Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-27 / 97. szám

í\m a Szovfetuntó, a híí iiarát, a világisékéért, a szocializmusért küzdő népek legfőbb támasza! (Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból.) SöíHS [101 MáticsRózsa a (j(i<(táfa Nem igaz, hogy a mi dol­gozóink nem érzik magukénak az üzemet, — nem szeretik. Má­tics Rózsa, a Bajai Gyapjúszö- vetgyár újítási előadója is rácá­fol erre. A tény, az tény. Ez­előtt még Angliában is meghaj­lanak. Egyet azonban nem sza­bad elfeledni; az ellenforrada­lom idején valóban kevés dolgo­zó törődött a gyár sorsával, jövő­lével. Elég egy példát említeni. Október 25-tól január 1-ig egyet­lenegy újítást sem nyújtottak át Mátics Rózsának. Annál több­ször keresték fel ilyenféle kér­déssel; — Igaz, hogy megszűnik az újítómozgalom? — így az egyik. — A rádió is beszélt már er­ről — emígy a második. — Nincs értelme most már annak, hogy az ember törje ma­gát, úgyse értékelik — emígy a harmadik. A kétségbeesett embe­reket Mátics Rózsa biztatta. Bár 5 sem érzett biztos talajt lába alatt. Nem csoda. A munkásta­nácsban is vita tárgya volt, szüntessék-e meg, vagy se az újítómozgalmat. Igen sok véle­mény csatározott, míg végül is Mátics Rózsa tett pontot a vita cégére, éspedig eképpen: — Újí­tásból megtakarítás: 146 300, 51 300, 127 100, hogy csak a na­gyobbakat említsem. Mit volt mit tenni? A munkás- tanács .is helybehagyólag határo­zott az újítómozgalmat illetően. Mátics Rózsának ez szárnya­kat adott, örömmel vitte szét a hírt az üzemben: — Gyerekek, újítsatok bátran, gyorsan —bíz­atott. hol az egyik, hol a másik gépnél. Beszélt, javasolt, babus­gatta az életrevaló gondolatokat. Egyre sűrűbben állították meg. — Rózsa, van egy elgondolásom. — írd le, itt a papír — sze­dett elő a zsebéből ilyenkor egy köt.eg papírt. Egyet átadott belőle az újítójelöltnek. A papír 'első i'észén ez állt: Újítási ja- raslat... Voltak, akik ilyenkor megkér­ek: — Rózsám, nincs időm — írd már meg, te jobban tudod... Rózsa pedig frlamunka­rársa gondolatait. Néha közbe­szól, javít, kiegészít, s aztán zsebrevágja a papírt, és ragyogó arccal megy tovább. Egy másik gépnél az újítási feladatterv célkitűzéseiről ér­deklődnek tőle. A harmadiknál az újító az újítása sorsáról kér­dezősködik. A negyediknél vi­gasztaló szót vár az újító, aki­nek elgondolása nem volt jó. En­nek egy új gondolatot ültet el az agyában. S így megy ez nap, mint nap. Néha erre megy el majd minden ideje. Igaz, ma nehezebben szület­nek az új gondolatok, — hisz a lélekmérgezés nem gyógyítható pár hónapon belül, — de egyre sűrűbben nyitják az ajtót a dol­gozók, s adják be újításukat. A megtakarítás egyelőre még nem nagy. Februárban 5200, január­ban 6100 forint. A márciusi újí­tások nagyobbrészt csak munka- könnyítések. Április 15-ig pedig már 10 dolgozó nyújtotta be újí­tását. Köztük van Simitv Ferenc, akinek ötletes elgondolása igen jelentős. A mosóban dolgozik. A laza gyapjú mosására új eljárást akar kidolgozni. Reis Jenő, Bla- zgenek Tibor is régi újító. Együt­tesen a takaró vágásánál mutat­kozó méreteltérések megszünte­tésére készítettek igen elmés szerkezetet. Gyimes János, Hol­pert József, Cselényi Endre, Likár Antal, Krix András, Ter­nai Ferenc neve is gyakran sze­repel az újítók könyvében. Mátics Rózsa új segítő­társat kapott munkájához az igazgató személyében. Majd földbegyökerezett a lába, amikor a régi módszertől eltérően az igazgató nem ezt mondta: kö­szönöm, majd átnézem és visz- szaadom, — hanem így szólt: na, menjünk együtt, elvtársnö, nézzünk szét magunk! Az igazgató elvtárs hóna alá csapta a 15 eliogadott javasla­tot és Mátics Rózsával egyetem­ben megnézte, hogy melyik mi­lyen és hasznos-e? És gyakran bólogatott helyeslőén az igazga­tó, — ha egy-egy elmés szerke­zetet, talpraesett ötletet vizs- gálgattak. Mátics Rózsa új kedvvel, új ambícióval végzi munkáját. Ér­zi, hogy most már őt is meg­becsülik. Az is kellemesen érin­tette, hogy az igazgató törődik a dolgozók újításaival. Ebből azt a tanulságot szűrte le, hogy sze­reti is őket, s kiváncsi mun­kájukra. Talán ennyi elég arról, hogy az újítómozgalom Mátics Rózsa kezében hét év óta jó he­lyen van. és hogy a dolgozók valóban akkor érzik sajátjuké­nak az üzemet, ha valóban az ő igazi érdekeiket képviselik. Bizottságok látogatnak meg minden termelőszövetkezetet Gépkossivezeíői tanfolyamokat indít a Szabadságharcos Szövetség Pártunk ús kormányunk nagy Jelentőséget tulajdonit a Magyar Sza- üadságharcos Szövetség munkájá­nak. üzért lehetővé vált, hogy a Szövetségen belül ismét megindul­jon a teher-, személygépkocsi, va­lamint a motorkerékpárvezetöt tan­folyam, Különösen kedvező az, hogy a tehergépkocsivezetői tanfolyamon j részvevő sorköteles fiatalok, a tanfo- j lyam elvégzése után szakmásitott jogosítványt kaphatnak. A közeljövőben megyénkben is j több helyen beindítják a lanfolya-1 mókát. Tchergépkocsivezetől lanl'o- lyam indul Kecskeméten, Baján, Ka­locsán, Kiskőrösön és f i.,zakecskén. Személygépkocsi vezetői tanfolyamot indítunk Kecskeméten, Baján cs Kiskunhalason. Motorkerékpárvcze- tői tanfolyamot Bácsalmáson és Solt- vadkerten. A tanfolyamokra még ma, április 2G-án reggel 8 órától le­het jelentkezni az alabbi helyeken: Tehergépkocsi vezetői tanfolyamra: Kecskemét, Csányi utca 7. Motoros- lclub, Baja, Apponyi u. 2„ Múltai Sán­dornál, Kalocsa, Marx tér 6. Illés Endré­nél. Hajdú | Kiskörös, Pénzügyőrség, lendvai •Jánosnál, Tiszakceske, Szikvízüzcm Lászlónál. Személy gépkocsivezetői tanfolyam­ra : Kiskunhalas, Bercsényi utca 10., Ormos Kálmánnál. Motorkerékpárvezctoi tanfolyamra: Bácsalmáson és Soltvadkertcn a Szabadságharcos Szövetség veze­tőjénél. Az előző évektől eltérően, ez év­ben a gépkocsivezetői körök kisebb létszámmal lesznek beindítva, ezért kevesebb fialal kerül felvételre. Súlyt helyezünk arra, hogy csak olyanokat vegyünk fel, akik végig­hallgatják a tanfolyamok Tehergépkocsivezetői tanfolyamra csak az a sorköteles 1937-ben szüle­tett fiatal jelentkezhet, aki nem csa­ládfenntartó, nem bányász és egész­ségügyi szempontból megfelel. A személygépkocsivezetői tanfolya­mon szerzett jogosítvánnyal gép­kocsivezetői állás nem vállalható. Motorkerékpárvezetői tanfolyamra bárki jelentkezhet. Bódis István, Motoros Klub vezető Az elmúlt napokban a megyei tanácsnál megbeszélést tartottak a megyei pártbizottság és tanács képviselői a járási tanácsok me­zőgazdasági osztályvezetőivel. A megbeszélésen a termelőszövet­kezetek jelenlegi helyzetéről, a tsz-mozgalom megerősítésének feladatairól tárgyaltak. Szövetkezeti mozgalmunk fej­lődését az ellenforradalmi ese­mények visszavetették, számos j tsz feloszlott. Azóta szép szám- ! mai újjá is alakultak. De | egyes revizionista nézetek — I amelyeket az ellenforrada­lom vetett felszínre —- ma is zavarják, gátolják a terme­lőszövetkezetek munkájának helyes irányban való kibon­takozását. j Ilyen például a teljes független­ség, a saját alapszabály követe­lése, amely egyenlő a párt és állam szerepének, beleszólási jogának tagadásával. A helyes az, hogy továbbra is érvényben van a mintaalapszabály, amely fő elvi vonatkozásaiban egysé­ges iránymutató — természete­sen részletkérdésekben joga és le­hetősége van a tsz-nek változ­tatni. Egyes tsz-ekben különö­sen a jövedelemelosztás módja körül voltak és vannak zűrza­varok. Ebben a kérdésben is okvetlen érvényesülnie kell a szocialista tendenciának: mindenki képességei szerint dolgozik, s végzett munkája arányában részesedik. Az el­osztásnak tellát csak a mun­ka lehet az alapja, s ezt a í munkát valamivel mérni kell. A szövetkezés formáit illetően ; is le kell szögezni, hogy az ál- j lám .támogatja a különféle ala- I csonvabb típusú társulások lét­rehozását, azokét, amelyekben a szocialista törekvések kifejezés­re jutnak és gyarapodnak, de a társulás jelentőségében nem múlhatja felül a legtejlettebb formát jelentő termelőszövetke­zeteket. Megyénk mintegy 130 társulására egyébként is jellem­ző, hogy nagyrészük időszaki i (pl. libahízlaló) s kevés közöttük a növénytermesztő. Szóbakerült az értekezleten a »szövetkezeti I szabadság« kérdése is. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy a termelőszövetkezet átjáróház, amibe akkor lép be és ki valaki, amikor akar. Ez megengedhetetlen. Helyes anjiak a szabálynak ér­vényben njiaradása, hogy a belé­péstől számított bizonyos időr. belül nem'lehet a szövetkezetei önkényesen elhagyni. A megyéi értekezlet részvevő, megtárgyalták még a szövetke­zetek gépesítésének, szakirányí­tásának, a tervezésnek, könyve­lésnek a íiroblémáit. Igen sok termelőszövetkezetünkben szét­zilálták a gazdasági alapot, s az újonnan alakult tsz-ek is sok hiánnyal kezdenek e tekintetben Mintegy hat millió forint ér­tékű szövetkezeti vagyon van ma is állatokban, felszerelé­sekben a feloszlott tsz-ek tagjainál, amit sürgősen visz- zza kell juttatni. Az értekezleten határozat szü­letett, hogy a járási párt és ta­nácsi mezőgazdasági szervek bi­zottságokat1 alakítanak és min­den termelőszövetkezetet meg­látogatnak. 'Segítenek a politikai és gazdasági problémák tisztázá­sában, megoldásában, szakmai, termelési tanácsokat adnak, fel­mérik a gazdasági állapotokat A bizottságink már meg is kezd­ték működésüket.­oo-ooooo o-ooo-o-o Rendszeresen lopta a honvédség vágyónál Bűnvádi 1 eljárást indított í kecskeméti rendőrkapitányság Baracsi József, 47 éves. szabó­mester. izsáki lakos ollen, aki az egyik honvédségi alakulatnál sa­ját szakmájában volt alkalmaz­va, s visszaélve beosztásával nagyobbmennyiségű kincstári ruhaneműt, csizmát és felszere­lési tárgyat lopott el. A honvéd­ség tulajdonát képező anyago­kat részben értékesítette, a töb­bit lakásán tarolta. A nála meg­tartott házkutatás alkalmával is nagyobb mennyiségű honvédsé­gi ruházati qikket foglaltak le a nyomozó hatóságok. A fegyelem. Ez nyűgözi le »civil« mivoltomat, amíg a rendőrségi pihenőszobában ücsörgők. Aki belép, jelentkezik, tisztelegve jelent egy torzs- Irmester is, pedig az éjszakai őrjárato­kat elindító parancsnok sem magasabb rangú nála. Magánéletükben barátok lehetnek mind, de most katonák, a rend védelmezői. Magatartásukat nem a me­rev, hapták-diszciplina szabályozza, amely fölött ott trónol a drill, hanem az egyszerű beosztottól a parancsnokig egy­azon célt szolgálóknak a fegyelme. Egy szakaszvezető és egy próbarendőr társaságában vágok neki az útnak, este 10 órakor. Csillagtalan az égboltozat, -csöndes éjszakának« nézünk elébe. Így tájékoztatnak ők, akik megfigyeléseik alapján a pszichológus bölcsességével tudják előre, hogy nagyjából mi fog történni Kecskemét éjszakai életében. A Szabadság tér sarkán ez törté- nik. Egy asszony és tízegynéhány éves leánykája jön hozzánk. Oh, mi­csoda tragédia! Anya és gyermeke az apával szemben kér védelmet. Kilenc órakor kellett volna váltania munkahe­lyén az apának az édesanyát (egy vállalatnál, ugyanazon szakmában dol­goznak), a »váltás« azonban így zajlott le. A férfi részegen jelent meg, neki­támadt az asszonynak, a munkatársai­nak, s fenyegetőzve, hogy kiirtja a csa­ládját, visszatántorgott a lakására. Köz­ben az anya hazarohant gyermekéért, s most itt állnak, a tér sarkán, dide­regve és tanácstalanul. Mert jóember ez apa, de ha iszik... Figyelem a rend­őrt. Ha most lejébe száll a vér, elmegy és karonragadja a tivornya-embert, aki miatt két ártatlan teremtés reszket a hideg estében,... én bizony odasóznék unnak az apának. De nem. A szakasz- vezető bölcsebb. Ha beavatkozik, az *7 ^Lzakai órfávat IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIM asszonynak, s gyermekének csak rosz- szabb lesz később. Mert most még csa­ládi ügyről van szó. Ebbe hivatalosan beleszólni nem egyszerű probléma. Ta­nácsot ad a ézakaszvezető, hogyha mégis... Az asszony megnyugszik, bát­rabban mennek haza. Szorongó szívvel nézünk utánuk. Várunk darabig. Nem történik semmi. A rendőrnek volt igaza. Gyerünk tovább. A »Békében« öreg paraszt asszony szunyókál. Lábánál batyu, az asztalon bor, ez nyomta el az anyókát. Csendes vállrázás, ő kipislog álmai kö­zül. Hatvannyolc éves, s itt iszik, este 10 óra után. Ágasegyházáról jött, kirjn lakik Kecskemét határában, egy tanyán, oda is igyekeznék. »Ejnye, mama, nem illő ilyen későig iddogálni, várják az unokái.« — Menek mán, lelkem, mé­nek, mert tuggya, lelkem, vitéz biztos uram... — s motyogná reggelig, de mi odább állunk, szavát véve, hogy öt perc múlva elindul haza. (Később ellen­őrizzük, csakugyan elment.) No, egy szabálysértés. Állunk a Wes­selényi utcában, a »Kedves« előtt. A Rákóczi út felől kerékpáros nő hajt be. Ez pedig tilos, mert egyirányú közle­kedés van errefelé. Tudja a nő is, mert húszméteres kerekezés után leszáll a nyeregről. Meglátott bennünket. De ta­gadja, hogy nem miattunk, hanem, mert nem tudott előbb megállni. Jól ki­gondolta, míg a biciklijét tolva hozzánk ért. Csak naivul. De látja a rendőr, hogy különben becsületes fiatal leány a szabálysértő. »Honnan jön, hová megy?« — Nagymamától haza. — »Más­kor tessék vigyázni, előbb kell lefé­kezni azt a biciklit.« Barátságos a szó, enyhe, nagyon enyhe szatíra van benne, s én meg vagyok róla győződve: a leányka soha többé nem megy tilosba a kerékpárján. |\í egtermett férfi a »Hírős« bejára- tónál. Jónéhány féldeci lehet már benne. De nemcsak ő, a személy­azonossági igazolványa is — elázott. Alig lehet kibetűzni a szövegét. És me­séli (a spicces ember mind jó mesélő), hogy felült a vontatóra, s akkor látta, beborult az ég, aztán — ecseteli apró­lékosan — megeredtek az ég csatornái, »az igazolvány meg itt volt, kérem- szépen — élénk gesztusokkal mutatja — a zsebemben, a fene gondolta, hogy ott van... Ismerem én, kérem, a törvényt, tisztelem is.. .« Le kell ütni, — szóval persze, mert most is mondaná. Csinál­tasson új igazolványt, fényképet itt és itt készítenek róla. ígéri: »hogyne, ké­rem, kettőt? Inkább négyet.« Ügy lát­szik, belekalkulált számvetésébe egy újabb elázást is.. —■ Árva ember vagyok, én uraim — tápászkodik lel fektéből a Széchenyi tér padjáról a másik elázott honfitárs. — Nincs, kérem nekem senkim. — »Azért csak menjen haza. lám, már éjfél. Meg­fázik itt.« — Én kérem, hukk, ... hppccci... — »Egészségére, látja, máris megfázott.« — Kkéé-kkércm. .»No, menjen. Csak az el|ő három lépés ne­héz.« Emberünk vigyázzba vágja magát, kalapjához emelt gézzel tiszteleg, a? első három lépést meg is teszi katoná­san, de hiába biztatjuk, dülöngélni kezd, így is vág neki az útnak, cikk- cikkban, hazafelé. ÍZ őzben szemetelni kezd az eső, lábunk versenyt koppan az eső­cseppekkel. A »Bugalci csárda« felé tar­tunk. — Elkéstek, elvtársak — így s pincér. — Most röpítettem ki három pillangót. — Elismerő bólintás a válasz. Azért, hogy a vendéglátóipar becsületes dolgozójában segítőtársra talált a rend­őrség, a tisztesség, az erkölcs védel­mére. Kip-kop, jövünk ismét a központba Szembejövő emberek köszönnek, a »Dió­héj« munkatársai, nyiluk már vége a műszaknak. A »Békék előtt most konf­lis áll, ezen jött valaki mulatni. Nem szabálytalan, csak álljon odább kicsit a íiáker, mert még elütheti a farát egy Pestre igyekvő autó. 1 Az óra jóval éjfél (rtán jár, újságírói kíváncsiságom húzna tovább, hátha lesz »valami«. Mint valamelyik hajnalban Is, amikor éppen »munka közben« egy be­törőt füleltek le derek rendőreink. De már nem bírja a lálpam. Elbúcsúzom, kalapot emelek. Végül; örvendek is, hogy minden különösebb zajvartól mentes volt a »szolgálatom« Nyugodtan hajthatom álomra a fejem, mert; tudom, fáradha­tatlanul járőröző rendőreink vigyáznak. - hogy csöndesek legyenek a kecskeméti éjszakák. lázért vigyázzba állok eléjük most ^ is cs tisztelgek nekik — a tol­iammal! Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents