Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-11 / 84. szám
♦*»#*♦* ♦«•«♦♦♦* A Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyűlési csoportja állást foglalt az atomfegyverkezés ellen, mert aggódik az egész német nép létéért. A Csehszlovák Köztársaság kormányának küldöttsége, élén Sirokyval, a minisztertanács elnökével kedden Ulan Bátorból visszautazott Csehszlovákiába. Az egyik római lap megerősíti azt a hírt, hogy Olaszországban is atom-támaszpontokat létesítenek. Rövidesen megérkeznek több olasz nagyváros környékére az atomfegyverekkel felszerelt első amerikai motoros egységek, „ amelyek távirányított lövedékekkel is el vannak látva. A szudáni kormányküldöttségnek az egyiptomi vezetőkkel folytatott tárgyalásai után hétfőn közös egyiptomi—szudáni nyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Egyiptom és Szudán kormánya megszilárdítja a két ország politikai és gazdasági függetlenségét. Újból az ENSZ biztonsági tanácsa álé akarja terjeszteni az angol kormány a Szuezi-csatorna ügyét; Jelenleg megbeszélések folynak Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok között ennek az új lépésnek kidolgozásáról, amelyet közös megegyezéssel tennének az ENSZ legfelsőbb szervének. Burns tábornok, az egyiptomi ENSZ haderők parancsnoka, hétfőn felszólította Izraelt, hogy emeljen aknákkal ellátott szögesdrótakadályt a gazai határsáv mentén. Izrael, a hírek szerint, elfogadta a javaslatot. Varsóban hétfőn ünnepi ülésen emlékeztek meg a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának 35. évfordulójáról. Helsinkiben megkezdődött az északi országok külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezlet az északi országok közös külpolitikai és gazdasági problémáit vizsgálja meg, és tárgyal az atomenergia békés felhasználásának kérdéseiről ÍSi Kedden, azonnali hatállyal betiltották a Saar- vidéki kommunista pártot. Cnökken a gazdagok jövedelmi adója — alig mérséklődnek a közterhek Az új angol költségvetés az Alsóház előtt Az angol pénzügyminiszter kedden az Alsóház elé terjesztette a kormány évi költségvetését, Javaslatainak legnagyobb érdeklődéssel várt részét, nevezetesen a tervezett adómérsékléseket maga a miniszter is nagyon szerényeknek minősítette. Az 5 307 millió fontra előirányzott állami összbevételekkel szemben a közterhek csupán nagyon csekély könnyítését javasolta, amelyek az 1957—58-as évben 98 millió fontba fognak kerülni. Az ellenzék a leghevesebb méltatlankodás kifejezésével fogadta a legmagasabb jövedelmű osztályok kereseti adójának csökkentését, amit a miniszter úgy indokolt, eltökéltük, hogy abban a társadalomban, amelyet meg akarunk valósítani, mindig lesz hely legfelül. Mérsékelték egyébként a sportmérkőzések és mozik vigalmi adóját. Bizonyos használati cikkek forgalmi adóját, bizonyos családi pótlékokat emeltek és a legöregebb korosztályok kereseti adóját mérsékelték. CKIO-OOOOOOOOOO-OCZOOOOG-OCKJC-OOOOO A csatornahasználatról tárgyalnak az amerikaiak és Egyiptom megbízottai Az amerikai külügyminisztérium szóvivője keddi sajtóértekezletén kijelentette, úgy tudja, az Egyesült, Államok kormánya kérte az amerikai hajózási társaságokat, hogy legyenek óvatosak a Szuezi-csatorna használatánál. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a csatorna működésének és adminisztrálásának kérdéseiről még eszmecsere folyik a washingtoni és a kairói kormány között. A szóvivő nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni ezekről a tárgyalásokról. Lélekrom bo lók A bécsi Die Presse című hetilap, amely tavaly ősz óta úgylátszik jő feladatának tűzte ki az osztrák—magyar m- szony elmérgesítését, gyalázatos vezércikkel »örvendeztette« meg a megértés és a józan ész ellenségeit. A cikk címe: »Gyermektragédia«, és célja nyilvánvalóan az, hogy lehetetlenné tegye a menekült táborokban hányódó 14 éven aluli magyar gyermekek hazatérését szüleikhez. Arról merészel írni, hogy. nálunk kisgyermekeket kínoztak volna meg, bőr- tönöztek volna be, sőt ítéltek volna halálra azért, mert fegyvert nyomtak a kezükbe az októberi napokban. Egész népünk tudja, hogy ez szemenszedett hazugság. Ilyen lázálmok legfeljebb a Die Presse renegátok által látogatott szobáiban születhettek meg. Jellegük és színvonaluk legalábbis erről árulkodik. Azt a »kisebb baklövést« már csak mellékesen említjük, hogy a lap bevallja: a gyermekek nagyrésze egyszerűen kalandvágyból szökött el hazulról. Megkockáztatja a Die Presse azt a provokációs rágalmat is, hogy a szülőket, akik a telefonba zokogva,J kétségbeesett levelekben követelték vissza gyermekeiket, kényszerítették a levél bedobására, a telefonkagyló felemelésére. Milyen lelki életük lehet az uraknak a Presse szerkesztőségében, hogy felfoghatatlan számukra a szülő igazi vágyódása 0—8—10— 14 éves gyermeke után? S az eddig sejtettnél is vastagabb lehet a bőrük, hogy nem szégyenük ezt a fájdalmat hccc-pro- pagandára váltani. Befejezésül azt ajánlja nekünk a Presse, hogy küldjük ki a szülőket is a gyermekek után!, s ha nagyon akarnak, majd együtt hazajönnek. Mindenesetre valami kevésbé átlátszót is kieszelhettek volna, mint ezer és ezer kétségbeesett szülő kicsábítását oda, ahonnan a visszatérni akaró felnőttek ellen is provokációs hadjárat indul. S ahol a menekült táborok gyeplőjét nyíltan odadobták a fasisztáknak. Ha Pressééknek nem elég az anyák és apák Írásbeli követelése, van tucatnyi más mód. Van például osztrák diplomáciai képviselet Budapesten, amely átvehetne a kérelmeket. A Pressének azonban nyilvánvalóan nem megoldás, kell, hanem muníció. Dr. Lindt, az ENSZ menekültügyi főbiztosa rövidesen Ausztriába, a táborokba látogat. Kérjük, követeljük, lökje félre ezt a Presse-féle provokációs szemétládát, s, azokat, akik napról-napra újraköltik, A gyermekeinket akarjuk! A pártonbelüli ellentmondásokról- A ZSENMINZSIPAO CIKKE i mlekezes a világ vándorára A Zsenminzsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lap- ja, terjedelmes cikkben elemzi s munkásosztály pártján belül adódó ellentmondások jellegét ét megoldásának módjait, A cikk megállapítja, hogy £ Kommunista Párton belül adódc ellentmondásoknak bizonyos társadalmi körülmények és a társadalmon belül folyó osztályharc szolgáltatja az alapot. A pártonbelüll ellentmondások a társadalom különböző osztályai közötti ellentmondások tükröződései, valamint a régi és az új közötti harc ellentmondásokban kifejezésre jutó megnyilvánulásai. A Kommunista Párt fejlődésének útja tehát a pártonbelüli ellentmondásokon keresztül vezet. Ezeknek az ellentmondásoknak a sajátossága az, hogy alapvetően ideológiai, a helyes és helytelen gondolkodásmód közötti ellentmondások. Megoldásuk érdekében tehát az ideológiai harc módszereit, a bírálatot és az önbírálatot, a türelmes meggyőzést kell alkalmazni, Érdekes megállapításokat tesz a cikk az egyes munkáspártokon belül kisebb, vagy nagyobb hibákat elkövető elvtársakkal szembeni magatartásról. A lap szerint nem érthetetlen jelenség, hogy a párton belül vannak olyanok, akik hibákat követnek el, vagy ami még ennél is súKISHÍREK külföldről lyosabb, hibás egész vonaluk. Ilyen esetben a párt egységének és harci erejének növelése érdekében, ezekkel az elvtársakkal szemben azokat a módszereket kell alkalmaznunk, amelyeket általában a párton belüli ideológiai kérdések megoldása érdekében alkalmazunk, vagyis a kritika és az önkritika, a meggyőzés és a felvilágosítás jól bevált módszereit. Nincsenek hiba nélküli »szent- emberek. Fennáll a hibák elkövetésének lehetősége, különösen ha figyelembe vesszük, — mondja a cikk , hogy a kommunisták a világ átalakításának nehéz munkáját végzik. Az ilyen bonyolult munkában a kommunisták követhetnek el hibákat összehasonlítva azonban a kommunista pártokat a burzsoá pártokkal, a kommunista pártnak van egy különleges sajátossága hogy nem leplezi el hibáit, van bátorsága nemcsak a hibák elismeréséhez, de ahhoz is, hogy vállalva a következményeket, kijavítsa az elkövetett hibákat. Ebben van a kommunista párt erejének egyik alapvető forrása. A hibák iránt liberálisan gondolkodók azzal, hogy elleplezik az ellentmondásokat és a hibákat — hangsúlyozza a cikk — kiöli le a kritikai szellemet, megakadályozzák a párton belüli eszmei harcot s ezzel megállítják a párt fejlődését. Azok viszont, akik hajlandóak mindjárt megbélyegezni a hibák elkövetőit, akik »túlteljesítik« a harci normát, nem ismerik fel a pár- tonbelüü ellentmondások sajályes útja a marxista-leninista elmélet alapján álló elvi megoldás, a bírálat és az önbírálat, az ideológiai alapon álló meggyőzés. A szocializmus építése minden párttól megköveteli — fejeződik be a Zsenminzsipao cikke —, hogy a párt egységének erősítésével oldja meg belső ellentmondásait. Száztizenöt évvel ezelőtt a Himalája hegyóriásainak aljában, Darzsilingben 1842. április 11-én kis baráti társaság búcsúztatott egy halottat. A fejfán így áll a neve: ALEXANDER CSOMA DE KÖRÖS. Azóta kegyeletes megemlékezésül igen sokan kerestek fel a kis indiai temető emlékművét. Az ismeretlen székely gyerek harmadféléves göttingai egyetemi tanulmányok alatt szánta el magút arra, hogy kikutassa a magyarság őstörténetét, felkeresse azt a távol ködébe vesző vidéket, ahol őseink éltek. S ha célját nem is érhette el, hatalmas tudományos eredményekkel gazdagította a nyelvészetet, a néprajztudományi, Ö volt az, aki első ízben összeállította a végtelen hegyek koszorújával övezett tibeti nép első, nyelvészetileg is helytálló szótárát és nyelvtanát, tosságait, mechanikusan értelmezik a harcot, ideológiai mód- . A belgiumi Ixelles-ben szom- ] szerek helyett adminisztratív haton lesz Iharos Sándornak és I módszereket alkalmaznak. A lap Laczó Ilonának az eskövője — j mindkét irányzatról elítélően jelentik a francia lapok. i nyilatkozik, meri árt a párt, a Prágai jelentés szerint a Cseh- szocializmus ügyének, s összeke- szlovák írók Szövetségének kül- ! veri a pártonbelüli és a párton- döttsége kedden Ulan Bátorból j kívüli ellentmondások megoldá- visszautazott Csehszlovákiába. sónak módszereit, sőt a magunk Héttőn több, mint 40 órás | és az ellenség közötti ellentmon- süzvész pusztított Rangunban. j dósok megoldásának módját al- Mintegy 30 000 épület pusztult j kalmazza. el. A sebesültek és a halottak [ A pártonbelüli ellentmondászárna még nem ismeretes, sok megoldásának egyetlen heHozzánk tartozol szüléimét, mert az öreg segédmunkás, keveset keres, az anyám meg beteges. 96 fejrint az üzeiru ebéd, 241 a villanyos. Ez eddig már 620 forint. — Nem cigarettázom, nem iszom, de az ember néha csuk elmegy egy moziba; iszik egy pohár sört, szóval, kell az a 100 forint zsebpénz. Félre tudok tenni havonta 180—200 forintot. Decemberre lesz 2400 'forintom, akkor tudok venni egy 1400 forintos télik,abátot, egy ruhát, egy olcsó cipőt meg egy inget. Ha ez így megy 3 évig, 25 éves koromra lesz 2 ünneplő, 3 hétköznapi ruhám, 3 pár cipőm, 10 ingem, Ennyi csak kell, igaz? — JÓ esetben akkorra talán emelik a fizetésemet. —< Mondjuk 1200 forintra. Akkor megnősülök. Ha óriási szerencsém lesz, talán kifogunk egy társbérletet. Az éri keresetemből megélünk, az asszonyéból berendezzük a lakást. Tudja maga, mennyibe kerül egy szoba-konyha berendezés? Eg|y vacak minőség legalábbis 12 000 forint, Talán részletre vesszük, akkor is két év 27 éves koromra lesz egy berendezett szoba-konyhám. Ennyire íriszem ötévi kemény munkával. De csak akkor, ha nem üt be valami gikszer, mondjuk gyerek, vagy betegség. Mert akkor fuccs az egésznek. — És én még szerencsés vagyok. Mert vannak, akik kevesebbet keresnek. Maga csak tudja, mit kapnak ott, a kecskeméti konzervgyárban azok a lényok? Na látja, ez a perspektívánk, semmi több. Ezért mentek elkeseredésükben sokan jtejjel a falnak októberben. É$ erről írja maga napont», bugy »boldog niuk, igazán meg lehet elégedve: van rendes állása, még csak 22 éves, 1—2 év alatt rendbejönnek, hiszen a kislány is keres. Hát erre úgy nézett rám, hogy abból világosan olvashattam: — ostoba, naiv liba vagyok. — Ugyan már, magát honnan csöppentették ide? Csak nem akar engem agitálni? Mérges lettem. — Nem. Magát, úgy látszik, már nem lehet. Én várok, amíg kijózanodik. Hosszabb, sértődött hallgatás után újracsak megszólal az én emberem. — Hát ilyenek maguk, firká- szok. Vegye tudomásul, nekem még az ükapám is napszámos volt, nekem nem kell magyarázni, milyen a munkásélet. Idefigyeljen, én az egész cirkusz alatt ki se tettem a lábam otthonról, de azért tudom, mi volt. Majd én elmondom magának, mi nyomja a fiatalság begyét, — No, ugyan halljuk! — Szóval, októberben megléptem a katonaságtól, 3 évet már lenyomtam, úgyis leszereltek volna. A szüleimnél lakom, szoba-konyhánk van, a két húgom még iskolás. Ez az egy ruhám van, amit lát rajtam, ez a cipő, meg két ing. A telet még a katonaköpenyben húztam ki. Január elején kezdtem dolgozni, ez az első állásom. 960 forintot keresek. Maga azt mondja, elégedett lehetek. Most számoljon. 500 forintot haza keli adnom kosztra, lakásra, segíteni kell a JÓarCÚ, nyilttekintetű fiatal munkás került mellém a minap a vonaton s amint ez a hosz- szú, unalmas utazásokon szokás, hamar beszédbe elegyedtünk. Cseréltük a szót erről-ar- ról, Üllőnél már tudtam, hogy pesti telefonműszerész, 22 éves, élete nagy álma egy Pannónia s most éppen kiküldetésben van, valamelyik Kecskemét környéki falusi postán cserélik a telefon- központot. Szívesen, lelkesen beszélt a munkájáról, jó volt hallgatni okos, szellemes szavait: — mintha kis ablakokat nyitogatott volna, amelyeken betekinthetek egyszerű, fiatal munkáséletének hétköznapjaiba. Monornál azt is kivallotta, hogy nősülni szeretne, már megegyezett valakivel, szép is, jó is a kislány, higyjem el, száz évig is vár rá, ha kell. Dehát... Aj- jajj!,.. Mikor lesz abból valami! A keserves világát, mert nem hagyják az embert élni, ahogy szeretne. Mert mit akar ő? Olyan sokat talán? Dehogy. Csak egy berendezett szobakonyhát. Egy rendes ruhatárat. Egy motorkerékpárt. Dehát ő ezt soha nem érheti cl. Hogy azt a keserves ... Mikor kérdezi, megmondom, hogy újságíró vagyok. Gyanakodva, bizalmatlanul méreget, máris bánja, hogy sokat mondott — akkor maga, biztos olyan politikustéle! — és elszótlanodik. Hogy visszaszerezzem a kedvét, kezdem mondani, hogy ugyan, miért kellene olyan sokáig vár-