Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

LENIN élt, LENIN

Oieá emlékezünk

LENIN é

Témun Arulrai:

Lenin katonája voltam

rt ámun András bácsalmási

* lakos, a párt öreg harcost!., az első világháborúban iut- difogolylzént került a távoli Kazahsztánba. Az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom után vöröskatona lett és 1921-ben tért haza Magyarországra. Most, Lenin születésnapjának évfordulója alkalmából megkértük, beszéljen élményeiről, emlékeiről, Lenin ről.

A forradalom győzelmével mi, hadifoglyok ugyanúgy, mint a helyi lakosok, egyszerre szabad emberekké váltunk, A hadifogolytábor megszűnt és én Tas- kentbe mentem. A város utcáin mindenfelé gyűléseket tartottak. .4 szónokoliat nagy csoportok hallgatták. Amerre csak jártam, — Taskent, Szamarkand, Asha- bád — a nép mindenütt ujjongott, Lenint, a forradalmat, a pártot éltették. Olyan boldog, lelkesedéstől áthatott embereket azelőtt sehol a világon nem láttam, mint azon a vidéken.

Lenint nagyon szerették az emberek, A földbirtokosok és gazdag tőlcések kivételével, úgyszólván az egész nép rajongott Leninért, az ő nevét mindenki ismerte, tőle várták nehéz életük megjavítását. Lenin neve garancia volt az elnyomottak szemében.

Az elzavart burzsujok nem nyugodtak bele sorsukba. Angol segítséggel fehér csapatokat szerveztek és betörtek a Turkmen, Kazah vidékekre is. A városokban merényleteket, gyilkosságokat követtek el az egyszerű emberekből lett szovjet vezetők ellen. A nép ezeket a gazemberségeket nem nézhette tétlenül, megbosszulta. Nekünk, volt hadifoglyoknak is veszélybe került a szovjet kormánytól kapott szabadságunk. Kájöttünk, hogy a mi helyünk a munkás-paraszt kormány mellett van. Ileléptem a Vörös Hadseregbe és Frunze parancsnoksága alatt harcoltam. Az angolokat és a fehér csapatokat egészen a Kaspi-tengerig szorítottuk, ahol hajókon menekültek Baku irányába.

Lenint sajnos nem / sikerült meglátnom, de Lenin tudott a mi tetteinkről, hiszen ő irányított minket.

Pankovie« Pál i

Lenin szavai lelkesítettek a harcban

iyS ár 80. életévemet tapo- som, de még egyszer szeretnék visszamenni arra a vidékre, ahol a munkásnép ügyéért harcoltunk — Vrangel fehér banditái ellen. Ahol Lenin élt és irányított minket.

Nem olyan régen azt hallottam, hogy távol, Szibériában, Barnaul vidékén, most nagy ipartelep épül. A proletárforradalom idején ebben a városban éltem, mint hadifogoly — Iván Fjodo- rovics Vorszin, gazdag sör- és téglagyáros cselédjeként. A forradalom hírére az én nagyméltóságú uram vagonba pakolt és elmenekült. Kastélyából gyermekotthon lett. Én pedig beléptem a vörös gárdába. Beválasztottak a helyi katonatanácsba. Azután pártszemlnáriumot végeztem. Szilárdan véd tűk a proletárhatalom érdekeit. Azon a vidéken az ellenforradalmároknak nem termett babér.

Egyszer, 1920-ban üzenet érkezett Lenintől, Segítséget kért a

lengyel földesurak serege ellen. Lenin kérését szentnek tekintet-i lük. Máfus eleje volt, amikor bevagoniroztunk és azután napokig átáztunk nyugat felé. A egyik, nagy városban pihenőt tartottunk. A frontra indulók részére katonagyűlés volt. Egy alacsony, élénk mozgású, sültös saplíás ember mondott beszédet.

A mellettem állók azt mondották, a munkások vezére, az elnyomottak felszabadítója, Lenin beszélt. Ahogy visszaemlékszem, pontosan olyan volt, mint idehaza, a képeken.

Mi tovább utaztunk. Karkov- ba, majd Kievbe mentünk. A lengyel párwk vereséget szenvedtek és minket magyar, német és román volt hadifoglyokkal együtt Buggyonij csapatába soroltak. Vrangel ellen vettük fel a harcot. A Krim bejáratánál egy domboldalon nehéz Útköze-] tét vívtunk. Lenin eszméi lelke-j sítettek bennünket, az elnyomót lak felszabadulásáért harcoltunk.: Győztünk, az egész Krímet el-i foglaltuk.

Csak azután, amikor a har-j coknak már vége volt, jöttemj haza Bajara feleségemhez ésj négy gyermekemhez. ;

Itthon rossz világ várt, altom-] munistákat üldözték. Ennek el-] lenére gyermekeimet kommunis-i tává neveltem. j

Most, Le rí )i születésnapja alkalmából arra gondolok, hogy amit mi segítettünk a szovjet népnek, azt visszasegítették felszabadításunkkal és az ellenfor-] radalom leveréséhez nyújtott se-] gítséggel. A mi barátságunk a' proletárok és minden elnyomott barátsága régi keletű, együtt ko-] vácsolódott a szovjet hatalom] születésével, a lenini eszme első: nagy diadalával. — N — j

A I^ENIlN ! MAUZÓLEUMBAN

Lassan mér két éve lesz, hogy utoljára búcsúztam Moszkvától, ettől a hatalmas világvárostól, a Szovjetunió lüktető szivétől. Búcsúztam attól a várostól, mely négyéves ott- tartózkodásom alatt nagyon a szivemhez nőtt. Két év telt el azóta, de gondolatban gyakran visszatérek Moszkvába, sűrűn kutatok élményeim és emlékeim között, de leggyakrabban azok a gondolatok elevenednek meg bennem, amit akkor éreztem, amikor először léptem Lenin mauzóleumába.

1951-ben, egy boron- gós szeptemberi napon érkeztem először Moszkvába. Lomhán szitált az őszi eső, amikor vonatunk a koradélutáni órákban befutott Moszkvába. Néhány barátommal már idehaza elhatároztuk, hogy legelőször is a mauzóleumba megyünk, így is történt. A hosz- szú út Után gyorsan rendbeszedtük magunkat. és már cl is indul- dunk, hogy láthassuk Vladimir Iljicset, azt az embert, akire a világ minden haladó embere szeretettel gondol. Rövid tévelygés után el is jutottunk a Vörös Térre. Meghatottál! álltam meg a történelmi nevezetességű téren, melyet köröskörül hatalmas épületek öveznek és olt jobbra, a Kreml hatalmas fala

alatt, szerényen húzódik meg a mauzóleum, homlokzatán a felirat, V. I. Lenin,

Az eső mintha ólomlábakon járna, lassan, kitartóan ömlött tovább, de ennek ellenére hosszú sor kígyózott az egész téren át és várták türelmesen, hogy bejussanak a mauzóleumba. Később meggyőződtem róla. hogy ez. a hosszú sor minden nap megvan, legyen dermesztő hideg, vagy legnagyobb nyári kánikula, öregek, fiatalok jönnek és állnak be a sorba. Jönnek az úttörők, hogy láthassák Lenin bécsit, jönnek az idős kolhozparasztok, hogy találkozzanak Vladimir Iljiccsel, aki földet adott nekik, jönnek a munkások Leninhez. aki kezükbe adta a gyárat.

Éh is beálltam a sor vcgcrc és lassan, ünnepélyesen elindultam « többiekkel. A sorokban csend, az emberek nem vagy csak halkan beszélgetnek szomszédaikkal, valószínű, a legtöbben gondolataikba mélyednek. így vagyok én 1«. Ahogy közeledek a mauzóleumhoz, úgy elevenedik fel előttem egész életem. Magam előtt látom a mezítlábas pásztorfiút. aki már korán reggel fázósan, a harmattól csábosán szalad a tehenek után. Majd változik a kép, s látom, amint együtt ül

a család, s csendben eszegetjük a bajában főtt krumlit és a száraz kenyeret. Nem nagyon ízlik, de hiába, nincs más, nagy a család és kevés a pénz. Középiskola, egyelem, akkor régen még csak álmodni sem mertem erről, hiszen ehhez pénz, sok pénz kellett volna. De amiről még álmodni sem mertem, később valósággá változott. Valóra váltotta Lenin, a lenini eszme, valósággá változtatta Lenin elvtárs országa, a hatalmas Szovjetunió és hadseregének dicső katonái, a hős szovjet harcosok.

1945. tavaszán, Magyarország felett is, a szovjet hadsereg győzelmei nyomón felvir- radt a szabadság hajnala.

Középiskolába kerültem és annak elvégzése után most itt állok a Vörös Téren és holnap megyek az egyetemre, hogy meghallgassam az első előadásokat, hogy elsajátítsam a legfontosabb tudományokat, melyre Lenin elvtár« oly sokszor hívta fel a figyelmet.

Még néhány pillanat és odaérek a mauzóleumhoz. A Kreml toronyórája méltóságteljesen kongat és én belépek a mauzóleumba. A/, ajtóban délceg gárdisták feszes vigyázz- ban állnak őrséget, bent áhítatul, csend.

csak a lábuk halk eso- szogása hallatszik. És most meglátom Öt, Lenint, ott fekszik üveg- koporsóban. A képekről jól ismert arcon, mely mindig nagy figyelmet és feszültséget tükröz, most nyugodtság terül el, szeme sarkában, mintha mosoly bujkálna. Ott fekszik egyszerű ruhájában, mint amilyen egyszerű volt egész éleiében. Topogva lépegetek, de mintha földbe gyöke- íezne a lábam, szeretnék megállni és kiönteni szivemet, lelkemct, elmondani, hogy ki vagyok és mennyire hálás vagyok neki. De nem, megállni nem lehet, hiszen még nagyon sokan jönnek utánanr. Még egyszer visszatekintek a koporsóra és néhány lépés után ismét kint vagyok a téren. Sűrű esőfelhők úsznak a város felett, az cső továbbra is esik, de mégis úgy tűnik, mintha derengene, mintha az egész várost valami különleges fény árasztaná el. Lassan bandukolva, gondolataimba mélyedve, elindulok. Arra gondolok, akire moszkvai éveim alatt és azóta is oly sokat gondoltam, arra, akire 87. születése napján ma is gondolok, Leninre. Köszönet érte Vladimir Iljics, hogy azzá lehettem, aki vagyok, köszönet érte Lenin elvtársi Gyóni Lajos

Napfényben járó emberek

»Rablánc a porba lehullik s az ember u napfényre lép; éljen a hős, aki (értünk f

feláldozta hű életét: Lenin...«

1949, január 12... Kiskunfélegyházán, a Toitiasovszki-tanya egyik szobájában 15 ember szorong. Feszült arccal, jövőbe néző szemekkel, a nagy döntések utáni érzés zaklatottságával.

— Most már csak nevet kell adnunk termelőszövetkezetünknek. Javasoljanak a tagtársak. — Azok meg hallgatnak, gondolatokat forgatnak. S akkor feláll Kopejkin János kertész, az első világháborúból ittmaradt orosz fogoly s egyetlen szót hullat a csendbe, anyanyelve hangsúlyán:

— Lényin.;} — S a többi 14 ember rábólint: jó, legyen Lenin...

Így alakult meg s így vette fel Lenin nevét, ekelőtt 8 esztendővel Kiskúnfélegyháza ma egyik legnagyobb és legerősebb termelőszövetkezete.

Kezdéskor a 15 nincstelen embernek csak a hagy, erős hite volt, hogy jó útra lépett s mert ez a hit párosult az állam segítségével, — nagy dolgokat csinált a kicsiből. Akkor még egy tehéntörzzsel a két pár lóval kezdtek meg a közös munkát, mindössze 50 holdon. 1950-ben egyesültek egy másik kis csoporttal, a Petőfivel. Ekkor már harminckettő volt a tagok száma. A harmincharmadik lett Ágó József, a mai elnök. Akkjor jött meg a Szovjetunióban járt parasztküldöttséggel, s még az út porává testén írta alá a belépési nyilatkozatot.

... A Kristóf-tanya tágas udvarán siklanak ceruzám alá Ágé elvtárs szájából az emlékezés szavai... A tanyán s a környező földeken pezseg a munka. Ma már 2000 holdat és 180 tagot magáénak mondó szövetkezet a Lenin. Tavaly egy újabb házasod ás., a Táncsics tsz csatlakozása is megnövelte 240 lufiddal s jópár taggal.

— S az ellenforradalom?

— Két családot kizártunk izgatásért, 17-en kiléptek. De húszán meg nyomban be is léptek, főleg fiatalok s néhányan a feloszlott két tsz-ből is. Így csupán csak cserélődtünk...

Gépmoraj halkitja el a szót. Befut az újonan (vásárolt Zetoz s a vezetője jelenti, hogy befejezte a lucernavetéstl Aztán teherautó kanyarodik az udvarra, — ezt az ősszel vették. Fazekas István juhász fürgén ugrik s felnyitja a hűvös kamrát, ahol 72 leölt kövér bárány függ a rudakon. Pestre szállítják, jó [pénzt hoznak érte. Ami nem kel el Pesten, elkel a szövetkezeit Félegyházán lévő boltjában, ahol a spenóttól a tojásig, a baromfitól* a sertéskarajig mindent lehet kapni. Idekerül a 15 hold [örtözéses kertészet terményeinek jórésze is. Ugyancsak a várjesban darálómalma, többféle műhelye van a tsz-nek, mind haszonnal kamatozik. Maguk építették és szerelték fel, s ezek meljett saját erőből lakásokat, istállókat építettek az évek során Most készül egy új tehénistálló. Mert a terv az, hogy a 120 darabos csordái sajátnevelésű, jó üszőkkel felszaporítják. Megpróbálkoznak a marhahizlalással is a sertés mellett.

— Tavaly hatszázezer forint tiszta jövedelemmel zártuk az

esztendőt — sorolja Ágó elvtáis. — A tagok 20 forintot kaptak munkaegységenként, ami nem sole ugyan. Az idén jóval több lesz. Kiszámítottuk már, hogy a begyűjtés megszűntével a beadási cs a szabadpiaci ár különbsége több, mint] négyszázezer forint többletet jelent, ami jócskán emeli a részesedést. f

Körben ülünk s a néhány ember belefeled kézi le a napfényes, meleg csendbe. Agó elvtáis elnéz valahova messze], talán vissza a múltba 8 esztendővel. . Aztán derűsen felemeli ;i fejét:

— A Lenin szövetkezet megállta a helyét. Bajokjon, viharokon túl is él és gyarapodik... Ügy tervezzük, hogy május elsejére a nyolcesztendós működés emlékére zászlót avatunk! Szép, piros- selyem zászlót, középen Lenin nevével...

Azután dologra serkennek. Munkára sürget az idő. a ragyogva ömlő napfény, az eljövendő, még jobb esztendőkbe vetett bizodalmas hit. A hit az igazságban, hogy jó utat | választott itt 180 ember. S ha ennek az útnak voltak és lesznek is göröngyei, — ez a jó, ez a járható, ez vezet egyesegyedül előre...

Gáspár Klára