Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-16 / 63. szám

[NEM ROMLANA a minisztérium hírneve

ázadok szemtanúja

■a halasi Bo szór leány kút...)

| Kalocsán a járási páiTbizott- Jságon találkoztam Vajda József ftsz-elnökkel, aki — miután

I ♦mppf.urltn hoí*v ínsápírn vagyok

lehúzott egy székbe és f áj- JLlusztul, zsugorodik a halasi mocsárvilág. Vizát gépekkel fdalmas hangon a következőket ásott mohó csatornák szívják., száradó zsombékjain utak »mesélte el. jutnak, majd eke szánt, nádja-növényzete egyre gyérül. Mar f — Géderlak—Terhel pusztán csak kicsiny, makacsul vedekező vizenyóiben találod meg a me- Jjanuór 20-án megalakítottuk a <ők első kedves tavaszi virágát, az aranyosszirmú gólyahírt.... »Kossuth Termelőszövetkezetet, s egyre halkabban csendül jel meleg májusi alkonyotokon az »A tagok mind szegényem berek, an-gató békák méla hangversenye. «egyiknek sincs lova, mezőgazdaS a haldokló- mocsár magával viszi titkait, meséit .is. Mar »sági felszerelése. A működési .sak; az öregek fakuló emlékezete őrzi szépséges hagyományként »engedélyt február lG-án kaptuk ' régmúlt idők egy-egy históriáját, csillogó mesepalástot szőve »meg. Sajnos, a működési enge- ■(- igaz történet komor vázára. A Boszorkány kút meséje Nagy ídéllyel együtt nem jött meg a Czirok Laci bácsi gazdag hagyomány-tarisznyájának igazgyön- ^kalocsai bankfiókhoz az egv- gyei közül maradt ránk, kései unokákra —, írásban is megörö- » lútve a városi múzeum gyűjteményében. S

Régi-régi kútról szól a történet. Omladékaiban ma is meg- l van a felsősziget északi részén lévő, úgynevezett Körtefás sziget f és a Csillagvárosnak ismert utcasor között elterülő »rejtett Iáp<> | északkeleti szélénél, a nádas belsejében. J

Ki ásta, mikor ásta? — nem lehet pontosan kideríteni. De j íz bizonyos, hogy századok szemtanúja volt ez a kút. Vizét a I jejetéki forrás táplálta. Az öregek szerint az 1863-i nagy szá- »

2azság idején megnagyobbították, (le már ekkor is nagyon öreg | kút VOlt, |

jfv »

tért hívták BoszorkányleútnaK?' »

1752-ben az utolsó-boszorkány-pert, Bozsér Gergelyné. (Csapó f Katalin) elleni pert tárgyalta a kiskunkerületi törvényszék. A - -vádlott-', a korabeli jegyzőkönyvek szerint, konokul tagadott. |

Pedig ujjait csavarral szorították, testet spanyolcsizmával gyö- j törték. S mivel erre sem vallott, az utolsó, a legkínzóbb próba \ előtt vízbemerítették... *

S ekkor Bozsárnét a Boszorkánykútlioz vitték, ahol előtte ; már több »bűnösön« alkalmazták a vizpróbát. Mi, a mai kor * gyermekei, már borzongva olvasunk erről, de a sötét babonáit- ■> kai terhes korábbi századokban mindennapos ítélet volt. A gya- t núsítottat beleengedték a kútba. Aki elmerült, as ártatlan. De : aki fennmaradt a vízen, arra már bizonyság volt, hogy boszor- ; kány, hiszen az ördög hatalma tartotta fenn. (Azaz, hogy az a • sok és bő ruha, amibe öltöztették s ami a nyilván sekély-vizű, l szűk kútban nem engedte elmerülni . . .) %

S valószínű, hogy a szerencsétlen BozSárnénah is amiatt \ nem sikerült a vízpróba. Mert ó volt az utolsó Kiskunhalason ? akit boszorkányságért elégettek. £

A vádirat szerint: j-Bozsér Gergelyné Csapó Katalin Isten ellen elkövetett rossz |

: cselekedeteiért és felebardiainak tett nyomorúságoknak | okozásáért elsőben hóhér által megcsigáztatik, annak- 1 utána elevenen tűz által megemésztetek ...« I

S az ítéletet 1752 október 4-én, a város szélén hajtották végre | a középkor sötét erőinek utolsó, szerencsétlen áldozatán. |

/g Boszorkánykút nincs a mérnöki térképeken. Nyomát, he- | lyét is csak kevesen tudják már megmutatni a megma- | radt nádas halványan sarjadó zöldjében. A beomlott kút vak f tükre hallgat, borzalmas titkait a mélybe zárva. Felelte az el- f pusztíthatatlan, mindig megújuló élet nyargal tovább ... A »bo- í szorkányok« hamvait már szétzilálta a tűnő századok szele s a j roskatag kút híres omladékain füvet, virágot hajt a tavaszodó | mező i . s

számlanyitásról szóló rendelkezés, s mi itt állunk most »meg- fürödve«.

— Fordultak-e valakihez, hogy intézkedjen a Nemzeti Bank?

— Igen, Háromszor is telefonáltunk a megyei tanács termelőszövetkezeti felügyelőjének, Molnár elvtársnak, ö azt mondta, majd intézkedem. De eddig még semmi intézkedés nem jött.

Rettentően fúrta az oldalamat az, hogy az újonnan megalakult termelőszövetkezet tagjai mit csinálnak, hiszen március van és a tavaszi munkálatokat már meg kellett volna kezdeni. Meg is

»mUDAUI,:

A Husvét-sziget varázsa annyira hatalmába kerített bennünket, hogy éjjelenként, a csillagos égbolt alatt másról sem tudtunk beszélni. Any- nyira beleképzeltük magunkat a sziget történetébe, mintha az egész őskori kaland részvevői lettünk volna, s Tiki ideje óta egyebet sem művelnénk, csak a nap és a csillagok alatt bolyonganánk, földet, új hazát keresve a tengeren.

Most már nem féltünk az óceántól és hullámaitól. Barátságot kötöttünk velük és tudtuk, mit várhatunk tőlük. Még a cápa is hozzátartozott napi életünkhöz: kiismertük szokásait és előre meg tudtuk mondani, hogy miként fog viselkedni egy újabb benyomásra. Már nem kapkodtunk ijedten szigonyáink után, ha megjelent közelünkben, sőt még csak el sem mozdultunk kényelmes helyünkről a tutajszélen. Most már azzal szórakoztunk, hogy meg-megmarkoltuk, megcibáltuk a hátuszonyát, ha elég közel jött hozzánk. Ez a mulatság végezetül újfajta sportággá lett, amit -fegyver nélküli harci játék a cápával« névvel jelölhettünk volna.

Egészen szerényen kezdtük ezt a játékot. Mikor több dórádét fogtunk, mint amennyit meg tudtunk enni, horognélküli játékhalászatot rendeztünk a dorádók és a magunk mulattatására. Egy repülőhalat zsinegre erősítettünk és a vízbe dobtuk. A dorádók csapata azonnal a víz leiszínén termett és valamelyik be is kapta a halat, mire mi húzni kezdtük a zsinórt, körbe a tutaj szélen. Látványos cirkuszi felvonulást, rendeztünk ily módon, mert a dorádók szabályos körben követték egymást. Mi elszórakoztunk, a dorádók pedig végül megkapták a halat.

Ugyanezt a játékot kezdtük el azután a cápával. Halat kötöttünk egy kötél végére, Vagy az ebéd maradékát kis batyuba öntöttük és horgászzsinegre erősítve a vízbe dobtuk. A cápa menten ott termett. Nem feküdt a hátára, hanem kidugta orrát a vízből és szélesre tátotta a száját, hogy zsákmányát elnyelje. Mikor már éppen össze akarta zárni az állkapcsát, meghúztuk a kötelet. A bolonddá tett bestia leírhatatlan bamba képpel úszott tovább, de nyomban visszafordult az újonnan vízre hajított csalétek láttára. Másodszor, harmadszor, tizedszer is becsaptuk, mire szorosan odaúszott a tutajunk mellé és úgy ugrándozott a csábító falat után, akár a kutya, mikor szolgál, vagy kér. Ügy éreztük magunkat, mintha száját tátogató vízilovat etettünk volna az állatkertben. Egyik nap, július vége felé, mikor már három hónapja voltunk úton, a következőket írtam az útinaplómba:

►•Megbarátkoztunk a cápával, amely rna követett minket. Ebéd után ételmaradékkal vendégeltük meg, amelyet egyszerűen beöntöttünk kitá69

íott szájába. Mikor körülöttünk úszkál, olyan, mint ejgy félig vad, félig barátságos kutya. Tagadhatatlan, hogy még a cápa is kedves állat lehet, míg az ember nem kerül a fogával közvetlen ismeretségbe. Mi legalább mulatságosnak találjuk, amikor körülöttünk úszkálnak, csak akkor nem óhajtjuk társaságukat, amikor fürdünk.«

Egyik nap már felkötöztük a cápának szánt eleségbs batyut egy bam- buszbotra, de egy hullám leemelte a botot a fedélzetről. Jó néhányszáz méternyire maradt már mögöttünk a bot és a batyu, mikor' egyszerre csak látjuk ám, hogy a bot merőlegesen felemelkedik aj vízben és sebesen úszik felénk, mintha szépen vissza akarna térni a helyére. Amikor egészen mellénk ért, akkor vettük észre, hogy egy negyedtől méter hosszú cápa úszik alatta. Az állat lenyelte a batyut, de nem harapta el a kötelet, a hosszú bot ezert úgy állott ki a vízből, mint egy periszkóp. Jót kacagtunk rajta, mikor elúszott mellettünk. A Itólandos hosszú bot nagy sebességgel haladt előre és csakhamar eltűnt a messzeségben.

Bár lassanként megszoktuk már a cápák jelenlétét és más szemmel néztük ezeket a bestiákat, mint útunk elején, hatalijras állkapcsukban rejtőzködő és többsoros borotvaéles fogazatuk továbbra! is félelemmel vegyes tiszteletet keltett bennünk.

Egyszer Knut — akarata ellenére — versenyt úkzott egy cápával. Megállapodásunk, értelmében a tutajtól senkinek sem volt szabad eltávolodni, részint a tutaj gyors haladása, részint a cápaveszéiy miatt. Egyik nap azonban igen csendes, szép időnk volt, és mivel a [környéket is megszabadítottuk a nagy ragadozóktól — többet a fedélzetre húztunk már — engedélyeztünk magunknak egy gyors frissítő tengeiji fürdőt. Knut is beugrott, elég sokáig úszott, megfordult, hogy visszatérjen a tutajra, mikor az árbocról észrevettük, hogy barátunk mögött valami nagy árnyék sötétüli, de mélyebben alatta, a vízben. Igyekeztünk nyugodt hangon figyelmezteni, hogy túlságosan meg ne ijesszük. Knut Hatalmas karesapá.- sokkal úszott a tutaj felé, de kettőjük közül tagadhajatlanul az árnyék bírta jobban az iramot. Feljebb jött és szemmelláthatolag megközelítette barátunkat. Egyszerre értek a tutajhoz. Miközben Knujtot hirtelen kirántottuk, egy hét méter hosszú cápa suhant el közvetlenül alatta és megállt a tutaj mellett. Hálából, amiért megkímélte Knutot, kapott egy szép nagy dorádófejet.

A cápát nem is annyira a zsákmány látványa, mint inkább szaga íngerli támadásra. Kísérletképpen a lábunkat lógattuk á vízbe és a bestia alig egy méternyire nyugodtan elúszott mellette. Ha azokban a vizet akárcsak pár csepp vér szennyezte — mint mindig, ha halat tisztítottunk — akkor azonnal tele fett a tenger kiálló uszonyokkal, mert a cápák nagy távolságból mind körénlt gyűltek és úgy követtek bennünket, mint a darazsak. Ha megölt cápa beleit dobtuk a vízbe, majd jmegőrüit az egész cápahad és leírhatatlan dühvei vetette magát a könnyű zsákmányra. Mohón nyelték el tulajdon testvérük húsát, Utóját is. Ha egy-egy ilyen etetés után az alapváz kiálló rönkjeire álltunk, rakétaként száguldottak oda és még a gerendába is beleharaptak azon a helyen, ahol egy pillanattal előbb a lábunk állott. Nincs kiszámíthatatlanabb fenevad a cápánál. Hangulata hallatlanul változó, teljesen ki van Szolgáltatva indulatainak.

(Folytatjuk)

70 I

*

kérdeztem Vajda Józsefet; •—» Dolgozik ázért a tagság?

— Hát úgy, ahogy — kezdte Vajda elvtárs. Van 109 hold földünk. De | mezőgazdasági felszerelésünk, [vetőmagunk, gépünk nincsen. íjlogy a munka meginduljon, kölcsön szoktuk kérni a. másik termelőszövetkezet igái;, s ha nekünk majd lesz, visszasegítjük nekik. A vetőmagnál már rosszabb a helyzet. Kénytelenek vagyunk a diszpozíciói' visszaküldeni, mert nincs pón/j Mindez azért történik így, mere nincs megnyitva az egyszámla - - teszi hozzjí lemondóan.

„ Mikor visszajöttem Kecskemétre, első dolgom az volt, hogy tájékozódjak a géderlaki Kossuth Termelőszövetkezet problémájáról. [A megyei tanácsnál Molnár elvtárs elmondotta, hogy február 2^-én a kérelmet fel- küldték a Földművelésügyi Minisztériumi szövetkezetpolitikai főosztályára. Itt talán meg ia akadt volna a nyomozás szála4 de a véletlen szerencse folytán megtudtuk, hogy március 9-ig a íentnevezatt főosztályon feküdi a géderlaki termelőszövetkezei engedélykérelme. Sőt azt is megtudtuk, bofcy ezt 9-én (?) már to- vábbílotlájc a Nemzeti Bankhoz*

Néhány sorban érdemes foglalkozni aj Földművelésügyi Minisztérium illetékes főosztályának munkájával. Nem jártunk ott. De így távolból is azt keli mondanunk, hogy nem végeznek gyors és lelkiismeretes munkát Nem akarunk kormánynyilatkozatokra hivatkozni, arra sem, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, kialakítása most egyik legfontosabb feladat. S ennek gátló körülménye az ilyer lelkiismeretlen aktatologatás és időhúzás.

Itt a tavjasz. Lehet, hogy a minisztériumi vastagíalú szobáiba még nemi lopózott be a napfény. A fö|dek azonban mór várják az éles ekevasakat, a csírázó magokat. }áe ehhez pénz kell, s a pénzkiutalást egyedül a minisztérium; tudja elintézni. Ncn lenne rosszabb a minisztérium hírneve, h^ gyorsan elintézné az újonnan alakult termelőszövetkezet kerékét!

—gém

Ruth. Maria. Swoboda Gannisch-Parlenkirchen-i szalontulaj-', donosnö többféle műdön hordható »várázsblúzt« tervezett. .4.3 blúz titka érdekes szabásában rejlik; a blúz gallérjának és ki-j hajtójának különböző elrendezésével az egyszerű magasnyakúj irodai blúz mélyen kivágott, elegáns estélyi blúzzá alakítható al.i A szalon tulajdonosnője szabadalmaztatni kívánjai találmányát.] A képsorozaton Kay Fischer, müncheni filmsztár mutatja be a] blúz néhány változatát.

Kép: Mélyen kivágott blúz, — azonos az egyszerű magas-', nyakú irodai blúzzal. <