Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-22 / 117. szám
A MAGYAR MEZÍSAZ9ASÁC TOVÁBBFEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA Fehér Lajos elvtárs előadása Az MSZMP Központi Bizottsága által rendezett politikai előadássorozat keretében hétfőn délután a Néphadsereg Központi Tiszti Házában Fehér Lajos elvtárs, az intéző bizottság tagja tartott előadást »A magyar mezőgazdaság továbbfejlődésének útja« címmel. Az alábbiakban kivonatosan közöljük az előadás szövegét. Pártnapokon, vitákon, beszél getések során sűrűn felteszik a kérdést — kezdte előadását Fehér Lajos elvtárs —, hogy az MSZMP vezetősége hogyan értékeli az elmúlt évek falusi politikáját? Ezután Fehér elvtárs részletesen beszélt azokról a mélyreható változásokról, melyek az elmúlt 12 év alatt következtek be a magyar mezőgazdaságban. A dolgozó parasztság, mint a munkásosztály szövetségese, az államhatalom részese lett. És nemcsak egyszerűen beleszólnak, hanem a gyakorlatban is intézik a nép ügyét, ténylegesen belekapcsolódtak a gazdasági élet szervezésének, irányításának munkájába. A parasztság reáljövedelme, ha nem is egyenletesen — 1951— 53 között komolyabb visszaeséssel — növekedett. Ennek eredményeként például az elmúlt 12 év során több lakóházat építettek falun, mint a Horthy-ellen- forrödalom egész 25 esztendejében együttvéve. Az elért eredmények ellenére mégsem haladtunk oly Mértékben előré a mezőgazdaságban, mint lehetett Volna. Ennek fő oka az, hogy nem mindig alakult megfelelően a munkásosztály és élcsapata, a párt viszonya a parasztság különböző rétegeihez. A párt politikáját hol szektás »baloldali«, hol jobboldali, opportunista torzítások gyengítettek s ezek lazították a munkás-paraszt szövetséget. Az első ötéves terv idején a kellően meg nem alapozott, a hazai realitásokkal kövesse számoló; sokban voluntarista gazdasági politika nagy feszültséget teremtett a mezőgazdaságban. A szocialista átszervezés véghezvitelét az első ötéves terv végére tűz ték ki, amelynek sem objektív, sem szubjektív feltételei nem voltak meg. Ez óhatatlanul gyakran az önkéntesség megsértéséhez, erőszakos tsz-szervezéshez vezetett, amely egyes megyékben később 1955-ben is megismétlődött. A szektás hibák mellett, főként Nagy Imre 1953. évi júniusi egyoldalú parlamenti beszéde óta, mind nagyobb károkat okoztak a mezőgazdaságnak, különösen a termelőszövetkezeti mozgalomnak áz elszaporodó jobboldali jelenségek, különféle, főleg a sajtóban megjelent anti- marxista, revizionista nézetek, amelyek következtében bizonytalanság lépett fel a szövetkezeti tagság körében. A párt politikájával szemben álló különböző jobboldali, opportunista, revizionista nézetek az ellenforradalom alatt a gyakorlatban is érvényesülhettek, s eszmei alapját képezték nagyon sok, egyébként megfelelő gazdasági alappal bíró mezőgazdasági termelőszövetkezet erőszakos széj jelverésének. Ha azt akarjuk, hogy egészségesen fejlődjenek termelőszövetkezetein!,, s egész termelőszövetkezeti mozgalmunk és hogy erőteljesebben fejlődjék a mező- gazdasági termelés: a pártnak következetes elvi harcot kell vívnia a különféle opportunista nézetek ellen. Az október-novemberi ellenforradalom eszmei fertőzése következtében a fő tüzet ma a jobboldali, revizionista nézetek ellen kell irányítani. De nem szabad a figyelmet elterelni a meglevő szektás, dogmatikus, szubjeküvista opportunizmus nem kiserejű maradványairól sem. A kisparasztok megnyerése a termelőszövetkezetek számára kétségtelenül könnyebb feladat, mjnt a középparasztoké. Ezért a pártnak a kisparasztiak mint a holnap és a közeljövő szövetkezeti parasztjával, gondosabban kell foglalkoznia. A továbbiakban Fehér elvtárs hangsúlyozta, hogy míg a középparaszt rászánja magát a szövetkezésre, »meghosszabbított gondolkozási időt« kell adni számára. Gazdasági téren »gyakorlati megegyezésre« kell jutni vele. Módot kell adni számára, hogy gazdálkodási lehetőségeit kihasználja, s — népgazdasági érdekből is — árutermelését növelje. A munkás-paraszt szövetséghez, a középparasztsággal való tartós szövetség kiépítéséhez, a vele való barátság elmélyítéséhez ez is szervesen hozzátartozik. Küzdjünk erélyesen a falusi osztályellenség ellen! Sajnos, a párt falusi politikájában érvényesült az »osztályharc elkerülhetetlen élesedésének« hibás sztálini tétele, amely komoly károkra vezetett. A »kulákhatár« helytelen, antileninis- ta megvonása, amely a módosabb középparasztok egy részének a kuiákokkal való összekeverését eredményezte s ennek következtében a kulákoknak szánt ütések — a »kulákositott« középparaszton keresztül ~ a középparaszt- ság egy részét is érték. Mai viszonyaink között nem lehet cél a még meglevő kulák gazdaságok gazdasági lehetetle- nítése. Módot kell adni számukra, hogy termeljenek. Az elmúlt években a falusi osztályharcban hibás volt az a gyakorlat, hogy a »fényszóró« csak a kulákra esett, s az osztályellenség fogalmát leszűkítettük a kulákokra. Az október- novemberi ellenforradalom egyik fő tapasztalata, hogy az osztályellenség fogalma szélesebb ennél. Az ellenforradalomban ugyanis — a burzsoá restaurá- clós lehetőségeket megszimatolva — a kulákok egy részével együtt megmozdultak a volt fő- szolgabírák, főjegyzők, csendőrök, úribirtokosok, horthysta katonatisztek, a letűnt úri osztályok itthon levő, eddig meglapuló elemei, a mezőgazdasági üzemekben elhelyezkedett, »munkássá« vedlett deklasszált elemek stb. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséért A musikás-paraszt szövetség időszerű kérdései Az MSZMP fő célkitűzése falun is a szocializmus építése. Pártunk kijelenti, helyes volt az MDP-nek a falu szocialista átalakítására irányuló politikai vonala, helyes Volt a II. és III. pártkongresszus erre vonatkozó határozata. Viszont elhatárolja magát azoktól a több esetben 6Úlyos torzításoktól és hibáktól, amelyek a helyes általános politikának eredményesebb valórp váltását gátolták. Valljuk, hogy a munkásparaszt szövetségnek fő r ilja: az osztálynélküli társadalom megteremtésé, a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítése, amely a parasztság számára is az anyagi, kulturális felemelkedést teremti meg. Valljuk, hogy a parasztság fő tömegének a szocialista építésbe való bevohása útiját a szövetkezetek jelentik. Pártunk falusi munkájának egyik fő feladata, hogy a lenini hármas jelszó következetes érvényesítésével szüntelenül erősítjük a munkás-paraszt szövetséget. Sokán felteszik a kérdést, hogy a mái megváltozott falusi osztályviszonyok között hogyan is kell értelmezni azt, hogy »támaszkodj a szegényparasztség- ra». A szegenyparasztság soraiban 1948 óta, a szocializmus épí-. fősének élkezdése óta. alapvétő minőségi változások következtek be. Nincs még paraszti réteg, amely az azóta eltelt időszakban Olyan hatalmas átalakuláson ment volna keresztül. Az egész dolgozó parasztságból a termelöszövetkezéti parasztok és az allami gazdasági, gépálloinési. erdőgazdasági dolgozók, hozzászámítva a félprole- tárck százezreit is, állnak legközelebb a párthoz. A falusi osztályharcban, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó küzdelemben ők képezik a párt fő politikai támaszát! A pártnak e rétegek, tehát a szocialista szektorhoz tartozó dolgozók politikai szervezésére sokkalta nagyobb gondot kell fordítania a jövőben. Ezután Fehér elvtárs rámutatott arra, hogy a 4 holdon aluli törpebirtokosok száma 1949-ben 490 ezer volt, 1955-re csalt a 3 holdon aluli birtokok száma 668 ezerre növekedett. Ez a túlzott begyűjtési terhektől szabadulni akaró paraszti törekvéssel magyarázható és a középparaszto- sodás mellett egyik el nem hanyagolható vonása a falusi osz- tályrétegeződés alakulásának. Ma a parasztságnak számbelileg ez a legnagyobb rétege. A következő réteg: a dolgozó parasztság derékhadát képező kis- és középpafasztség. A kis- paraszt árutermelése alacsonyabb, termclvényének zömét maga fogyasztja el és ezért jövedelme kevesebb. A középparasztság a dolgozó parasztság legtehetősebb rétege. Az ország szántóterületének ma is egyharmadát birtokolja, az egyéni parasztföldeknek pedig 46.8 százalékát, tehát majdnem a felét. Mindez megmutatja, hogy ti közepparasztság miért olyan fóhtos tényezője ma is és a közeljövőben is a falunak. De megvilágítja azt is, hogy a közepparasztság alapvető tömegeinek megindulása és a termelőszövetkezeti mozgalomhoz való csatlakozása nélkül nem lehet a mezőgazdaságot átszervezni — a szocialista mezőgazdaságot mi nem a középparasztság ellen, hanem vele szövetségben akarjuk megteremtem! Hazánkban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei igen nagyok, adottságaink kiválóak. Ezek azonban megközelítőleg sincsenek kihasználva. Hozamaink a külföldhöz képest igen alacsonyak, A mezőgazdasági termelés fellendítésének kulcskérdése: bel- terjesebb gazdálkodás kialakítása, a termelési kultúra növelése. Lenin a mezőgazdaság belterjességének fokát a következő tények álapján vizsgálta: 1. a megművelt egységnyi földterületre jutó munkaeszközök és gépek; 2. a trágyázás; 3. az állatállomány mennyisége és minősége; 4. az élőmunka felhasználása; 5. a vetésterület szerkezete; (i. a művelési módszerek fejlettsége. A növénytermesztésben a belterjességre irányuló fejlesztés fő célkitűzésének azt kell tekinteni, hogy az előbb említett tényezők úgy érvényesüljenek, hogy az egységnyi művelt területen növényi termékek minél nagyobb tömegét termeljük, az elérhető minél nagyobb jövedelmezőséggel A szántóföldi növénytermesztésben olyan eltolódás kívánatos, megnövekedett állatállományunk szükségleteihez mérten, hogy a jelenlegi 42,6 százalék helyett a szántóterületnek mintegy 50—52 százalékán takarmánynövényeket termesszünk. Hazánk mezőgazdasági lakosságának nagy sűrűsége és mező- gazdasági művelés alatt álló földterületünk csekély volta miatt különösen fontos, hogy a mezőgazdaság belterjes fejlesztését elsősorban az állattenyésztés fejlesztése útján valósítsuk meg. A belterjesség felé való il á - Ír t ,1 ofdrái'rlrxon • n C'/OIMT n C _ ma rha-tenyésztés fellendülésé. Ez az istállótrágya-termelés fokozását, a kizsarolt földek talajerő-utánpótlását teszi lehetővé, s ennek nyomón a hozamok növekedését mind a gabonafélék, mind az ipari növények termesztésében. Ezután Fehér elvtárs a gépesítés, a talajerő-utánpótlás fon tosságáról, az istállótrágya, a műtrágya, a zöldtrágyázás és a talajjavító vetésforgó szerepéről beszélt. Ezután válaszolt arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy mi lyen mérvű az egyéni paraszt- gazdaság fejlődési lehetősége. Itt gyakran kétfajta Véglettel lehet találkozni. Az egyik Véglet szerint az egyéni parasztgazdaság nem fejlődhet tovább és nem érdemes támogatni, sőt fejlődését meg kell gátolni! A helytelen nézetek másik csoportja viszont túlbecsüli a kisáruter- rhelő gazdaságok lehetőségeit, idealizálja, egekig magasztalja. Nagy Imre egyik legsúlyosabb antlmarxista hibája az, hogy túlbecsülte az egyéni parasztgazdaság fejlődési lehetőségeit. E nézetek vallói elhanyagolták szemügyre venni, hogy a másfél- milliónyi rendkívül széttagolt parasztgazdaságnak csak egy része juthat el időnként jobb esztendőben — felhalmozáshoz, bővített újratermeléshez. Ha a kisórutermelők zöme bővített újratermelést folytatna, ez szükségszerűen a kisáruterme- lési viszonyok megszilárdulásához, azon belül a klsárutermelő parasztgazdaság kapitalista tendenciái megerősítéséhez vezetne. Ez a mezőgazdaság fejlődésének nem szocialista, hanem kapitalista fejlődésének útját szolgálná. meg. A fordulás k A mezőgazdaság szocialista átszervezésének 2őbb irányelvei A mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése csak a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján valósulhat meg. A nagyüzemi mezőgazdaság népi demokratikus viszonyaink között csak szocialista módon, a kisárutermelők önkéntes szövetkezése útján jöhet létre. Vannak, akik szerint a mezőgazdaságban a szocialista fejlődésnek á szövetkezeti úton kívül van más, »ném szövetkezeti« útja is. E revizionista nézetek közül kiemelkedik Nagy Imrének az a korábbi, 1949-ből való felfogása, amelyet Farkas Mihály 1953 őszén újra felelevenített! »A kulák-kapitalista gazdaság kivételével a szövetkezeti és nem szövetkezeti szektor is demokratikus úton fejlődik a szocializmus felé azzal a különbséggel, hogy a szövetkezeti szektor gyorsabban... a nem szövetkezeti szektor pedig lassabban fejlődik ebben az irányban«. A továbbiakban elemezte Fehér elvtárs a magyar szövetkezeti mozgalom eddig megtett útját. Rámutatott arra: az elért j nagy sikerek mellett szövetkezeti mozgalmunk már két ízben ment át nagy megrázkódtatáson. 1953 és 1956-ban. A súlyos megrázkódtatások ellenére termelőszövetkezeti mozgalmunk, főleg annak szegényparaszti tagsága megállta a helyét. Az ellenforradalom óta újonnan alakult szövetKezetek- kel együtt ma már több mint 3400 mezőgazda sági termelőszövetkezetben és termclöcsoportban 130 000 parasztcsalád gazdálkodik, összesen 1,4 millió kát. hold földön. Ezenkívül több mint 1500 a szakcsoportok s egyéb termelői társulások száma. Ez a 130 000 parasztcsalád nem a hibák, hanem az eredmények miatt tartott ki a szövetkezetek mellett. Az elmúlt évek tapasztalataiból azonban okulnunk kell és fel kell használnunk a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország szocialista építőmunkájának tapasztalatait. Az előttünk álló megoldandó fő feladat a továbbiakban mindenekelőtt az: világosan és kézzelfoghatóan bizonyítsuk be a dolgozó parasztság számára a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdasággal szemben. Meglevő szövetkezeti gazdaságainkat, de állami gazdaságainkat is minél előbb példamutató, korszerű belterjes gazdaságokká kell tenni. A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útját a jövőben is változatlanul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek képezik. Az ellenforradalom által okozott eszmei fertözöttség s részben az október előtti időkben elég sok helyén elterjedt szélsőséges, destruktív, szövctkezetel- lenes agitáció eredményeként számos mezőgazdasági termelő- szövetkezetben még mindig ingadozás tapasztalható. Sőt bizonyos anarchikus jelenségek kaptak lábra és káros, spekulációs törekvések is felütötték fejüket. Fel kell venni most már mindenütt ezek éllen a harcot. Megemlítette a mintaalapszabályzat körül folyó vitát. Elítélte azoknak a nézeteit, akik szerint a szövetkezetben nincs szükség többé mintaalapszabályzatra, mert állítólag azt az »élet hatályon kívül helyezte«. AZ előadás következő részében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemelosztási kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy a megmaradt termelőszövetkezetek túlnyomó többsége szilárdan kitartott a munkaegység mellett. A munkaegység-rendszert sem kell azonban zárt, merev dogmának tekinteni, azt a helyi viszonyokhoz mérten lehet módosítani, sőt továbbfejleszteni (ilyen például a munka végső célja: a terméshozam után igazodó »eredményességi« munkaegység, amely az eddiginél jobban ösztönöz a minőségi munkára). Egy dolog ellen azonban határozottan fel kell lépni: Az Időbér ellen. Az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti formák jelentőségéről szólva Fehér elvtár* megállapította, hogy a lenini szövetkezeti terv magába foglalja a mezőgazdasági szövetkezet mihden formáját, az alacsonyabbaktól kezdve a legmagasabbakig. Az elmúlt 8 év alátt szövetkezeti politikánknak egyik nagy hibája Volt, hogy formálisan kezeltük a fokozatosság lenini elvét, s megalakult termelóesopnrtokat magukra hagytuk. Emiatt azután nagyobb részük a kis- árutermelógazrJálkoőás kon- zérválójává, úgyszólván ■ fedezékévé« vált. Ebből a korábbi helytelen gya- korlalból, annak igazolására most egyesek olyan — ismét (Folytatás a 6, oldalon) r
