Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

mintha bűvész varázsvesszeje tüntette volna el, — míg! éppolyan hirtelen bei életre abban a távoli, nyugati szigetvilágban, amcjlyik felé most mi törekszünk. — Vajon nem az Atlanti-óceánon túlról származott-e ez a titokzatos, fehérbőrű tanítónép? Valamikor a régmúlt; időben, a tenger áramlását és az állandó széljárást felhasználva nem juthatott el a Kanári­szigetek vidékéről a Mexikói-öbölbe? Hiszen az Atlanti-óceán átszelése jóval rövidebb távolság legyőzését jelentette, mint a Csendes-óceáné, és ma már senki sem tulajdonít teljesen elszigetelő szereit a tengereknek! Több kutató igen nyomós érvek alapján úgy véli, hogy az indián magaskultúrák — a mexikói aztékoktól a perui inka [kultúráig — kelet felől, a tengerentúlról érkezett kis idegen csoportok hatására jöttek létre. Az indiánok viszont kétségtelenül ázsiai halász-vadász népektől származ­nak, melyelv legalább húszezer esztendővel azelőtt vagy még régebben jutottak át először Szibériából Amerika földjére. Feltétlenül sokat elárul az a tény, hogy a Mexikótól Peruig terjedő magaskultúrákban a fokozatos fejlődésnek nyoma sem állapítható meg. Mmél korábbi rétegeket tár fel a régész, annál fejlettebb kultúra emlékeire bukkan, míg el nem ér egy pontot, ahol egyszerre, minden előzmény nélkül jelennek meg a korábbi, igen kezdetleges kultúrák helyén a régi magaskultúrájk. Érdekes, hogy ezek a magaskultúrák mind ott keletkeztek, ahol az Atlanti-óceán tengeráramlásai érintik Amerikát: Közéj)- és Dél-Amerika sivatagos és őserdei tájain, nem pedig a mérsékelt övezetben, ahol a fej­lődésre sokkal kedvezőbbek a körülmények. Hasonló elterjedést mutatnak a polinéziai szigetek kultúrái. A Peruhoz legközelebb fekvő Husvét-sjúgeten találhatók a magatkultúra legrégibb nyomai, bár e jelentéktelen földdarabka száraz, termékétien és a Csendes­óceán minden szigete közül a legtávolabb esik Ázsiától. A Husvét-sziget éppen feleúton van Peru és a tjöbbi sziget között. Útvonalunktól éppen délre esik. Ezért, ha mi csak úgy találomra nem Peru partvidékének közepét, Callaót választottuk volna útunk indulási pontjául, hogy egy átlagos tutajút lehetőségeit mérjük Jel, hanem délebb­ről, Kon-Tiki romvárosához, Tiahuanacóhoz (Tiahuanaco a Titicaca-tó mellett fekszik', mely Peru és Bolívia határán terül el és a föld egyik legnagyobb, 8355 km2 területű, és egyben legmagasabban (3812 m) fekvő tava. Szigetén az ősi műveltségnek számos maradványt látható) közelebb eső pontról indultunk volna, a passzátszél és egy gyengébb áramlás mos­tani földrajzi helyzetünknél délebbre, a Husvét-szigít irányába sodort volna bennünket. Attól kezdve, hogy a nyugati hosszúság 110°-án átjutottunk, tulajdon­képpen már polinéziai területen vitorláztunk. Elértük a szigetvilág leg­keletibb előőrsének és a magaskultúra legrégibb központjának, a Husvét- szigetnek földrajzi hosszát; mostantól kezdve ez a szeget már közelebb esik Peruhoz, mint mi. Esténként, mikor sugárzó útmutatónk, a nap, egész színpompájával együtt elmerült nyugaton a tengerben,' a símogatóvá vál­tozott passzátszél életet lehelt a Husvét-sziget különös titkairól szóló tör­ténetekbe. Az éjszaka csendje eltüntette a nagy időkülönbséget és távol­ságot, s mi hajnalig ott ültünk beszélgetve, mögöttünk pedig a vitorlán óriási szakállas emberfejek árnyékai imbolyogtak. (Folytatjuk) , G2 Egészen közömbössé vált ilyenkor, hogy időszámításunk előtt vagy után írunk-e 1947-et. Ilyenkor ébredtünk tudatára, hogy az élet a civilizáció előtti korszakban is teljesértékű volt, sőt sok tekintetben talán teljesebb és gazdagabb a modern ember életénél. Itt megszűnt az, amit köznapi értelemben történelemnek szoktak nevezni. Csak az volt, amit körülöt­tünk láttunk: csillagok ragyogó serege a végtelen sötétségben. Az éjszakában a Kon-Tiki hullámhegyről hullámhegyre szökkent; fekete víztömegek tornyosultak közöttünk. A holdfény varázslatos mese­beli környezetet teremtett a tutaj körül. Zömök alapépítményének kör­vonalait a rátelepedett világító planktonállatkák miriádja rajzolta ki halványan a víz fekete bársonyára. Körös-körül moszatrojtokból szövő­dött fűzérek díszítették, négyszögletes, fekete viking-vitorlája mögül bor­zastetejű kunyhó kukucskált ki, s hátul az olajlámpa szelíd, sárga fénye hívogatóan integetett felénk. Nem, nem valóság ez, hanem tündérmeséből megelevenedett kép! Olykor-olykor a tutaj teljesen eltűnt a sötét vízhe­gyek mögött, majd újra felkapaszkodott a fehéren tajtékzó hullám tete­jére, miközben körvonalai élesen kirajzolódtak az égboltra, a csillagok közé, szálfáiról pedig ezüstös vízesés omlott alá. Míg. magányos tutajunkban gyönyörködtünk, lelki szemeink előtt megelevenedett egy régi-régi kép. —- Hasonló tutajok flottája szántja a tengert, legyezőként táguló rendben, hogy könnyebben találjon földet u láthatáron túl. Tupak Yupanqui inka, aki a mai Peru és Ecuador területét egyesítette uralma alatt, a spanyol megszállást közvetlenül megelőző idő­ben sokezer katonából álló ármádiát ültetett tutajokra, hogy megkeresse azokat a szigeteket messze kinn az óceánon, amelyekről a hagyomány beszélt. Találtak is két nagyobb szigetet — valószínűleg a közeli Galapa- gos-csoportra vitte őket a parti áramlás. Nyolc hónapig volt a sereg ha­zájától távol, ezutén urával együtt visszaevezett Ecuadorba. Évszázadokkal korábban pedig Kon-Tiki és hívei járhatták ugyancsak legyezőszerű rajba fejlődve a tengert. De ők tovább-jutottak napnyugatra, felfedezték Poli­nézia szigetvilágát, s már nem volt okuk a visszatérésre. Éjjeli kirándulásainkról hazatérve gyakran körülültük a hajólámpát és a régi Peru tengerjáróiról beszélgettünk, akik tizenöt évszázaddal ezelőtt élték át azt, amit most mi. A lámpa fénye szakállas férfiak árnyé­kát nagyította a vitorlára; mi pedig azokra a szakállas fehér peruiakra gondoltunk, akiknek az útját a mondái hagyományok és az építészeti em­lékek alapján Mexikótól Közép-Amerikáig, sőt Dél-Amerika északnyugati térségéig, Peruig lehet követni. Peruban azonban az inkák uralomra jutása előtt hirtelen úgy nyoma vész ennek a titokzatos kultúrának, NEVELÉSÉRŐL Játsszunk Olyan, mint az ágyúszó... Kérdd meg az egyik pajtáso­dat, hogy tartson a fejedre, a 1 tiled nyílása fölött égy vékony spárgát, azt feszítse ki cs a má­sik kezével, illetve körmével pengesse, mint a hegedűhúrt szokták. Ha most két tenyered­del a spárgát a füledre szorítod, olyan hangos ágyúdörgést hal­lasz, mintha az utca túlsó olda­lán volnának felállítva a tűzoká- dó szörnyetegek. Rejtvénypályázat Kedves Pajtások, a jövő héttől kezdve újra indul a Petőfi Népe nagy, tavaszi rejtvénypályázata. Ezéit kérünk Benneteket, figyel­jétek az újságot, szerezzetek mi­nél több olvasót, hogy a pályá­zati verseny minél szélesebbkö- rfi és minél népszerűbb legyen a számotokra. A jövő héten te­hát közöljük a rejtvényverseny megfejtendő pontjait és egyben közöljük a beküldési határidőt is. HUMi OL Az igeidők As iskolában a tanár a jelen, múlt és jövő időről magyarázott. Amikor már úgy érezte, minden gyerek jól elsajátította a tudni­valót, megkérdezte az egyik fiút: — Én mosakodom. — Milyen időben van ez, fiam? A diák minden gondolkodás nélkül kivágta: — Reggeli időben, tanár bácsi. ilumínium kabát, estist kalap! Németországból káresett, fel bennünket Kukkantó Karesz szombaton délelőtt. Kimondot­tan érdekes javaslatot tett. Vi­lágélményeit így jelentette: — Aluminium kabát, ezüst ka­lap, arany nadrág! — Mit szólnátok hozzá, ha egyszer így jelennék meg otthon, Kecskeméten? — Mi van veled Karesz, miért bolondozol? — Bolondozik az ördög. Nem is olyan bolondság ez. — Dehát ez mégis csak hallat­lan ... — liehet, hogy nektek az, de már nekem nem! — Akkor hát kivele, mit akarsz mondani? — Csak azt, hogy a nyugat­európai divathóbort bizonyosan uj divatot vezet be. — Miért? — Mert újabban fémes szövet­ből is készítenek ruhát és egye­beket. — Milyen az a fémes szövet? — A perion szálakat különféle fémgőzben tartják. A fémgőz le­het arany, ezüst, króm, stb. A gőzök tegben rárakódnak perion fonalakra, fémszínű szövetet aluminium, vékony ré- a könnyű A fonálból készítenek, OOUOOK Co-at-H inqaj :o3iy) amelyet lehet mosni, vasalni, cs ruhát varrni belőle. — Igen. Képzeljétek el, ha én egyszer így mennék haza, ilyen ruhában. — Nem volna bolondság, Ka­resz. — Na ugye, hogy nem! Pedig azt mondtatok az előbb, hogy bolondozok! 1 — Bocsáss meg. nem re indulatból mondtuk. | — Jól van, na, akkor még azt is elárulom nektek, hogy tíz- ilyen ruha nyári időben rendkí­vül előnyös, mert a fémek visz- szaverik a meleget, és kellemes, hűvös érzés benyomását kelti a hordozójára. Ha sok pénzem lesz', akkor csináltatok is ilyen öltöny t magamnak és elmegyek benne a j trópusi vidékre is, hogy onnan | is tudjak nektek mondani va-1 lami érdekességet. * AZ IFJÜSÄG nevelésével kap­csolatos viták nem újkeletűek. Ha azonban az értékelés mérle­gének serpenyőjébe tesszük az »eredményt«, meg kell állapíta­nunk, hogy sajnos, az ifjúság vezetői, a fiatalok nevelésének »teoretikusai« hibákat követtek el a múltban. Fontos lélektani kérdéseket hagytak figyelmen kívül. A »másik oldal«, a reak­ció e hibák megnyergelésével tudta felhasználni fiataljainkat az ellenséges jelszavak hangoz­tatásához, plakátjaik ragasztásá­hoz, terjesztéséhez, a hiányossá­gok miatt tudta rávenni az ifjú­ságot az ellenforradalomban való aktív részvételre. Ám beszéljünk a hibákról. A többi között megfeledkeztünk az ifjúság szórakozási vágyáról, a helyes szórakozási, művelődési lehetőségek biztosításáról. KOKTÄRSAIM, s az idősebb korosztályok tagjai is jártak an­nak idején szórakozni, jártunk tánciskolába, bálokba, és állít­hatom, hogy ez semmiféle köz- és személyi erkölcsbe ütköző Üj filmet forgatnak a Hunniában. Címe: Nagyrozsdási eset. A film forgatása közben. hátránnyal bem járt. Igaz ugyan, hogy az akkori ifjúság előtt na­gyobb tekintélye volt egy tánc­mesternek, mint napjainkban egy pedagógusnak. Az ifjúság nem egy pedagógusnak. Az ifjú­ság akkori nevelése biztosíték volt arra, hogy igen ritka esetben venni. A KÉT—HÁROM tánciskola mellett ősztől-tavaszig különbö­ző szervek: 'Polgári Dalkör, KTE, MÁV és egyéb egyesületek ren­deztek bálojkat, többször egyidő- ben, a fiatalságnak megvolt te­hát a lehetősége ahhoz, hogy ott szórakozzék, ahol jól érzi magút. Nyaranta a különböző szervek kirándulásokat rendeztek, nem egyszer küiönvonattal is, s így alkalma volt a falusi, tanyai és a városi fiataloknak az ismerke­désre. Ezeknek a szervezetek­nek igen jó kultúrcsoportjaik is voltak (ivjűkedvelő Gárda, Ön- képző Kör,j stb.), melyeknek a tagjai a valóban önkéntesség alapján vúljlalták a szórakoztató színdarabok megtanulását, elját­szását, műsoros estek, kerti ün­nepélyek rgndesKsét. AZ ELŐBBIEKET azért emlí­tettem, meij-t látom és hallom az ifjúság ilyqn irányú kívánságait is. Ne féljünk attól, hogy az if­júság szórakozásának helyesen megválasztott formája és tartal­ma a fiatalok ideológiai nevelé­sének rovására történik, mert [hiszen — hasonlattal élve — a kellemetlennek tűnő gyógyszer sem veszíti el hatását, ha mézzel, vagy cukorral keverve vesszük be! G. Kovács Pál Százezer dollárra biztosítom as esset Lloyd McManus 37 éves fém- gyári igazgató 100 000 dollárra biztosította agyút a londoni Lloyd biztosító társaságnál. Ki­jelentette, hogy mivel agymun­kát végez, természetes, hogy nem «letét, vagy végtagjait biztosítja, hanem az agyát. A biztosítások történelmében ez az első eset, hogy valaki az agyát biztosította. (|a New York Herald Tribune«-ból.)

Next

/
Thumbnails
Contents