Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-21 / 93. szám
VÍZBEiHÁNYÓn H E T F É Húsvét hétfőjét az ország sok részért vízbevető, vizbehányó hétfőnek hívtak és hívják ma is. Ebben valószínűleg a tavaszi termékenység biztosító varázslat emléke bukkan fel, ív húsvéti tojás is a termékenységet, az életet jelzi az ünnepi cselekményekben. A vízbevető hétfő még nem is olyan régen, élő valóság volt: a lebenyek Kalocsa környékén is vályu- ba mártották a lányt. Ma már „szelídült“ a szokás, „csak” vödörrel locsolják meg a lányt, ha oda tudják húzni a kúthoz. De a legények többsége mostanában rózsavízzel, „szagos kölnivel“ locsolja a lányokat, egészen kis üvegből. A Kalocsa környéki nép díszítőművészeti hajlama a tojásírásban is megnyilvánul. A század elején még a piros tojást viaszírással hímezték: piros alapon egyszerű fehér vonalakból és cirádákból álló rajzot láttunk rajtuk. A huszas évek után a virágos kalocsai hímzéssel és falpingálás- sal párhuzamosan a tojásfrás is fejlődött. Ma már többnyire piros alapra az ismert többszínű virágmotívumokat festik. A környéken a 3—4 éves kisgyerekektől kezdve a felnőtt legényekig a teljes férfinembeli fiatalság jár locsolkodni, nem hagyva Ki egyetlen lányos házat sem. A fölnőtt legények is kora reggel kezdik, hogy délutánig cl tudják végezni a locsolkodást. A haloniszállási legények elől elbújnak a lányok: ki a padlásra rejtőzik, kit pedig belevetnek az ágyba, hogy nehezebben lehessen megtalálni. A legények tisztességesen köszönnek be a házba és szintén verset mondanak: Virágos kertben jártam, Egy ibolyát láttam. Elkezdett hervadni, Szabad-e locsolni? A házbeliek tetetik, hogy nem tudnak az „ibolyáról“ és a legényeknek kell megkeresni az ezerszínű virágos hímzéssel díszített pruszlik- ba, köténybe, fodros ingvállba öltözött piruló lányt. Ha csak tehetik, még ma is a kúthoz vonszolják a lányt és vödörrel, vagy a magukkal hozott „verdungot“ vízbe merítve locsolják meg. A lány — néha csuromvizesen — azért szívesen invitálja be a locsolkodókat és borral, pálinkával kínálja őket. Akivel „jóban van“, annak titokban hímes tojást is csúsztat a zsebébe, másiknak viszont „csúfságból“ 10—20 fillér borravalót ad. Az creki tanyákon a kisgyerekek a következő verset mondják: Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliojnszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy el ne hervadjál. Kerek erdőn jártam, .... piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam! Itt és a külső szakmárí tanyákon a fölnőtt legények viszont nótaszóval köszöntenek be a lányos háznál: Erdőbe, erdőbe, szép kerek erdőbe* Rózsát szed a rózsám rózsás kötényébe. Locsold, barna kislány, hogy el ne hervadjon, Hogy a mi szerelmünk félbe ne maradjon. H. L. Ü8V szokások! húsvéti szokások eredete a messzi múltban vész el, s eredetileg a tavaszi termé- ikenység biztosítását szolgálták, ?sokszor még emberáldozatok árán 'is. Az egyház, a többi pogány szokással együtt, ezt is megenyhítette és a húsvéti bárány áldozata köré csoportosította. Maga a locsolás is termékenységva- |rázsló művelet, s falvainkban tgyakori még a lányok vödörrel Ivaló csuromvizesre áztatása. De [ez leginkább már a szagos vízizei való meghintéssé finomodott. * A tojás, melyben titokzatos ♦élet lappang, a szaporodás, az élet jelképe, de sok szokásban az állatáldozat maradványa is. A díszítésnek, mint általában a primitív műveszetnek a szép iránti vágy kielégítésén kívül mágikus, varázsló erőt is tulajdonítottak. Ezt bizonyítja, főleg délszláv tojásokon található szív, csókolózó galambok, stb. ábrázolások, valamint az a szokás, hogy a legény félreteszi a húsáéikor kapott hímestojást, s egy idő múlva megnézi. Amelyik festése elhalványodott, annak készítőjét a szerelem epeszti a legény után, azt kell feleségül venni. A lány viszont az általa kiszemelt legénynek a legszebb és húsvét előestéjén főtt tojást adja, hogy ezzel maga iránt szerelmet ébresszen. A tojásfestés vidékünkön szokásos módszere a viaszolás, vagyis forró viasszal mintákat rajzolnak a tojásra, s ha kihűlt, festékbe teszik, a szabadon maradt részek megfestődnek, ha a viaszt letörlik, helyén fehéren marad a disz. Ezt többször megismételve, különböző színű díszítmény is elérhetnek. Ez a módszer a híres batikolás, mellyel Indiában textilt festenek. Szokásos a festett tojásra mintákat karcolni. Ilyen díszített tojáshéj avarkori sírból is került elő. f-JL bajai bunyevácságnak kü- ionos szokása volt az alma-, narancs- és citromfestés. Ehhez nagyobb szakértelem kellett, külön rajzoló asszonyok voltak. Korommal fékeiére festet; forró viaszt csurgattak a gyümölcsre az írókés segítségével Növényi, állati, vagy emberi alakok díszítették a szép gyümölcsű két. A locsoló legények Icapták. akik ennek fejében kötelesek voltak a lányt kólóba kísérni, és az Antal napi búcsún valamivel viszonozni. Erre a szokásra már- csak az idősebbek emlékeznek. (fje mi a nyúl jelentőségei Eredetileg a germánoknál a szaporaság jelképe volt, de a tojást tévedésből hozza. Ré- gente számos német vidéken szokásos volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. Ennek neve Haselhuhn, röviden Hasel Ezt idővel összezavarták a nyúl (Hase) ajándékozásával. Az ezerhétszázas évek végén említik először a németek is ezt a szokást, hozzánk pedig a század- forduló táján kerülhetett képeslapok és cukrászkészítmények révén. Sólymos Ede JCulujLitLátyi kúiaít&kI h u s v é 11 j babondl^ A KISKUNSÁGON is régi eredetű népszokás a húsvéti lo- esolkodás, mely kisebb mértékben s színtelenebből napjainkig is él. Húsvét héttőjének, a lo- csolkodás napja kezdetének mindkét nembeli fiatalság örül, kivált a lányok. Tudták, hogy az általuk kedvelt legény is meg log jelenni a háznál. Készítget- lék a locsolkodók számára korai virágokból (orgona, sárgaviola, ibolya, stb.) a csokrokat, miket bazsalikom levelekkel lógtak körül. De íőttsonka, kolbász, festett pírostojások is várták az érkezőket. A hűsvétvasárnapi szokásos bálokon a legények már éjfél után megkezdték a locsolkodást, szagos vizes üvegekből. Mások a reggeli órákban, rendszerint társak kíséretében indultak locsol- kodni. ELŐSZÖR a legjobban kedvelt, vagy már élettársul is kiszemelt leány lakását keresték fel, s a még itt-ott ma is használatos verses köszöntővel lépték át a küszöböt, majd a házbeliekkel kezetfogtak, Ilyenkor asztalhoz ültették őket, s étellel, itallal kínálkoztak a háziak. Nem sokat késtek, hogy más, rokon, jóismerős, vagy a táncokban kiváló leányoknál is tiszteleghessenek. DÉLRE iparkodtak végezni, mert, akik késtek, azokat már rendszerint a lányok buggyantották meg egy-egy pohár, itt-ott dézsa hidegvízzel. A kapott virágbokrétákat kabátjukra tűzdelték s a maradék ennivalókból zácbeikipe is csúsztattak. A gyermekcsapat is locsolko- dott. Virágon, festett tojáson kívül néhol 10—20 krajcár pénzt is kaplak. ITT-OTT, főképpen a tanyákon, a locsolkodás durvább módja is előfordult: kivonszolták a lányokat a kúthoz, s ott dézsavagy vedervízzel öntötték le őket. Ennek gyakran betegség, néha halál lett a vége. A TANYAI legények zsákot vittek az összeszedendő húsok, sütemények, pirostojások számárra. Molnáréknál Bodogláron a locsolkodni indulók a »szíverősítőt« előre bevételezték, s így esett meg, hogy az egyik legény a kamrában egy mészporos zsá- ' kot akasztott a nyakába kétrétűén. Délre már jól meg is telt különféle cókmókokkal. — Nem ltöll ide vacsora! — mondották Molnáréknál, ahogy hazaértek. Kifordították az asztalra a mészporos egyet s mást és evéshez láttak. Azt hitték, hogy lisztes vagy cukros a sokfél« cókmók. EGYSZER csak elkezdenek kékülni, zöldülni, majd az udvarra is kiszorultak. A majsai orvoshoz szállították őket, ki gyomormosást alkalmazott és mondotta is: — Szerencsések, hogy idejében befuvarozták a betegeket, mert reggelre a fene mind megette volna őket! ESTEFELÉ már cigányok járták a házakat, tanyákat. Mint a szanki Ringyom, meg a Bürrugó Jóska — muzsikaszóval, hogy nekik jusson, de maradjon is a jóból, mert — mint mondották — a jót a némöt is szereti. A természet változásai, különösen annak megújulást, mindig érdekelte az embert. A babona — ja primitív ember kísérlete a világ jelenségeinek megértésére ;is igazodik ezekhez az időpontokhoz, sőt a kereszténység sem .hagyta ezt figyelmen kívül. Ezzel magyarázható, hogy a kereszténység ünnepeihez annyi babonás népszokás fűződik. A húsvét és az azt megelőző nagyhét is gazdag ilyen szoká- isokban. Az általánosan ismert húsvéti szokások elhagyásával ismer- íkedjünk meg most a bácskai ember néhány — másutt talán ke- ivésbó ismert — babonás szokásaival. [Tompán virágvasárnap, a barkaszentelésből visszajőve! az épület minden küszöbére szentelt barkát hegyeznek. Ahol elszárad a barka, oda kincs van elásva — tartja itt [a hagyomány. Mclykúton a virágvasárnapi barkát zivatar idején kitűzik az [ereszre, hogy megóvják a házal a villámcsapástól. Nagypénteken semmit sem szabad eladni, mert a vevő elviszi [magával a szerencsét. Aki nagypénteken tüzet rak, férges lesz a? [almája. Nagypéntektől húsvét másnapjáig egy csepp vizet sem [szabad elcsöppenteni a bácskai hiedelem szerint, mert akkor c [házat elárasztják a bolhák. ellen egyébként úgy lehet védekezni, hogy nagyszombaton, amikor a harang újra megszólal, valaki kisepri a szobát, s közben állandóan mondogatja: {távozzatok, kígyók, békák. $ Ez azonban még magában nem elég. Utána kimegy az ud- §varra és bekiált az ablakon: — itthon vannak-e a kentek feketéi'» — Nincsenek — hangzik a válasz bentről. — Hol vannak? — Elmentek (pl. a Mari néni) szoknyaráncába. A bolhák KECSKEMÉT! SÉTÁK Húsvéthétfői népünnepélyek kápolnája Ha valaki A máriavárosi állomástól a Kunszentmiklósi úton kifelé haladva, majd a városon Kívül a belőle egyenesen továbbvivő földútra terve egy lombos fáktól környezett, fehérre meszelt kis Kápolnához érünk. Az állomástól alig két kilométernyire az út és megilletödve nézhetünk a legendáktól és népi hagyományoktól tisztessé öregedett falakra. Katona József Kecskemét történetéről íít munkája, melyet a költő halála után apja rendezett sajtó alá, megörökíti a kápolna legendáját. Ahol a kápolna áll, a hajdan Mária-angyalok hegyének nevezett dombocskán, régebben is állt egy kápolna, mellette gyógyforrás volt. Barátok őrizték a kápolnát. Egy zivataros éjjelen egy barmokat terelő gazdaember kért menedéket a barátoktól. A barátok be is bocsátották, de a . menekülő, a házigazdák tiltakozása ellenére, a barmait is beerőszakolta a kápolnába. A zivatar és villámlás fokozódott és egyszerre csak négy angyal szállt alá a kápolna boltozata alól, megragadta belülről négy saraán a kápolnát és azt a barátokkal együtt Andócsra röpítette, ahol ma is megvan és az a nevezetessége, liogy alapja nincs, falai közvetlenül a földön nyugszanak. Az alap földbeszakadt darabjai sokáig romokban mutatták, hogy hol a.llt a kápolna. A vendégszeretettel visszaélő gazda és barmai az eltűnt gyógy forrás helyén keletkezett ingoványbán elpusztultak. Amit eddig mondottam, csak a mcsealkotó népi fantázia terméke, de a kápolna további története már történeti valóság. Közvetlenül a. kuruevilág elmúlta után történt, hogy ezen a tájon egy Darányi György nevű református gazdaembert egy megvadult bika megkergetett. Itt a régi kápolna romjai között tudott végül elrejtőzni ax életére törő szörnyeteg elől. Ezér aztán, amikor 1713-ban ti katolikus hívők a kápolna, újraépítését. határozták el, Darányi tetemes pénzösszeggel járult a költségekhez. A kápolna a mai formájában akkor épült fel és felkapott búcsú- és kirándulóhelye lett Kecskemét népének. A XVIII. század végén egy remete, Kók&y Benedek lakott a kápolnánál. Tudós, szentéletű férfiú volt. Krisztus atyafisága címmel vaskos ima- és énckeskönyvet szerkesztett, amely 1790-ben Vácott jelent meg először nyomtatásban és számos újabb kiadást ért meg, több, mint száz éven át. Utolsó, nem tudni hányadik kiadása, Pesten jelent meg 1898-ban. A mű így élt, a szerző azonban már 1802-től pihent a ká- imlna mellett hántolt túrjában* Nem valami bánatos lemetőhely volt ez, mert bizony, különösen húsvéthétfőjén igen megélénkült a környéke. Emmausba-menés volt az itt lezajló kecskeméti népszokásnak a neve. Ilúsvét másodnapján a kecskeméti katolikus hívők, — annak emlékére, hogy Krisztus feltámadása után harmadnapra két tanítványa kíséretében E.r.tnaus faluba vonult, — körmenetben ehhez a karinához vonultak. Jókai is megjelent egyszer itteni jogászkodása idején az Emmausba-menés népünnepén. Ezt félreértelmezve, egyik fővárosi iro- dalomXrténészünk az 1954. évi kecskeméti Jókai-ün- nepségen mondott beszédében, Jókainak a kecskeméti emmausi korcsmában tett látogatásáról is ejtett néhány szót. Valami igazság rejtőzött ezek mögött a szavak mö- < gött, mert a hívősereg a vallásos ceremóniák után * együttmaradt és átadta magát az égiek után a világi \ örömöknek. Hanusz István, a századforduló idején a kecs- i keméti állami reáliskola igazgatója, sok könyv- és több- 5 ezer Ismeretterjesztő cikk szerzője, leírja a kápolna \ környékén tartott húsvéthétfői népünnepély lefolyá- < sát. A kápolna gyepén mézesbábosok ütötték fel sát- < rajkai. Más tarka ponyvás sátrak alatt lacikonyhások 3 sütötték a friss cigánypecsenyét. A részvevők gara- * bójáikból, vagy a módosabbak kocsiládáiból ehhez a/. 1 otthoni kemencében sült harapnivalók adták az illő ki- < séretet. Foszlós kalács, finom bélés, tojásos perec, ol- < tásos pogácsa volt annyi, hogy betömött minden éhes < szájai. Aki a bőséges ünnepi táplálkozás után meg- • szomjazott, megkoiyogtalta a magával hozott kulacsot. • De annak sem kellett kétségbeesnie, aki otthon felejtene a pincetokof, vagy akinek kiszáradt a kulacsa. Piros pántlika-szalagok jelölték azokat a ponyvaalkol- niányokat, amelyek alatt a jó bort mérték. Ha valaki zenére áhítozott, azt Is megkapta. Húzta számára a vályogvető cigány, ahogy tudományából tellett. Délután * az öregek bíráskodása mellett lófuttatást rendeztek a J gazdalegények. A legifjabb suttyó nép cikázó kifutús- < dlt játszott. A mozi, színház, rádió, sport és tánc mai szórako- * zásaihoz szokott ifjúságnak talán kevés lenne ennyi ] ünnepi mulatság, de az abban a korban élt fiatalok \ boldogan beérték ennyivel is. Joós Ferenc, a TTIT tagja < eleget tett ennek a szertartásnak, biztos lehet benne, hogy a házban nem lesz bol- [ha. De szegény Mari néninek annál több lesz a baja velük.;. A húsvéti sonkának is jut szerep a babonában. Bácsalmáson |az eladó lány a sonkamaradékot és a sonkacsontot kiviszi a kurvának és megfigyeli, merre szalad el vele. Amerre a kutya sza- [lad, onnan várhatja a kérőt. a bácskai ember is megmosolyogja ezeket a szokásokat, s ha egyik-másik ragaszkodik Ma már |is hozzájuk, nem babonából teszi. Inkább a régi időkre emlékezik ezzel. Ma már nem a babona szabályozza az emberek életét, jA régi babona ma már — költészet. Itt lev.iffá^rhV ÜZLETI VÁLA^' Ez « ltüldcrnénj I belföldre közön. | séffé«ként bérmentesítés nélkül ] is feladható. Az I esedékes díjakat [ kézbesítéskor címzett fizeti. Állami Biztosító ^ajtó csoportjának I. azt BŰD A PES'l IX, Üllői őt 1.
