Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

Helyeslik-«* a dunapatajiak

ROGY FŐJEGYZŐK VANNAK A KÖZSÉG ÉÉN

A tanácsházát kerestem.

Idősebb bácsi kalauzolt, s a gyógyszertárig együtt mentünk. Elmondtam, hogy az újságtól jöttem és Dunapu tájról szeretnék valami érdekeset írni.

Érdekeset? Hát kérem. Nem olyan régen történt, hogy Vajda János — aki most le van tartóztatva— meggyilkolta különvál- tan élő feleségé t. Azután volt itt egy autóbaleset is, amelynek két halálos áldozata volt, Ezeket azonban az újság már megírta.

És az októberi események hogyan zajlottak le?

— Sokat nem tudok mondani, de különös nem történt — válaszolja. — Ezekben a napokban lakásomon tartózkodtam, de hála istennek, szerencsésen megúsz- tuk. Azt mondják arra mifelénk, hogy sokat köszönhetünk

a lőjegyzó úrnak.

Milyen főjegyző úrnak? — kérdem.

— Hát a volt Miklai báró fiának. Itt inkább így ismerik. Finom úri ember az, kérem. Nem ötét tetszik keresni? Ű most a tanácselnök.

Meglepődtem. Többet nem is kérdeztem. Keze (szorítottunk és furcsa érzéssel mentem a tanácsházára. Szegény sorsban nevelkedtem. Rossz előítéletem van a bárókról és a régi főjegyzőkről.

A tanácsháza kihaltnak látszott, csak néha-néha jött egy- egy ügyfél. Jancsó Gyula tanács- titkár fogadta őket.

Németh Mihály vegyeskereskedési engedélye ügyében érdeklődött. Kérését a helyiek pártfogolják, felterjesztették a járási tanácshoz. Válasz még nem érkezett.

Illés István volt sütőmester adótartozását akarta kibogozni. Jelenleg nagyüzemben dolgozik, 1800 forintot is megkeres havonta. Jancsó ajánlotta neki, nyissa meg újra sütödéjét és végezzen bérsütést. Az ajánlaton Illés gondolkozik. Még néhány szót váltottak és abban állapodtak meg, hogy délután visszajön.

Ezután Végh Istvánná, a gyilkosság miatt letartóztatott Vajda János vadházastársa keresi

a jceyío urat.

A felek fogadása közben rövid szünetek voltak, ezalatt beszélgettem a tanácstitkárral, Megtudtam, hogy régen adóügyi jegyző volt, azután elbocsátották. Október 28-ig gazdálkodott és akkor került a tanácsházára titkárnak.

Éppen távozni készültem, amikor megérkezett Kiss István tanácselnök. Ö is október óta ül az elnöki székben,

Régen főjegyző volt

Megjelenése, egyenes testtartása, kemény, katonás fellépése és hangja után Ítélve, nem tudtam volna rájönni — ha nem mondják —, hogy az utóbbi időben földműveléssel és gazdálkodással foglalkozott. Családi körülményei iránt nem érdeklődtem. A községben hallottam, hogy apja valamikór a Mikla-pusztát birtokolta, azonban a felszabadulás idejére birtokuknak csak kis része maradt meg. Állítólag az öreg elkótyavetyélte. De a Miklai báró név az rajtaragadt.

Előbb a tanács munkájáról, majd a végrehajtó bizottság ösz- szetételéről beszélgettünk, A végrehajtó bizottságnak hét tagja között három

olyan személy volt

— közte az elnök, a tanácstitkár

— akit a tanácsválasztáskor a lakosok nem választottak meg tanácstagnak. Az időközben Nyugatra szökött Cs. Taba János javasolta Őket az egyiÍr októbervégi napon — a község élére.

A tanácsházán tett látogatásom után is több emberrel beszéltem. Ök újságolták el, hogy Boda Pál, a jelenlegi gazdálkodási előadó is valamikor főjegyző Volt, azzal együtt két ngi főjegyző és egy jegyző jött össze a dunapataji tanácsnál. Leltet-e hát azon csodálkozni, hogy vannak, akik> nem tudják megállapítani, milyen világ van Duna- pa tájon?

Így aztán gyakorta előfordul, hogy a tanácselnököt »nyelvbotlásból-« főjegyző úrnak szólítják.

Gondolataimba mélyedve indultam haza. Érdekeset akartam írni és helyette valami különös, szokatlan dologról kellett számot adnom. Az öreg szaval — akivel a gyógyszertár felé menve találkoztam — még most is a fülembe csengnek: »különös nem történt«. Vajon az a sok-sok duna- pataji ezegényparaszt, termelőszövetkezeti tag, vagy középparaszt — akiknek földje — jövője már-már kezdett veszélybe kerülni az október végi áramlatban, az mind így ítéli ezt a helyzetet?

A vihar elvonult, de régi főjegyző úr maradt a tanácselnök, a helyi államhatalmi szerv vezetője,

a proletárdiktatúra „képviselője“

Miért éppen ők kerültek oda? Talán a szegényparasztok és középparasztok nem szeretnének, vagy alkalmatlannak tartanának magukfajta — lehet, nem annyira iskolázott — egyszerű embert a község ügyeinek intézésére?

Őket kellene megkérdezni!

N, J;

Szélpál Antal újra elfoglalja munkahelyét

Négy héttel ezelőtt levelet kaptánk az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár egyik műszakjának dolgozóitól, melyben kérték, hogy segítsünk abban, hogy szeretett müszakveZetőjük újra köztük lehessen, ő vezesse, irányítsa munkájukat.

A levél nyomán írtunk egy cikket, melynek befejezéseképpen az szerepelt, hogy Szélpál Antal belátható időn belül újra találkozik műszakjának dolgozóival. Kíváncsiak voltunk, mi történt ez ügyben, ezért telefonon felhívtuk a gyár igazgatóját, Erdélyi Károlyt.

Az igazgató ezt Válaszolta: —- Szűcs István főmérnököt áthelyezték a Nagyatádi Konzervgyárba. A műszak vezető nélkül maradt. Ma (hétfőn) küldtünk ki Szélpál Antalért, s közöltük Vele, hogy foglalja el újból mű- szakvezetői beosztását,

Jegyző urat írok, mert így mondta és úgy láttam, a jegyző úrnak szólított se vette sértésnek. A nyári keresményen sivár osztozni, ez ügyben érdeklődik. A tanácstitkár barátságosan, kedvesen. hallgatja panaszát és segítséget ígért.

(3) Még a reggeli homályban elmentem Juliska né- ném lakására és ott elrejtőzve kipihentem izgalmas éjszakai fáradalmaimat. A sötétség beálltával aznap este úttalan Utakon Szolnok felé indultam, ahová másnap a késő délutáni órákban érkeztem. Rokonomnál szállást kaptam, de a házat másnap reggel el kellett hagynom. Hiába volt a kétségbeesett szó, hiába volt a kérlelés, hiába mondtam, hogy emberek vagyunk s az életemről van szó. Erre azzal válaszoltak, hogyha azonnal nem távozom, akkor a rendőrségre mennek és följelentenek.

Mit tehettem ? összeszedtem magam, megköszöntem az éjszakai szállást és nyakamba vettem a városszéle utcáit, házait és csomagoltam egyik rokontól a másikhoz. így mént ez öt napig. Közben nyeltem ti feltóduló sok keserű érzést. Kimerültén, megtörtén es reménytelenül kóboroltam. Az ötödik éjszakát már a Harkányi-féle téglagyár égető kemencéjében töltöttem.

Sötétnél sötétebb gondolatoktól kísérve egy mentógondolat Víllaht meg az agyamban. Lábbéli javításhoz szükséges szerszámokat szereztem és kimen4 sebesülést okozott egy kazánrobbanás

A Hajósi Vegyesipari Ktsz gumivulkanizáló üzemének kazánja munka közben felrobbant. A robbanás következtében Horváth Pál császártöltési, Perlau István, Sípos Jusztina és Kovács Üdön hajósi lakosok sérülést szenvedtek. Mint értesültünk, a kalocsai rendőrkapitányság nyomozást folytat szakértők bevonásával, a robbanás okának megállapítása végett.

Ä mi gyerekeink

eimuii

•, *

Fájdalmas 0IXll©k0Z0S

(Befejező rész)

tem a Szolnok környéki tanyákra. Munka volt s így élelem, lakás, meg egy kis pénz is került. De az állandó rettegésem továbbra is meg volt, mert a tanyák közötti csendőr-portyázás veszélyének állandóan ki voltam téve. így rendkívül hagy elővi- gyázáttal érdeklődtem a tanyai emberektől, hogy mennyi ideje jártak itt, vagy ott a csendőrök. Ha pár nappal előbb voltak, akkor négy—hat napig is maradtam. A kemény tél elmúlta után ezt a munkát jobbnak láttam félbehagyni.

Bejöttem Szolnokra.

Többedrhagammal társultam a Nagykőrös felé vezető megyei, út mindkét oldalán lévő nagy- mennyiségű akácfatö kiszedésére. Ez idő alatt zsírtalumil főzött kását ettem, ebből viszont uny- nyit, hogy ma egy koca három mázsára hízna tőle. Sok rettegésen kellett e helyen is keresztül- mennem. Egy alkalommal többek között csendőrjárőr tartott felénk. Még elég hagy .ávolság- va voltak, amikor az egyik társam hangosan mondja: »Amott jönnek a koszorús legények«. Halálra rémültem. Nem tudtam, mit tegyek. Ha elfutok helyemről, akkor magamra vonom a csendőrök figyelmét s utánam jönnek. Ha ott maradok, leigazoltatnak és aZonnyomban le is tartóztatnak. De az egyik munkatársamnak mentőötlete támadt. Ö egy nagyobb gödörben állott, ahonnan a l'atövet már kivettük. Gyorsan kiáltott: »Ide emberek... te is Laci!« Én befeküdtem a gödörbe, társaim pedig vékonyan elföldeltek. Fejemhez ruháikat és élelmüket rakták azért, hogy elegendő levegőhöz jussok. Ök, mintha mi sem történt volna, munkájukat továbbfolytatták. A csendőrök odaérve, társaimat, leigazoltat- ták. S mivel temmi gyanúsat nem észleltek, gyanakodó?! nélkül továbbmentek.

Lelkinyugalmam már kezdeti helyreállni, de egyik napon rettenetes hirt hoztak munkatársaim. Kecskemétről a Héjjas-kü- iönítmény Szolnokra tette át a tanyáját és a cukorgyárban kapA napokban levél érkezett Budapestről az OTP keretében működő Pedagógusok ée Tanulók Takarékpénztárától. A levélben Balogh Jolán eujtófelelős érdekes és meglndítóan szép, megható adatokat közöl megyénk általános- és középiskolai tanulóinak takarékossági mozgalmáról. Többek között ezt írja:

»A megye általános és közép- iskolás tanulói csupán január hó végéig majdnem félmillió forint értékű takarékbélyeget vásároltak. De nézzük meg közelebbről

tak elhelyezést. Az éjszaka folyamán már több kommunistát elhurcoltak. Részemre nem volt más tennivaló, mint Szolnokról eltűnni.

Mini az üldözött vad

bizonytalan irányba mentem, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol gondterhes fejem lehajthatnám, hol összetört, foszlányokra tépett lelkem megköny- nyebbülést találna. Csatangolá- saim közben egy bolgár kertészetben találtam munkát. Két hónap múltával egyik elvtársam tudomásomra hozta, hogy a vihar elmúlt. Ez a hír igen jó volt, de egy életre bosszút esküdtem az erőszak ellen és Szocialistához illően igyekeztem a bűnös kapitalista rendszer megdöntését szerény tehetségem szerint, ha az életem árán is, elősegíteni.

E I Ő b Ú j V a rejtekhélyem- . röl, áhol csak megjelenhettem, a legbátrabb elszántsággal mindenütt a szocialista eszményiség ldírtiiatatlun magvát igyekeztem elhinteni. Szolnokra való vissza- jövetelem után sikerült megtalálnom annak a módját, hogy bekapcsolódhattam a kommunisták illegális mozgalmába.

is, hogy az egyes csoportokban milyen iskolákat illet az elém eredményért különösen sok di« csérét: 4

A kislélszámú iskolák csoport jában a tasskertesi az első, ahol) egy-egy növendék 31.31 forintot) fordított takarékbélyegek vásár-» lására. A kiskőrösi határban lé * vő feketehalmi tanyai iskolában 27 forint, a hülyéi iskolánál 22.66 forint, az izsáki halárban lévé Uzovits-telepi iskolában 28.18 ío-* rínt az egy főre eső átlag. Országosan is kitűnnek jó eredméj nyűkkel a szalkszentmártoni Óvodások, akik szüleik és az óvónéní vezetésével 31 forint 20 filléres átlagos megtakarítással dicsekedhetnek.

A középlétszámú iskolák kö- izött a szalkszentmártoni vezet, Jegy főre eső 24.60 forintos átlaggal. Dicséretet érdemelnek a soltszentimreiek, a tiszakécske

II. számú iskola növendékei ér- a bácsalmási fiúiskola tanulói.«

: A levél többek között megemlíti még, hogy aránylag kevés 500-on felüli, úgynevezett nagylétszámú iskolája van a megyének. Ezek között a keceli belterületi iskola bizonyult eddig a legjobbnak, mert náluk 13.86 forint az egyfőre eső átlagbelét.' Alig marad el tőle a tlszakécs- :kei pereghalomi iskola és a kiskőrösi Petőfi Iskola.

Majdnem félmillió forint:.: ■Vajon hány ezer kicsike, boldog ;tervei, reményt ölel magába ennyi pénz? Nyári kirándulásra •gyűjtik, vagy névnapra, születésnapra szánt kedves meglepetésnek?' Igazán mindegy. De Iámig gyűlnek az iveken a színes bélyegek, az összekuporgatott forintok sokasága esetleg segíthe'

: egy-egy iskola felépítésénél, vagy ibárhol másutt, ahol talán éppen a gyermekek jövőjéről való gondoskodás eredményeképpen új falak nőnek, új létesítmények születnek. És talán ehhez segít ú mi gyerekeink félmilliója is. ,

Majdnem 650 OÖO-eu kaptak juttatást az országban, Ebből több mint 300 000 a földnélküli mezőgazdasági munkások és gazdasági cselédek száma.

Tizenkét éve ennek. Ismeretes, hogy azóta, főként az elmúlt évek tagosításai, földrendezései során előfordultak törvénysértések is. Több mint 200 000 holdat érintettek megyénkben is az 1940 óta történt tagosítások. Tehát a falvak határainak zömét meg-i mozgatták megyénkben is. Nyilvánvaló tehát, hogy a régi földet, az úgynevezett »ősi földet* nem lehet visszaadni, hiszen akkor az évek során kialakult termelőszövetkezeti és állami gazdasági táblákat kellene felszabdalni, ami újabb sérelmek kiinduló pontja lenne s megingatná falun a szocializmus pozícióit, így sóba sem lenne rend és nyugalom a falun.

Hamis az »ősi föld* jelszava azért is, mert hiszen kevés olyan parasztcsalád van a megyénkben is, akiknek hosszú idő óta ugyanaz a földbirtok lenne a kezében. A parasztok szívesen eladták a földjüket, ha jobbat kaptak érte, máskor meg eladósodtak és dobra verték az ingatlant. Tehát olyan földbirtokról beszélni általában, amely hosszú idő óta apáról fiúra száll, nem lehet, hiszen alig több mint 100 éve annak,, hogy a jobbágyság felszabadul» Magyarországon.

Ezek után nyilvánvaló. Uog> »ősi föld« alatt csak a Eatinovi- csok katymári és bácsalmási birtokait, a Teleky grófok Solt. Harta és Dunatetétlen környéki többezerholdas birtokait lehet érteni. Könnyű rájönni tehát arra is, hogy kik azok, akik ezt a, jelszót sugalmazzák és igyekez« nek félrevezetni a hiszékenyeket. Fegyver már nincs kezükben,! ölni, gyilkolni már nem tudnak- Ilyen módszerekkel igyekeznek tehát megzavarni a falun is már helyreállt rendet és nyugalmat.

Az egész ország azon munkálkodik most, hogy az ellenforradalom okozta sebeket begyógyítsa, Ezek a sebek hegednek már. Sokaknak azonban fáj a gyógyulás, természetesen azok- oak, akik október után nem tudták megsütni a pecsenyéjüket. Az ellenforradalom katonai vereséget szenvedett cs most, miután a fegyvert kiütötték a kezéből — éppen úgy, mint a fegyveres harcok alatt — különböző álhazafias jelszavakkal igyekszik zavart okozni, Ilyen a mostanában sokat hangoztatott »ősi föld* jelszava is, vagyis teljes megfogalmazásban: a tagosítások során létrehozott nagyüzemi táblákat adják vissza a régi, azaz az ősi földet a tulajdonosoknak,

Ismerős ez a jelszó, hiszen Mindszenty is erre utalt a november 3-i rádiónyilatkozatában, ha nem is szószerint így fejezte ki magát, amikor a magántulajdon, az egyházi javak visszaadására szólította fel honfitársait. (Amint ezt a nyugatnémet Deutsche Woche november 14-én irta.) Ö természetesen az ősi földön a kalocsai érsekség 60 000 holdját, a veszprémi püspökség 50 000 holdját, az esztergomi érsekség 36 000 holdját értette, vagy Eszterházy Pál herceg több mint 223 000 holdját és igy tovább. Hiszen tudjuk, kinek a kezében volt a magyar föld: a föld- birtokosok, a hercegek, a bárók kezében, A különböző Eszterhá- zyak birtokában 1929-ben több mint 360 000 hold volt összesen. A Paliaviciüi-hJtbizomány 50 000 holdja, a Festctich-hitbizomány 70 000 holdja még az úgynevezett »Nagyatádi-féle földreform« után is megmaradt, 1929-ben, az ország földjének több mint 49 százaléka a nagybirtokosok kezén volt.

A földet, az ezeréves jussot 1945-ben kapta meg á parasztság. A földreform során ekkor igénybevettek és felosztottak 5,6 millió kaias7,(rálls hold földet.

Az „ősi" földről