Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
c A NAPRAKÉSZ VÁROS TANÁCSA Minden munkakör annyit ér, amilyen jelentőséget tulajdonit neki a% emberl Pénteki Nagy család egy ország. S ha arról van szó, hogy minden polgárának meglegyen mindaz, ami a kulturált emberi élethez szükséges — temérdek a kormány gondja. Sok bizony, mert a lakosság természetesnek tartja, hogyha akar vásárolhat cipőt, textiliát, vagy mindennap vehet kenyeret, tejet, húst és egyebet, hogy kis családja gondtalanul játszik a napköziben, vagy tanul a meleg iskolában, sőt mi sem természetesebb, mint az, hogy közlekedik a vonat, jár az autóbusz, s ha netán beteg az ember, rendelkezésére áll az SZTK, a kórház és még folytathatnám. Mondom, a felsoroltakat mindenki természetesnek tartja. De azt, hogy az állam e közszükségletek fedezésére miből szerzi a szükséges anyagiakat? — azt már kevésbé. Miért írom ezeket? A közelmúltban részt vettem egy pénzügyi megbeszélésen, ahol megdöbbentően laza állam- polgári fegyelemről adtak számot a jelenlevő adóügyi szakemberek. Dicsérettel, mondhatnám, egyedül a naprakész város — Kalocsa tanácsát illették. Mar maga ez a tény elég lett volna, hogy Kalocsára látogassak, de több is történt, ami vizitelésre késztetett. Az említett ülésen ugyanis több olyan négyszemközti félhivatalos megjegyzést tettek érdeklődésemre a tanácselnök kollegák, ami egy kicsit furdalta is az oldalamat. Nevezetesen, hogy a kalocsaiaknak könnyebb a helyzetük, kevés az adóalany, mások az embereit, zárt egység a terület és miegymás. — így könnyű tervet teljesíteni. Ottjártamkor megállapítottam, hogy ezek a felvetések nem éppen alaptalanok. Kétségtelen, Kalocsa városa rendelkezik bizonyos földrajzi előnyökkel. De azt is meg kell mondanom, hogy ezek nem kritériumai a naprakész város adófizetési eredményeinek. A zárt terület, a kevés adózó, az annyit emlegetett éremnek csak az egyik oldala. Egyik és nem az, amely csillog. A csillogó oldal fényét, mint meggyőződtem, a pénzügyiek szorgalmas munkája adja, Kalocsa város a múlt év végét kivéve 10 évnegyed óta teljesíti adóbevételi előirányzatát. Időarányosan jelenleg is 100 százalékra áll, vagy ahogy pénzügyi nyelven mondják — naprakész. Mi a fi lka, jobban mondva, mi a magyarázata ezeknek az eredményeknek? Talán az első és legfontosabb, hogy a kalocsai tanács pénzügyi osztályán nincsen jelentéktelen beosztás. Igaz, nem beszélgettem az osztály minden dolgozójával, mégis meggyőződtem, hogy azt tartják: minden munkakör annyit ér, amilyen jelentőséget tulajdonít neki az ember. Igen. Kalocsa Város Tanácsa pedig megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a mindenkori pénzügyi tervek teljesítésének. Nincs olyan VB-ülés, ahol így, vagy úgy — szó ne esne a pénzügyről. Február elején pedig külön napirendként tárgyalták az osztály munkáját, a jelenlegi helyzetet és a közeljövő feladatait. Megjegyzem, az osztály dolgozói mellett, akiknek, hogy úgy mondjam hivatalból is kötelessége a meggyőző szó, a nevelőmunka, — a tanács vezetői is megragadnak minden alkalmat, hogy beszéljenek az adózókkal: ne felejtsék állampolgári kötelességüket, a közjóhoz való hozzájárulást. Nyilván a feladatok végrehajtásának ez a módja magyarázza, hogy Kalocsán transzferálás nélkül eredményesen dolgozik a pénzügyi osztály. Helyesebben — ez is és más is. Ez a más pedig több az eddig írtaknál, mert a munka végzésének olyan alapvető feltételeire utal, melyek nélkül eredmény, siker alig képzelhető el, íme az első feltétel: az adóalanyok ismerete. Közelebbről az emberekkel való közvetlen, mondhatnám bizalmas kapcsolat. Tanúja voltam egy-két meglepő jelenetnek, ami — ha furcsán hangzik is, ott az osztályon természetes. Bejön egy gazdaember, hogy ő adót akar fizetni és keresi a Bandit. Azt ismeri, abban bízik. Varga Endre (ő a Bandi) éppen nem volt bent. Az öreg erre fogta a kalapját, mondván, majd visszajön később. Vissza is jött. Egy másik fél, csinos kis menyecske meg a Sanyi bácsit kereste. Ö Markó Sándornál szokott fizetni. Kell ennél beszédesebb példa az adózókkal való közvetlen kapcsolat bizonyítására? Aligha. A másik feltétel szinte ebből következik: a pénzügyi apparátus törzsgárda. Sem bizalmatlanságból, sem más vélt okból nem csereberélgették az embereket félévenként. Dr. Pásztor Aladár 30 éve dolgozik a szakmában, Varga Endre is akörül mozog, Markó Sándor »csak« 18 éve, Kövesdi Fe- rencné pedig 14 év óta szakmabeli és még sorolhatnám, idevalósiak, itt születtek, mindenki ismeri őket, s ők viszont a feleiket, akár a tenyerüket. Mi több, még népszerűek is. (Pedig ez ebben a szakmában r nem könnyű.) Népszerűek, méghozzá olyannyira, hogy oKtóberben a legnagyobb hangúak sem merték leváltásukat kérni. Végére hagytam, pedig nem utolsó dolog a harmadik feltétel: itt félfogadás mindig van. Az igaz, hogy szépen megmondják a feleknek, lehetőleg délelőtt tessék jönni, de azért senki sem kapja köszönésére azt a választ, amit bizony itt-ott magam is hallottam, már minthogy »Ma nincs félfogadás, jöjjön holnap«. Ha már odafáradt az adózó, udvariasan foglalkoznak vele, elintézik panaszát, vagy nyugtázzák a befizetett összeget. Amit írtam, nem több, mint betekintés a naprakész város tanácsának munkájába, de válaszként talán elég azokra a félhivatalos megjegyzésekre, amit e sorok elején felvetettem. Sándor Géza yzeteink Ili A CSECSEMŐK {/íidvníbl* Mostanában gyakran látni a gyógyszertárak ajtaján kiírva, hogy »vatta nincs«. Azelőtt csak a pesti gyógyszertárakon díszelgett ez a felirat, most már vidékre is »kiterjedt«. Éppen nemrég olvastam az egyik pesti lapban, hogy valamelyik külföldi megjegyezte, hogy milyen gazdag lehet a »Votanics úr«, mert minden gyógyszertár az övé. A kalocsai patika ajtajára is kiirtak ilyesmit, bizonyos módosításokkal, imigyen: »Cumisüvegre dudli és vatta nincs«. Nem tudom, mit szólnának nagyrabecsült csecsemőink, ha ők is tudnának olvasni. Bizonyára élénken tiltakoznának a gyanúsítás ellen és kizárólag a dudlihoz, na meg az üveghez és a tejhez ragaszkodnának... a vattához semmi esetre sem. j VÉDJÜK MEG P ARKJ AiNKAT! Baráti országok életének ismertetése —a kiskőrösi HUitÚrhííS programjában A kiskőrösi kultúrház eredményesen tevékenykedik, hogy a szomszédos baráti népek életével, kultúrájával, hagyományaival megismertesse látogató közönségét. Ebből a célból felvették a kapcsolatot a csehszlovák, bolgár, lengyel művelődési intézetekkel, ahonnan rendszeresen dokumentációs anyagokat, filmeket, fényképeket, ismeretterjesztő anyagokat kapnak. A kultúrház látogatóinak módjában áll, hogy ezek segítségével gyarapítsa ismereteit a szomszédos népek életéről. cAkikmL példát oetiebimtk A DIÁKOK Keddtől csütörtökig tartanak a »Jókai Mór« és-a Nagykőrösi úti Általános Iskola esti tagozatának félévi tanulmányi beszámolói. A kivétel nélkül dolgozókból verbuválódott hallgatók adnak számot arról, hogy mennyire sajátították el a tananyagot. Nem lehet azonban e bír után pontot tenni, hiszen úgyszólván hősies munka folyt e két iskolában. A dicséret első szava a pedagógusokat illeti, akik önként- vállalták még annak idején, hogy az esti órákban elvégeztetik az általános iskola felsőbb osztályait a csak négyöt, esetleg hat elemivel rendelkezőkkel. Bekap- rsolódtak az oktatásba a megyei tanács pedagógus tisztviselői is, sgyrészt, hogy jobban tájékozottak legyenek a nevelés időszerű kérdőiéiről, ami elengedhetetlenül szükséges az oktatási osztályon végzett hivatali munkájukhoz, másrészt, hogy ki ne zökkenjenek a pedagógia gyakorlásából. De megérdemlik a dicséretet a hallgatók is, hiszen önszántukból iratkoztak az esti iskolába, hogy pótolják azokat az éveket, amelyeket túlnyomórészt önhibájukon kívül nem tölthettek ifjabb fővel a tanterem padjaiban. Ki a régmúlt csak hat elemit rendszeresített iskolapolitikája miatt, ki pedig azért nem járhatott korábban több iskolát, mert anyagi helyzete a nyolc osztály elvégzése előtt munkára kényszerítette. Ez a magyarázata annak, hogy a nyolcadikban fiatalabbak tanulnak, mint az alsóbb osztályokban. S hogy milyen fegyelmezetten jártak a hetente kétszer délután öt órától nyolcig tartó előadásokra, erről nevelőik sok szép példát említenek. Az igazolatlan mulasztás »fehér holló«-számban fordult elő; ha netán a munkahelyi beosztásuk nem engedte az előadáson való részvételt, ezt mindig bejelentették. Űgyszintén engedélyt kértek valahányszor, ha megmásíthatatlan okok miatt távol kellett maradniok. Sajnos, az ellenforradalmi események megritkították a lelkes tanulógárda sorait is, de akik megmaradtak, annál önfeláldozóbban jártak iskolába. November és december hónapokban, mert a kijárási tilalom miatt nem lehetett megtartani az esti előadásokat, vasárnapokon pótolták a hiányt. És most, e napok esti óráiban ott állnak a táblánál és felelnek a számtan, nyelvtan, meg a többi tantárgy tematikájából feltett kérdésekre. Kedd este tanúi voltunk mi is felkészültségüknek, hallgattuk, ahogy elmondották, kenyérkereső munkájukat mennyire megkönnyíti az iskolán szerzett tudás. Megváltották azt is, hogy általános műveltségük bővülésével nap mint nap gazdagabbnak érzik életüket. Példát vehetnének róluk a rendes iskolába járó diákok — a középiskolások is! —, akiknek nem kemény munka után kell figyel- niök tanáraik előadásait, s nem kell a szerszámot, villát-kapát forgatniok, mielőtt kezükbe veszik a könyvet. Tt I Milyen jó érzés leülni a padra és arcunkat a langy- meleg tavaszi napsugárban fürdetni, lélvezni a virágok il- ♦iatát. És nyáron mi. Jlyen kellemes hűvöst adnak a fák lombjai, milyen jó gyönyörködni a szép virágágyásokban. A város egyre szépül, mind több parkunk van, örüljünk tehát városunk szép díszeinek és védjük meg őket. Főként magyarázzuk meg mindenkinek, elsősorban a gyerekeknek, hogy ne rongálják a fákat. Városszerte sok a panasz, hogy letörik ágaikat, kitépik a bokrokat. Pedig, ha télen nem vigyázunk parkjainkra, akkor nyáron sem örülhetünk a hús lomboknak, a szép virágoknak. Védjük meg tehát őket éa ehhez nem elegendők a parkőrök, társadalmi összefogás szükséges. mit tesz egy ibüff^aewkor7 7 ? A kecskeméti főutcán egy munkáskülsejű házaspár hangosan vitatkozik. Olyan 45—50 körüliek lehetnek. — Mondom, hogy nincs igazad — így az asszony. — De igen, ha mondom — erősködik a férj. — Ugyan, te nem is értesz hozzá — replikázik élete párja. Odaérkeznek a virágüzlet elé. — Hát majd én megmutatom — mondja a férj és eltűnik. — Hová mész? —- kiált rá az asszony. Egy-két perc múlva a morcos férj pirulva, szerényen megjelenik egy csokor ibolyával és mint valamikor kisdiák korában, átnyújtja nejének. Közben megkérdezi: — Na, kinek van igaza“' — Oh, de szép csokor! — kiált fel az asszony és önfeledten gyönyörködik a kék virágokban. Közben hall<an megjegyzi — Természetesen neked szivecském. íme, mit tess egy ibolyacsokor, |{3gb||e/ halászok? halászok Bizony a halászok naponta elmondják ezt a fenti kis verssort, különösen akkor, amikor halászati engedélyt kérnek. Néme- lyik gyengébb idegzetű halász, ha valami más megélhetése volna abbahagyná a szakmáját. Mert mi kell egy halászati engedélyhez? No 1. Halászati terület-engedély. Adja az illetékes halászat* termelőszövetkezet, á/200 forint. No 2. Járási tanácshoz bevinni 30 forintos okmánybélyeget, plusz fényképet. No 3. Az első és második pontot közösen fel kell küldeni a megyei tanácshoz, ahol szignálják és visszaküldik az illeti: címére. Ezt el lehet kerülni ugyan, ha a halász közvetlenül a megye tanácshoz küldi a felsorolt három pontban levő pénzt, fényképet; Az elintézése így egy hét. Ha a járási tanács intézné a halászat; engedélyek kiadását, úgy mint eddig, akkor ez mindössze eg> órába lterülne, s megtakarítana minden halász 2.60 forint posta költséget, —qn — Csak FÜST Nagy csődület támadt kedden reggel a hírős város központjában, a Iíoháry utcában. Piaci nap lévén sokan jártak már reggel hét órakor is errefelé és sok embernek akadt meg a szeme a gomolygó füstön. — Mi ég? Honnan jön a füst? • találgatják az emberek. — He-he, kérem — mondogatja a körülállóknak egy valaha jobb napokat látott polgár. — így szereti a nép a »mi rendőrségünket«. Felgyújtották, kérem, a panaszirodájukat, he- he-he... S a kárörvendő úriember sarkonfordul, bizonyára hazarohant, hogy a kedves nejének, a nagyságos asszonynak is elmondja az örvendetes újságot... Pedig kár volt úgy rohannia. Ha még három percig marad, akkor pontosabb, bár kétségkívül kevésbé izgató értesüléseket szerezhetett volna. w Nagy szirénázással egy tűzoltóautó rohant az épület elé. A leugráló tűzoltók rövid szemlét tartottak. Megállapították, hogy egy lehúzott rolló mögül száll ki a füst. Egyikük hármat ütött baltájával a rollót záró lakatra és az a legnagyobb gyakorlattal rendelkező betörőt is megszégyenítő gyorsasággal kinyílott; Még egy kézmozdulat, a rolló felszalad és a tűzoltó máris £ kis helyiségben van. De alig ment be, máris jön kifelé és nem kéri a slaugot. Hanem nevet. Nevet és azt mondja: — Csak a kályha füstöl. De abból aztán dől a füst! Nevetnek a többi tűzoltók is és a járókelők felszabadultan mosolyognak. A jólértesült úriember öröme csak három percig tartott. Aztán kályha-füstbe - ment,
