Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-26 / 96. szám
Munkások! Eivtársah! Őrizzük és erftsiisik a párt és a munkásosztály egységét! fi L Első feladatunk volt, hogy rendezzük sorainkat A Kinizsi »elfelejtett« válaszolni kihívásunkra Bili!! .71 J Pénteki Elmondta: Rajnoha Árpádnc, az AKK ÜB elnöke! yzeteink Üzemünket is felkavar- :a és feldúlta az ellenforradalom, d demagógok tevékenysége, a szájhősök, a magukat igaz magyaroknak nevezők aljassága. Megzavarta az emberek lelkét, gondolkodásmódját, de megzavarta a békés, nyugodt termelőmunkát is. Az ellenforradalom vezérei: Pulai, Homoki és társai, dr. Rákosi Árpád és Szakács Hudolfné habzó szájjal uszítottak a munkáshatalom ellen. Mint újonnan született politikusok, egyedüli megbízható forrásnak a Szabad Európa adását tekintették, s ennek nyomán végezték »irányító« tevékenységüket. Felrúgták az üzem törvényes rendjét. Megszüntettek minden olyan korábbi intézkedést, mely nem a szájízüknek volt megfelelő, s a pro- ietárhatalom erősödését szolgálta. Nem átallották útón-útfélen hangoztatni: párt- és szak- szervezet nélkül is megvagyunk, s termelünk. Nagy hanggal követelték a szakszervezeti vagyon szétosztását. Engem felkértek, hogy mint szakszervezeti funkcionárius hagyjam el a gyárat, csukjam be magam mögött a Kaput, de kívülről, s jobb lesz, ha nem jelentkezem. Az üzemi szakszervezetet mindenáron életképtelenné akarták lenni. Kihasználtak minden lehetőt. Míg decemberben szabadságomat töltöttem, addig Homoki, a munkástanács »dicső« tagja a szakszervezet újraválasztásának meggyorsításán munkálkodott. Ezek megtévesztették azokat a becsületes embereket is, akik a munkástanácsban tényleg a munkások érdekeit akarták szolgálni, akik nem tartották helyesnek, hogy a szakszervezetet kirekesszék a tanácsülésről. Nem értettek egyet a »vezérek« olyan állásfoglalásával és kijelentésével: Rajnoha Árpádné hagyja el a helyiséget.:: Ilyen körülmények között nehéz volt a szakszervezeti munka. Ha a párt nem segített volna nekünk, akkor az ellenforradalom tobzódását mi megakadályozni nem tudtuk volna. A tizenkét rab fittyet hány minderre. Kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy a zsandár- cendszer róluk való »gondoskodásának« ilyetén megnyilvánulásaival törődjenek. Tudják: övék a rácsokon túli világ, az, amelyiknek a megszületését Késleltetni lehet, de megakadályozni nem. Tudják azt is, hogy minden reménységük, a Szovjetunió ereje harapóba fogta a fasiszta hordákat Sztálingrádnál, s már űzi a rablókat visszafelé. Hogy honnan tudják, amikor feléjük a madár se jár? Az ő dolguk. S honnan tanulják éjszakánként a priccsre állva a bevetődé holdvilágnál a Párttörténetet, az orosz nyelvet? Nem kötik az orrára rabtartóiknak. Egy kivételével pedig csak félesztendeje, hogy a fegyház élve eltemetettjei. S mégis, az előző generációhoz tartozó H. I. elvtárs, a kemény lakatos vezetésével már hónapokkal előbb megszervezték a tanulást, kapcsolatot teremtettek a párt szabadon lévő harcosaival. Kollektívájuknak még háromtagú vezetősége is van. Nem szabad egymással beszélgetniük? Ismerik már a börtön-ábc-t, s éjszakákon át celláról-cellára »morzéznak«, ha különösebb esemény történt. H. I. elvtárs jó tanítómester, nem hiába kilencedik esztendeje járja a »börtönegyetemet«. Egyébként ő a rab- irnok, naponta lejár a parancsnoki irodába, s jelenti: ennyi és «nmú kenderkócot fontak meg,. De a párt ott állt mellettünk és segített. Megerősítette a szakszervezeti bizottságot harcos, kommunista elvtársakkal. Kiverekedte a dolgozók érdekében, hogy az ellenforradalmárok pusztuljanak a tanácsból. Kisöpörte a szemetet onnan és így egycsapásra megváltozott a helyzet. Ma már megtalálja egymás kezét a párt, a szakszervezet, a munkástanács. A szakszervezet rendszeresen képviselteti magát a tanácsüléseken, javaslatot tesz, s közösen harcol az ott hozott helyes határozatok megvalósításáért. A cél továbbra: együttműködni a dolgozók érdekében. Nem csuktuk be a kaput, hanem szélesre tártuk. Első feladatunk volt, hogy rendezzük sorainkat. Ez sikerült is! Rendszeresítettük a vezetőségi üléseket. Aktívaülésen vitattuk, meg az ellenforradalom cselekedeteit, s a szakszervezeti tennivalókat. 42 szakszervezeti bizalmi fogott a munkához. Ezek 60 százaléka nemcsak bélyegeladással, hanem a dolgozók egyéb problémáival és a termelés kérdéseivel foglalkozik. Tanfolyamot indítunk, ahol ismét körvonalazzuk a tennivalókat. A termelési bizottságot is életre keltjük. Az aktíva kívánságára megtartjuk a szakszervezeti taggyűlést. A pártszervezettel egyetértésben az iparágon belül elsőnek kezdeményeztük a munkaversenyt. Sajnos, régi versenytársunk, á Kinizsi Konzervgyár még mind a mai napig elfelejtett válaszolni kihívásunkra. A készáruraktárban nyolc brigád méri össze tudását. A konzervkonyhán és másutt is versenyben állnak a dolgozók. Cél: nem a százalék növelése, hanem a gazdaságosság. Még nincsenek pontosan körvonalazva a verseny végleges formái. Ezért összehívjuk a műszakvezetőket, csoportvezetőket, a szakma kiváló dolgozóit, más jó dolgozókat és javaslataik, véleményük figyelembevételével alakítjuk ki a versenyzés új formáit. Csak néhány dolgot mondottunk el a szakszervezeti életet illetően. Legközelebb arról szeretnénk írni, mit értünk el és hogyan. Köszönet a MAV-nak Mi, a kecskémét—fülöpszállási vonalon közlekedő szerelmes- párok, ezúton mondunk hálás köszönetét a kecskeméti vasútállomás vezetőségének azért a megértő, atyai gondoskodásért, hogy a fenti vonalra csupa lámpanélküli kocsit állított be. Aki nen próbálta, nem is tudja: micsoda jó dolog másfél—két órát össze bújva eltölteni a vaksötét kupé sai'kában! Persze, van sok mo- rózus utas, aki ezt az örömöt már nem értékeli s olvasni szeretne, vagy olyan igényes, hogy sötétben már beszélgetni sen- tud. Nem tagadjuk, hogy nekik elég unalmas lehet, sőt bosszantó, ha a sötétben elcserélődnek a csomagok, vagy egymás lábát le tapossák, ha kikívánkoznak a folyosóra. Dehát nem kell oiyar. nagyigényűnek lenni! — ismételjük mi is a kalauz jótanácsát, aki legutóbb is jól megmondta a magáét a villanyt követelőknek Elvégre drága az áram, s utazni a sötétben is kellemesen lehet Nekünk csak elhihetik! Abban a biztos reményben mondunk tehát mégegyszer köszönetét, hogy a MÁV e kedves figyelmességét még leendő unokáink is élvezhetik! S ha valakinek nem tetszik, hát vihet magé val gyertyát, vagy mécsest, — de villanyt jusztse nekik! Mé ■ mit nem; Wissxalőtl a járőrre, majd öngyilkosságot kísérelt meg a szabadszállási fegyverrejtegető Letartóztatta a dunavecsei rendőrkapitányság Barta Károly 25 éves szabadszállási lakost, aki Szabadszálláson a kultúr- házban rendezett táncmulatságon garázda magatartást tanúsított, amiért az éppen ott tartózkodó rendőrjárőr igazoltatta. Barta, amikor a rendőrőrsre akarták előállítani, megszökött kísérőitől. A járőr a szökevényt üldözőbe vette, majd több esetben felszólította, hogy álljon meg. A garázda fickó azonban tovább folytatta a szökést, erre a járőr riasztó lövést adott le, mire Barta Károly a járőrre visszalőtt. Az üldözőknek mégis csak sikerült elfogniok a lövöldöző A közönséges bűnözők névsorait is ő állítja össze, mert meg kell adni: írni szépen tud. Hogy nem felejtette el a nyolc és fél kemény esztendő alatt, szinte csoda! S a csárdabéli heje-huja estjén megszólal a fal H. I. elvtárs cellájában, és egymásután sorban még tíz behajlított mutatóujj kopogja a morzét: »Vigyázat! Holnap különlegesen képzett fegyőrt kapunk!« * M ásnap kora reggel aztán meg is érkezik a fegyelem nagydarab őre, hogy hu- szonnégyórás szolgálata alatt bebizonyítsa: mennyi mindent tanult a tanfolyamon. A hangjáról ítélve is drabális egy figura lehet, mert ordít már a folyosón, mint az ordas, aki úr a pásztor nélküli bárányok között. S mert valóban így -hiszi, még jobban harsog. Hogy sorra nyitogatja a cellák ajtaját, már egyetlen bömbölő torok az egész ember. Ami megfélemlítő, káromló szó van a magyar nyelvben, ömlik belőle, mintha parttalan áradna Szeged városának összes szennycsatornája. Ütni, hej, hogy ütné aztán a rokkák mellől emberséges hangot követelő rabokat, ha nem tiltaná a regula. De ezt tiltja, nehogy éhségsztrájk legyen a válasz, mert másnap már ezt is tudnák odakünn, és Pesten még egyéb sztrájk, tüntetés lenne belőle. így hát csák káromolja, szidja a tizenkét »koministát«; fenegyereket, aki az első kihallgatás után öngyilkosságot kísérelt meg olyan módon, hogy egy nála levő kölnis üveget eltörve, bal csuklóján felvagdalta ütőerét. Az öngyilkossági kísérlet azonban meghiúsult, mert rá nem sokkal észrevették. A Bartáéknál megtartott házkutatás alkalmával, mint az a lövöldözés után várható is volt, egy Mauser karabélyt találtak, hozzávaló lőszerrel és megtalálták azt a két darab TT-pisztolyt is, melyet lőszerrel együtt Barta szabadszállási lakásán rejtegetett. A lövöldöző fegyverrejte- getőt a dunavecsei rendőrkapitányság átadta a katonai ügyészségnek. Za/i/ kis unlwsig is uol V keil! NÉGY StJRÜNGÉFELT PAPÍRLAP fekszik az asztalon és egy sebtében odavetett vázlat. Ezek a sok kézen megfordult. EDDIG A RÖVID TÉNYÁLLÁS. Az intézkedés a paragrafusoknak cs az előírásoknál-; megfelelő. Ha valaki nem látja szamárfüles kérvények három dolgozó paraszt kérelpaének keserves útját mesélik el. Mit kérnek? Villanyt, fényt és ezzel együtt a kultúrát is. A MÜLT ÉV VÉGE FELÉ a Borforgalmi Vállalat keceli pincészetének tudtával minden előzetes helyszíni szemle, szak- vélemény, helyszínrajz és más egyéb tervek és szakmai szervek hozzájárulása nélkül Németh János, özv. Tamás Gergely né és Radó Ferenc, a Vegyesipari KTSZ villanyszerelő részlegének javaslata alapján a borpince villanyvezetékéről bevezették lakásaikba a villanyt. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat kiskunhalasi ki- rendeltsége tudomást szerzett az áram bevezetéséről és ezt a bővítést szabálytalannak nyilvánította. Később, február hó közepe felé, már írásban is intézkedett, mely szerint, a kérdéses vonalat február hó 28-ig le kell bontani. amit bemagolt hat hónap alatt, egyszerre akarja kiadni mind, mar az első napon. Az első nap, Varga András, »speciális fegyőr« első napjának estjén azonban már koppannak a cellafalak: »A dúvadat megfékezzük! Senki ne szóljon hozzá! A kenderkócot úgy kell feldolgozni, hogy az ő szolgálati Ideje alatt ne fogyjon el, ne kelljen tőle kérni! Börtönné tesszük neki a huszonnégyóráit!« Hajnal is van már, mire a tizenkettedik rab »veszi« a szöveget. H uszonnégy órát pihen a fegyőr, s újabb szolgálatát még emeltebb hangon kezdi, mint az előzőt. De mi az? Benyit az első cellába, — háttal ül neki a rab. A másodikban szintén, — s végig, mind a tizenkettőben így fogadják ... Később megszólít valakit a rokka mellett? Mintha halottnak beszélne. Káromkodik? Egyszerre áll meg mind a tizenkét rokka ..., de csak pillanatra, hogy aztán egyszerre is kezdjen duruzsolni. És ez így megy reggeltől estig... Azt már nem tudja a fegyőr, hogy este, a cellafalak ezt a szöveget továbbítják: »Figyelitek? Nem bírja idegekkel! A folyosón, reggelig a magány még jobban felőrli erejét!« És az első hét végén már szinte rimánkodva ordít a fegyőr: »Mi az, megkukultak?« A második hét végén már elárulja a tekintete, hogy a pihenőnapjain sem alszik: álmatlanul pislog vérben forgó szemeivel. A harmadik héten már szótlanul jár-kel a pergő rokkák között, és mintha kezdene rajta lötyögni az egyenruha. A negyedik hét végén H. I. elvtárs, a rabirnok, éppen a felügyelőnek számol el a kóccal, amikor kicsapódik az iroda ajtaja és Varga András különlegesen képzett fegyőr ront be rajta. Nem is tiszteleg, előírás ide, regula oda, sapkáját a földhöz csapja, s őrjöngve ordítja felettesének: »Felügyelő úr, én ezt nem bírom, mintha kriptában élnék a szolgálatom alatt..., egy hónap alatt tizenkét kilót fogytam ..helyezzenek máshová..., vagy akasszanak fel, én köztük nem maradok!.... Azt hiszik, mivel ők művelt emberek, velem lehet így bánni?« A felügyelő megkövülve nézi a könnyeit potyog- tató óriást, nem érti az egészet, majd kérdőn mered H. I. elvtársra, s a csontig sovány, daróc- ruhás rab rezzenéstelen nyugalommal ennyit mond csupán: »Mit gondol Varga? Ha cdakünn, szabadon találkoznánk, merne velünk olyan hangon beszélni ahogy az első hetekben?« Ezzel sarkon fordul a rab, megy kifelé, de még egy sajnálkozó pillantást vet a fegyőrre, aki úgy áll, ösz- szeroskadva, eszelősen, mint akit valami felmérhetetlen erő silánnyá vert, összezúzott. Pedig, : -. pedig hozzá sem nyúljak. Tarján Istvánt a kérvények mögött meghúzódó embereket, többet talán ki sem tudna hámozni ezekből az ár- kuspapirokból. Pedig erre a »szabálytalan« villany bevezetésre ezek a parasztok több mint húszezer forintot költöttek. S mindezt a keceli villamossági körzetvezető szóbeli engedélyével. Kifogásokat mindenre lehet találni és erre meg különösen. A kérvények sok huzavona után végre valamit elértek azoknál, akikhez küldték őket. A megyei tanács hozzájárult a már kiépített, de jelen pillanatban kikapcsolt villamosvezeték használatához a befektetett összeg kihasználása végett. Nem képezheti vita tárgyát az a tény, hogy a hálózat kibővítése nem felel meg a szabványoknak, a műszaki követelményeknek. A kérelmezők, ezek a mindenáron áramot akaró parasztok még attól sem riadnak vissza, hogy betongyámokat szerezzenek be. Egyszóval minden költséget hajlandók fedezni azért, hogy felragyogjon újból házaikban a fény. ÁM A KISKUNHALASI DÁY kirendeltségének vezetői rendkívül paragrafusrágó emberek Kiss Péter, a DÁV kiskunhalas1 üzemvezetője teljesen elzárkózik a probléma megoldásától, így igyekszik lerázni a kérelmezőket. hogy: Építsenek szélmotort! Nem közterületen megy a vezeték. Itt 25 év múlva sincs remény a bekapcsolásra. Kilátszik a lóláb. Egyszerűen nem akarnak megoldást találni ez kényelmesebb. NEM ÉRTJÜK a kiskunhalasi DÁV üzemvezetőjének álláspontját, s a szavait sem. Lehet, íogy ő úgy gondolja, a szélmotor gazdaságosabb, olcsóbb, mint a villany bevezetése, ha ilyen korszakalkotó javaslatai vannak, azt magasabb fórumok előtt kellene proponálnia. Az igaz, a vezeték nem közterületen, hanem a kérelmezők földjén megy keresztül, de nem valószínű, hogy a földtulajdonosok kiszántják: az oszlopokat. S Ián egy kérdést, 25 év múlva en lesz a megye villamoshálózata, mint most? Nem. Nem hisszük. Négy sűrűn gépelt oldal. Ha bürokratákra, aktatologatókra, 'kényelmes utat választókra volna bízva, még hozzáírnának négyet. Pedig nem kell. Az egészhez mindössze egy kis emberség, szív kell. —gém 5. ial ,' rly
