Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-20 / 92. szám
c l Oóífi DCídmáíi emlékídd MŰSORA \ ♦ Már hírt adtunk arról, hogy Baján az MSZMP, a szakszerve-« zetek, a városi tanács és a hazafias népfront elhatározta: Tóthi Kálmán emlékhetet rendez május 12 és 19 között. Az emlékhéti méltó megrendezésére bizottságot jelöltek ki. A bizottság a prog-j ramot rövidesen az illetékesek elé terjeszti. * A terv szerint május 12-én, vasárnap megnyitó ünnepség ve-j zeti ba az emlékhctet a költő bajai szobra előtt. Ugyanakkor a| Tűit István Múzeumban megnyitják a Tóth Kálmán emlékkiállí-i tást. A József Attila könyvtár ugyancsak kiállítást rendez. Májust 14-én a gimnázium dísztermében a KISZ rendezésében folyó Tóth* Kálmán szavalóverseny nyilvános döntőjét tartják az általános és* középiskolások részére. Május 15-én a KPVDSZ kultúrháza név-i adó ünnepséget rendez Tóth Kálmánra emlékező ünnepi műsorral.| Május 16-án a Tóth Kálmán Társaság megtartja alakuló díszköz-* gyűlését a városi tanács dísztermében. A társaságon belül irodal-| mi, képzőművészeti, zenei és tudományos csoportok alakulnak at Baján élő írók, képzőművészek, zeneművészek, a tudományok | művelői és műértők bevonásával- Május IS-án a Tóth Kálmán* Társaság és a város küldöttsége megkoszorúzza Budapesten Tóth Kálmán sírját. Május 19-én a bajai járás dolgozói emlékünnep-] séget rendeznek Tóth Kálmán szülőházánál. « Az emlékhetet irodalmi est zárja be. A bajai József Attila Művelődés Háza az emlékhét alatt színjátszóival bemutatja a »Nők az alkotmáynban« és az »Ördög párnája« című színműveket, melyeknek Tóth Kálmán a szerzője. Az emlékhét. megrende-, zésébe bekapcsolódik az író szülővárosán kívül a bajai járás ésí az egész megye. HJMK dl&íupiel&siizátyl kép Bácsalmáson az elmúlt hét végén az MSZMP-nek a Benin, Táncsics és Petőfi termelőszövetkezetekben, valamint az állami gazdaságban és az I. körzetben működő alapszervezetei, a községi pártszervezet helyiségében összevont taggyűlést tartottak, amelyen Borsodi György, az MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mondott beszámolót. Az élőadást követő élénk vita után a jelenlévők 21 tagú községi pártbizottságot választottak. * A Katymári Állami Gazdaságban az MSZMP-alaps'zervezet 12 taggal működik. Az állami gazdaság kommunistái az ellenség leleplezésével, a párt politikájának ismertetésével, a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézésével egyre nagyobb elisme- rést és megbecsülést vívnak ki pártszervezetüknek a dolgozók körében. A pártszervezet tagjai a közelmúltban beszélgetést folytattak a volt MDP-tagokkal. Legközelebbi taggyűlésükön több volt MDP-tag szervezetükhöz való átigazolási kérelmét tárgyalják. * Kerekegyháza községben az MSZMP-alapszervezet több, mint 30 taggal működik. A pártszervezet taglétszáma megalakulása óta kétszeresére növekedett. A párt- szervezet új tagjai között talál juk Furdan László és Malecz István dolgozó parasztokat, valamint Kovács Géza tanárt is, akik azelőtt az MDP-nek nem voltak tagjai. * Lakiteleken az MSZMP községi alapszervezetében egyre több volt MDP-tag kéri átigazolását, olyan elvtársak, akik 1945 óta párttagok és derekasan kivették a részüket a földosztásból és a kommunista párt harcaiból. Ezek között' van Gulyás Mihály és felesége, idős Horváth Béla, Tatár Mihály, Csősz József cs még számos elvtárs. VÁLASZ EGY NÉVTELEN LEVÉLÍRÓNAK arra, hogy fe!esieges-e a mezőgazdasági szakképzés? A Katowicéi székesegyház. A második világháborúban a modern székesegyház nagyon s*úlyos sérüléseket szenvedett. 1956-ban állították helyre állami költségen. { Az elmúlt héten Baján, a ♦ Faárugyárban és a Terménvrak- í tározási Vállalatnál alakult MSZMP-szervezet. í + | 'Tf edves Levélíró! | Kár, hogy nem volt fiáit őrs ága aláírni sorait s nagyon láltalánosan, »a parasztság és a ftsz-ek dolgozói nevében« zárta -levelét. Nos, éppen ezért is vá- ílaszolunlc az újság hasábjain, pnert feltehető, hogy véleményéivel nem áll egyedül. | Levelében feleslegesnek ítéli a imezogazdasági iskolákra való $ toborzást, a szakemberképzést. Egyrészt azért, mert véleménye szerint a parasztság meglévő tudásával is jól értene a gazdálkodáshoz; inkább több anyagi segítséget, kedvezményt kellene adni számára az államnak. Más- \részt kár szaporítani a szakem- iberek számát, mert sokan vanÍ nak a mostaniak1 közül is állás, munka nélkül. | Kedves Levélíró, panaszával |tulajdonképpen nyitott kapukat dönget. Mert az tény, hogy az elmúlt évek mezőgazdasági politikáját mindkét hiba jellemezte. A túlzott ipari beruházások miatt a mezőgazdaság, — főleg az egyénileg dolgozó parasztság — kevés kézzelfogható segítséget kapott gazdálkodása fejlesztéséhez. Másrészt valóban tömegével toborozunk a. különféle iskolákra a hallgatókat, de ezeken az iskolákon |gyakran alacsony színvonalú volt la kiképzés s olyanok is kikerülitek belőlük, akik bizony vajmi I keveset lendítettek a mezőgazdaság ügyén. t Ez azonban kedves Levélíró, • mór a múlté. Legalábbis a Ipárt és a kormány arra lörek- tszik, hogy gyökeresen változtasson ezen a helyzeten. Ezt a törekvést egyébként világosan igazolják az eddig tett intézkedések is: a paraszti biztonságos gazdálkodás megteremtése, a begyűjtés és a kötelező biztosítás eltörlése, a műtrágya és egyéb növényvédőszerek megnövekedett forgalma, a kedvezőbb árpolitika kialakítására irányuló tervek, la szerződéses termelés kiszélesítése, stb., — ami mind-mind fo-rintoktían jelentkező konkrét segítség a dolgozó parasztságnak. Véleményünk szerint bizonyosan várható báltozás a szakoktatás rendszerében is. Valóban csökkenteni [kellene a mező- gazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növelni kell a kiképzés színvonalát s a felelős állások betöltését fokozatosan a képesítéshez és bizonyos gyakorlati időhöz kellene kötni. Tényleg tűnjenek el az olyan szakemberek, akik —) mint levelében írja — csak aktákat tologatnak az asztalokon fe nagynéha intéznek el egy-eéjy ügyet. A fentiekben tehát egyetértünk. De nein érthetünk egyet azzal, hogy általánosítva felesle- gesnek ítél mindennemű szaktudást s a »dolgozó parasztság s a tsz-ek dolgozói nevében.«* kijelenti, hogy érre semmi szükség. Kedves Levélíró! Ez ellen hangosan tiltakozik az a sokszáz dolgozó paraszti aki ez évben is szorgalmasan hallgatta az ezüst- kalászos tanfolyamokat, akt lelkes vásárlójá n szakkönyveknek. De tiltakoznak, azoknak a tsz-ek- nek a dolgozol is, akik nem egy helyen az agronómust választották meg elnöknek, akik a maguk erejéből tartámak mezőgazdászt. S hogy a kecskeméti szakiskola hallgatóit is megemlítsük: egyikük sem fél, l\ogy az iskola elvé- geztével mun\fia nélkül marad, máris biztos helye van mindegyiknek. Hiszen a belterjesség felé való előrehaladással párhuzamosan fokozódik a mezőgazda- sági szakiudá\ jelentősége is. S az az ember,] aki valamit tud, bárhol, bármilyen körülmények között is többét ér annál, aki butább nála. Levelét az őszinteségre hivatkozva írta. Válaszunkban minket is az az őszinte törekvés vezet, hogy bár sikerült volna ráébreszteni, hof/y egy-két igazsága mellett sok] mindent helytelenül lát. Azzal búcsúzunk, hogy legközelebbi levelét\már névaláírással szeretnénk olvasni! II Í.YEROA MI. ? * g ífamneMt A tömegből most három öregember Kirakodott elő. Kezet akartak szorítani velünk. Kétségtelenül, ők tartották elevenen a nép között a Tikiról szóló hagyományt és a fejedelemtől megtudtuk, hogy egyikük rengeteg mondát és hősi éneket tud az ősapák idejéből. Megkérdeztem az öregembert, van-e valami hivatkozás a hagyományokban arra, hogy Tiki milyen irányból jött. Nem, az öregek egyike sem emlékezett rá, hogy valaha hallott volna ilyesmiről! De hosszas töprengés után a legidősebb elmondta, hogy Tiki közeli rokonának Maui volt a neve, a Mauiról szóló ősi ének pedig azt mondja, hogy Maui Purából származott; púra pedig annak az égtájnak a neve, ahol a nap fölkel. Pedig ha Maui Purából ■ jött — okoskodott tovább az öreg — akkor Tikinek is onnét kellett érkeznie. És hogy mi hatan is a pae-pae-n Púra felől jöttünk, ez már magában is elegendő bizonyíték. Mondtam a bennszülötteknek, hogy egy magányos szigeten, amelynek Mangareva a neve és a Husvét-sziget közelében fekszik, a lakosság máig sem ismeri a csónakot, hanem mindmáig nagy pae-pae-kkal közlekedik a tengeren. Az öreg emberek erről nem hallottak még, de azt jól tudták, hogy ősapáik szintén használtak nagy pae-pae-kat. A tutajozás azonban lassacskán kiment a divatból és mára már csak az emléke maradt fenn. A még régibb időben rongo-rongo volt a tutaj neve — mondta a legöregebbik —, de ez a név nincs már használatban, csak a legrégibb legendák emlegetik. Ez a név fölkeltette az érdeklődésemet. Mert Rongo — némely szigeten Lono-nak ejtik ezt a szót — egyike a polinéziai mondavilág leggyakrabban emlegetett hőseinek. A hagyomány különös súllyal említi a hős fehér bőrét és szőke hajszínét. Mikor Cook kapitány elsőízben kötött ki Hawaii partján, a bennszülöttek tárt karokkal fogadták, mert azt hitték, hogy ama fehér ősük, Rongo tér vissza sok nemzedék után az ősök országából. A Husvét-szigeten rongo-rongo a neve a titokzatos hieroglifszerű jeleknek, amelyek olvasási titkát az utolsó »hosszúíülű« ember vitte magával a sírba. Az öregek szívesen beszélgettek volna még Tikiról, meg a rongo-ron- -ól, de a fiatalság tengeri utunk eseményeiről, meg a nagy cetcápáról szeretett volna hallani. Közben elkészült a lakoma és Tékát is erősen kifárasztotta már a tolmács! szerep. A falu népe tehát engedélyt kapott, hogy kezet szorítson velünk. A férfiak halk »ia-ora-na« szóval léptek hozzánk és szinte 127 kirángatták helyéből a karunkat, a lányok viszont előretolákodtak és kacér, de félénk bókkal köszöntöttek Az öregasszonyok kotkcjdácsolva megjegyzéseket tettek szakéIlunkra és bőrünk színére. Jóindulat sugárzott minden arcról, így még a nyelvi zűrzavar sem volt lényegles. Ha poliné- . ziai nyelven mondtak valamit, amit nem értettünk, mi nbrvégül adtuk vissza a kölcsönt. Végül is mindnyájan kitűnően mulattunk. Az első polinéziai szó, amelyet megtanultunk, a »szeretni« ige volt. Ha ezzel a szóval rá is mutattunk valamire, biztosak lehettünk, benne, I hogy azonnal megkapjuk. így hát egyszerű volt minden. Ha a »szeretni^ szó mellé az orrunkat is fintorgattuk, ez annyit jelentett: »nem szeretem«. Ezen az alapon kitűnően megértettük egymást. Mikor mind a százhuszonhét bennszülöttel sorban megismerkedtünk, egy hosszú asztalt terítettek hatunk és a két fejedelem számára. A falu. leányai ízletes falatokkal telt tálakat hordtak körbe. Míg egyesek tálaltak. mások színes, virágokból font koszorút akasztottak a nyakunkba, egy kisebbet pedig a fejünkre tettek. A virágok pompásan illatoztak; simogató hűvösségük jól esett a nagy melegben. Aztán megkezdődött a lakoma, amely tulajdonképpen i^éget sem ért, míg hetek múlva el nem hagytuk a szigetet. Szemünk-szádk elállt a kitűnő ennivalók láttán s a szánkban összefutott a nyál, miftor láttuk az asztalon a sültmalacot, csirkét, nyársonsült kacsát, friss homárt, polinéziai módra elkészített halakat, kenyérgyümölcsöt, papayát és kókusztejet. És amíg falatoztunk, a nép hula-hula dalokat énekeit és [fiatal lányok táncoltak az asztál, körül. Mi meg egymáson nevettünk. Pokolian gyönyörködtünk egymás látásában, hiszen egyikünk lehetetlenebből festett, mint a másik, amint torzonborz szakállal, hajunkban virágkoszorúval, úgy nyeltük a finom ételeket, mint akik az éhenhaiástól menekülnek. A két fejedelem éppoly szívből élvezte az ünnepséget, mint jómagunk. A lakomát nagy táncmulatság követte. A falu népe ősi táncaikat akarta bemutatni. Hatunknak, meg a két főnöknek a zenekar mellé készítettek ülést, két ember pedig gitárhoz hasonló hangszerrel a kezében, mellénk kuporodott s valami ősi dallam pengetésébe kezdett. |Most két sor táncos — férfiak és nők vegyesen — kígyózott be a nézők sorfala közt az előttünk üresén hagyott térre. Zizegő pálmalevelekből font j szoknyácska volt rajtuk. A nézőkből álló énekkarnak egy elképzelhetetlenül kövér vahine volt lelkes és eleven előénekese, akinek egyik karját cápa harapta le. A táncosok eleinte kissé félszegen, elfogultan mozogtak, de amint észrevették, hogy a pae-pae-n érkezett fehérek nem fűzzük el orrukat az ősök táncának láttára, egyre lelkesebben járták. Lassanként az öregebbek is bekapcsolódtak; kitűnő ritmusérzékük volt és eljártak olyan ősi táncokat is, amelyeket a fiatal nemzedék nyilván nem ] ismert már. Mikor a nap lehanyatlott az óceán hullámaiba, a pálmafáig alatt egyre elevenebbé vált a tánc s a nézősereg tetszésnyilvánításai egyre kitörőbbek lettek. Elfeledték már, hogy idegenelv vagyunk; most mi is jközéjiik tartoztunk és velük együtt örültünk. (Folytatjuk) 128
