Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-07 / 55. szám

Pulifibásth szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati * vuiAi%Ufiiii% keresztülvitelével biztosítottuk pártunk politikai és szervezési egységét (Az MSZMP KözDonli Bizottságának határozatából.) ( „Ha nem is rózsás még a helyzet, NÓ A PÁRT TEKINTÉLYE SZABADSZÁLLÁSON" ) Mielőtt a szabadszállási MSZMP titkárának. Bartal elv­társnak a szobájába léptem, gondoltam, zavartalanul elbe­szélgethetünk majd, hiszen ki is keresné most még fel a pár­tot. Tévedtem, Vargyas István tsz-tag éppen az ellenforrada­lom gaztetteit ismertető »Fe­hérkönyvet« kérte, mert sokan akarják olvasni. A titkár a már többek által elolvasott sajátját adta neki, mert az a csekély­ke öt darab, amit a járástól kapott a pártszervezet, közké­zen forog. A pártot tehát felke­resik, hogy tanítson, magyaráz­za meg az elmúlt hónapok ese­ményeinek lényegét. De fordít­va is megtették már a párt és a tömegek közötti kapcsolat megteremtésének első lépését. Az MSZMP itteni vezetői a pedagógusok tízfőnyi csoportjá­val elbeszélgettek az ellenfor­radalom eseményeiről. Vitára bőven adott okot a többféle né­zet. Az egyik pedagógusban — folyamatosan hallgatva a rádiót — már az első napokban az a vélemény alakult ki, hogy októ­ber 23-ának estje után ellenfor­radalom volt a megmozdulás, mások szerint csak a 26-át követő napokon. Abban mindannyian megegyeztek azonban, hogy a végkifejletet tekintve, a véres el­lenforradalom sötét napjai ho- mályosították el népünk törté­nelmének egét. Maguk között is vitáznak, vi­tatkoznak a szabadszállási párt­vezetőség tagjai, ami jó, mert nem a tenyerüket vörösre tap­soló fejbólintó-jánosokból kell álljon a munkások és a többi dolgozók élcsapata, hanem a szocializmus ügye mellett meg­győzően érvelni is tudó kom­munistákból. A nézetek tisztulá­sát, a helyes és nemcsak általá­ban, hanem a helyi viszonyokra is alkalmazható érvek megszületé­sét pedig a csakis elvtársi viták segítik elő. Néhányan például csak a fegyveres erők meglété­ben látják a rend helyreállítá­sának biztosítékát, a többségnek azonban az a helyes véleménye, hogy a fáradhatatlan nevelés eredményezheti a munkás-pa­raszt kormány rendelkezéseinek meggyőződésből fakadó elisme­rését, végrehajtását és a kor­mány, a párt támogatását is. — Ha nem is rózsás még a helyzet, érződik, nő a párt tekin­télye a szabadszállási dolgozok között. Az emberek mernek ve­lünk beszélni, úgy veszem észre, várják is a segítséget a párttól — mondja Bartal elvtárs. S hogy ez mennyire így van, tanúja voltam magam is. Beszélgetésünk közben a falu­hoz tartozó tanyavilág EPOSZ- szervezetének elnöke kopogta­tott be a párttitkárhoz, s kérte: járjon közben, hogy a rendőrség a kijárási tilalom kezdete, éjfél után is engedélyezze a fia­talok bálját. íme, a parasztfia­talok első útja o, párthoz vezet, ha baj van, ha problémájuk nem is szorosan vett pártügy. Hogy az MSZMP szabadszál­lási szervezete teljes erővel dol- gozhassók, rendeznie kell még a sorait, »felülről« kapott segítség­gel tisztáznia kell a párt sze­repét. Az MDP 260 volt tagja közül eddig 107-en léptek az MSZMP-bc. A távolmaradók jónéhányát az az aggály teszi bi­zonytalanná, hogy nem követi-e az új párt is az MDP módsze­reit? Nem könnyűeke falusi pártszervezet feladatai, s bár jó, hogy több önállóságot, kezdemé­nyezést vár tőle a felsőbb veze­tés, szükséges, hogy a járástól, de a megyétől is gyakran láto­gassák meg. Ne úgy azonban, mint a múltban volt szokásos, hanem egy-két napot töltsenek is Szabdszálláson. így kívánják a falu pártjának vezetői, tagjai és így kíván­ja meg az ügy is, amelynek si­keréért harcolunk! T. I. Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál (Folytatás az 1. oldalról) látástalan helyzetet teremtettek e tekintetben. A kormányzat, bár rengeteg gonddal küzd, helyt adott mégis a szőlő- és gyümölcs­termelők felmérhetetlen gaz­dasági érdekeltségének és a központi készletből, kizáró­lag permetezés céljára, 400 vagon égetett meszet diszpo­nált megyénkbe, melynek egynegyed része már meg is érkezett. A Jugoszláviával kötött áru­csere-egyezmény során is sike­rült 100 vagon meszet biztosíta­ni. Ennek leszállítása folyamat­ban van. Eddig 30 vagon érke­zett meg. Ez a két tétel hozzá­vetőlegesen biztosítja termelőink mészszükségletét. Emellett mégis további erőfeszítéseket tettünk mészbeszerzés, illetve biztosítás iránt. Így a MÉSZÖV és a TÜ- ZÉP bevonásával kapcsolatot teremtettünk a budapesti erdő- gazdasággal, ahonnan terven fe­lül további 100 vagon mész le­szállítását kötöttük le. Megke­restük a kapcsolatot Borsod és Heves megye több leállított mészégetőjével, melyeket a MÉ­SZÖV útján megyénk mészellá- tása érdekéből ismét üzembe helyeznek. A felsoroltak mellett a megyei tanács minden más igénnyel szemben elsődleges­nek tekinti a szőlő- és gyü­mölcstermelést szolgáló per­metezési mész biztosítását. Ezért határozatilag utasította mind a MÉSZÖV, mind a Tü - ZÉP vezetőségét, hogy addi;:, amíg a permetezésekhez szüksé * ges mészmennyiség teljes ege-' szében raktárban nincsen, —* addig más célra mész közforga­lomba nem hozható. Határozatot hoztunk arra vo­natkozólag is, hogy a nehezen beszerzett készletek valóban .i szükséges arányban jussanak el minden termelőhöz. E határozás értelmében a nem indokolt te- vásárlást úgy akadályozzuk meg, hogy a községi tanácsok útján utalványokat rendszeresí­tünk, melyekre a szőlő- és gyümölcstermelők két rész­letben holdanként 50 kiló rézgálicot és 60 kiló meszet szerezhetnek be a kereske­delmi hálózatban. Mint tapasztaltuk, ezzel'a rend­szerrel a termelők egyetértene:,, Befejezésül még annyit, cppen a termelők megnyugtatására, hogy az eddig beérkezett réágá- lic és mészkészletek lehetővé te­szik, hogy a gazdák a permete- zéshez . szükséges meszet mén most, a rézgálicot pedig e hó második felében megvásárolhas­sák a községi tanácsoktól kapón utalványok arányában. JELENTÉS DÁVODRÓL APEDAGÓGUSOK helyeseti foglalnak állási Az októberi eseményekkel kapcsolatban néhány elvi kér­dést vitattak meg a dávodi ér­telmiségi dolgozók. A megbeszé­lést az MSZMP helyi szervezete hívta össze. Forradalom, vagy ellenforradalom, a proletárdikta­túra, az értelmiségiek szerepe a mai helyzetben voltak azok a kérdések, amelyek megvitatásra kerültek. Az egybegyűltek felszólalása­ikban tényekkel támasztották alá az esemenyek ellenforradal­mi jellegét, majd a jelenlegi fel­adatokkal foglalkoztak. Kovács Pál pedagógus hosszasan fejte­gette, hogy a nevelőknek csak egy kis töredéke hódolt be az ellen­forradalomnak, a nagy többségük azonban fe­nek jelentőségét tegnap még csak a legöntudatosabbak értet­ték is meg, ma már a gondolkodó egyszerű emberek nagyrésze, holnap pedig az egész nemzet meg fogja érteni. Mind többen felismerik, hogy amint az ellen­forradalom »a Rákosi—Gerő- vezetés hibái kijavításának« ürü­gyén az épülő szocialista rend­szert akarta megdönteni, ugyan­úgy a nemzeti függetlenségről és szabadságról mondott szóárada­tok közepette — a nemzeti füg­getlenség elvesztését akarta. E gy olyan kis ország, mint Magyarország ba­rátok nélkül nem le­het független a két világrend üt­közőpontján. Ezért nem lehet eléggé elítélni Nagy Imrét, aki az ellenforradalom járszalagjára lépve, az ellenforradalmi terror napjaiban »semlegességet« hirde­tett s önkényesen felmondta a varsói szerződést. Egy szocializ­must építő ország, melynek szo­cialista szomszédai vannak, vár­hatja-e a tőkés, imperialista ál­lamok jóindulatától függetlensé­gének védelmét? Fel lehet-e té­telezni józan ésszel, hogy ugyan­az az Amerika, amelyik nem ad függetlenséget a felügyelete alá tartozó Fülöp-szigeteknek, vérbe- fojtja Guatemala kis népének önállóságát, velünk szemben ki­vételt tesz? Vagy a kenyai nép, a Malájföld, Egyiptom, Ciprus népének függetlenségét eltipró Anglia talán másként jár el ha­zánkkal szemben? Nem. Ahogy 1843-ban nem várhat­tunk szabadságot és függetlensé­get a cári Oroszországtól, ugyan­úgy nem várhatunk ehhez segít­séget a ma reakciós államaitól, a nyugati országoktól. Nem vár­hatunk szabadságot és függet­kezni igyekezett a fehérterror kifejlődését. Hallani olyan han­gokat, amelyek a pedagógusok nagy többségét vádolják és te­szik felelőssé a történtekért. Ez teljesen helytelen beállítás, mert nem így van és sérelmes a neve­lőkre. Beszélt arról, hogy a pe­dagógusok sokszor két malom közt őrlődnek, mert a gyermekek az iskolában mást tanulnak mint amit otthon hallanak. Ez rossz hatással van a tanulók nevelé­sére. Végül elmondta, hogy ő 40 éve tanít, és sérelmezi, hogy a nyugdíjba csak az 1945 óta eltelt időt számítják be. Somlai László iskolaigazgató a hitoktatással kapcsolatos lelki terrorról beszélt. Bizonyos elemek sok gyereket, akaratuk ellenére, kényszeríte­nek arra, hogy hittanra járja­nak. A jelenlegi politikai hely­zetet — mondotta — sokkal ha­marabb tisztázná az, ha a sajtó népünk eddig elért eredményei­vel is többet foglalkozna, nem­csak az elmúlt évek hibáival. Ez akarva, akaratlanul pesszimista hangulatot terjeszt a dolgozók között. Keveset foglalkozik a> sajtó a jövő feladataival is. Felszólalásában foglalkozol i még azzal, hogy az iskolai tantervekben állít­sák vissza az alkotmány tant. Ha általános műveltséggel ren­delkező embereket akarunk ne­velni, akkor a tanulóknak okvet-* lenül meg kell ismerni az állam- irányítás felépítését, az állam­polgárok jogait, kötelességeit A múlt rendszerben nagy gonddal tanították ezt a tárgya» »Honvédelmi ismeretek« cím alatt. Most a népi demokratikus rendszerben ugyanolyan fontos a népi demokrácia alkotmány- tanát tanítani. Végül az úttörő­mozgalomról beszélt, melyet vé­leménye szerint a gyermekeit lelkivilágának megfelelő roman­tika alapján álló, mozgalmas munkát végző szervezetté keli fejleszteni. Kovács Lajos, a községi MSZMP szervezet ideiglenes in­téző bizottságának elnöke vála­szában kifejtette, hogy a pártszervezet különbséget tesz pedagógus cs pedagó­gus, ellenség és barát között. Hangsúlyozta, hogy a kommu­nisták megbecsülik és együi.5 akarnak dolgozni az értelmiség­gel, köztük a pedagógusokkal* akikre gyermekeink és egész né­pünk műveltségének fejlesztése van bízva. Bálán Miklós falusi művelődési otthonokról és az EPOSZ kapcsolatáról tanácskoztak a kecskeméti járás fiataljai A napokban a kecskeméti járási EPOSZ szervező bizottság tanácskozást hirdetett, s e tanácskozáson a járás 17 községének képviseletében 26 fiatal jelent meg. A tanácskozás célja, hogy a művelődési otthonok és EPOSZ szervezeti munkában közeledést hozzon létre. A javaslatokat Sólyom elvtárs, a szervező bizottság tagja terjesztette elő. A javaslatok között szerepel, hogy minden községi művelődési otthon díjtalanul biztosítson helyet az EPOSZ szervezet részére, hozzák létre a művelődési otthon irányítására a Népfriűvelési Otthon Tanácsát. E tanács munkájában vegyen részt az EPOSZ mellett a kultúr- és gazdasági felelős, a tanács, a népfront, a földművesszövetkezet és a szakszervezet képviselője. A tanács tartson havonta ülést, ahol értékelje a művelődési ott­hon tevékenységét és állítsa össze a következő hónapra szóló programot. A javaslatban szerepelt az egységes községi kultúr- csoportok létrehozása, az 1957-es moszkvai VIT-re való közö3 készülődés. A sok javaslat után élénk vita kezdődött. A felszólalók ki­sebb kiigazításokkal helyeselték a javaslatokat és megfogadták, hogy azt saját lakóhelyükön is érvényre juttatják* lenséget attól az államtól, amely más népeket rabságban tart. S ha voltak is hibák a magyar —szovjet kapcsolatokban —ezek a hibák azonban nem lényegében, hanem formájában sértették a nemzeti szuverenitást — törté­nelmi tény, hogy a Szovjetunió adta vissza 1945-ben a Horthy- fasiszták által eladott nemzeti függetlenségünket és a Szovjet­unió, a baráti, szocializmust épí­tő országok támogatása nélkül nem tarthattuk volna meg. Nem tarthattuk volna meg 1956-ban 6em, mert a szovjet csapatok se­gítsége nélkül az imperialista or­szágok szabad vadászterülete, háborús góc lett volna hazánk­ból. N em tarthattuk volna meg továbbá a szo­cialista országok je­lentős anyagi segítsége, kölcsö- nei nélkül sem, mert ezek híján feltételekhez kötött nyugati hi­telekre szorult volna Magyaror­szág. Érdemes ezeken a kérdéseken elgondolkodni, s a márciusi szí­nekben tetszelgő úgynevezett forradalmárokról egyszeriben ki­derül, hogy inkább az 1919-es el­lenforradalmárokhoz hasonlíta­nak, s ha mindenképpen ra­gaszkodnak a 48-as analógiához, úgy esetleg a gyüldei ifjak dics­telen szerepe illik csak rájuk. Az a törekvésük pedig, ahogy külsőségekben majmolják a már­ciusi fiatalokat, már régóta köz- nevetség tárgya. Gondoljunk csak a szakállra, mint a passzív rezisztencia, vagy tán a hősies­ség vélt jelképére — amit rég leborotváltak már. Levette már a lakodalmi csokornak is beillő nagyságú kokárdát melléről a náci hadsereg volt sturmführere > is. És a százholdjait hazafias szónoklat kíséretében visszakö­vetelő földbirtokosról újra kide­rült, hogy inkább az úri életet szereti és szeretné, mint a ha­zát. Nem lehet tartósan becsapni, félrevezetni a népet. Akadtak tán szép számmal is olyanok, kik októberben a börtönajtók kitá­rását Táncsics Mihály kiszabadí­tásához hasonlították. De a gyil­kosságok, betörések számának elszaporodása azóta már meg­győzhette őket tévedésükről. Voltak Kecskeméten — hiszen bizonyára ezért választották meg a »forradalmi bizottság« elnöké­nek — akik Nagy Lajost igazi hazafinak tartották. De utána kirabolta egykori fegyenctársai- val a máriavárosi postát. Igen sok becsületes magyar ember a nemzeti élet megújhodásának kezdetét látta akkoriban, amikor Nagy Imre napi négy-ötszöri rá­diószózata után mindig felcsen­dült a Himnusz a rádióban — de a Köztársaság téri ágyúsor- tűz szétlőtte ezt az illúziót. A tények — mint azt az angol közmondás tartja — makacs dolgok. És a tények min­denképpen azt mutatják, hogy semmiképpen sem lehet egyen- lőségi jelet tenni 1848 és 1956 közé. Az dicsőséges forradalom volt, nemzetünk örök büszkesé­ge marad, ez ellenforradalom volt, s mint a magyar nép sza­badsága és függetlensége elleni gálád támadás kerül be törté­nelmünkbe. Becsület és hazafi- ság kérdése, hogy ezt nyíltan is hirdessük és 1848 ragyogó örö­két megtisztítsuk attól a sártól, melyet a mai ellenforradalmárok rádőbáltak. Palkó László *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents