Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-22 / 117. szám

T é...to...vá....zók Tanulságos beszélgetés az időbérről Kényes gyomrú ember 8 óráig egymást nézegettük.- Ha , .... , „ . . „ ..... belerakjuk a vízbe az előírt kerülje el a Bajai Gyapjuszovet­gyár festődéjét, mert ha oda be­lép, hamar rosszul lesz. Az ala­csony termet betölti a birka­gyapjú mosásából eredű bűz, mely egybeolvad a formalin, a klór és más festékek jellegzetes szagával. Ennyit talán arról a helyről, ahol félmeztelen testű, vagy könnyedén öltözött embe­rek dolgoznak. Hatan vigyázzák az ötven mé­ter hosszú mosodákat; Köztük van Bakanek Lajos munkásta­nácstag. Ötőle kérdem a követ­kezőket: — Mi igaz abból, hogy itt is kívánják a teljesítménybér be­vezetését? A .nem várt kérdéssel zava­rom meg gondolatait. Az arcán látom a meglepetést, és tétovázó kifejezése pár pillanat múlva szavaiban is testet ölt. — Nézze, meglehet. Én nem tudok róla.;: Hallgat, aztán így fűzi tovább gondolatait: — Nem hiszem. Nem jók a tapasztalataim. Nem lesz könnyű dolgom a vitában, az biztos, de azért meg­próbálom kibogozni, miért ide­genkednek itt attól, ami nekik is jó. Annyit megéreztem; ré­gebben szigorúra szabták a nor­mát. . — Nézze, talán jó lenne a tel­jesítménybér, nem tudom. Eddig az volt... De más baj is van. Ez a munkát szerető, kérges-] nak zöme Komlón ütött tanyát, kezű ember így folytatja: I hogy a tervükben szereplő 200 — Ma például gőzhiány miatt | bányászlakást idő előtt tető alá gyapjúmennyiséget, mi már azt kiszedni nem tudjuk. Nincs idő! A következő műszakra hárul a kiszedés. — Hát akkor nem egyformán dolgoznak? — Nem bizony. — Felcsapja a teljcsítménynaplót s fennhangon olvassa: — Tegnapelőtt a délelőttös par­ti kirakott 1840, berakott 1200 kilót. Az éjszakások kiraktak 1600-at, beraktak 1200-at. Teg­nap a délutánosok kiraktak 2265, beraktak 2669, az éjszakaiak kiraktak 2785, beraktak 2760 ki­lót. Ez nehéz áru volt. — No látja, az egyik többet dolgozik, mint a másik és mé­gis egyforma bért kapnak? — Igen. Becsület kérdése az egész — adja vissza a szót. Mivel hassak erre a józan gondolkozásé, de még tétovázó munkásemberre? Érzi, látja, va­lami nem jó, és mégis azt haj­togatja, olyanokká neveljük új munkatársainkat, hogy egyfor­mán húzzanak velünk. Szavai melengetik szí­vemet. Igen szép emberi vonás ez. Megértő barátságra vall, ; LEVELEZŐNK ÍRJA: ♦ 1 "■ 11 ...... ♦ \ 1 A munkás-paraszt szövetség szellemében Kedves ünnepség zajlott le a bajai Kossutfi Termelőszövet­kezet székhazában. A Fémipari Vállalat munkásainak ajándékát adták át a novemberben megalakult szövetkezetnek. Az ajándék két darab permetezőgép és egy vörös csillag volt. Nem a gyűlés lefolyásáról, hanem a munkás-paraszt szövetség kézzel fogható eredményéről akarok néhány sorban beszámolni. A Kossuth Termelőszövetkezet novemberben alakult, ami­kor másutt sok termelőszövetkezet feloszlóban volt. Kezdetben csak néhány szilárdjellemü ember lépett be, de később többen jelentkeztek a volt tsz-tagok közül. Nagyon sokat segített a ter­melőszövetkezet felállításában a tanáas is. A közös vagyon ha­marosan eléri az egymillió forintot. Itt párosul az ésszerű veze­tés, a tagok lelkes munkája, melynek eredménye zárszámadás­kor mutatkozik meg. Ügy tervezik, hogy tagonként legalább 20 000—25 000 forintot osztanak ki. Ebbe a termelőszövetkezetbe mentek el a Fémipari Vállalat munkásai, hogy kifejezzék együttérzésüket, szövetségüket. Czur- nies elviárs, a termelőszövetkezet elnöke ezen az ünnepségen el­mondotta: »Szövetkezetünk tagsága mindig bízott a munkásság­ban, most a vállalat dolgozói segítettek rajtunk. Bízunk abban, hogy mi is viszonozni tudjuk a kedves ajándékaikat.« Göndör József melynek mély gyökerei vannak a munkát, a gyárat szerető em-| berekben. De valljuk meg őszin-j tén, a munka temetésére egye-; sek szívesebben mennének el,| mint a gyárba. Ezekkel közös­séget vállalni, helyettük dolgoz­ni már nem barátság, hanem: elvtelen udvarlás. á— Bakanek elvtárs! Szeret; maga más helyett dolgozni? —j kérdem. — Nem. — Hát akkor maga szerint, igazságos az, hogy a lusta is) annyit kapjon, mint a szorgal-j más? — Nem. De nem minden em-j bér egyforma — próbálja vala-j miképpen megnyugtatni önma-j gát, majd később így forgatja a) szót: — A szövődében már úgyj van, mint régen. Ki mennyit dől-] gozik, annyit kap. — Hát maguknál mikor leszj így? Hosszasan elgondolkozik] SÄIvt0B & mégf termelőszövetkezeteinket Kezet rázunk. Úgy érzem, hogy az élet igazsága nem sokáig vá­rat magára. De vajon, meddig? Ezt ők fogják eldönteni. f Több mint két éve hívták élet­Eredményesen segíti a termelőszövetkezeti tanács ) megyei épltok A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkásgárdájá­hozzák. Február végen kezdő­dött meg a felvonulás. Ma már a földmunkálatok folynak gyors ütemben, amit az alapozás kö­vet. Venesz —| re megyénkben a termelőszövet­kezeti tanácsot. Ez idő alatt Sztankovics Mátyás országgyű­lési képviselő vezetésével ered­ményesen működtek közre a ter­melőszövetkezetek megszilárdí­tásában. A közös gazdaságok sok ügyes-bajos dolgainak elintézé­sén kívül, hasznos tanácsokkal, javaslatokkal segítik a termelő­szövetkezeti gazdálkodást. Az elmúlt évek során több száz pa­naszos levél nyomán tettek igaz­ságot a tsz-ek tagjai között. Sokoldalú munkájukhoz tar­tozik a termelőszövetkezeti va­gyon megvédése is. Az ügyvédi munkaközösség segítségével jog­ügyi tanácsokkal látják el a ter­melőszövetkezeteket. Erre annál is inkább szükség van, mert az elmúlt években, különböző válla­latok s egyéb vállalkozók jogta­r nem "1 , „ , ^ mesebeli A népgazdaság . nitlCSGS­láda Miképp csökkentik a veszteséget a Garai Vörös Traktor Állami Gazdaságban? lan igényekkel léptek fel a kö­zös gazdaságokkal szemben. — Gyakori volt egyes vállalatok részéről az alaptalan pénzzel való megterhelés. Például a kis­kunfélegyházi Dózsa Termelő­szövetkezettől, a helytelen ad­minisztráció következtében 50 ezer forintot követelt a buda­pesti Bizományi Áruház. Csak­nem másfél millió forintot tesz ki az az összeg, amelyet alapta­lanul követeltek a megye ter­melőszövetkezeteitől. Ez alól a teher alól bírósági igazságszol­gáltatással már mentesítették a termelőszövetkezeteket. Az ellenforradalom idején széthurcolt szövetkezeti ingósá­gok visszaszerzésében is nagy segítséget nyújt majd a terme­lőszövetkezeti tanács. Több megkárosított termelőszövetke­zet máris segítséget kapott. A Garai Vörös Traktor Álla­mi Gazdaság hatalmas, több, mint 9 millió forint veszteséggel zárta az elmúlt évet. Ezt a je­lentős hiányt számos körülmény okozta. — Gazdaságunk növényter­mesztésre és vetőmagszaporítás­ra van berendezkedve — mond­ja Németh Imre, a gazdaság ! igazgatója —, az állattenyésztés csak melléküzemág. Már ebből következik, hogy nem tudtunk gondoskodni az évek során meg­felelő talajerőutánpótlásról, ter­mésátlagaink jóval alacsonyab­bak voltak, mint a környéken betakarított átlagtermések. A veszteség zöme a növényter­mesztés várható hozamából tör­tént kiesésből származik. Ennek ugyan nemcsak a talajerőután­pótlás hiánya, hanem a helyte­len gazdálkodás is oka volt. Havibér helyett teljesítménybér — Az idén másképp fogtunk munkához — hangoztatja a gaz­daság vezetője —, nagy igyeke­zettel láttunk hozzá a költsé­gek lefaragásához. Egyik alap­vető dolog a talajerőutánpótlás biztosítása, hogy a jövőben ne szégyenkezzünk az alacsony át­lagtermések miatt. Mint már említettem, az állattenyésztés nálunk melléküzemág. Helyze­tünkre jellemző, hogy például a majdnem 3000 katasztrális hold- nyi cérnaháti üzemegységünk­ben egyetlen jószág sem volt ta­valy. Az állattenyésztés létszá­mát nem tudjuk növelni, mert hiányzik a szükséges férőhely, istállók építésére pedig beruhá­zást nem kapunk. Ezért 552 hol­don somkórót vetettünk zöld- trágyázás céljára. A homokos terület talajerőutánpótlását így igyekszünk majd biztosítani. A költségek csökkentése érde­kében máris sokat tett a gazda­ság vezetősége. A fogatosok ha­vibér helyett teljesítménybérben dolgoznak. Azóta mintegy. 30 százalékkal nőtt a teljesítmé­nyük, ami lehetővé tette a fo­gatlétszám csökkentését. Máris tíz pár fogattal kevesebb van a gazdaságban, de újabb 15-tel csökkentik a létszámot. Keve­sebb a műhelymunkások száma is, 68 helyett 40 fő dolgozik most a javító műhelyekben. 900 000 forinttal kövesebb veszteség A növénytermesztésben még nem lehet következtetni az első negyedév adatai alapján, hogy miképp zárul az esztendő, az ál­lattenyésztésben inkább. Az első negyedév adatai szerint 407 000 forint veszteséggel dolgozott ez az üzemág. Az igazgató szerint a követ­kező három negyedévijen mái nem lesz veszteség az állatte­nyésztésben, legalábbis minden lehetőséget kihasználnak annak érdekében, hogy ne legyen. — Mi 1 340 000 forint veszteséget ütemeztünk be ebbe az üzem­ágba — mondja —, ha több veszteségünk nem lesz, az any- nyit jelent, hogy mintegy 900 00q forintot takarítunk meg a terv­hez viszonyítva. Ez nagyon szép törekvése az állami gazdaság vezetőinek. He­lyes lett volna azonban, ha a tervet már eleve úgy készítik, hogy nem ütemeznek be előre ennyi veszteséget. Sajnos, állami gazdaságaink­nál általában még nagyon vesz­teséges a gazdálkodás. Ennek okai részben a gazdaságok rossz felépítésében is kereshető, de jelentős veszteséget okozott év­ről évre a szakszerűtlen gazdál­kodás, a helytelen vezetés és így tovább. Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke azzal a hasonlattal élt az országgyűlésen, hogy a népgazdaság nem valami mese­beli kincsesláda, amiből többet lehet kivenni, mint amennyit beletettünk. Az állami gazdasá­gok veszteséges termelését az egész népgazdaság érezte, mert. az itt elvesztett összeget a nép­gazdaság más nyereséges ágai-j ból kellett fedezni. Az termé-j szetes dolog, hogy ez így nem] mehet tovább. Ezért kell tőre-] kedni minden állami gazdaság] vezetőjének az olcsóbb, nyeresé­ges, gazdálkodásra. Ez az igye-J kezet megvan a Garai Vörös] Traktor Állami Gazdaság veze-| tőiben is. Azonban van még mód] a költségek csökkentésére, mint] ahogy ezt maga a gazdaság ve­zetője is mondotta. Helyes len-] ne, ha még egyszer felmérnék a] lehetőségeket és a dolgozókkal] összefogva, a lehető legkisebbre csökkentenék a veszteséget. Hetényegyháza törté­netének van egy neve­zetes dátuma: 1905. Ek­kor alakult meg a ké­sőbb messze földön hí­ressé vált hetényi re­zesbanda. Kilenc, jó ze­nei érzékkel bíró ku­bikos alakította meg: Putnoki János, Szabó Ferenc, Seres Mihály, Balogh István, Huszár Károly, Katona Pál, Kulman Ferenc, Tóth Mihály és Ricza János. Szegvárról, majd Ke­rekegyházáról járt a karmester tanítani őket; de a kiváló ké­pességű Putnoki János csakhamar pótolta a karmestert, a kottát egykettőre megtanulta. Ezután már a rezes­banda szolgáltatta a bálakon és egyéb mu­latságokon a zenét, hangos lett a csendes falu. Érdekes volt a báli hívogató. A banda ki­állt a Seres-kocsma elé s néhány indulót, nótát elfújt. Messze kilomé­terekre elhallatszott a hangja, s a fiatalság Ö* ff• • • „Hátam mögött a rezesbanda szépen muzsika^../ muzsikál Épífőipari levelező tagozat- indul A szegedi Vedres István Építőipari Technikum szeptember havában megnyitja a levelező tagozat I. évfolyamát azon 22—40 éves építőipari dolgozók részére, akik az ált. iskola VIII. osztá­lyát elvégezték és kétéves szakmunkás gyakorlattal rendelkeznek az építőipar különböző szakmájában. (Pl,: kőműves, ács, bádogos vagy egyéb szakiparos, stb.) Felvételi vizsgát kell tenni magyar, matematika és rajz tan­tárgyakból az ált. iskolában tanultak alapján. Felveszik azokat is, akik segédtervezői vagy szerkesztői vizsgát tettek és ilyen gya­korlattal rendelkeznek. Jelentkezési lapot és további felvilágosí­tást az iskola igazgatósága ad. (Szeged, Horváth M. utca 2.) Je­lentkezési határidő: június 30. vasút építésénél 2000 munkás dolgozott. — Szombat és vasárnap délután a banda tagjai több pénzt kerestek a muzsikálással, mint az egész heti kubikolás- sal, mert még a jólke­reső halászok is oda­jártak mulatni. A mor­vaországi csatornák építésénél is ez volt a helyzet. Pesten és Pest­erzsébeten a rezesban­da hírére mindig meg­teltek a vendéglők, — s így a banda tagjai sok pénzt küldözgettek haza a családnak. A világháború na­gyon megritkította a bandát, de újjászervez­ve még sokáig muzsi­kált. Sokáig énekelték még a jóvérű hetényi legények, hogy: ►►Sör előttem, bor előttem, karjaim közt a kicsike babám, Hátam mögött, há­tam mögött a rezes- bahda szépen muzsi­kál!. :.« (B. G.v. összeállításából,} megtudta, hogy este bál lesz a Seres-kocs­mában. A víg szürete­ken, kukoricafosztáso- kon is kapósak voltak a rezesek. A fosztóbá- lakban a banda min­den tagja egy fonás csöveskukoricát ka­pott, ami egy mázsa körül volt. Zubornyák Sándor, a város neve­zetes bugaci számadó gulyása — aki Szarkás- ban rangos szőlősgazda is volt — szüretkor mindig egy tinót vá­gott. A rezesbanda tag­jai nappal puttonyoz- tak, azután pedig vígan fújták a csárdást haj­nalig. , A rezesbandának a híre olyan nagy lett, hogy Kecskeméten minden felvonuláson, a Vigadóban, a műkerti majálisokon is ez mu­zsikált. Vidékre is sok­felé hívták. Pesten és országszerte tak. Az egész országban ismertek és keresettek voltak a hetényi kubi­kosok. Nem volt a régi Magyarországnak olyan jelentősebb út- és vas­útépítése, ahol ne let­tek volna, nem egy esetben még az ország határain túlra is szer­ződtették őket. A na­gyobb és távolabbi építkezésekre százan— kétszázan is elmentek Hetényből, Sokszor 3— 6 hónapig is odavoltak, itthon a szőlőt az öre­gek, asszonyok és gye­rekek művelték. Ter­mészetesen a rezesban­da tagjai is ott voltak a munkákon. Szomba­ton délután a muzsiká­sok felállottak a bara- koknál, s az otthontól távollevő vendégsereg az ő nótáikra vigado- zott. A baja—bátasaéki

Next

/
Thumbnails
Contents