Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-28 / 122. szám

Megerősítik a Dona és a Tisza nyári gátjait 1 á íVíA<arAft MfcSvrfi' lapja y- t WVVWmW — V»A<VWiAWyWVvW><^*V^^WVWW^VI^^WWWW^N^WWVWVJ>­Keddi megjegyzése rOiLtmnui »atyafi«, »jóember«, »szakikám« Mint szerkesztőségünk érte­sült, a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Duna—Tisza menti nyári gátak megerősítésére 700 000 forintnyi összeget fordít eb­ben az évben. Az építési és közlekedési osz­tály ebből az összegből a víz­ügyi szakemberek véleménye alapján 300 000 forintot irány­zott elő az alpári nyári gáton levő 2. sz. zsilip építési mun­kálataira. A tiszakécekei gát- szakasz megerősítése pedig 100 ezer lorinttal szerepel az osztály tervében. A még fennmaradó Stájerországban 1895­ben a Stiger windisch-feistrltzl polgármester szőlőjében mozsár- ágyúkat állított fel, melyekből a fenyegető felhők közeledésekor sűrű lövöldözést indítottak, hogy a vihar, a jégeső keletkezését meggátolják. Az akkori feljegy­zések azt állítják, hogy egy-két alkalommal eredményes is volt az ágyúzás. Lehet, hogy az em­lített polgármester most alom­ágyúkat állítana fel a vihar megakadályozására. Azt hiszem azonban, hogy még ezzel sem tudta volna azt a felhőszaka­dást megakadályozni, amely Dá- vodon volt május harmadik va­sárnapján. Az biztos, hogy 00 éves öregemberek sem emlékez­nek az elemek ilyen küzdelmére. Az emlékezetes vihar után néhány nappal érkeztem a köz­ségbe. Az országút melletti ár­kok még tele voltak vízzel. A »süldő« kacsák élvezettel dug­ták csűrüket a víz alá, miköz­ben püspökfulatjük az ég felé meredt. A sportpályán víz ál­lott. Rövidnadrágos gyerekek kosarakkal halásztak benne. Fe­hér combjuk körül gyűrűzött a piszkos víz, büszkén mutogatták egymásnak a zsákmányt, az apró halakat. Az egyik elmesél­te társainak, hogy a szomszéd bácsi ö és fél kilós pontyot fo­gott az újonnan keletkezett »ha­lastóban«. A felhőszakadás kö­vetkeztében ugyanis a csatorná­ból meg holt Dunaágból a meg­növekedőit víz kicsapta a hala­kat, valóságos tenger keletke­zett a határnak ezen a mélyebb részén. Először Dávod-Ujtelepet lá­togattam meg. Az új, vakolatlan utcasorok előtt mély, frissen ásott árkok húzódtak. Ezek a házak tavaly, az emlékezetes mohácsszigeti árvíz után épül­tek. Az ország legügyesebb kő­művesei, legjobb szakemberei építették az új lakokat. Tavaly, mikor ebben az időtájban itt jártam, még szőlő volt ezen a helyen, most már egy egész kis falu van. A szakemberek nem engedték, hogy a régi helyen építsék fel az elpusztult háza­kat, mert egy esetleges újabb árvíz ismét elpusztította volna. A vasárnapi vihar ismét fel­elevenítette a borzalmas, pusz­tító árvíz emlékét. Mihalik Mi­hály szomszédaival kint kártyá­zott az udvaron, látták a sötét fellegeket, egy kicsit beljebb vit­ték a kis székeket az asszonyok figyelmeztetésére, de egyébként nem vettek tudomást a közelgő veszedelemről. Egyszerre csak megeredtek az ég csatornái. A piszkosszürke ég egybefolyt a környezettel egy bi­zonytalan színű masszává. Sza­kadt az eső és rövid idő aluli víz alá került az udvar, az utca, az országút. A vihart jégeső kí­sérte. A Mihalik-portán a Bomba kutya kétségbeesve úszott át az udvarról a lakásba, de már ott is bokán felül éri a víz. — Ügy jött az áradás, mint tavaly már­ciusban Mohács-szigeten — em­lékszik vissza Mihalikné. 300 000 forintot a hajai nagy- pandúr-szigeti gát építésére, a harábói keresztgátszakadás helyreállítására, valamint a soltí, hartai és a szalkszentmárton— tassi nyári gátak helyrehozata­lára fogják fordítani. A nyári gátakkal így vala­hogy csak meglennénk. A súlyos belvíz-problémák megoldása azonban egyelőre eléggé kilátástalan, mivel a megyei tanácsnak e te­kintetben mindössze 50 000 fo­rint hitelkeret áll rendelkezésé­re, de ezt a pénzt a már folya­matban levő kiskunhalasi vízle­vezetési munkákra fordítják. Szomszédjuk, Bényei Fe- rencné is rémülten feküdt alig egyhetes újszülöttjével a hófe­hér ágyon, melynek lábait nyal­dosta a víz. Neki is a tavalyi árvíz jutott az eszébe. Akkor is benyomult a víz a lakásba, el­lenállhatatlanul, kérlelhetetle­nül. Most ime ismét itt a vesze­delem. De nem volt ok a rémületre, mert a vihar egy órán belül el­vonult, de sajnos, a víz az már nehezebben. Másnap a bajai tűz­oltók szivattyúztak, a gépállo­más ekéje hasított árkot. Ked­den pedig fi helyi tűzoltók segí­tettek a bajbajutottakon. A víz már elvonult a lakásokból, az árkokban gytjjt össze. A vihar nyomai azonban megmaradtak. Uglik Pál elmondja, hogy sző­lőjében másfél méter árkot vájt a rohanó víz, a homokot a hegy­ről levitte a völgybe. Böröcz Ist­ván arról panaszkodik, hogy 81 baromfija fulladt a vízbe. Má­soknak a házát rongálta meg az elemi csapás, vagy a szőlőjüket verte cl a jég. Nem mindennapi esemény színhelye volt pénteken délután Kecskeméten a borbási határ. A Vörös Csillag Tsz földjén felállí­tott 43 méter magas fúrótorony- bőt három óra harminc perckor leengedték az olajkutatók az első 20 méteres fúrószárat. Vajon találnak-e olajat Kecs­keméten? Ezt még nem tudni. A városnak azonban egy-két hét múlva mégis haszna lesz ebből a munkából. Mire gondolunk közelebbről? A melegvízre, he­lyesebben arra, hogy a városi tanács vezetőit az olajkutatók rendszeresen tájékoztatják majd fúrás közben a talaj szerkezeté­A z ég viharos kedvének örvendett az egyik keddi délután. Szakadt az eső és súlya volt minden cseppjének. Négy órakor Laci bácsi teljes harci díszben leste türelmetle­nül az óramutatót. Máskor las­san kocogott a számlapon, most meg mintha az is a zuhogó eső elől sietett volna. Csak 10 perc választotta el attól, hogy a nagy­mutató megcsókolja a tizenket­tes számot. Laci bácsi idegesen járkált le s fel a szobában, s tehetetlen dühében »megdicsérte« az apró­szentek családfáját oldalági ro­konságával együtt, mert hogy nem adtak néhány perc eger- utat, amíg ő kijutott volna a munkásőrség foglalkozására. — Maga előtt látta azt a fehér la­pot, amelyen az eskü szövege azt hirdette, hogy minden aka­dályt le kell küzdeni azért, hogy a parancsot teljesítsük. E ttől a pillanattól kezdve még idegesebben mére­gette lépteivel a szoba térfoga­tát. A szíve azt dobogta, hogy mennie kell. de amikor új Szemben a fentebb írtakkal.; jóllehet igen nehéz az ország és így a megyei tanács pénzügyi helyzete is, a vízügyi szakembe­reknek mégis az az egybehangzó véleménye, hogy a Bács-Kiskun: megyei : belvízprobléma viszonylagos megoldásához még körülbe­lül egymillió forintra lenne szükség. Mivelhogy a belvíz az el-j múlt években igen jelentős ká-i rókát okozott, a megyei tanács; a szűkös pénzügyi helyzet mely lelt is intézkedéseket tesz az egymillió forintos hitelfedezet: biztosítására. Nagy a kár, bár a határ-:: nuk csak egy részét pusztította;; el a vihar. Az állam most is se-: gít, éppúgy, mint tavaly. A me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­ga intézkedett már, hogy a meg­rongált házakhoz építőanyagot szállítsanak, hozzák rendbe a kutakat. Az emberek örülnek : ennek a segítségnek, de maguk : is hozzálátnak a károk helyre- ; állításához. Az egész falu láza- , san tevékenykedik. A völgyből a ; hegyre visszahordják a homo- : kot, javítják házaikat, számba- j veszik a veszteséget. — Az ember könnyebben vi­seli el a csapást, ha érzi, hogy nincs egyedül — ezt mondta az ; egyik idős parasztember a kö­zösség segítségére célozva, mi­kor a tavalyi árvízről, meg a] mostani felhőszakadásról volt szó. — És szívesebben is dolgo­zik a károk helyreállítása érdé-; kében — tette hozzá. A nép épít, alkot, és ezt a tett­erőt száz vihar sem tudja le­győzni. —ő —r röl és a található vizek hőmér­sékletéről. Kecskeméten ugyanis 800 méter a legmélyebb fúrás, de még ebből sem tudtunk ter­mál vizet nyerni. így, ha a mélyebb rétegekben] található lesz megfelelő hőfokú víz, .úgy a városi tanácsnak Kecskemét középpontján kell majd termál víz nyeréséről gon­doskodnia. Ez egyébként tervbe is volt véve, de a tanács most] megvárja az olajkutatás ered­ményeit. Vajon, mit találnak Kecskeméten? Egy pár hét és erről is beszámolunk majd olva-i sóinknak, j egyenruhájára pillantott, saj­nálta eláztatni. Amikor ehhez hasonló ellentétes gondolatok születtek meg agyában, ujjaival csettintett egyet, s egy hegyeset káromkodott. Boriska néni, a felesége, aki a konyhában matatott, magába- iojtott méreggel rázogatta kon- tyát: — Már megint dohog ez a vén csizma jankó! — sziszegte. — Ha valaki felbosszantja, vagy én vagy a frissen súrolt padló isz- sza meg a levét. Egyszerre csak kivágödott a szobaajtó, s egy negyed másod­perc múltán már csukódott is, Laci bácsi pedig már kint cup- latott az állhatatos esőzésben, útban a munkásőrség gyakorló­tere leié. A kapuőrtől megtudta, hogy már megkezdődött a fog­lalkozás. — Hát hol? — vetette oda a foga közül — tán csónakázni tanulnak, vugy evezni a sárban? — Kalauz úr, mikor indul a busz? — hangzott a kérdés, mi­re a kérdezett a válla fölött visz- szanézett az érdeklődőre és meg­vetően csattant a válasz: — Ve­gye tudomásul, hogy nem vagyok úr! — Elvtárs, mondja már, merre van az állomás? — emelt han­gon adta meg a választ, máshol, egy másik érdeklődőnek a kér­dezett: — Miért volnék én ma­gának elvtársa? — és faképnél hagyja a meglepődött kérdezőt. — »Kedves kartársam, mondja már, mennyi az idő?« — kíván­csiskodik egy órával nem ren­delkező halandó. — A válasz: »Nyolc óra múlt öt perccel, ked­ves polgártárs!« Gyakoriak manapság az ilyen furcsaságok. Az emberek vona­kodva használnak megszólítást, beszéd közben. Az egyiknek az »elvtárs« nem tetszik, a másik­nak ódivatú az »ár«, % »kar­társ« nem általánosítható, a »polgártárs« idegen, nehezen áll rá a magyar ember nyelve. A »bajtárs« katonáknak való. A »testvér« rossz emlékű, a »kend«, A Kulacsai Városi Tanács köz­lése szerint rövidesen minőség- vizsgáló kirendeltséget kap Ka­locsa városa. A minőségvizsgáló ellenőrzi az élelmiszeripari üze­meket, a paprikafeketézést, tej­hamisítást és piaci árakat. A kirendeltség a kísérleti gaz­daságban székel, ahol az igaz­a parancsnok? — Ilyenkor elméleti oktatás van a nagyteremben — vála­szolta mosolygósán az őr. Amint a terem ajtajához ért, lerázta magáról a vizet, s na­gyokat pislogva figyelt. A pa­rancsnok hangját hallotta. Va­lahogy nem volt ereje lenyomni a kilincset. Érezte, hogy ha be­lép, minden szempár őrá szege- ződik. A percek egyre múltak. M ég vergődött benne az ön­vád: neki, aki példaadó munkás az üzemben, itt most szégyent kell vallania. Már mindegy, biztatta magái. Meg­történt. Ezért felelnie kell. Vé­letlenül megzörrent szorongató kezében a kilincs, s ez a várat­lan nesz úgy ráijesztett, hogy azonnal belépett az ajtón. Nem nézett ő senkire sem. Fejét le- horgasztotta. hátra ballagott a legutolsó sorba. A parancsnok rögtön észre­vette. Elnézte ezt a borig ázott pedig nevetséges. Valami újat találjunk ki? Sok emberrel beszéltem, akik felül­ről várnak állásfoglalást. De ad­dig is. amíg kialakul valamelyes általános megszólításunk és kö­szönésünk, van egy közbeeső megoldás. Mi lenne, ha senki­nek nem okozna különösebb problémát, ha véletlenül »Jóna­pot uram« helyett »Szabadság elvlárs!«-sal lép valaki oda hoz­zá, vagy éppen fordítva. Es nem kell feltétlenül politikai állás­foglalást kutatni egy-egy szóra­kozottan elmormolt, vagy éppen tájékozatlanul kimondott meg­szólításban, köszönési formában. A minap az utcán egy ké­ményseprő »mondja kartársam«- mai kérdezte meg tőlem a pon­tos időt. Nem sértődtem meg. pedig családom a tanúm, soha nem dolgoztam még ebben a szakmában. De mondhatott vol­na »jóembert« is, »elvtársamat« is. »uramat«, vagy akár »mösz- jőt« is, Isten engem úgy segél­yen. megmondtam volna neki az időt ha lett volna órám. Varga Mihály gató két helyiséget bocsát ren­delkezésére. Kalocsán ezelőtt is volt inár ilyen vizsgálóintézet, de meg­szüntették. Most a népfront kez­deményezésére hívták újra élet­re. A minőségvizsgáló kirendelt­sége júniusban kezdi el munká­ját. 64 éves embert és megsajnálta. Tétova érzés hullámzott át a lelkén. Megszidja? Hiszen, ha késett is, de mégis eljött. Más talán kimentette volna magát. De Laci bácsit a szíve hozta ide. Már elhatározta, hogy mit fog neki mondani. — Elvtárs! — szólt érckemé­nyen — ön késett több mint ne­gyedórát, máskor ilyen eset nem fordulhat elő! Laci bácsi felemelkedett ülté­ből, elpirult, s csak annyit mon­dott: — Értettem! H angja fájdalmasan vissz­hangzott a teremben. — Üljön le. elvtársi — mond­ta a parancsnok engedékenyeb­ben, s egy mélyet sóhajtott. Sajnálta az öreget, hiszen az apja lehetne. De fegyelem nél­kül nem lehet erős sem a munkásosztály, sem pedig őr­sége. A teremben senki sem mo­solygott. Bicliczky Sándor ( (Dil^ar ufón P á v o d o n i: lll!lll!l!l!lllllill!lllllll!l!ll!!llll!!l!lllllllílllll!ll!lll!!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllllllllllllllll!lllllll!l!lllll!l!llll!lllllllil!l!!llll!ll!lll!!ll!lllll!l!lll! Melegvíz; vagy folyékony arany? Olaj után kutatnak Kecskeméten LEVELEZŐNK ÍRJA: Őszre rendbehozzák a keceli mozit Alacsony, sárga épület, nem is a központban, egy mellékutca sarkán, rozoga ajtó és ablak, a kirakatban néhány fénykép, ez a Dózsa Mozi Kecelen. Belülről sem valami ideális a mozi képe. Hulló vakolatdarabok, repedező falak, kopott festés. Mégis a mozi a közönség legkedvesebb szórakozóhelye. Majdnem állandóan telt­házzal játszik és az ütött-kopott falak ellenére a keceli közönség mégis otthonosan érzi magát benne. Alig várják, hogy egy-egy film bemutatásra kerüljön. Talán az idén teljesül a községnek regi vágya, az, hogy a nézőteret lesüllyesztik. Jelenleg az a helyzet, ha nagyobb közön­ség ül a nézőtéren, a látási viszonyok nagyon rosszak. Az ülő­helyek jelentős része ugyanis padokból áll. A kecellek remélik, hogy őszre már megszűnik az a sok bosszankodásra okot adó helyzet és nem kell senkinek nyújtogatni a nyakát, hogy valamit lásson a filmből. Ősszel, úgy gondoljuk, nemcsak a közönség el­helyezése javul majd meg, hanem frissen festett falak, ablakok, ajtók, vagyis egy szépen újjáalakított mozi várja a közönséget. Gulyás Imre 1^'AWWVVV'AIVVVV\^W/^VVVVVWVVVVWWVWVVWVVVVWVWWVWVVVWVWVVV>. Minőségvizsgáló kirendeltséget kap Kalocsa

Next

/
Thumbnails
Contents