Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-28 / 98. szám
Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok! Állami gazdaságok dolgozói! Biztosítsátok a nép kenyerét, tegyetek meg mindent a bő termésért! (Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának május I-i jelszavaiból.) Kettő-három, sőt több vagonnal A kora délutáni órákban a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárból kettő-három, sőt néha több, konzervvel telt vagon gördül ki. Érdekes az, hogy majd mindegyiken külföldi címzés látható. Tegnap például nyolc vagon exportáru került ki a raktárakból. Ebből három vagon a Szovjetunióba, kettő a Német Demokratikus Köztársaságba, ikettő Csehszlovákiába, egy pedig Svájcba szállította a gyár kiváló termékét. A hó végére mintegy 30 vagon paradicsompürét szállítanak a Szovjetunióba, három vagonnal pedig Angliába. Ugyancsak a hó végére tesz eleget a gyár Csehszlovákiával szemben vállalt tízvagonos szllvaíz szállítási kötelezettségének. A zománcozóban is változik a helyzet A Kecskeméti Gépgyárban a márciusi hónap termelési siker- sorozatát április első 20 napjában újabbakkal tetézték s ennek eredményeképpen 108 százalékra teljesítették az előírt, tervfeladatot, mely a második negyedéves terv 25 százalékának lelel meg. Különösen nagyot fordult a helyzet a zománcozóban. A ►-minőségi kihozatal« — ahogy itt mondják — igen kedvező. Régebben 100 zománcozott fürdőkádból 82—83 lett I. osztályú. Április első 20 napjában ez a : szám minden nap eggyel növekedett. Ez azért is kedvező, mert a fürdőkádak jelentős része külföldi piacon talál gazdára. Az egészségügyi berendezések a belföldi szükségletet elégítik ki. Száz öntvény közül a zománcozás után 89—90 darab I. rendű; FékszerUczet a tépőgépre A Bajai Gyapjúszövetgyárban veszélyes a kétdobos tépőgép mellett dolgozni. A gép gyorsan pörög és ha valaki vigyázatlanul nyúl hozzá, hamar letépheti karját. Likár Antal igen sokáig gondolkodott azon, hogyan tudná valamelyest csökkenteni a kétdobos tépőgép veszélyességét. Az volt a célja, hogy a baleset esetén leállított motor se szaladjon még egy-két percig. Egy fékszerkezetet konstruált, mely baleset esetén 15 másodperc alatt leállítja a gépet, Újítását elfogadták. Ha még nem tudnák az illetékesek... A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat április 23-ig csali 25 százalékra tett eleget kötelezettségének, és úgy látszik, hogy a hó végéig esetleg 30 százalékot érhetnek el. Pedig a vállalat termékeinek 60 százalékát a külföldi piacon helyezi el. Mi az oka a rossz nyersanyag- ellátásnak? Tudott dolog, hogy a tojás, baromfi felvásárlás útján kerül a gyárba. A MÉK vállalta magára ezt a feladatot. Csakhogy nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségét. Mire hivatkozik? Egyszer ezt mondja: — Nem halad a felvásárlás azért, mert a piacon magános kereskedők felverik a tojás, baromfi árát. Másszor így vélekednek: A tanácsok a ludasak, mert nyakló nélkül adták ki magánosoknak a felvásárlási engedélyt. Nem vitatjuk, hogy ebben nincs igazság. De azért jó lenne, ha a MÉK is körülnézne háza táján. Az sem ártana, ha a Baromfi- ipari Igazgatóság is belenyúlna ebbe az áldatlan állapotba és gyorsan intézkedne. Joggal vetik fel a vállalat kommunistái és dolgozói: — Több millió forinttal korszerűsítettük az üzemünket, azért, hogy jobb és több árut adjunk. Ma pedig az a helyzet, hogy bérmunkában ládaszegezést végzünk. Talán csak ez a mi feladatunk?. ;; A lipcsei vásáron mutatták be ezt a fehér-arany brokátból készült estélyi ruhát, az egyik berlini állami divatház kreációját. ASZEGÉNYPARASZTSÁG a munkásosztály falusi támasza Az elmúlt években különböző értekezleteken, nem egyszer országos plénum előtt, számtalan kijelentés hangzott el arról, hogy a szegényparasztságra bátran lehet támaszkodni falun a szocializmus építésében. Sokszor hangoztatták egyes vezetők, hogy a szegényparasztság a munkásosztály legfőbb falusi támasza. Sajnos azonban a pártos az államvezetésben sok olyan hiba csúszott be, amely akadályozta, hogy a falusi szegényparasztság a munkásosztály falusi bázisa legyen. Különösen 1949- től voltak érezhetők ezek a hibák. Lenin az agrárkérdésről szóló téziseiben pontozan jellemezte a talusi szegényparasztság rétegeit, A zseniális gondolkodó állapította meg a szegényparasztság három rétegének, a mezőgazda- sági munkások, a törpebirtokos félproletárok, valamint a kispa- rasztok életkörülményeinek és gondolkodásmódjának jellegzetességeit. Lenin téziseit kapitalista körülményekre vonatkoztatta, de utal a szocialista forradalomra és az azt követő időkre is, mikor megállapítja: »...a legelőrehaladottabb országokban is félbarbár életmódra kárhoztatott falusi lakosságnak fentebb említett mindhárom csoportja, bár gazdasági, társadalmi és kulturális tekintetben érdekelve van a szocializmus győzelmében, mégis csak a hatalom meghódítása után. a nagybirtokosokkal és a kapitalistákkal való határozott leszámolás után képes erélyesen támogatni a forradalmi proletariátust, csak azután, hogy ezek az elnyomott emberek a gyakorlatban tapasztalják, hogy van szervezett vezérük és védelmezőjük és ez elég szilárd és hatalmas ahhoz, hogy támogassa, vezesse őket, hogy mutassa nekik a helyes útat.« Hazánkban a felszabadu»lásig a falusi lakosság legnai 215 éves emlékszobor Hazánkban az elmúlt évszázadok alatt — különösen a XVII—XVIII. és XIX. században — sok pusztító járvány söpört végig. Az emberi élet védelmére és a járványok leküzdésére a korabeli orvostudomány felkészültsége, valamint a közegészségügyi állapotok fejlettsége elégtelennek bizonyult. A pestis és a kolera, mint az elmúlt századok rémei, szinte ellenállás nélkül szedték áldozataikat. Ezrével haltak cl a városok és falvak lakói, s akik életben maradtak, az „öldöklő nyavalyák“ után, csak hosszabb idő múlva felejtették el a járványokkal együtt járó végtelen rémületet, és csak sokára nyertek megnyugtató vigasztalódást. Elődeink megmenekülésük emlékére, de különösen a halálfélelem napjaiban tett fogadalom beváltására „fogadalmi emlékeket“ állítottak. Sok városunkban még ma is láthatunk ilyen szomorú emlékeket idéző szobrászati müveket. Városunk régi főterén 1742-ben — a már meglévő példák nyomán — Szentháromság-szobrot emeltettek elődeink az 1739—40. évi pestis emlékére. A színház előtt álló, műemléki védelemben részesített emlékoszlop ma már 215 éves. Annak a végtelen sok szerencsétlenségnek, amelyet városunk lakói az elmúlt évszázadokban átéltek, csak ez az egy köbe vésett dokumentuma maradt. Nemcsak városunkban, de az ország szinte valamennyi területén egy évszázad alatt öt alkalommal pusztított a pestis. A legutolsó, de egyben a lcgkegyctlenebb pusztítást 1739—10-ben a „fekete“, vagy „mirígy”-halál néven említett pestis végezte. A „mirigyes dögvész“ a Balkánról indult el pusztító útjára. Ebben az időben III. Károly király a Pragmatica Sanctio hatalmi alapjának biztosítása végett vereséggel végződő háborúba keveredett a törökkel. A szétszórt, agyoncsigázolt és elzüllött sereg hozza magával a „fekete halál“ kórokozóit. Nem tudjuk pontosan megállapítani a halottak számát, de ha hatezret említünk, keveset tévedünk. Nem. volt ritka az a nap, amikor egyszerre száz embert is temettek. Minthogy a kb. 20 0Ó0 lelket számláló lakosság egyharmada elpusztult, így voltak olyan utcák is, amelyeknek szinte minden háza lakatlanná vált. 1740. szeptember 14-én, a pestis megszűnése után, a rettegő lakosság körében — vallásfelekezetre való tekintet nélkül — megindult a gyűjtés, és ezt követően építeni kezdték a Szentháromság-szobrot. A kor barokk építészeti stílusának megfelelő szobrászati mű elkészítését Candi Lipót Antal pesti kőfaragó vállalta 4000 forintért. Lényegében a szobor egy ión csigavonalakkal üi- szített, háromszögű talpazaton álló obeliszk, amely felül korinthusi oszlopföben végződik. Fent, az oszlopfő tetején helyezték el az emlékmű névadóját, a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoportot. A háromszögletű obeliszk törzsét a barokk építészetre annyira jellemző, szervetlenül alkalmazott díszek, a szinte lebegni látszó felhők és angyalok borítják. Középen, az obeliszk főhomlokzat! részén eslllagkoszorús Mária-szobor áll a felhők között lebegő földgömbön, amelyen „gonosz szellemet« jelképező kígyó esúszik. Lentebb, a szobor talpazati részén, a barokk művészet által szívesen alkalmazott csigavonallal alátámasztott konzolokon szobrok láthatók. Középen áll Szt. István, jobbról Szt. Rókus, lábánál a hűséget jelképező kutyával, balról fához kötve a megnyilazott Szt. Sebestyén, a hátsó oldalon pedig szeráfi Szt. Ferenc. Egy kis baldachin alatti fülkében Szt. Rozália fekvő alakja látható. Szobrokat helyeztek még el a vasrácson belüli baluszteres kőkerítés nyolc oszlopára is. A szobor talpazatának mindhárom oldalán vörös márványba vésett, ma már nehezen olvasható latin nyelvű felírásokat láthatunk. Ezeknek a szövegeknek nagy jelentőséget tulajdonítunk a műemlék szempontjából, mert ezzel hozzák elődeink az utókor tudomására az 1739—40. évi katasztrófát, s ezekből derül ki a szobor felállításának ideje, az 1742-cs évszám is. Nemcsak ma, de a felállítás után már alig néhány évtizeddel Is megfeledkeztek a szobor kultúrtörténeti jelentőségéről, s csupán a katolikus hitélet dokumentumaként kezelték. Természetesen a latin nyelvű felírás a lakosság tévhitét nem cáfolhatja meg, de a szöveg magyar fordítása a felfogás ellenkezőjét bizonyítja. A főhomlokzat kisméretű márványtábláján ezt olvashatjuk: „Kecskemét mezőváros lakosai kegyes fogadalomból emeltették a ragályos dögvésztől megmenekülésük emlékére.“ — Vagy a másik oldalon: „Azon év emlékére igazságos Szent Isten, vedd kegyesen tieidnek kegyes fogadalmát, s egek hatalmas királya, távolftsd el tőlünk a mirigyhalált.“ Itt van tehát a cáfolat, vagyis a fogadalmi emléket a város lakossága — vallásfelekezetre való tekintet nélkül — közadakozásból hívta életre. De erre már 178G. május 29-én éjjel sem gondoltak. Ezen az éjszakán, okmányokkal nem bizonyítható ugyan, de feltevés szerint, az eddig példás békességben élő felekezetek szélsőséges elemei közötti súrlódás áldozatává válik a szobor. A helyreállítási munkákat az éppen épülő Nagytemplom pallérja, Fischer Boldizsár végzi el. Kilenc darab faragott kő pótlására kerül sor, amelyeket Mayer pesti kőfaragótól szereznek be. A Szentháromság-szobrot fennállása óta 30—40 évenként restaurálni kellett. Talpazatán még ma is láthatjuk márványba vésve legutolsó helyreállításának idejét, 1891-et. Azóta hatvanhat év telt el, s állagmegóváson kívül aligha végeztek rajta mást. 1939-ben a Nagytemplom előtti térre akarták áthelyezni. Milyen szerencse, hogy 60 000 pengő hiányzott a terv végrehajtásához! Mert ne felejtsük cl, hogy egy létesítmény csak ott teljes értékű műemlék, ahol felépítették. Azóta törvényerejű rendelet nyújt biztosítékot minden áthelyezési elgondolással szemben. Természetesen a rendelet önmagában nem ellenszere a pusztulásnak, a rendelet szellemében tevékenykedni is kellene. A pusztulást, a feledést látva érezzük csak igazán, hogy mennyi hálával tartozunk Bartók és Kodály munkásságának, akik összegyűjtötték és felfrissítve adták tovább az utókornak a magyar kultúra kincseit, a lassan feledésbe menő népdalokat. Ez a szobor is kincse a magyar építészeti kultúrának. Lassan pusztul ugyan, egyre inkább elfelejtjük, de reméljük, hogy egyszer elérkezik az ideje, hogy mi is, mint ahogy azt elődeink tették, felújítva adhatjuk tovább az utókornak. •tuhász István, a TTIT tagja gyobb tömegét képviselte a szegényparasztság, hiszen ismeretesek a három millió koldus országának birtokviszonyai. A felszabadulás után többszázezer nincstelen földhöz, jutott. Módosult a szegényparasztság rétegező- dése számszerűen, de lényegében megmaradt és a szegényparasztság ma is a legjelentősebb számban alkotja hazánk falusi lakosságát. Elég, ha megemlítjük, hogy megyénkben majdnem 49 ezer egy holdnál kisebb gazdaság van, az egy—öt holdig terjedő gazdaságok száma pedig több, mint 59 000. A mezőgazdasági munkások és felproletárok főként az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban helyezkedtek el. Részben az iparban dolgoznak, mint bejáró, kétlaki munkások, részben kubikmunkások, vagy a középparasztoknál, iiuIákoknál alkalmi munkások. Még azoknak is, akiknek kevés földjük van, fő jövedelmi forrása a bérmunka. Földjüket hiányos felszereléssel művelik, alacsony termelési színvonalon dolgoznak. E rétegnek elenyésző kis részét lumpenproletárok, deklasszált elemek képezik. A kisparasztoknál valamivel jobb a helyzet. Ha azonban nem intenzíven gazdálkodnak, nem tudják az egész családot foglal- fkoztatni földjükön. Ezért a családtagok gyakran vagy az iparban, vagy a falu szocialista szektoraiban dolgoznak. Ilyen a helyzet jeien! leg a szegényparaszlség rétegződésében. Lenin megállapításait a felszabadulás óta eltelt időszak ► fényesen bizonyítja. Hazánkban ja termelőszövetkezeti mozgalmat fa szegényparasztok alapították |meg', ők fejlesztették tovább. Az felső termelőszövetkezetek főként jagrárproletárokból alakultak. A íkiskunfélegyházi Lenin-t 1.949ben 15 agrárproletár hozta létre, azóta a megye egyik legjobb termelőszövetkezete, már 2000 holdon és 180 taggal dolgozik. Tovább lehetne sorolni a példákat. Az a 93 termelőszövetkezet, amely 1949 őszén már működött, majdnem teljes egészében szc- gényparasztokból állt. Az egész termelőszövetkezeti mozgalmunkra most is jellemző ez. Az ellenforradalom időszakában is azok a termelőszövetkezetek voltak a legszilárdabbak, amelyek szegényparasztokból álltak, vagy szegényparasztok alapítottak. A kecskeméti Kossuth, a tiszaújfalusi Tisza Termelőszövetkezetben nem tudott kárt okozni az ellenforradalom. A szegényparasztság a legnehezebb időszakban is hű maradt a munkásosztályhoz. Nem egy helyen az agrárproletárok bátor viselkedése akadályozta meg az ellenforradalom dühöngését. A falusi szegény parasztság ma is legközelebb áll a párthoz, a szocializmus építéséhez. A termelőszövetkezeti belépők majdnem teljes egészében jelenleg is szegényparasztok. Az elmúlt években sok intézkedés sértette a szegényparasztságot. Elmulasztotta a párt- és az államvezetés a mezőgazda- sági munkások ós a földdel rendelkező félproletárok szervezését. Nem törődtek eléggé élet- körülményeik megjavításával, életszínvonaluk alacsony volt. A földdel rendelkező kisparasztiakat pedig sújtották a beadás, a tagosítás helytelen módszerei, az önkéntesség megsértése a termelőszövetkezeti mozgalomban. Mindez bizonyos mértékig eltávolította ezeket a rétegeket a párttól, a munkáshatalomtól. A forradalmi munkás-paraszt kormány máris számos intézkedést tett a régi hibák felszámolására. Megszűnt a beadás, szakítottak a helytelen tagosítás! politikával, másként történik a termelőszövetkezetek szervezése, A mintegy 130 000 állami gazdasági dolgozó helyzetén javított a legutóbbi béremelés. Egyes helyeken megkezdték a MEDOSZ szegényparaszt tagozatának újbóli szervezését. Ezek még csak az első lépések. Nagyobb bizalmat érdemelnek a falusi szegényparasztok. E bizalom gyakorlati bizonyítékai, ha minél többet felveszünk közülük a pártba, minél nagyobb részt kapnak a tanácsi vezetésben, minél több taggal képviselik magukat az állami gazdaságok, gépállomások munkástanácsaiban. Meg kell védeni a kisbérlők érdekeit, segíteni kell a földnélkülieket és a kisparasz- tokat annak felismerésében, hogy számukra a felemelkedés egyedüli útja a szövetkezés. A múltban elhanyagoltuk a falusi lakosságnak ezt a részét, és a középparasztok között folytatott agitáció mellett, amely gyakran elvtelen udvarlássá fajult. elfeledkeztünk róluk. Másként kezeljük természetesen a lumpenproletárokat, a különböző deklasszált elemeket. Ezekről akkor nincs szó, amikor a szegényparasztságról, mint a munkásosztály falusi támaszáról beszélünk. Tanulnunk kell a hibákból és főként az elmúlt hónapok eseményeiből. Ezek az események pedig Lenin tételeinek helyességét igazolták. Iratkozz be a megyei könyvtárba: Megtalálhatók a világirodalom klasszikusai, olcsó és ifjúsági regények, útleírások, szakkönyvek. — Szeretettel vár a Megyei Könyvtár. 413
