekű problémát megold, igazságtalanságot orvosol. Az ilyen közérdekű dolgok feltárásához azonban az újságnak feltétlenül kell rendelkeznie levelezőkkel, akik a tömegek közt élve, ezeket felderítik. A levelezők munkájára igenis szükség van. Voltak és vannak példák arra, hogy ezek a levelek leleplezték az ellenség manővereit, megakadályozták a kártevők munkáját. Felderítették s megírták azokat a jó munkamódszereket, amelyek átvétele feltétlenül jobb munkateljesítmény elérésére késztette a dolgozókat. Munkás levelezőink arról adtak hírt például, hogy az órabér-rendszer rossz, nem keresnek eleget. Ezzel szemben nagyon helyesen utaltak arra, hogy a teljesítménybérezés sokkal jobb. az ösztönző erő. Termelőszövetkezeteink levelezői beszámoltak lapunk hasábjain a náluk uralkodó termelési kedvről, az új tenyésztési és termesztési módszerekről, befektetésekről. Lényegében az újság informáltsága is nagyrészt a levelezőkön múlik. Csakis az ö segítségükkel tudja a lap megvalósítani Vladimir Iljics Lenin -meghatározását: az újság legyen kollektív szervező, agitátor, propagandista. AZ ÚJSÁG levelezőiről Ma már a Petőfi Népének nagy az olvasótábora. Tehat kézenfekvőén következik ebből az, hogy több levelező munkájára van szükség és mind többen is vállalják ezt a feladatot. Az újságnak az a célja, hogy a társadalom minden rétegéből szervezzen levelezőket. Munkásokból, akik a termelés eredményeiről, az iparban meghúzódó ellenforradalmi elemekről tudnak írni. Parasztlevelczőket, akik a földekről, az egyes mezőgazda- sági munkákról, a falu ellenségeiről adnak hírt az újságnak. Pedagógusokat, akik az iskoláról, a falusi kulturális életről informálják a lapot. A társadalomnak nincs tehát olyan rétege, amely problémájával ne fordulhatna bizalommal a párt lapjához, a Petőfi Népéhez. A levelezők tevékenysége a párt és a tömegek közötti kapcsolat szélesebbkor!» elmélyítését eredményezi éppen az újság hasábjain keresztül. Egy- cgy társadalmi aktíva munkájával, írásaival közelebb kerül a párthoz és a párt közelebb a tömegekhez. Akkor lesz igazan a Petőfi Népe a párt lapja, a tömegek szószólója, a prole tárdiktatúra igazi harcosa, ha minél több levelező ismerteti meg vele a problémákat, leplezi le az ellenséget, veszi ki részét az új társadalom felépítéséből. A levelezők a közvélemény harcos szószólói. Bennük két fontos dolognak kell egyesülni: legyenek aktív társadalmi munkások, s rendelkezzenek az újságíró érzékével. Ez a két alapvető tulajdonság semmi szín alatt sem nélkülözhető. Ha már a párt lapjának a megye összes falvaiban, üzemeiben, intézményeiben lesz levelezője, akkor igazán kommunista módra oldhatja meg a napi tájékoztatás nehéz műn kaját. Gémes Gábor Kecskéméire látogat a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese A magyar néphadsereg újjászervezett művészegyüttese Budapesten a központi tiszti házban Egy 500 kilós kihízott bikáért! mutatta be vasárnap új műsorát, kilónként 14 forintot is kaphat? Június elsején este 7 órakor a a termelő, üszőért pedig 12 fo-| néphadsereg művészegyüttese rintot. l Kecskeméten, a helyőrségi tisztiklubban tart előadást. Előadásán új műsorát mutatja be a helyőrség tisztikarának és a város kö zünségének. A »Hej rózsa, rózsa...« című műsorra a jegyeket a tiszti klub könyvtárában lehet igényelni. ,r , . , , szén ami eddig közös volt, azt 1 ermeloszovetkezetl gondok most a tagok gondozzák. Csakhogy ez nagy különbség! Nem lehet a gazdaság egyik ága: a növénytermesztés kollektív, a másik fontos, a nö- vény termesztést befolyásoló állattenyésztés egyéni. Mert van ember, akinek a keze alatt 10 litert ad a tehén, a másiknál csak kettőt. Mert van, aki száraz kukoricaszárral tartja s havonta egyszer vakarja, van, aki lelkiismeretesen eteti, — de egyáltalán miből? Szétosztják majd talán a megtermett takarmányt is? Kiméricskélik 20—30 felé? S ki ellenőrzi majd ugyanennyi tagnál, hogy meg is eteti-e a szükséges mennyiséget? Hogyan oldják meg az értékesítést? Minden tag külön-külön kiáll vele a piacra? Hogyan kezelik majd szakszerűen a trágyát, ha mindenik tanyán lesz egy kisebb- ’nagyobb trágyadomb? Hogyan lehet majd így megfigyelni az állatok termelőképességét, kiselejtezni a gyengéket, tervszerűen javítani a minőséget? Sehogyan! Az évek során sok munkával, nagy áldozatok árán születtek meg a milliós értékű szövetkezeti vagyonok. Ezt nem lehet veszni hagyni, hogy szétaprózva, ebek Itarmincadjára kerülve elkallódjék. Sürgősen és a törvény erélyessé- gével rendet kell teremteni, felkutatni és visszaadni jogos gazdáiknak a közös értékeket! Nem lehet tovább I I Csáky-szalmája a szövetkezeti vagyoni vagy a sertéseknél minimálisan a 4—5 malacszaporulatot! Az elmúlt hetekben számos termelőszövetkezetünk kezdte meg ismét működését, vagy teljesen újak alakultak. Az újjáalakult, illetve jogaiba visszahelyezett szövetkezetekben a tagság többsége agrár proletár s a meglevő állami tartalék- illetve tagosított táblákra alakullak vissza. Ezeknek az embereknek létkérdés, hogy visszakapják a felszereléseket, a jószág- állományi, mert éneikül nem gazdálkodhatnak. Nem megoldás az, hogy hitelekkel kezdjék az életet, amikor jogszerinti tulajdonuk megvan, csak éppen nem rendelkeznek vele. Másrészt a felszerelések, állatok értékével az új szövetkezet, mint jogutód meg van terhelve, de ki bolond olyanért fizetni, ami nincs nála. a törvénytelenül eltulajdonító viszont ingyen használja? A közös állatállomány jórésze a tsz-tagok háztáji gazdaságában található. Korábban már írtunk arról, hogy milyen helytelen felduzzasztások történtek ezen a téren. Mondhatja valaki: az állat tehát nem veszett el, hiA közös állatállomány megtizedelése részben a széthurcolás, részben a nyakló nélküli vágások, eladások miatt olyan aggasztó jelenség, amely komoly gátja szövetkezeteink Inlpraállásának, továbbfejlődésének. Néhány termelőszövetkezetben egyszerűen megszüntették a közös állattállományt; szarvasmarha például 32, sertés 54 termelőszövetkezetben nincs. Miből fognak vajon ezek a tsz-ek trágyázni és készpénzbevételt csinálni? Óriási mértékű az állatlétszám apadás azokban a tsz-ekben is, ahol azért mutatóba maradt közös jószág. 1956 októberéhez viszonyítva lóból 38, szarvasmarhából 43 (ezen belül tehénből 891), sertésből 45 (kocából 33), és jnhbúl 8 százalékkal van kevesebb. Különösen szembetűnő a fejőstehén- cs anyasertésállomány csökkenése a korábbi létszámnak majdnem felére. Kétezer tehén és ugyanennyi anyakoca esett ki a közös gazdaságból. Puszta értéke is komoly vagyonnal ér fel, — hátha még hozzászámítjuk ennek a tehénállománynak tej- és borjúhasznát, Az ellenforradalmi események során megyénk termelőszövetkezeti mozgalmát nemcsak súlyos politikai károk, de tetemes anyagi veszteség is érte. A közü6 vagyont boldog, boldogtalan, kilépett tagok és kívülállók húz- ták-vonták, herdálták Csáky- szalmája módjára. A szövetkezetek kimutatható vagyonhiánya meghaladja a 6 millió forintot. Ebből közel 5 millió forint a kilépett tagok tartozása, sokat hurcoltak el állatokban, gazdasági felszerelésekben. Egyedül a bajai járásban 2 milliót tesz ki az effajta hiány. Eddig mindössze 2 millió forint értek került vissza állatok, vetőgépek, kocsik, stb. formájában. A kívülállók által törvénytelenül elhurcolt jószágoknak csak egy töredékét sikerült eddig visszaszerezni. 82 lóból például mindössze 18 darab, 184 szar vasmarhából 37 darab, 512 sertésből 38 darab, 70 anyakocából 6 és 168 juhból csak 5 darab került visz- szu. A feloszlott termelőszövetkezetek megőrzésre átadott vagyona s a visszakerült érték 14 milliót tesz ki s ezeket a tanácsok kezelik, — sokhelyütt nagyon hanyagul. Akasztón, Hercegszántón, de másutt is előfordult, hogy a gondatlan tárolás és hiányos őrzés miatt ellopkodták a vagyontárgyakat. Pedig ezeknek az a rendeltetésük, hogy az újonnan alakult, vagy jogaiba visszahelyezett termelőszövetkezetnek átadják,
