Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-17 / 64. szám
1V Ö I * / E M M EL foTAVASZ SSHES* 43HS? / i /, Rablásért és fe»vier» rejtegetésért 3 évi börtön A bajai járásbíróság egyrend- 1 beli rablás bűntette, valamint 16- ' fegyver és lőszerrejtegetés bűn- ) tette miatt háromévi börtönbün- ) tetésre ítélte Mayer József 24 )éves bajai lakos, büntetett elő- ) életű segédmunkást. A megállapított tényállás szerint Mayer \ József 1956. november 9-én egy , géppisztolyt szerzett dobtórral és . töltényekkel. A fegyverrel több 1 tanyai lakost felkeresett, akiknél 'italozott. Utána a Bajai Állami 'Gazdaság süldőmajori üzemegy- íségébe ment, ahol a vezetőt ke- ) reste. Az üzemegységben csak Keleti Imre gyakornokot találta, akire rászögezte a géppisztolyt és követelte, hogy azonnal fogasson be és bocsásson Rendelkezésére egy kocsit. Amikor Keleti az első felhívásnak nem; akart eleget tenni, lelövéssel fenyegette. Keleti erre az istállóba ment, miközben Mayer a géppisztollyal kísérte őt, A gyakornok azonban az istálló hátsó atjaján elszökött a részeg támadó elől. Mayer József erre Újvári Sándor agronómust kényszerítette a géppisztollyal, őt is lelövéssel fenyegette, Újvári erre a fogatot előállította, de közben már megérkezett a rendőrség, aki letartóztatta a gyereket. fegyveres feneÖ A HitUI el mama, hogy ö kezdte! A szokás hatalma. Most már melegebben süt a nap és lekívánkozik a télikabát. Időszerű tehát a könnyebb, de még mindig meleg tavaszi kabátról gondoskodni. Első modellünk az igen kedvelt tweed szövetből készülhet. Hűvös napokon a gallér átgom- bölható. A gallért és a kézelőt 1 centiméter széles tűzés díszíti. A második modell könnyű velour szövetből világoskék, vagy sötétebb színben késeiket. Ha l világoskék szövetből készítjük, ( rágombolható sötétkék, úgynevezett »tükörrel« díszítjük, de 1 saját anyagából is szép a gallér. A kabátot érdekessé a kü-, 1 önleges zsebmegoldás teszi, amint látjuk, a zseb felső része I meghosszabbítva átjön egészen | a kabát hátrészéhez és ott ugyanolyan gombbal, mint a' gallérnál, van levarrva. Ha rövid a kardod...! Egy londoni divatiizlet tulajdonosa elhatározta, hogy csinos manekcnekkel mutatja be a férfidivatot. Most ezen felbuzdulva egy berlini divatüzlct ugyanilyen módon mutatja be férfidivat újdonságait. HÉV EII» A Ilii: Űehv&fáeÓMtt Ismeretségünk végén már arra vetemedtünk, hogy meghúztuk a farkát. Az állatok farkának cibálása bizonyára mindenki szemében a sport iegeslegutolsó nemének számit. De próbálja meg csak valaki a cápán, rájön, hogy bizony sport ez, mégpedig a javából. A farkcibálás azzal kezdődött, hogy a fenevadat megkínáltuk valami jó falattal. A cápa magasra emelte fejét a csemegéért, amit a batyuba kötve lógattunk az orra elé. Mert kézből etetni csak kezdetben volt mulatságos. Mikor kutyát vagy szelídített medvét etetünk a kezünkből, az állat beleharap a húsba és addig cibálja, míg le nem szakít belőle egy darabot, vagy el nem rántja az egészet. De ha — megtartva az illő távolságot — a cápa feje fölött himbáltunk egy teljes dórádét, akkor egyszerre rárontott, összecsattintotta hatalmas állkapcsát és anélkül, hogy kezünk a legkisebb rándítást érezte volna, a dorádó fele egy pillanat alatt eltűnt, mi pedig ott ültünk egy halfarokkal a kezünkben. Nekünk kemény munkát jelentett, míg egy-egy dorádó gerincét a húsvágó báródat elmetszettük, de a cápa a másodperc egy töredéke alatt úgy elharapta a háromszögletű fogaival, mint a kolbászhúst aprító gép. Mikor az így megetetett cápa megfordult, hogy lemerüljön a mélybe, farka egy pillanatig még kiállott a vízből. Könnyű volt hát megfogni. A bőre olyan.érdes, mint az üvegpapír és egy dudor áll ki belőle, éppen a farktő közepén. Mintha csak arra lett volna teremtve, hogy kézzel megragadhassuk. Mikor aztán jól megmarkoltuk, nem volt rá eset, hogy gazdája kiszabadította volna szorításunkból. Most még csalt egy jókora rántás kellett, hogy mielőtt a cápa észretér meghökkenéséből, egyesült erővel húzzuk ki a tutaj alvázának kiálló végére. Egy-két pillanatig úgy feküdt ott szegény, mint a gutaütött, aztán felsőtestével esetlenül csapkodni kezdett, mert teljesen tehetetlen olyankor, ha mozgásában a farkizom nem segítheti. Mellső- és hátuszonyai csak irányításra valók. Néhány meddő és kétségbeesett kísérlet után — mialatt farka nem szabadult a markunkból — az állat egészen elbódult, mondhatnám egykedvű lett. Amikor pedig laza gyomra a fej felé kezdett süllyedni, teljesen erőtlenné vált. Amikor a cápa már egészen■ elcsendesedett és érzéketlenül várta további sorsút, elérkezett az ideje, hogy a súlyos állatot a rönkvégről a fedélzetre húzzuk. Saját erőnkből azonban rendszerint csak léiig tudtuk felhúzni, a többit az újult erővel vergődő cápára bíztuk. Erőteljes lökésekkel a gerendásat ru lódította a fejét. Do akkor aztán ugyancsak résen kellett lennünk, hogy mentsük közeléből a láburikat, mert' 71 korántsem tűrte már olyan jámboran sorsát, mint az imént. Ide-oda dobálta, magasra vetette magát. Farkcsapásai szapora kalapácsütésként verték a kunyhó bambuszfalát. Nem kímélte acélizmainak erejét. Szörnyű állkapcsa tátogott, belemart mindenbe, amit elért, A csata néha azzal végződött, hogy a megdühödött állat akarattal vagy akaratlanul, visszazuhant a tengerbe és nagy gyorsasággal illant el a szégyenletes kudarc színteréről; rendszerint azonban addig vergődött a gerendák szélén, míg végülis sikerült hurkot vetnünk a farka tövére s így rövidesen megdöglött a szárazon. Papagájunk valósággal megbolondult, ha egy-egy cápát a fedélzetre rántottunk. Izgatott sietséggel jött elő a kabinból és kúszott fel a bambuszfalon, míg a tetőn alkalmas kilátóhelyet nem talált a levelek közt. Ott ült fejét rázva, vagy ide-oda röppenve és eszeveszettül kiabált, mintha minket akarna biztatni. — Hamarosan kitűnő tengerész vált belőle. Láthatóan élvezte az utat és tele volt huncutsággal, derűvel. Ö volt kis társaságunk hetedik tagja, mert egészen hozzánk hasonult és majdnem emberszámba ment már. Ügy is beszélnünk magunkról: mi, meg a zöld papagáj. Jánosnak, a tutajvégbe telepedett ráknak, kénytelen-kelletlen tudomásul kellett vennie,; hogy ő csak afféle hidegvérű pótháziállat. Éjjelre a papagáj visszahúzódott a kalitkájába, de napközben mindig a fedélzeten motoszkált, vagy egy akrobata ügyességével kúszott fel a kötelekre és cirkuszba illő mutatványokkal szórakoztatta a társaságot. Utunk elején drótfeszítő csavarokat alkalmaztunk a? árbocon, de ezek a fémrészek koptatták a köteleket, ezért közönséges futóhurkokkal helyettesítettük őket. Mikor aztán a kötélzet a víztől és napsütéstől megnyúlt és meglazult, mindnyájunk közös erejére volt szükség, hogy a vitorlát kezelni tudjuk, nehogy a vasnál is súlyosabb mangrovefa szétszakítsa a köteleket. Miközben javában húztuk-vontuk a kötelet, a legkritikusabb pillanatban a papagáj rikácsolni kezdett: »Húzd, húzd, húzd! Hó-hó-hó! Ha-ha-ha!« S ha erre nevetni kezdtünk, ő is velünk nevetett, majd körbe-körbe szakozott a vitorlakötélen jókedvében. Kezdetben azonban a papagáj valósággal átka volt két rádiósunknak. Nyugodtan ültek az eltorlaszolt rádiószögletben és fülükön a varázsos hallgatóval talán éppen egy oklahomai rövidhullámos jelzésre figyeltek — egyszerre azonban megszakadt a kapcsolat, hiába forgatták a kapcsolókat és csavarokat, hiába próbálgatták a vezetéket, egy hangot' sem hallottak többé... Közben ugyanis a papagáj munkába lépett és elharapta a vékony antennavezetéket. Különösen bosszantó volt az efféle megszakítás útunk elején, mikor az antennát még kis léggömb tartotta levegőben. Egy szép napon aztán a papagáj komolyan megbetegedett. Nem evett, nem ivott. Szomorúan bóbiskolt a rúdján két álló napig, ami pedig kipottyant belőle, tele volt apró, csillogó antennadrót darabkákkal. A szomorú látvány hatására rádiósaink megbánták azokat a súlyos szidalmakat, melyeket a szegény madárra szórtak, de a papagáj is megbápta gaztetteit. Ettől a naptól kezdve Torsteint és Knutot választotta barátaiul és a rádiósarok lett állandó tanyája. Az anyanyelve ugyan spanyol volt, de Bengt pár hét múltán megállapította, hogy a spanyolt máris norvég hangsúllyal ejti, ezután tanult heves szitkozódásait pedig már kétségkívül Töretéin telivér norvég szótárából merítette, Két hónppjg élveztük (Folytatjuk) 72
