Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-11 / 84. szám

♦*»#*♦* ♦«•«♦♦♦* A Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyű­lési csoportja állást foglalt az atomfegyverkezés ellen, mert aggódik az egész német nép létéért. A Csehszlovák Köztársaság kormányának kül­döttsége, élén Sirokyval, a minisztertanács elnö­kével kedden Ulan Bátorból visszautazott Cseh­szlovákiába. Az egyik római lap megerősíti azt a hírt, hogy Olaszországban is atom-támaszpontokat létesíte­nek. Rövidesen megérkeznek több olasz nagyvá­ros környékére az atomfegyverekkel felszerelt első amerikai motoros egységek, „ amelyek táv­irányított lövedékekkel is el vannak látva. A szudáni kormányküldöttségnek az egyipto­mi vezetőkkel folytatott tárgyalásai után hétfőn közös egyiptomi—szudáni nyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Egyip­tom és Szudán kormánya megszilárdítja a két ország politikai és gazdasági függetlenségét. Újból az ENSZ biztonsági tanácsa álé akarja terjeszteni az angol kormány a Szuezi-csatorna ügyét; Jelenleg megbeszélések folynak Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok között en­nek az új lépésnek kidolgozásáról, amelyet közös megegyezéssel tennének az ENSZ legfelsőbb szer­vének. Burns tábornok, az egyiptomi ENSZ haderők parancsnoka, hétfőn felszólította Izraelt, hogy emeljen aknákkal ellátott szögesdrótakadályt a gazai határsáv mentén. Izrael, a hírek szerint, elfogadta a javaslatot. Varsóban hétfőn ünnepi ülésen emlékeztek meg a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának 35. évfordulójáról. Helsinkiben megkezdődött az északi országok külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezlet az északi országok közös külpolitikai és gazda­sági problémáit vizsgálja meg, és tárgyal az atomenergia békés felhasználásának kérdéseiről ÍSi Kedden, azonnali hatállyal betiltották a Saar- vidéki kommunista pártot. Cnökken a gazdagok jövedelmi adója — alig mérséklődnek a közterhek Az új angol költségvetés az Alsóház előtt Az angol pénzügyminiszter kedden az Alsóház elé terjesz­tette a kormány évi költségve­tését, Javaslatainak legnagyobb érdeklődéssel várt részét, neve­zetesen a tervezett adómérsék­léseket maga a miniszter is na­gyon szerényeknek minősítette. Az 5 307 millió fontra előirány­zott állami összbevételekkel szemben a közterhek csupán na­gyon csekély könnyítését java­solta, amelyek az 1957—58-as évben 98 millió fontba fognak kerülni. Az ellenzék a legheve­sebb méltatlankodás kifejezésé­vel fogadta a legmagasabb jö­vedelmű osztályok kereseti adó­jának csökkentését, amit a mi­niszter úgy indokolt, eltökéltük, hogy abban a társadalomban, amelyet meg akarunk valósíta­ni, mindig lesz hely legfelül. Mérsékelték egyébként a sport­mérkőzések és mozik vigalmi adóját. Bizonyos használati cik­kek forgalmi adóját, bizonyos családi pótlékokat emeltek és a legöregebb korosztályok kereseti adóját mérsékelték. CKIO-OOOOOOOOOO-OCZOOOOG-OCKJC-OOOOO A csatornahasználatról tárgyalnak az amerikaiak és Egyiptom megbízottai Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője keddi sajtóérte­kezletén kijelentette, úgy tudja, az Egyesült, Államok kormánya kérte az amerikai hajózási tár­saságokat, hogy legyenek óva­tosak a Szuezi-csatorna haszná­latánál. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a csatorna működésének és adminisztrálásának kérdéseiről még eszmecsere folyik a was­hingtoni és a kairói kormány között. A szóvivő nem volt haj­landó részletekbe bocsátkozni ezekről a tárgyalásokról. Lélekrom bo lók A bécsi Die Presse című hetilap, amely tavaly ősz óta úgylátszik jő feladatának tűzte ki az osztrák—magyar m- szony elmérgesítését, gyalázatos vezércikkel »örvendeztette« meg a megértés és a józan ész ellenségeit. A cikk címe: »Gyermektragédia«, és célja nyilvánvalóan az, hogy lehe­tetlenné tegye a menekült táborokban hányódó 14 éven aluli magyar gyermekek hazatérését szüleikhez. Arról merészel írni, hogy. nálunk kisgyermekeket kínoztak volna meg, bőr- tönöztek volna be, sőt ítéltek volna halálra azért, mert fegyvert nyomtak a kezükbe az októberi napokban. Egész népünk tudja, hogy ez szemenszedett hazugság. Ilyen lázálmok legfel­jebb a Die Presse renegátok által látogatott szobáiban szület­hettek meg. Jellegük és színvonaluk legalábbis erről árul­kodik. Azt a »kisebb baklövést« már csak mellékesen említ­jük, hogy a lap bevallja: a gyermekek nagyrésze egyszerűen kalandvágyból szökött el hazulról. Megkockáztatja a Die Presse azt a provokációs rágalmat is, hogy a szülőket, akik a telefonba zokogva,J kétségbeesett levelekben követelték vissza gyermekeiket, kényszerítették a levél bedobására, a telefonkagyló felemelésére. Milyen lelki éle­tük lehet az uraknak a Presse szerkesztőségében, hogy felfoghatatlan számukra a szülő igazi vágyódása 0—8—10— 14 éves gyermeke után? S az eddig sejtettnél is vastagabb le­het a bőrük, hogy nem szégyenük ezt a fájdalmat hccc-pro- pagandára váltani. Befejezésül azt ajánlja nekünk a Presse, hogy küldjük ki a szülőket is a gyermekek után!, s ha nagyon akarnak, majd együtt hazajönnek. Mindenesetre valami ke­vésbé átlátszót is kieszelhettek volna, mint ezer és ezer két­ségbeesett szülő kicsábítását oda, ahonnan a visszatérni akaró felnőttek ellen is provokációs hadjárat indul. S ahol a mene­kült táborok gyeplőjét nyíltan odadobták a fasisztáknak. Ha Pressééknek nem elég az anyák és apák Írásbeli köve­telése, van tucatnyi más mód. Van például osztrák diplomá­ciai képviselet Budapesten, amely átvehetne a kérelmeket. A Pressének azonban nyilvánvalóan nem megoldás, kell, hanem muníció. Dr. Lindt, az ENSZ menekültügyi főbiztosa rövidesen Ausztriába, a táborokba látogat. Kérjük, követeljük, lökje félre ezt a Presse-féle provokációs szemétládát, s, azokat, akik napról-napra újraköltik, A gyermekeinket akarjuk! A pártonbelüli ellentmondásokról- A ZSENMINZSIPAO CIKKE ­i mlekezes a világ vándorára A Zsenminzsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lap- ja, terjedelmes cikkben elemzi s munkásosztály pártján belül adódó ellentmondások jellegét ét megoldásának módjait, A cikk megállapítja, hogy £ Kommunista Párton belül adódc ellentmondásoknak bizonyos tár­sadalmi körülmények és a tár­sadalmon belül folyó osztály­harc szolgáltatja az alapot. A pártonbelüll ellentmondások a társadalom különböző osztályai közötti ellentmondások tükröző­dései, valamint a régi és az új közötti harc ellentmondásokban kifejezésre jutó megnyilvánulá­sai. A Kommunista Párt fejlődésé­nek útja tehát a pártonbelüli ellentmondásokon keresztül ve­zet. Ezeknek az ellentmondások­nak a sajátossága az, hogy alap­vetően ideológiai, a helyes és helytelen gondolkodásmód kö­zötti ellentmondások. Megoldá­suk érdekében tehát az ideoló­giai harc módszereit, a bírálatot és az önbírálatot, a türelmes meggyőzést kell alkalmazni, Érdekes megállapításokat tesz a cikk az egyes munkáspárto­kon belül kisebb, vagy nagyobb hibákat elkövető elvtársakkal szembeni magatartásról. A lap szerint nem érthetetlen jelenség, hogy a párton belül vannak olyanok, akik hibákat követnek el, vagy ami még ennél is sú­KISHÍREK külföldről lyosabb, hibás egész vonaluk. Ilyen esetben a párt egységének és harci erejének növelése érde­kében, ezekkel az elvtársakkal szemben azokat a módszereket kell alkalmaznunk, amelyeket általában a párton belüli ideoló­giai kérdések megoldása érdeké­ben alkalmazunk, vagyis a kri­tika és az önkritika, a meggyő­zés és a felvilágosítás jól bevált módszereit. Nincsenek hiba nélküli »szent- emberek. Fennáll a hibák elkö­vetésének lehetősége, különösen ha figyelembe vesszük, — mond­ja a cikk , hogy a kommunis­ták a világ átalakításának ne­héz munkáját végzik. Az ilyen bonyolult munkában a kommu­nisták követhetnek el hibákat összehasonlítva azonban a kom­munista pártokat a burzsoá pár­tokkal, a kommunista pártnak van egy különleges sajátossága hogy nem leplezi el hibáit, van bátorsága nemcsak a hibák el­ismeréséhez, de ahhoz is, hogy vállalva a következményeket, kijavítsa az elkövetett hibákat. Ebben van a kommunista párt erejének egyik alapvető forrása. A hibák iránt liberálisan gon­dolkodók azzal, hogy elleplezik az ellentmondásokat és a hibá­kat — hangsúlyozza a cikk — kiöli le a kritikai szellemet, meg­akadályozzák a párton belüli eszmei harcot s ezzel megállít­ják a párt fejlődését. Azok vi­szont, akik hajlandóak mindjárt megbélyegezni a hibák elköve­tőit, akik »túlteljesítik« a harci normát, nem ismerik fel a pár- tonbelüü ellentmondások sajá­lyes útja a marxista-leninista elmélet alapján álló elvi meg­oldás, a bírálat és az önbírálat, az ideológiai alapon álló meg­győzés. A szocializmus építése minden párttól megköveteli — fejeződik be a Zsenminzsipao cikke —, hogy a párt egységé­nek erősítésével oldja meg belső ellentmondásait. Száztizenöt évvel ezelőtt a Hi­malája hegyóriásainak aljában, Darzsilingben 1842. április 11-én kis baráti társaság búcsúztatott egy halottat. A fejfán így áll a neve: ALEXANDER CSOMA DE KÖRÖS. Azóta kegyeletes meg­emlékezésül igen sokan kerestek fel a kis indiai temető emlék­művét. Az ismeretlen székely gyerek harmadféléves göttingai egyete­mi tanulmányok alatt szánta el magút arra, hogy kikutassa a magyarság őstörténetét, felke­resse azt a távol ködébe vesző vidéket, ahol őseink éltek. S ha célját nem is érhette el, hatal­mas tudományos eredményekkel gazdagította a nyelvészetet, a néprajztudományi, Ö volt az, aki első ízben összeállította a végte­len hegyek koszorújával övezett tibeti nép első, nyelvészetileg is helytálló szótárát és nyelvtanát, tosságait, mechanikusan értel­mezik a harcot, ideológiai mód- . A belgiumi Ixelles-ben szom- ] szerek helyett adminisztratív haton lesz Iharos Sándornak és I módszereket alkalmaznak. A lap Laczó Ilonának az eskövője — j mindkét irányzatról elítélően jelentik a francia lapok. i nyilatkozik, meri árt a párt, a Prágai jelentés szerint a Cseh- szocializmus ügyének, s összeke- szlovák írók Szövetségének kül- ! veri a pártonbelüli és a párton- döttsége kedden Ulan Bátorból j kívüli ellentmondások megoldá- visszautazott Csehszlovákiába. sónak módszereit, sőt a magunk Héttőn több, mint 40 órás | és az ellenség közötti ellentmon- süzvész pusztított Rangunban. j dósok megoldásának módját al- Mintegy 30 000 épület pusztult j kalmazza. el. A sebesültek és a halottak [ A pártonbelüli ellentmondá­szárna még nem ismeretes, sok megoldásának egyetlen he­Hozzánk tartozol szüléimét, mert az öreg segéd­munkás, keveset keres, az anyám meg beteges. 96 fejrint az üzeiru ebéd, 241 a villanyos. Ez eddig már 620 forint. — Nem cigarettázom, nem iszom, de az ember néha csuk elmegy egy moziba; iszik egy po­hár sört, szóval, kell az a 100 forint zsebpénz. Félre tudok ten­ni havonta 180—200 forintot. De­cemberre lesz 2400 'forintom, ak­kor tudok venni egy 1400 forin­tos télik,abátot, egy ruhát, egy olcsó cipőt meg egy inget. Ha ez így megy 3 évig, 25 éves ko­romra lesz 2 ünneplő, 3 hétköz­napi ruhám, 3 pár cipőm, 10 in­gem, Ennyi csak kell, igaz? — JÓ esetben akkorra talán emelik a fizetésemet. —< Mondjuk 1200 forintra. Akkor megnősülök. Ha óriási szeren­csém lesz, talán kifogunk egy társbérletet. Az éri keresetem­ből megélünk, az asszonyéból be­rendezzük a lakást. Tudja maga, mennyibe kerül egy szoba-kony­ha berendezés? Eg|y vacak mi­nőség legalábbis 12 000 forint, Talán részletre vesszük, akkor is két év 27 éves koromra lesz egy berendezett szoba-konyhám. Ennyire íriszem ötévi kemény munkával. De csak akkor, ha nem üt be valami gikszer, mond­juk gyerek, vagy betegség. Mert akkor fuccs az egésznek. — És én még szerencsés va­gyok. Mert vannak, akik keve­sebbet keresnek. Maga csak tud­ja, mit kapnak ott, a kecskeméti konzervgyárban azok a lényok? Na látja, ez a perspektívánk, semmi több. Ezért mentek elke­seredésükben sokan jtejjel a fal­nak októberben. É$ erről írja maga napont», bugy »boldog niuk, igazán meg lehet elégedve: van rendes állása, még csak 22 éves, 1—2 év alatt rendbejön­nek, hiszen a kislány is keres. Hát erre úgy nézett rám, hogy abból világosan olvashattam: — ostoba, naiv liba vagyok. — Ugyan már, magát honnan csöppentették ide? Csak nem akar engem agitálni? Mérges lettem. — Nem. Magát, úgy látszik, már nem lehet. Én várok, amíg kijózanodik. Hosszabb, sértődött hallgatás után újracsak megszólal az én emberem. — Hát ilyenek maguk, firká- szok. Vegye tudomásul, nekem még az ükapám is napszámos volt, nekem nem kell magyaráz­ni, milyen a munkásélet. Idefi­gyeljen, én az egész cirkusz alatt ki se tettem a lábam otthonról, de azért tudom, mi volt. Majd én elmondom magának, mi nyomja a fiatalság begyét, — No, ugyan halljuk! — Szóval, októberben meglép­tem a katonaságtól, 3 évet már lenyomtam, úgyis leszereltek volna. A szüleimnél lakom, szo­ba-konyhánk van, a két húgom még iskolás. Ez az egy ruhám van, amit lát rajtam, ez a cipő, meg két ing. A telet még a ka­tonaköpenyben húztam ki. Ja­nuár elején kezdtem dolgozni, ez az első állásom. 960 forintot keresek. Maga azt mondja, elé­gedett lehetek. Most számoljon. 500 forintot haza keli adnom kosztra, lakásra, segíteni kell a JÓarCÚ, nyilttekintetű fia­tal munkás került mellém a mi­nap a vonaton s amint ez a hosz- szú, unalmas utazásokon szo­kás, hamar beszédbe elegyed­tünk. Cseréltük a szót erről-ar- ról, Üllőnél már tudtam, hogy pesti telefonműszerész, 22 éves, élete nagy álma egy Pannónia s most éppen kiküldetésben van, valamelyik Kecskemét környéki falusi postán cserélik a telefon- központot. Szívesen, lelkesen be­szélt a munkájáról, jó volt hall­gatni okos, szellemes szavait: — mintha kis ablakokat nyitogatott volna, amelyeken betekinthetek egyszerű, fiatal munkáséletének hétköznapjaiba. Monornál azt is kivallotta, hogy nősülni szeretne, már meg­egyezett valakivel, szép is, jó is a kislány, higyjem el, száz évig is vár rá, ha kell. Dehát... Aj- jajj!,.. Mikor lesz abból vala­mi! A keserves világát, mert nem hagyják az embert élni, ahogy szeretne. Mert mit akar ő? Olyan sokat talán? Dehogy. Csak egy berendezett szoba­konyhát. Egy rendes ruhatárat. Egy motorkerékpárt. Dehát ő ezt soha nem érheti cl. Hogy azt a keserves ... Mikor kérdezi, megmondom, hogy újságíró vagyok. Gyana­kodva, bizalmatlanul méreget, máris bánja, hogy sokat mon­dott — akkor maga, biztos olyan politikustéle! — és elszótlanodik. Hogy visszaszerezzem a kedvét, kezdem mondani, hogy ugyan, miért kellene olyan sokáig vár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents